2017. április 17., hétfő

Hat éves a blog

Kép: Pixabay

Egy szép bejegyzést szerettem volna ma a blogra, de április 9-én rám talált egy új történet. Számomra is meglepő, hogy alig több mint egy hét leforgása alatt az ötlet jelen állapotában cirka 87000 karakteres dokumentummá fejlődött, és a második jegyzetfüzetet kezdtem el arra az esetre, ha  nem vagyok gépnél. Tudom, hova szeretnék eljutni, melyik karakternek milyen szerepet szánok, és mik állnak az események hátterében. 
Ilyenkor nehéz más jellegű írásokra és az olvasásra koncentrálni, de igyekszem egyéb vállalásaimat is teljesíteni amellett, hogy most ez a történet áll a fókuszban. Bízom benne, hogy hamarosan olyan állapotba sikerül hoznom, hogy akár részleteket is mutathatok belőle, addig is a születésnapi bejegyzés fő híre:

J. V. B. munkacímmel új regényen dolgozom! 

2017. április 14., péntek

Áldott, szép húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

Kép: Pixabay


Az ünnepre való tekintettel most kihagyom a Végtelen Mezők Hétvége bejegyzést. 

Mindenkinek szép, családdal, barátokkal, rokonokkal, vagy egyszerűen csak pihenéssel eltöltött tartalmas időszakot kívánok!


2017. április 8., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Íráskényszer, válság, menekülő útvonalak

Most egy személyes hangvételű írás következik, ami talán érthetőbbé teszi a hozzám hasonló íróember ragaszkodását az irományához, a jelentkező indulatokat és a  védelmező-védekező ösztönök feléledését, ha támadás éri a "Művet".

A legjellemzőbb állapotok, amiket megélek egy-egy regény, novella írása során


Íráskényszer
Az íráskényszer - sokan talán úgy gondolják - a legjobb állapot, amit csak egy magamfajta kívánhat. Valóban szuper dolgok jöhetnek létre, hiszen a beszélgetésekből azt derült ki, hogy az olvasóknak is tetszenek az ilyenkor született részek. Ám ebben az időszakban egy felfokozott idegállapotban vagyok, minden külső, zavaró hatásra érzékenyen, feszülten reagálok, amellett, hogy szárnyal a fantáziám és dőlnek belőlem a szavak, sorok.  Ilyenkor valóban csodás dolgok születnek, mindaddig, amíg meg nem reked egy gondolatsor.  Ez bekövetkezhet zavaró külső hatásra, de néha egyszerűen csakúgy magától is elmúlik a kényszeres írás, például, ha sikeresen lezárok egy felpörgető jelenetet. Az eufóriát követi a csend, és néha a kudarcélmény,  ha befejezetlenül marad az adott szakasz. Úgy vélem, ez az ihletett, túlpörgetett állapot az, amit egyes művészek megpróbálnak alkohol, drog segítségével előidézni, ha nem jelentkezik magától. Mivel egyéb irányú kötelezettségeim is vannak az íráson kívül, nem élek ilyen pótszerekkel, ha nem megy az írás, sajnos nem megy. Nálam ilyenkor jön a válság, erről kicsit alább írok majd. Most jöjjön a

Tervezett írás

Most éppen ezt teszem. Ezt a bejegyzést néhány nagyon jónak vélt mondat, gondolat miatt kezdtem el írni. A  hét elején gyorsan begépeltem őket ide, és  megkerestem a megfelelő képeket, mivel  akkor nem volt több időm, nem folytattam. Ma pedig már szombat van, és szeretném feltenni a Végtelen Mezők Hétvége új bejegyzését, ezért most ebéd után, amikor egy kis csend van körülöttem, megírom az előzőekben összeállított vázlat szerint. Ha megírtam, egyszer-kétszer még átolvasom majd az egészet, és közzéteszem.   Így  megy a tervezett írás... Mi történik akkor, ha ez egy regény? Az ötlet születésekor általában tudom, van-e elég ismeretem elkezdeni a történetet... ha nincs, akkor már az elején keresem a megfelelő szakirodalmat, mert szükséges a következő lépés az

Anyaggyűjtés
Először az Interneten kezdem a kutatást, aztán ha kétségeim vannak az ott fellelt információkkal kapcsolatban, jönnek a szakkönyvek. Gyakran előfordul az is, hogy az elején úgy vélem, van elég ismeretem a témában, de aztán rájövök, hogy mégsem. Ekkor az anyaggyűjtésnek egy feszült, kapkodó változata következik, mert szeretném tovább vinni a  bennem alakuló történetet, de nem merem addig, amíg nem vagyok tisztában mindennel. Sajnos előfordult már, hogy annyira magával ragadott egy történet, hogy csak későn néztem utána valaminek, amiben bizonytalan voltam, és egy az adott körülmények között teljesen jónak tűnő, tuti kis részt kellett átírnom, kínkeservesen. Először el kellett fogadnom a jó tényt, amit én rosszul tudtam, és ennek megfelelően javítani. Iszonyatos kínszenvedés elpusztítani és így újraírni a korábban tökéletesnek vélt, de valójában hibás kis gyönyörűséget... Na, ilyenkor gyakran eljön a szörny, az ellenség, a


Válság
A válság jó esetben valójában nem is válság, hanem az írás, de különösen az eufória utáni kiüresedés, majd a töltekezés időszaka. Természetes, hogy a felfokozott, lelki-, idegállapot utána a szellem és a lélek is pihen, különben kiég (különösen ha valaki még stimulálja is ezzel-azzal). Hasznosan kell eltölteni ezeket a pillanatokat, családdal, barátokkal, zenével, tánccal, anyaggyűjtéssel, olvasással, utazással, ezer és ezer lehetőség van az íráson kívül, kinek éppen mire van szüksége. A válság, a pihenés során szerzett élményeket pedig felhasználhatjuk egy új vershez, novellához, regényhez.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, most következik a csendes elrejtőzés a bőröndben, a csendben, a sötétben, felkészülés egy újabb utazásra, kalandra...  (már ott van néhány sora egy jegyzetfüzetben)


Képek forrása: Pixabay

És végezetül: ezeket egyszerűen be kell szúrni, mert hogy ez a könyv ide kerülhetett az az Olvasóknak köszönhető. Hiába írok bizonyos szinten magamnak, magamról, miután az első írásom megjelent a nyilvánosság előtt, fontossá váltak az olvasói visszajelzések, és amikor ilyen formában érkeznek hihetetlenül hálás vagyok.

KÖSZÖNÖM, KEDVES OLVASÓIM!

Publioboox 2017. április 6.

Bookline 2017. április 3.



2017. április 1., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Titkok, tervek és töredékek a Tullia meséiből II.

Ahogy ígértem, még folytatom a Tullia meséivel kapcsolatos emlékek felidézését. Ezúttal törölt részleteket hoztam az Őrző 2006-os változatából, térképeket és egy rajzot. Eredetileg egy rajzolt borítóra vágytam, el is készítettem ezt a skiccet. Többre sajnos az én rajztehetségemből nem futotta, olyan grafikust pedig, akinek el mertem volna mondani az álmom, nem találtam.

Saját rajz Triarról, kicsit elvont - a kék fényű kard egyben korona is...

 Kimaradt részletek teljesen nyers, első verzióban, kidolgozatlanul, a kéziratból másolva

  I. Triar, majdnem gyógyultan elhagyta az erdőt, de még nem tért haza, Mélia és Verlor uralkodik, a királyt halottnak hiszik 


A fogadóba egy kopott ruhás, sánta férfi lépett be, szkút kért, amikor a fogadós kivitte az italt az asztalhoz, megkérdezte:
– Tud itt valaki munkát adni?
– Mihez értesz?
– A marlákhoz és a fegyverekhez, őrző voltam.
– Ez egy kisváros, csak az elöljárónak lehet szüksége hozzád hasonlókra, de fizetni ő sem biztos, hogy tud.
– Hogy-hogy?
– Amióta a király meghalt, itt minden megváltozott. Nincs annyi adó, ami elég lenne.
– A király meghalt?
– Úgy hírlik. Több helyen látták felbukkanni a papot, teljesen egyedül, Triar király pedig nem tért haza.
– Mi lesz a trónnal?
– Az nem az én dolgom! Én csak reménykedem, hogy nem viszik el az összes szkút és bort adó címén. Amíg Triar élt legalább nem éheztünk. Te nem ennél valamit?
A férfi megrázta a fejét.
– Ha az elöljáróhoz indulsz, elküldöm veled a fiam, nehogy a külsőd megtévessze a testőröket.– Mi baj a külsőmmel? Csak nem a sebhelyre célzol az arcomon?
– Veszélyes alaknak látszol, nem hinném, hogy könnyen találsz munkát, mostanában mindenki fél mindenkitől.
– És te?
– Én sajnos nem válogathatok, ha a külsejük után ítélném meg a vendégeim, felkopna az állam. Van neved, idegen?
A kérdés meglepte a harcost, aztán elmosolyodott:
– Mondj egyet!
– Tondar! – vágta rá a fogadós.
– Pont így hívnak engem is – Tondar felállt, és pénzt dobott az asztalra.
Fogadós szinte felmarta a pénzdarabot.
– Jóféle pénz ez,  még Triar verette, ha sok ilyened van, nem fogsz éhezni, ezt bárki elfogadja.
– Sajnos ez volt az utolsó.

– Mire felnyergelsz, odaküldöm a fiam.
– Köszönöm!
Tondar megveregette marlája nyakát, amikor mellé ért.
– Most már valóban halott vagyok, öregfiú. Nehogy Triarnak szólíts – súgta mosolyogva az állat fülébe.


Tullia térképek - ekkor tanulgattam a Paint kezelését...
Triarnak megtetszett az álnév, a következő hely, ahol maradni szándékozott, hogy híreket szerezzen, egy falu volt. Itt már így mutatkozott be. Szekérhajtóként részt vett a betakarítási munkában.
Egy napon üres szekereket kísérve bőrpáncélos harcosok érkeztek. A termésért jöttek. Triar legnagyobb megdöbbenésére a falu elöljárójának irányítása mellett az emberek felpakolták a zsákokat a szekerekre. Csak elvétve lehetett tiltakozó morgolódást hallani, de őket is gyorsan elhallgattatták társaik.
Triar a magtár melletti karám kerítésén üldögélt, a harcosok vezetőjének szemet szúrt a jól megtermett félmeztelen férfi, akinek felsőtestén minden kétséget kizáróan harci sérülések nyomai látszottak.
– Ki vagy te? – lépett oda hozzá.
– A nevem Tondar.
– Eddig még nem láttalak itt.
– Csak nem rég érkeztem, élelemért dolgozom.
– Talán másutt is hasznodat vennék.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Van szemem, hogy meglássam a jó harcosokat.
– Ezúttal tévedsz – Triar lelépett a korlátról és néhány bicegő lépést tett a bőrpáncélos felé.
– Ez nem lehet akadály.
– Már nem vagyok a régi.
– Hol harcoltál?
– Itt is, ott is.
– A nagyúr hálás a jó munkáért.
– Miféle nagyúr?!
– Idegen vagy a környéken?
– Nemrég érkeztem.
– Itt minden a nagyúr kezében van.
– Azt hittem, ez a király földje.
– A király halott. A  nagyúrnak különben sem számított soha, sem az elöljárók, sem a törzsfők személye, sokkal nagyobb úrtól kapja a parancsokat.
Triar titkolni próbálta egyre jobban feléledő kíváncsiságát.
– Te ismered a nagyúr szándékait?
– A nagyúr egyetlen célja, a hitetlenek helyes útra terelése, és ezért nem számít semmi áldozat. Adományokat is küld a kétkedőknek.
– Láttad már őt személyesen?
– Soha! Ekkora megtiszteltetést nem érdemelhet ki mindenki, de remélem egy napon részem lesz ebben a kegyben.
Triar a fejét ingatta.
– Csodálatra méltó az elhivatottságod, én eddig csak a mindennapi betevőért harcoltam.
– Adj esélyt magadnak, barátom, állj közénk!
– Mikor indultok tovább? Itt még el kell végeznem a munkát, amire felfogadtak.
– Ezt a szállítmányt elkísérjük egy másik faluba, és visszatérünk ide, hogy leendő harcosokat válogassunk, majd a nagyúr egyik táborába kísérjük őket. Akkor te is velünk jöhetsz.
Triar fejet hajtott.
– Köszönöm a lehetőséget.

A harcosok másnap pirkadatkor elhagyták a falut, Triar pedig a sötétség leszálltakor tűnt el, nyomtalanul.

II. Triar és Nindra téli kalandja


Triar a hóolvadás után a lakótoronyba készült. Nindra minden áron vele akart tartani.
– Maradj, kedves! – kérte Triar.
– Jobb lenne, ha még te sem indulnál útnak – szólt közbe Lakor, ez a tavasz most nagyon csalóka, úgy vélem, visszatér a tél.


Kép: Pixabay
Hatalmas hóviharba keveredtek, a kocsi kereke megszorult, és az egyik marla lába eltörött. Triar előre küldte a testőröket segítségért. A hóvihar miatt nem engedte Nindrát nyeregbe ülni, ő maga maradt ott a védelmére. Triar visszaparancsolta feleségét a kocsiba.
Szürkületkor egy terrát láttak feltűnni, a kocsis tűzifáért volt, Triar utána indult, mielőtt elindult volna, Nindrának megparancsolta, hogy ki ne merjen szállni a kocsiból. A kevés maradék fából tüzet is rakott a kocsi ajtaja előtt. Nindra egyre növekvő aggodalommal várt rá.
Triar egyedül tért vissza egy nagy halom rőzsével, Nindra rémülten vette észre a feléje tartó terrát. Az állat a következő pillanatban Triarra vetette magát, Nindra figyelmeztető kiáltására a férfi legalább az arca elé kapta jobb karját.
– Maradj ott! – hallotta Nindra férje üvöltését.
Az asszony tudta, hogy ebben  a helyzetben Triarnak semmi esélye a tőrét elővenni a csizmájából. A tiltás ellenére kiszállt a kocsiból, kezében Triar tegezével, egy nyílvesszőt vett ki belőle, tudta, hogy az íjat úgy sem tudná megfeszíteni, de úgy gondolta eltereli a terra figyelmét, míg férje a tőrért nyúl.
Minden bátorságát összeszedve a küzdőkhöz szaladt, és belevágta a nyilat a terra hátába, a vessző eltörött Nindra a hóba zuhant. A fenevad valóba hátrafordult, megnézni új ellenfelét, ám ez a pillanat elengedő volt Triarnak, hogy megragadja tőrét, és szíven szúrja a terrát.
– Megmondtam, hogy maradj a kocsiban! – förmedt Nindrára, amikor a tetemet félrelökve felállt. – Ritkán vannak egyedül, talán valami falka nélküli megvert trónkövetelő lehetett, szerencsénk volt. Ha  felderítő, bármikor felbukkanhatnak a társai – magyarázta Nindránk némileg csillapodva.– Siessünk vissza a kocsihoz, ott biztonságban leszünk – lehajolt és felsegítette az asszonyt.
Nindra aggódva nézte a megszaggatott véres kabátot férjén.
– Ez a terra vére, semmi bajom!
Nindra nem hagyta annyiban a dolgot, a kocsiban meggyőződhetett róla, hogy Triar felsőteste a vastag téli ruhának köszönhetően nem sérült meg, ám karját alaposan megszaggatták a terra fogai.
Míg a férfi kibújt a kabátból, Nindra az ételes ládában keresgélt, és Triar legnagyobb ámulatára egy tömlő pálinkát (abban az időben még erősen gondolkodtam a magyar dolgok direktebb használatán).
– Azzal meg mit akarsz? – kérdezte.
Nindra habozás nélkül a karjára öntötte, Triar felüvöltött a fájdalomtól, eltorzult arccal nézett Nindrára.
– Az édesapád egy elfertőződött sebtől halt meg, úgy tudom…
– Ez még nem ok arra, hogy megkínoz.
– Nincs más, amivel ki tudnám tisztítani – azzal letépett ingéből egy jókora darabot és körbetekerte Triar karját.Férje most már hálás tekintettel nézte.
– Köszönök mindent – mondta megsimogatva Nindra arcát.– Nélküled, talán ő győzött volna.
Nindra elmosolyodott.
– Nem hiszem. Vedd vissza a kabátot, nagyon hideg van.
Triar kiszállt a kocsiból ott öltözött fel.
– Visszamegyek a rőzséért.
Nindra értetlenül nézett rá.
– Fel kell éleszteni a tüzet, még mielőtt leszáll a teljes sötétség. Attól tartok, a terrák hamarosan többen lesznek. Csak a tűz mellett élhetjük túl ezt az éjszakát. A kezem ügyében lesz tőr, tehát maradj itt! Érted? Bármi történik, maradj itt!
Triar megrakta a tüzet, aztán alaposan bebugyolálta Nindrát takarókba és köpenyekbe.
– Pihenj! Próbálj aludni kicsit!
– Maradj itt velem!
– Vigyázni kell a tűzre! Nem engedhetem, hogy kialudjon.
– Hol lehet  a kocsis?
– Nem tudni…
– El kellett volna mennünk a testőrökkel – mondta Nindra.
– Ugyan, kicsim!
– Marlaháton már biztos helyre értél volna. Lakornak igaza volt! Miattam kerültél veszélybe.
– Jaj, Nindra?! – Triar magához szorította, homlokon csókolta.– Aludj! – suttogta, mikor Nindra a vállára hajtotta a fejét, gyengéden ringatni kezdte.
– Maradj mellettem! – kérte Nindra már álomittas hangon.

Amikor Triar úgy gondolta, már nem ébreszti fel, kimászott a kocsiból megrakta a tüzet, magára húzott egy takarót és mellékuporodott.
Kora délelőtt megérkezett a kocsis egy szekérrel és néhány emberrel egy közeli faluból, nem sokkal később a testőrök is visszatértek a megjavított kerékkel.
A lakótorony biztos menedékében, miután Nindra ellátta és átkötözte a sebét, Triar azonnal magához rendelte az idemenekült őrzőket, akik miatt erre a veszélyes útra vállalkozott.
A négy harcos egy falu védelme során sérült meg, és Triar mindent tudni akart, hogy felkészülhessen a többi település védelmére. Úgy gondolta, az ellenség amint az idő engedi, megindítja majd a támadást, és ő meg akarta előzni őket a felkészüléssel.
Miután egyedül maradt a trónteremben, Nindra sietett be hozzá, megállt a trónszék mellett és némán nézte őt.
– Ugye, tudod, miért vagyok itt? – kérdezte.
Triar mosolyogva bólintott.
– Azért hogy aludni kísérj.
– Aggódom érted.
– Tudom, kincsem.
– Ha nem számolom, hogy az utazás során alig aludtál, akkor is sok az álmatlanul töltött két éjszaka. A terra is sok erőt kivett belőled. Felelőtlen vagy, ugye tudod?
Triar vállat vont.
– Csak neked engedem, hogy így beszélj velem!
– Aggódom érted – Nindra szavaiból már eltűnt minden gyengédség.– És mindenki, aki figyelmeztet a pihenés fontosságára, ugyan ezért teszi. Örökké rettegek, amikor távol vagy, amikor velem vagy, legalább most lehessek nyugodt.

Triar Nindra unszolásának engedve végül mégis a kamrájába ment, és másnap délig aludt.
 
Az Őrzőről könyvajánló olvasható a Trivium Egyesület oldalán:


Hír a Tullia meséi második részéről: új jegyzet füzetet nyitottam, és úgy tűnik, meg van módszer az Őrző lezáratlan szálainak átvezetéséhez.

2017. március 28., kedd

Könyvbemutató Mosonmagyaróváron a Hszien Ezoterikus Ajándékboltban

Polcon a könyveim...

Az első "távoli" találkozóm volt az olvasókkal 2017. március 25-én szombaton Mosonmagyaróváron a Hszien Ezoterikus Ajándékboltban. Koósz Fanni beszélgetőtársammal autóval utaztunk a helyszínre. A városba érve egy kicsit meg kellett állnunk, mert nem tudtuk, hova is kell mennünk pontosan a hosszú főutcán, ennek köszönhetően az utolsó pillanatban estünk be. Szóval nem volt időm izgulni.
Rengeteget beszéltem, jó, ez volt a dolgom, de ilyenkor haragszom is magamra egy kicsit. Még erről is kellett volna beszélni, arról meg nem úgy kellett volna, biztos sok voltam a vendégeknek... Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak bennem. Pedig tudom, hogy utólag nem szabad. Ahogy az írásainkat meg kell tanulni elengedni, a pillanat hevében született szavainkkal ugyanígy kell tennünk.
Egyébként számomra fantasztikusra sikerült az egész délután, nemcsak a Végtelen Mezők Vándora, hanem az Őrző is szóba került, és az írást segítő vagy akadályozó tényezők mellett egy kicsi magánélet, csak a megértés kedvéért...
A beszélgetés után még ott maradtunk vendéglátónkkal és beszélgettünk további tennivalóinkról, többek között a könyvkiadásról, hiszen neki is vannak könyves tervei, és az én következő könyvem is majdnem készen van már (Krisz Nádasi - KNW kérte vissza, hogy megnézze, mennyire sikerült a tanácsainak megfelelően átdolgozni romantikus fantasy regényemet).

Életfa szivárvány fluorittal

A délután folyamán nem egyszer sétáltam végig az üzletben, többször is végigböngésztem a polcokat. Könyveket hagytunk ott, ékszerekkel és élményekkel tértünk haza. Nagyon szeretem az ásványokból és természetes anyagokból készült nyakbavalókat, a mécseseket, gyertyákat, a füstölők illatát. Ez a nap mindenféle szempontból sokat adott nekem, és remélem, minden kedves vendégnek, aki megtisztelt bennünket jelenlétével. Köszönöm!
A könyveim ezentúl Mosonmagyaróváron is kaphatók, keressétek bátran, a Hszien Ajándékbolt egyéb gyönyörű termékeivel egyetemben.
A Végtelen Mezők Vándora és az Őrző egy Facebook posztban  rendkívül megtisztelő ajánlót is kaptak.

Köszönöm és sok sikert, Hszien!


2017. március 25., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Titkok, tervek és töredékek a Tullia meséiből I.

40000 - Elértük, túlléptük, köszönöm!!!


 Régóta tervezgettem már egy ilyen jellegű bejegyzést... 
Egy Kedves Olvasó hiányolta a térképet a könyvből, és akkor jutott eszembe, hogyha kezdetleges formában is, de bizony készítettem. Rövid keresgélés után nemcsak a térképet találtam meg, hanem más emlékeket is, többek között füzeteket olyan jegyzetekkel, amik végül kimaradtak a könyvből. Láttam, hogy a blog látogatottság számlálója a 40000 felé közelít. Könyvbemutatóra hívtak Mosonmagyaróvárra. Többen megkerestek email-ben, üzenetben és kérdéseket tettek fel a Tullia meséivel kapcsolatban, ami hihetetlenül jó érzés, és úgy éreztem, meg kell köszönöm az olvasóknak az érdeklődést, amit kaptam tőlük. 
Következzen a bejegyzés a Tullia meséiről:

Tullia térképe a törzsek lakhelye szerint, a kézzel írt sorok az egyes szereplők életkorára utalnak.

Talán többeknek is újdonság, hogy a Tullia meséi sorozat első regénye, Fények tánca címmel már jóval az Őrző előtt elkészült. Ebben Triar csak egy régi legenda szereplője, a varázserejű, kék fényű kard egykori tulajdonosa. Egy jóslat indítja el az eseményeket:
"Egy napon eljön a Kiválasztott, és Triar kardjával békét hoz a Végtelen Mezőkre. 
Ezzel a békével egy nagy király uralma és Tullia virágkora kezdődik."
Ennek a könyvnek nem terveztem folytatást, hiszen ez volt az egyik első befejezett regényem, de a kard - mint a varázslatos tárgyak általában -, nem hagyott nyugodni, tudni akarta, ki volt a gazdája. Így született meg Triar története.
Az Őrző című regény szándékosan ilyen töredékes. Gyerekkorom kedvenc olvasmányai közé tartoztak a különböző népek regéi, mondái. Először bosszantott, hogy ezekben a hősökről olyan keveset írnak, csak a fontos, dicső, eget-földet megrengető tetteiket ismerjük, és nagyon keveset tudunk a nyugodt hétköznapokról, a családi életükről, a békés vadászatokról és a csendes öregkorról. Aztán beláttam, ez nem tartozik hozzá a hősképhez.
Triar, a legendává váló király történetét e koncepció mentén írtam.

Jegyzet kimaradt jelenettel

A kimaradt jelenetek között van több epizód is abból az időből, mikor Triar a baleset után egy időre eltűnik, és azt gondolják róla, hogy halott, és előkerült egy rövidke erotikus jelenet Triarral és Nindrával.

Ki lehet bogarászni a macskakaparásom? :)
Néhány szereplőről kisregényt, de legalább novellát szeretnék írni, és mivel életük összekapcsolódik Triar életének egyes szakaszaival, ezeket szándékosan kihagytam az Őrző történetéből. Nem szeretném, ha ugyanazok a jelenetek köszönnének vissza minden kötetből, csak más szemszögből. Tudom, hogy sokan szeretik megismerni  a történetet több szereplő nézőpontjából, és remélem, megbocsátják nekem, hogy én olvasóként jobban kedvelem a fantáziát megmozgató elhallgatásokat, mint az ismétléseket. Íróként pedig még nem próbálkoztam olyan történettel, ahol ugyanazt az eseményt több szereplő szemszögéből láthatjuk, és a Tullia meséi túl fontos és kedves nekem, hogy rajta kísérletezzek.
A sebhelyes nyakú  címmel tervezek írni Lorkról, itt nagy szerepe lesz a kamasz Triarnak. Darnak, a király testőrének is szánok egy saját történetet, melyben sokat találkozhattok majd az országot járó, harcos Triar királlyal. A testőrnek egyébként fontos szerepe lesz A Tűz Őrzője című második kötetben, ahogy Hutarnak és törzsének is. Lesznek szálak, amik visszanyúlnak az Őrző történetébe, és itt nyernek magyarázatot. Jelenleg A Tűz Őrzőjén dolgozom.

Végezetül változatlan formában másolva a jegyzetből:


Triar néhány pillanatig még várt, aztán megfogta Nindra kezét és lehúzta maga mellé. Lágy csókot lehelt az ajkára, közben szinte félve simította végig az arcát, nyakát, megérintette a mellét. Várakozva nézett Nindrára. A lány kicsatolta ruháját a nyakánál, Triar óvatosan húzta le a derekáig. Csókolni kezdte a vállát, érezte, ahogy reszket, mindent tökéletesen akart csinálni (a húzásokat kihagytam). Hirtelen felállt, Nindra értetlenül nézte. A fa alá dobott köpenyét a földre terítette, erre fektette a lányt.
– Akarod? – kérdezte félve.
Nindra zavartan bólintott. Triar megcsókolta, aztán elindult lefelé, hogy ajkával és nyelvével fedezze fel lány testét. Két kezébe fogta aprócska melleit, végigsimította a derekát, és lehúzta róla a ruhát. Megborzongott, ahogy újra láthatta a törékeny testet, amely álmaiban kísértette az esküvőjük óta.
Körkörös mozdulatokkal simogatni kezdte a lány hasát, és szép lassan elindult lefelé, először ujjaival fedezte fel a lány combjainak közét... Sajnos itt vége...
(Úgy emlékszem, hogy a számítógépbe az egész jelenetet beírtam, de aztán kitöröltem, mert úgy éreztem, nem illik a történet hangulatához - ha a régi mentési CD-ken megtalálom, felteszem a részletet.)

2017. március 18., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Tudok rosszul írni


Jövő hétvégén a Végtelen Mezők Vándora kötet bemutatójára megyek Mosonmagyaróvárra, a Hszien Ezoterikus Ajándékboltba.  Nem biztos, hogy  rögtön után elkészül a beszámoló bejegyzés... Ezért előre is elnézést kérek!
Most viszont remélem, sikerül mosolyt varázsolnom néhány olvasó arcára, ugyanis egy másik játékban is részt vettem Krisz Nádasi KNW oldalán. 

Légszomj  

A nevem Liz, derékig érő hosszú szőke hajam van, rendszeresen futok, jó alakom van. Kislánykorom óta szerelmes vagyok Richardba. Menő srác, jó annyira már nem srác, huszonkét éves. Azt hiszem, kidobó valami klubban.
Az osztálytársam Julie a barátjával Daviddel jár. Julie szerint, ha én Richarddal járnék, akkor együtt mehetnénk táncolni. Apa azt mondta rockerek, megtiltotta hogy találkozzak velük. Julie anyukája telefonált, hogy elestek a motorral. Julie jól van, de nem lehet tudni Daviddel mi lesz. Elképzeltem, hogy Richard sérült meg, és annyit sírtam, hogy piros lett a szemem, pedig a képzeletemben még sérülten is szép volt.
Másnap Apa elvitt a kórházba. A parkolóban észrevettem Richard Harleyját. Nagyon bíztam benne, hogy Apa nem látta mennyire elsápadtam, és hogy remeg a szám. Ha félek, mindig remegek.
– Nem kell megvárnod, hazasétálok egyedül – mondtam Apának.
Megkérdeztem a recepción, hol van Julie és David. Davidet csak rokonok látogathatták.
A táblák alapján megtaláltam az intenzívet, megláttam Richardot.  Még sápadtabb lettem. Annyira helyes volt, ahogy könyökeivel a térdeire támaszkodva ült. Hosszú fekete haja előrehullott, eltakarta az arcát. Meghallotta puha lépteimet és felnézett. Mosolygott,  ezen annyira meglepődöttem, hogy megint elsápadtam. Richard felállt, felém indult, levegőt venni is elfelejtettem.
– Szia, cica! – mondta szép mély hangján, megölelt, úgy megszorított, hogy most meg nem tudtam levegőt venni. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy nem tudok levegőt venni ezért megpróbáltam kiszabadulni, és annyira fázni kezdtem, mikor Richard elengedett, mert olyan forró volt az ölelése, hogy fáztam tőle és kis pillangók repkedtek a gyomromban. Akkor elsápadtam, mert rájöttem, hogy biztos megsértődött. Ezért gyorsan akartam adni Richardnak egy puszit, de valahogyan véletlenül a szájára adtam puszit. Kicsit borostás volt és megszúrta az ajkam, de ez olyan jó érzés volt, hogy remegtem, és akkor megint megölelt. Most már nem akartam kiszabadulni és olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy megint fáztam és nem kaptam levegőt…

Hogy mi volt a feladat?

"Ha van kedved, nevezz be, mondjuk egy legföljebb 300 szavas szösszenettel. Fontos, hogy nagyjából legyen értelme a sztoridnak, tehát az ártatlan szemlélő vélhesse úgy, hogy komolyan gondoltad. De kövess el benne hibát. Rád bízom, hogy egy hibát nagyítasz fel végig, vagy pedig megpróbálsz minél többet belegyömöszkölni a 300 szóba. (És ne aggódj, hogy a 300 kevés, hiszen a legtöbb rossz írásnak nincs csattanója, vagy rossz van neki.) Ne legyen érthetetlen, vagy ne legyen benne annyi helyesírási hiba, hogy nem látjuk a helyes szavakat. Élvezhetően pocsékat alkoss, amin a hasunkat fogjuk a nevetéstől!"

Először kicsit elszaladt velem a ló, az alábbi sztorit rövidítettem le végül. Két munkacímmel dolgoztam.

A tetkó

A baleset

 A nevem Liz, derékig érő hosszú szőke hajam van, rendszeresen futok a legjobb barátnőmmel, Julie-val és a gimiig versenytáncoltam is, szóval szerintem egész jó alakom van. Kislánykorom óta szerelmes vagyok Richardba. Richard a legszebb srác a környéken, jó annyira már nem srác, huszonkét éves, tulajdonképpen nem tudom, mit dolgozik, azt hiszem, talán kidobó valami klubban.  Richard izmos és szép a mosolya. Ilyenkor édes gödröcskék vannak az arcán. Nagyon menő tetkói vannak. Az egyik karjára egy igazi réti sast varrott fel a barátja, akinek tetováló szalonja van. Richard barátját Davidnek hívják  és mindaketten motoroznak. Davidnek egy karcsú Swallow Hondája van, Richardnak meg egy nagyon menő Harleyja.
Egyszer volt egy nagy balesetük, amikor egy autó leszorította a motorokat az útról, és David Hondája felborult és elsodorta a Harley-t. Richardnak súlyosabb volt a sérülése, de szerencsére nem hibáztatta  Davidet és még most is legjobb barátok. Azóta van az indián toll tetko  Richard  mellkasán. Egyszer láttam félmeztelenül, amikor kosarazott a pályán az öccsével, aki kettővel alattam jár a gimibe. Az indián toll tetkoval a forradást takarja el, mert felvágta valami, ami az úton volt. Végül is szép az a tetko, de Richard mellkasa igazán gyönyörű, tiszta izom, és szerintem teljesen felesleges volt rá a tetko, mert a sebhelyek olyan férfiasak és szexisek. Azért szép, hogy David és Richard még mindig legjobb barátok. mert a legjobb barátnőm Julie Daviddel jár. És Julie szerint, ha én meg Richarddal járnék, akkor mindig együtt lehetnénk és együtt mehetnénk táncolni. Jaj, Julie, annyira édes!
De Apa nagyon haragszik Richardra és Davidre. Azt mondta mocskos rockerek és megtiltotta hogy találkozzak velük. Amióta David eljött hozzánk motorral Julie-ért, most már azért is haragszik, ha Julie-hoz megyek. Már nem is engedi, hogy ott aludjak, csak a közös leckeírásba ment bele, azért is könyörögnöm kellett, hogy legalább Julie nálunk aludhasson. Pedig Julie-ékhoz Richard is elszokott menni, és egyszer mikor ott voltam, csak beugrott mert hozott valamit Davidnek, adott egy puszit. Elhatároztam, hogy aznap este nem mosom meg az arcom, de aztán mégis meg kellett mosnom, mert pizza volt vacsira és pont ott lett paradicsomos egész közel a számhoz, ahova Richard adta a puszit. Mégsem mehettem másnap iskolába pizzaszószosan.  Különben mikor kimentem pisilni lefekvés előtt még ott volt a folt, hogy legalább reggelig ne kelljen lemosnom a puszit, de a száradt szósz már húzta a bőröm és viszketett.
Néhány héttel később Julie anyukája telefonált, épp mikor egy kis nyamvadt vírus miatt hiányoztam.  David és Julie elestek a motorral és mindketten kórházban vannak. Julie viszonylag jól van, de nem lehet tudni Daviddel mi lesz, mert Julie nem találta az iskolában hazafelé menet a bukósisakját és David odaadta neki az övét. Davidet megműtőtték és most altatják és várnak az orvosok, és Julie nagyon rosszul érzi magát, és jó lenne, ha beszélgetnék vele. Egész este sírtam, már aznap este bementem volna, de a szüleim lebeszéltek. Iszonyúan haragudtam rájuk és lelkiismeretfurdalásom volt, mert arra gondoltam, ha ott vagyok, Julie velem jön haza és azért is nagyon ramatyul éreztem magam, mert annyira boldog voltam, hogy nem Richard sérült meg. Elképzeltem, ahogy a fekszik a kórházi ágyon, és  annyit sírtam, hogy piros lett a szemem, pedig a képzeletemben még sérülten is nagyon szép volt, megfogtam a kezét, és akkor kinyitotta a szemét.
Másnap délután aztán Apa elvitt a kórházba. A parkolóban észrevettem Richard Harleyját. Nagyon bíztam benne, hogy Apa nem látta meg mennyire elsápadtam, és hogy remeg a szám. Nem akartam, hogy remegjen, de ha félek, mindig remegek és a kezem is remegett. Nem tudtam, mit fogok mondani Richardnak azt mégsem mondhatom neki, hogy örülök, hogy jól van. Pedig ez az igazság.
– Nem kell megvárnod Apa, majd hazasétálok egyedül – mondtam Apának.
– Biztos, kicsim? Szívesen maradok.
– Kösz, Apa, inkább ne…
Megkérdeztem a recepción, hol van Julie kórterme, aztán visszaszaladtam a pulthoz és megkérdeztem azt is hol van David. Azt mondták, David az intenzív osztályon van és ha nem vagyok rokon nem látogathatom meg.
A táblák alapján megtaláltam az intenzívet és amikor befordultam a folyósóra megláttam Richardot.  Kezem lábam remegett és még sápadtabb lettem, mint előtte. Annyira helyes volt, ahogy előrehajolva, könyökeivel a térdeire támaszkodva ült a széken. A szép hosszú fekete haja előrehullott és eltakarta az arcát, de megismertem volna akkor is ha nem látom a szép sas tetkót a balkarján. Óvatosan lépdeltem a srác felé, hogy ne ijesszem meg, de Richard meghallotta puha lépteimet és felnézett. És mosolygott, és ezen annyira meglepődöttem, hogy megint elsápadtam és remegtem. Megtorpantam. És amikor Richard felállt és felém indult még levegőt venni is elfelejtettem.
– Szia, cica! – mondta Richard szép mély hangján, és megölelt és úgy megszorított, hogy most meg nem tudtam levegőt venni. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy nem tudok levegőt venni ezért megpróbáltam kiszabadulni, és annyira fázni kezdtem, mikor Richard elengedett, mert olyan forró volt az ölelése, hogy fáztam tőle és kis pillangók repkedtek a gyomromban. És akkor elsápadtam, mert rájöttem, hogy biztos megsértődött rám. Ezért gyorsan akartam adni Richardnak egy puszit, de valahogyan az egész olyan gyorsan történt és véletlenül a szájára adtam azt a puszit. Kicsit borostás volt és megszúrta az ajkam, de ez olyan jó érzés volt, hogy megborzongtam, és akkor Richard megint megölelt. De most már nem akartam kiszabadulni és Richard olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy megint remegtem és már megint nem kaptam levegőt…


Elég rosszak lettek?





 

2017. március 10., péntek

Végtelen Mezők Hétvége - Hosszú mondat, több mint 500 szó

Most csak egyetlen mondatot osztok meg veletek. Vannak írók, akiknek védjegye a hosszú mondat, egy játék kedvéért én is megpróbálkoztam vele. Az ötlet Nádasi Krisztől ( KNW ) származik. 

Forrás: Pixabay

Nindra reménye

Az egyik választása az volt, hogy nemet mondjon, és ezzel örökre megpecsételje apja, törzse és a saját sorsát is, hiszen akkor menekülhetnek, rejtőzködhetnek mindannyian, soha nem lesznek biztonságban, sem a saját várukban, sem a szövetség földjein, erdeiben, hanem földönfutókká válva iszkolhatnak városról városra, könyöröghetnek az elöljáróknak, parasztoknak, és a végén még a Darvo által gyűlölt őrzőknek is, hogy valahol menedéket leljenek, és ő maga talán sosem mehet férjhez, mert ki fogadna asszonyául egy olyan lányt, aki magát a királyt, a  kegyetlen és ádáz harcost utasította vissza, és tőle félve ki merné vállalni vele együtt az üldöztetést, a nélkülözést, az életet örökké a halál árnyékában, s ki adna menedéket egy ilyen párnak, akik a Sötét Harcos bosszúja elől menekülnek, és ki fogadná be őket a házába, adna ételt, italt, és hol hajthatnák álomra a fejüket, örökké rettegve, a kutató harcosok hangját figyelve, a fegyverek zajára összerezzenve, esőben ázva, hóban rohanva, fel a hegyre, le a völgybe, úton és úton minduntalan, közben reszketve hátranézni, felváltva aludni, sosem megállapodni, csak néhány órára bevackolni, kunyhóba, üregbe, vadak, erdák közé, vadcsapáson rohanni katonáktól és terráktól hajtva, futni, futni, míg aztán ott állnának előtte, és akkor már tudnák, hogy minden hiába volt, vagy elfogadni az ajánlatát egy véreskezű, sötét királynak, egy kegyetlen férfinak, és  vezetni a házát, szolgálni asszonyként, szolgálni szeretőként, ölelni, ápolni, gondoskodni minden kívánságáról - ahogy az ő édesanyja teszi jóságos, békés apjával, de ő kerüli a harcot, a béke híve, tanácskozásra buzdít, békességre, és sosem vett kardot a kezébe, még a kóbor őrzőket sem végeztette ki soha -, mert ha nemet mondana, az apjának menekülésre sem lenne esélye, mint hitszegőt, árulót a király azonnal kivégeztetné, netán saját kezével ölné meg, marla után kötetné, vagy a legrosszabb esetben párharcra hívná, és mit kezdhetne akkor a törzsfő egy harcosok között nevelkedett, csatákban edzett tetterős fiatalabb férfi ellen, aki sántasága ellenére is gyors és olyan hatalmas termetű, amilyet Nindra még nem látott, így ha másért nem, hát szerető apjáért vállalnia kell, amit a sors rámért, hozzámenni ehhez a vérszomjas és gonosz emberhez, kinek talán szeretői vannak, hiszen már nem fiatalember, nem élhet asszony nélkül, s akkor a felesége csak látszatnak kell, és ebbe ő még belekapaszkodhat, ez még reményt, nyugalmat, esélyt adhat arra, hogy ott abban a sötét várban mégis szép élete lehet, hiszen gondozza ő a kertet, fogadja a vendégeket, elvarázsolja a ház népét kedvességével, és talán megenyhül majd az a gonosz ember is egyszer, és akkor Nindra megtanítja szépen beszélni, nem bántani másokat, nem összetörni a szíveket, lelkeket, helyette mosolyogni, kedvesnek lenni, elfeledni a csatákat, háborúkat, az áldozatok vérét, könyörgő tekintetét, rémült siránkozását, a legyőzöttek, megalázottak haragját, ádáz gyűlöletét, s akkor jobb ember lehet, olyan mint amikor még fiatal volt, gyermek, szerető édesanyja, Dipia asszony  mellett, akiről azt mesélték, hogy jóságos volt, gondoskodó feleség és anya, hiszen elengedte maga mellől a fiát, mikor még  szüksége lett volna rá, és visszafogadta Sötét Harcosként, gyilkosként, akkor ő Nindra sem állhat ellen, tennie kell, amit a jó asszonyok, az édesanyja, Raila és leendő férje anyja, Dipia asszony tettek, megküzdeni a törzsért, a hazáért, a családért, a férjéért és persze önmagáért.  

A mondat megírásához Tullia meséi - Őrző című regényem adta a forrást és a hangulatot.
A könyv Facebook oldalán betekintést nyerhettek a történetbe és Tullia világába.

2017. március 5., vasárnap

Végtelen Mezők Hétvége - Nicholas Evans

Egy író, aki engem elvarázsolt, nem is egyszer. A füstlovag lett a nagy kedvenc tőle, de a többi sem okozott csalódást.

2011. szeptember 11-én írtam ezt a cikket a Rica Whimsy olvas blogon, amit aztán később lezártam, mert rájöttem, hogy nem tudok több különböző blogot igényesen vezetni, így maradt a Végtelen Mezők Vándora.

"Miért olvastam el ezt a könyvet?

Két okom volt rá. 
Az első: Tűzoltókról szól, ejtőernyős, erdőtüzekhez riasztott emberekről, akiket mélyen tisztelek.
A  második ok: Láttam filmen a Suttogót és nagyon tetszett, de nem olvastam el, pedig kezemben volt a könyv is. Nem szeretem ugyanazt a sztorit filmen megnézni és könyvben elolvasni, mert valamiben biztos hogy csalódnom kell. (Vagy rossz a szereplőválasztás, vagy nem az eredeti fordítást ültetik át, hanem valami modernizált szörnyűséget, stb.) Na, szóval kíváncsi lettem a szerzőre! 
És nem csalódtam.
Egy gyönyörű regény a barátságról, az önfeláldozásról és a szerelemről. Egy különös szerelmi háromszög története, ahol nem tudtam szurkolni egyik szereplőnek sem, mert mindenki szimpatikus, szerethető és mindhármuknak végig kell járniuk a maguk drámai útját. Tudtam, hogy valaki mindenképpen szenvedni fog.
A két férfi, a két füstlovag és a nő is, akit szeretnek, követnek el hibákat, de képtelen voltam elítélni őket. 
Bizony sírtam ezen a könyvön.
Nagyon jó érzékkel megrajzolt, a tetteikkel bemutatott karakterekkel, képszerűen leírt, drámai jelenetekkel találkoztam. Erre mondják, hogy filmre kívánkozik... Én azonban nem fogom megnézni még akkor sem ha egyszer meglesz, mert Nicholas Evansnek és Pék Zoltánnak, a fordítónak köszönhetően mindent magam előtt láttam."
 
Nicholas Evans: A füstlovag Európa Könyvkiadó 2002

Egyéb könyvei sajnos csak a könyvtárból kikölcsönözve rövid ideig lehettek velem, nem költözhettek fel a polcomra. A Viharhegyet és A csapdát még antikváriumból is szinte lehetetlenség megszerezni.
A csapda a kedvenc állataimról, a farkasokról szól. Így egyértelmű, hogy elvarázsolt a könyv, melyben Nicholas Evans építette karakterekkel szerepelnek együtt.
A Viharhegy pedig egy jégbe fagyott lány és a hozzátartozóinak története.

Egyszerűen nem értem, miért nem ismertebb Nicholas Evans! A  weboldala is rendkívül visszafogott, és valóban nem halmozza el az olvasóit, harminc, hetven, száz történettel. A többi befutott íróhoz képest nagyon kevés könyve van, de minden, amit eddig olvastam tőle egyszerűen lenyűgözött. Szívbe markolóan  mutatja be az emberi sorsokat, játszik az idősíkokkal, párhuzamosan tárja elénk a múltat, jövőt.  Minél mélyebbre haladunk egy-egy történetben annál több titok, részlet, magyarázat tárul fel előttünk. Fokozatosan építi fel a különböző karaktereket, akik rendkívül emberiek. Ha saját habitusunkból eredően nem tudjuk megszeretni, legalább sajnáljuk, megértjük őket, felébresztik az együttérzésünket, előcsalják a könnyeinket. Engem legalábbis nagyon mélyen megérintettek, és szeretnék még többről olvasni. 
Nicholas Evansen kívül Leon Uris és Murakami Haruki azok az írók, akiket az általuk teremtette szereplők miatt olvasok.
Úgy látom, a megváltozott világban elveszítjük (vagy inkább rejtegetni kell)  a régmúlt (hősi) értékeit, mint az önzetlen szeretet, a hűség, a bizalom, az őszinteség, a bátorság és még sok-sok fájdalmasan szép, tiszta érzés, ami emberi emberré tesz bennünket. Szerencsére még akad néhány könyv Nicholas Evanstől is többek között, melyben megtaláljuk őket... és bízom benne, hogy a hétköznapi életből sem vesznek ki teljesen.

2017. február 18., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Romantikus, erotikus

 
Bár nem vagyok kifejezetten romantikus könyv rajongó, de a szép, érzelmes jelenteket én is kedvelem olvasóként, sőt írni is szeretem. Bizonyos könyvekben azonban taszít a trágárság és a testiség igénytelen, vulgáris bemutatása. Nem vagyok túl érzékeny, nem erről van szó. Háborús könyv rajongó vagyok, elfogadom egyes témák sokszor véres, trágár és  kegyetlen voltát. Az emberek csúnyán beszélnek, káromkodnak, ölnek, kiontják a másik belét, esznek és ürítenek, kielégítik a fizikai, testi szükségleteiket. A szex, a testiség az élet része. Ám az imént felsorolt témák naturalisztikus, kendőzetlen bemutatása nem helyén való minden könyvben és minden helyzetben. Talán voltak az imént olyan szavak, amiken fennakadt néhány olvasó. Nem véletlenül fogalmaztam így, mert  a rosszul megválasztott kifejezések használata a legjobb könyvet is tönkre vágja. Nemrég egy értékesnek tűnő, népszerű könyvben csalódtam az egyik mellékszereplő szájába adott vulgáris szavak miatt. Szerintem nem illettek oda, kilöktek a könyv világából. Sajnos a mostanában megjelenő romantikus, nem erotikus (!) könyvek esetében egyre gyakrabban futok bele az erotikus jelenetek taszító, sokszor nevetséges bemutatásába, úgyhogy egyébként egy habos fehér, szűz lányos történet pereg a szemem előtt. "Ilyen a valóság!" - kapom meg gyakran, ha szóvá teszem. Nem rossz érv, de én épp azért olvasok, mert néha mást, szebbet, jobbat, varázslatosabbat szeretnék látni annál, ami körülvesz.  Sajnos a romantikus könyvekben csak ritkán találom meg ezt, viszont az úgynevezett szépirodalmi művekben és néhány akció, kaland és történelmi regényben olyan szerelmi történetekre leltem, hogy sok, valóban romantikus regény a nyomukba sem ér. Kimondott erotikus regényt pedig még nem olvastam, nem mondom, hogy nem szemeztem vele, vagy nem olvastam bele, de annyi más könyv van, amit elolvasnék, hogy az erotikusok művek valahogy mindig parkolópályára kerülnek. Szóval, ha én nagy ritkán romantikus, erotikus téma írására szánom el magam, azt az érzést szeretném átadni reménybeli olvasóimnak, amit többek között Leon Uris, Nicholas Evans, Zane Grey, Walter Scott és Henry Sienkiewicz varázsoltak a szívembe szerelmes párjaikkal. Íróként csak próbálkozom a területen, de azért megmutatok néhány részletet.

2017. február 19. 
Sokat gondolkodtam ezen a cikken, hogy egyáltalán megírjam-e, mert nem hiszem, hogy erre számított, aki a romantikáról várt bejegyzést, de nagyon sok könyvet olvastam/olvasok és őszintén  haragszom a műfajra, amitől bevallom, túl korán elmentem a kedvem a sok csalódás miatt, és sajnos úgy tűnik, ismét hiába próbálkozom vele. Mindig "túl sokat" olvastam,  tini- és fiatal felnőttkoromba még többet, abban az időben rengeteg romantikusat is, odavezethető vissza az én rosszkedvem. Tisztelet a kivételnek, az igényesen megírt könyveknek, de amikor valaki annyit olvas, mint én, óhatatlanul a kezébe akad olyan kötet is, ami nem igazán jó, sajnos túl sok ilyennel találkoztam. És ezt nem az írók rovására írom,  mert a piac diktál, és mivel az olvasók keresik a romantikus könyveket, sajnos futószalagon gyártják őket. Akinek kisgyereke van ugyanezzel a helyzettel találja szemben magát a mesekönyv piacon. De ez már egy másik történet...

Részlet a Végtelen Mezők Vándora novellás kötetben megjelent A hiúz című novellából:

Forrás: Pixabay
Lilla besiklott a paplan alá, Ákos gyorsan követte. Szorosan összebújva csókolóztak, hogy felmelegedjenek. A férfi a lány mellére simította a tenyerét, a hidegben meredező bimbókat morzsolgatta az ujjaival, nyalogatta a nyelvével. Lilla altestében, a becézgetésre válaszul, izzó forrás fakadt. A combján érezte Ákos vágyát, ráfonta az ujjait. A férfi rekedten sóhajtott. A lány mellei közé csókolt. Simogatta, az ujjai hegyével alig érintve cirógatta a testét. Lilla a kezével izgatta őt. A mellkasát, nyakát csókolta, harapdálta. Egy-egy pillanatra egyikük leállt, vágytól reszketve belefeledkezett a másik keltette élvezetbe, majd felfokozva viszonozta. Ákos Lilla sóhajaiból, testének remegéséből tudta, hogy már kész őt befogadni. Lassan, gyengéden sóvárgó, nedves, forró ölébe merült. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, tekintetét a lányra szegezve kifújta a levegőt. Lilla, nőiségének tudatában, rámosolygott. Teste erős szorítással válaszolt a férfi ritmikus lökéseire. Ákosnak erőt kellett gyűjtenie, hogy tartsa magát. Lilla már vergődött és nyöszörgött alatta, szemét behunyva saját ajkát harapdálta.
A kéj vibráló, sötét mélye lüktetve várta őket.
– Annyira jó – lehelte a lány. – Ne hagyd abba! – könyörgött, mert a férfi fékezte magát, hogy tovább bírja. A szünet így is csak a pillanat töredéke volt. Lilla teste reszketve megfeszült, magába szorítva a férfit, és Ákos felszabadultan adta át magát neki.
Együtt emelkedtek, a ház, a fehér hó fölé, belevesztek az aranyló napsugarakba, melyek szivárvánnyá robbanva lágy feketeségbe taszították őket.
Néhány pillanat telt el, míg mindketten magukra találtak. Lilla kinyitotta a szemét, kábán Ákosra mosolygott. A férfi szorosan átölelte, oldalra fordult vele.
Jó ideig maradtak így, erőt gyűjtve, feltöltődve a másik közelségéből, testének melegéből.
Lilla mozdult először. Ákos csodálkozva nézte, hova indul.
A lány a férfi kabátját magára kapva, mezítláb szaladt a kályhához, néhány hasábot dobott a tűzre, majd a tetejére tette az eddig a fal mellett álldogáló öreg, sípolós teafőzőt. Egy műanyag kannából vizet töltött bele. Az asztalból kivette a teás dobozt és egy üveg mézet. Ákosra mosolygott, miközben mindent elrendezett a visszacsukott asztalon.
A férfi hasra fordult, keresztbe font karjaira hajtotta a fejét, úgy csodálta az ablakhoz sétáló lány izmos, hosszú lábait.
Lilla a függönyt félrehúzva kinézett, a téli álomba dermedt táj varázsa megborzongatta. A testében még érezve a gyönyör emlékét, visszanézett a férfira, felé nyújtotta a kezét.
Ákos felállt, felvette az ingét, a lány felé indult. Könnyedén, puhán lépkedett. Lillát a macskákra emlékeztette ruganyos, halk járása. Mezítláb képes volt bármikor észrevétlenül a háta mögé osonni, de néha még bakancsban is sikerült úgy mögé lépnie, hogy csak akkor vette észre, ha a nyakába csókolt.
– Hiszel benne, hogy a szerelem megmarad a halál után? – kérdezte a lány, egy lombtalan fát bámulva a havas udvaron, Ákos mellének támasztva a hátát.

A blogon korábban már megosztott romantikus részletek:
Sárkányvadászok - Csókpárbaj
Romantika az Őrzőből

2017. február 14., kedd

Bálint-nap alkalmából - romantika az Őrzőből



Forrás: Pixabay


Nindra nem értette, miért nem közeledik felé a férfi. Felnézett, szemébe könnyek gyűltek. Triar zavartan nézte. A lány tétován felemelte a kezét. Nem lehetett tudni, a melleit vagy arcát akarja-e eltakarni. A király elindult felé. Nindra a sebhelyre szegezte a tekintetét, némán könyörgött.
Triar megérintette a vállát. A lány összerándult, ajka szavakat formált. A férfi lehajolt.
Ne, kérlek, ne – suttogta Nindra erőtlenül, de Triar csak a köpenyért nyúlt le, és a vállára terítette.
Nem bántalak, ne félj – mondta megnyugtatóan, fejével az alvópadka felé intett. – Feküdj le!
Nem – Nindra rémülten rázta a fejét.
Triar türelmetlenül legyintett.
Nem bántalak, mondtam. Késő van, aludj! Holnap kora délelőtt hazaindulunk. Hosszú utazás lesz, pihenned kell.
Triar levette a kaftánt.
Nindra még mindig nem mozdult.
Megfázol, te lány. Feküdj már le végre!
Nindra összehúzta magán a köpenyt, leereszkedett az alvópadkára a puha takarók és párnák közé. Triar ezalatt kibújt az ingéből. Nindra a forradásokat nézte a testén. Meglepetten fedezte fel a nyakában vékony bőrszalagon lógó faragott csontlirát.
A karosszékben töltöm az éjszakát. Aludj nyugodtan. – Triar lehajolt, a lány mellől felvett egy takarót, a karosszékhez bicegett és leült. Kinyújtott, ép lábára fektette beteg lábát.
Nindra csak most mert lefeküdni, tekintetét mindvégig a férfira szegezve betakarózott. Triar már rég aludt, de ő újra és újra felriadt, ellenőrizte, hogy ott van-e még a székben...
 




Amikor Nindra meglátta, hogy férje kopjadobáshoz készülődik, magához intette a testőrkapitányt.
A király részt vesz a versenyben? – kérdezte csodálkozva.
Igen, úrnőm. – Lork közelebb hajolt hozzá. – A törzsfők nem segítenek, és ő szabadulni akar a haragtól – magyarázta gondterhelten.
Nindra elsápadt.
Közelharcban is részt vesz?
Dipia asszony miatt nem. – Lork hirtelen elhallgatott.
Nem értelek.
Jobb lenne, ha nem tudnád, úrnőm.
Tudni akarom! – Nindra megmakacsolta magát.
Triar őrző, úrnőm. Számunkra a harc nem játék, és…
És? – kérdezte Nindra kíváncsian
Évekkel ezelőtt a játék közben majdnem megölt valakit. Akkor megígérte Dipia asszonynak, hogy soha többet nem vesz rész harci játékokon csapatküzdelemben.
Néhány hellyel odébb felkiáltott egy asszony.
Miára, micsoda dobás!
Nindra csodálkozva kapta oldalra a fejét, mert az elismerés Triarnak szólt. A királyné felismerte Bredo feleségét. Az anyjánál alig fiatalabb asszony égővörös hajú, igéző szépség volt, egy hellér törzsfő lánya. A törzsfők feleségei közül csak néhányan irigyelték, a többiek veszélyes nőszemélynek tartották, és féltették tőle a férjeiket.
A következő szavak hallatán Nindra tökéletesen értette az utóbbi csoportba tartozó hölgyek indokait:
A legtökéletesebb férfi, igazi király!
A királyné érdeklődve nézett a küzdőtérre, ahol Triar ismét dobáshoz készülődött. A hőség miatt csak egy sötét erdabőr nadrágot viselt. Hosszú haját hátrakötötte, és a véletlennek köszönhetően az arca sértetlen oldala látszott. Nindra most először vonzónak találta. Hatalmas termete ellenére könnyednek tűnt, mozgása felszabadult volt. Meztelen, izmos felsőtestének látványa borzongató érzéseket keltett a lányban. Zavartan felállt...






Raila nézte, ahogy törékeny kislánya belesimul tagbaszakadt férje karjába. Triar Nindra feje felett Railára nézett, büszkén elmosolyodott.
Asszonyom! – mondta, fejét enyhén meghajtva.
Raila tisztelettel viszonozta a meghajlást. Közben zavartan nézte az aranymarlát, amely veje vállát harapdálta. Nindra nevetve megsimogatta Szabad Szél pofáját, aztán férje minden tiltakozása ellenére elkísérte őket az istállóba. Raila egyedül indult vissza a palotába, és vacsoráig nem találkozott sem a lányával, sem a királlyal.
Az udvar tagjaival együtt ültek az asztalnál, amikor Nindra erőltetett vidámsággal kijelentette:
Anyám arra kért, menjek haza vele.
Igaza van édesanyádnak, Nindra – helyeselt Triar halkan. Mindkét asszony ámulva nézett rá. – Legalább biztonságban tudnálak.
De azt hittem… – Nindra csalódottan nézett a királyra.
Amint tudok, utánad megyek… Ha megengeded, Raila. – Triar kérdően nézett az asszonyra.
Ez természetes – bólintott Raila, egyik ámulatból a másikba esve.
Triar látta Nindra szemében a ki nem mondott kérdéseket.
Igaza van édesanyádnak. Most sem értem haza, amire ígértem. Előfordulhat, hogy nekem is segítségre lesz szükségem…
Mit akarsz ezzel mondani? – Nindra elsápadt.
Purkarhoz kell utaznom. Kasor követei megkeresték, és ajánlatot tettek neki. Tudni akarja, tőlem mire számíthat. Nem tudom, mikor és hogyan térek vissza.
Ne mondd ezt! – tiltakozott a királyné a fejét ingatva.
De igen, Nindra, mondom. Mert ez az oka, amiért el kell menned. Én nem tudok vigyázni rád. Nem biztos, hogy melletted lehetek, ha majd eljön az idő. Édesanyád mellett lesz neked a legjobb.
Raila némán ült a helyén. Hallgatta veje nyugodt érvelését, és látta Nindra egyre gyengülő ellenállását.
Elmegyek – mondta a fiatalasszony halkan, majd felvetette a fejét. – De meg kell ígérned, hogy visszajössz hozzám.
Tudod jól, hogy nem csak rajtam múlik. – Triar hangja szemrehányó volt.
De most csak rajtad kell, hogy múljon – mondta Nindra keményen.
Raila úgy képzelte, nincs ember, aki Triarral vitába merne szállni. Erre az ő aprócska lánya úgy beszél a királlyal, ahogy ő sosem merészelt volna Darvóval.
A király felállt, Nindrához bicegett, a székre támaszkodva lehajolt hozzá.
Ne bánts, királynőm, kérlek. Épp elég nekem újra itt hagyni téged. Ne tetézd a gondjaimat – fogta meg Nindra kezét.
Félek, Triar. Nem tudom, mi lenne velem, ha…
Triar felesége ajkára tette az ujját.
Ne beszélj! Vigyázok magamra, mint még soha. Elviszem magammal Dart, és Lork is velem jön.
Köszönöm – mosolygott Nindra megenyhülten.
De Lakor veled megy.
Nindra erre elsápadt.
Ez a feltételem – mondta Triar keményen, felesége kétségbeesését látva hozzátette:
Lork ért a sebekhez, ne félj!
Nindra ajka remegett.
Megint te győztél – motyogta.
Triar a hajába csókolt, mosolyogva mondta:
Én vagyok a király.
Raila egyetlen szó nélkül nézte végig ezt a különös párbajt, amit két szerető szív vívott azért, hogy megvédhesse a másikat. Tekintetével követte Triart, ahogy a székéhez bicegett. Széles hátára omló sötét haját nézte. Figyelte, ahogy leült. Érdekes módon most észre sem vette frissen borotvált arcán a sebhelyet, csak a sötét szemét látta, ahogy tekintetével Nindrát simogatja. Amikor a késért nyúlt, hogy húst vágjon, a kezét nézte. Mintha nem is az az ember lett volna, aki a lányát elvitte. Ez a férfi tetszett neki. Biztonságot és erőt sugárzott. Vonzó volt és kedves, bármely nőben képes lett volna szerelmet ébreszteni.
Railát megijesztették saját gondolatai. Kényszerítette magát, hogy a sebhelyre nézzen veje arcán, de nem érzett undort, csak szomorúságot. A fájdalomra gondolt, amit a férfinak el kellett viselnie.

A Könyvajándékozás nemzetközi napja alkalmából:

Triar0214 kuponkóddal február 14. és február 28. között az e-könyv változat ingyenes letölthető.




2017. február 11., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Írás és/vagy olvasás

Írok vagy olvasok. Ha benne vagyok egy saját  történetben,  a regények általában nem kötnek le, ilyenkor nem is kellemes olvasni. Így ha írhatnékom támad, egy időre visszateszem a polcra, amit épp olvastam. 
Választhatnám a "gyorsan befejezem" verziót is, de ez nem működne. Szerencsére könnyen tanulok,  és pillanatok alatt megjegyzek egész hosszú mondatokat, különösen ha nagyon tetszenek. Ami tetszik, azt ráadásul nem elég egyszer elolvasni. Dupla esély, hogy a szuper mondatok napokra beleégjenek az agyamba, és aztán véletlenül átkerüljenek az írásomba. Ez a legfőbb oka, hogyha írok, nem olvasok mást, mint szakirodalmat, ami a regényem témájába vág. Ha elkezdek egy történetet, igyekszem végigvinni mielőbb, ezért ha el akadok, akkor sem szívesen hagyom félbe. 
Írnom vagy olvasnom kell, folyamatosan szükségem van a betűkre. Tehát, ha írói válság támad rám, akkor sem teszem félre a készülő regényt és kezdem el olvasni más írók regényeit, helyette inkább szakirodalmat bújok az épp írott témával kapcsolatban. Olvastam már kómáról, szívbetegségekről, bénulásról, térd- és agyműtétekről, íjkészítésről, állatok viselkedéséről, emlékezetkiesésről, lőfegyverekről, gyémántbányászatról és még sok minden másról.
Ha két-három hétig egy sort sem tudok írni, akkor már újra elkezdek olvasni regényeket is, és a következő írós szakaszig olvasok is. Az, hogy mennyi ideig írok vagy olvasok, teljesen kiszámíthatatlan.
Gyerekkoromban teremtettem meg annak a világnak a kezdeményét, amiben a regényeim játszódnak. A fantáziavilágban nem féltem, ide menekültem a valóság elől. Ekkor még nem is tudtam, hogy létezik egy fantasy nevű irodalmi műfaj.
Amikor elkezdtem fantasy regényeket olvasni, nem kedveltem meg mindegyiket. Volt néhány, amit nem szívesen olvastam, mert untam, nem tetszett a hangulata, a világa vagy  nagy része nem érintett meg. Már rég kész volt a saját világom, a saját törvényeivel. Azok a könyvek adtak örömet, amik hasonló világokról szóltak. Amikor elkezdtem tudatosan írni, megpróbáltam megfelelni a különböző elvárásoknak, de nem ment.  A világom archetipikus; a zsigereimben, a múltamban, a lelkemben gyökerezik, önmagam kellene megtagadnom vele együtt. 
Ezért a kiadók elutasításainak köszönhetően elfogadtam, hogy nem tartozom sehova, nem lehetek tagja egyetlen fantasy műhelynek sem. Írom, ami bennem van, ami foglalkoztat, ami a világomból megmutatható. Olvasom, ami leköt, elvarázsol, és elrepít olyan világokban, ahol szívesen élnék.
Az írás és az olvasás utazás. 
Senkinek nem kötelező felszállni egy vonatra, ami olyan helyre viszi, ahova nem szeretne elmenni. Ahogy senkinek nem kötelező olyan könyvet olvasni, ami nem felel meg a lelki beállítódásának. 
Írok, mert szükségem van rá, és szeretném ha az olvasók átélhetnék azokat a csodákat, amiket én látok a világomban. Nem kényszerítenék senkit, hogy elsétáljon velem Caorle templomához,  ahogy arra sem kényszeríthetem, hogy elkísérje Tullia sánta királyát
Ha olvasok, egy másik ember világában járok, aki talán a lelke legmélyebb rezdüléseit osztja meg velem, ahogy a tenger küldi felém lágy hullámait. Hálás vagyok az írónak a csodáért, és szomorú vagy frusztrált, ha nem sikerül ráhangolódnom, de sosem sérteném meg ezért. 
A sorok mögött egy ember rejtőzik, aki én is lehetnék, ahogy az én szívem és lelkem is megbújik a szavaimban... 
Olvasóknak és íróknak is varázslatos utazást kívánok a Fantázia szárnyán!

Caorle


2017. február 7., kedd

Ismét csatlakozom Miamona Reading Challenge 2017 kihívásához

Miamona tavalyi kihívásának köszönhetően nagyon jó könyvek kerültek a kezembe, néha még a komfortzónámból is sikerült kilépnem. Ezért idén ismét vállalom a megmérettetést az eredeti kategóriákkal. Ha saját listát készítek, nem lennék ilyen bátor, de így lesz egy két komoly utazás, távol a megszokott kis könyves világomtól. Mivel még van idő válogatni és jelenleg elég sok könyv van nálam olvasás alatt, még csak néhány kategóriához írtam oda a választottamat.
(A dőlt betűs szöveg az enyém, a sima Miamona eredeti kihívása a Molyról).

Miamona's Reading Challenge 2017


1.) Isztambul, óúóúó, Isztambul ♪♫

Szerintem abszolút igaz a mondás, hogy ha nincs pénzed utazni, olvass, mert a sok apró, színes, testközeli részlettel, az ember a könyvek által egy kicsit (nem is kicsit) tényleg úgy érezheti magát, mint aki utazik. Szóval én most egy tetszőleges isztambuli kirándulásra hívok mindenkit! A lényeg, hogy a regény ott játszódjon. Nem kötelező, hogy 100%-ban végig, de azért Isztambul legyen a középpontban.


2.) Nyugger-rockker

Fredrik Backman óta érdekelnek a zsémbes, háklis, maguknak való nyugdíjasok, mert a látszólag makacs és időnként nem túl szimpatikus kéreg alatt az érzelmek és történetek óceánját rejtik. Ezért aztán a lényeg, hogy olvassunk belevaló öregekről!

Kat French A zongoristaprojekt című művének kedves, idős szereplői után kíváncsian keresek könyvet ehhez a ponthoz.

3.) Az isteni Backman

Olvassatok (legalább) egy könyvet Backmantól, mert kell az nektek! ;)

Ezzel a könyvvel már régóta szemeztem:
Fredrik Bacman: A nagymamám azt üzeni, bocs

4.) Én kis kertet kerteltem

Olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján, címében vagy középpontjában egy kert van!


5.) Műfaj-pfuj!

Találjunk egy műfajt, amit eddig igencsak hanyagoltunk, és ha megvan, próbáljunk ajánlásokat kérni, keresni rá, hogy mi az, amivel talán mégis érdemes próbálkozni. Az így talált könyvet pedig olvassuk el. Lehet, hogy pfujolásunk csak megerősítést nyer, de akkor is elmondhatjuk, legalább megpróbáltuk! :)

Lara Adrian: A vámpír csókja. Egy erotikus vámpírtörténet igazán távol áll tőlem. Vámpírokról eddig csak blogon olvastam, Ashley Carrigannek köszönhetően. Morwen történetét megkedveltem, de könyvet még nem vettem kezembe a témában. Filmek terén egy kicsit bátrabb voltam. Aidan Turner miatt A vámpír, a vérfarkas és a szellem (Being Human - BBC változat) sorozat első három évadát végignéztem.

6.) Magyar szívbe magyar fantázia!

Olvassuk hazánk író fiainak és leányainak fantáziáit!

Régi adósságom törlesztettem ezzel a szerző felé.
Eliza Beth: Isteni sakkjátszma


7.) Versben mondom el…

Olvassunk verseket! Hogy milyen nemzetiségű szerzőtől, és milyen nyelven, az rátok van bízva!

Ez a kategória egyszerű lesz, hiszen várólistás könyvem van.
Diana Soto: Törpekirály

8.) Te, ott a polcon, ide veled!

Lépjünk oda a polchoz, és olvassunk el legalább egyet azok közül, amit már egy ideje beszereztünk, de eddig csak szemezgettünk vele!

Itt van bőven lehetőség... és a választott: 
Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv

9.) Hát te ki vagy?!

Olvassunk olyan írótól, akitől eddig még soha!

Erről aztán már ne is beszéljünk...
De kedvezzünk a magyar íróknak, és legyen 
Tomcsik Nóra: A változások kora


10.) Hősök tere

A Hősök Tere mozgalom után szabadon, találjatok egy idegent (vagy távolabbi ismerőst), kérjetek tőle könyvajánlást, és olvassátok el! Ki tudja, az ajánlásból beszélgetés kerekedhet, a beszélgetésből meg akármi más. :)

A munkám (könyvtáros) révén inkább tőlem kérnek könyv ajánlást. Ezt az olvasnivalót azonban egy kedves olvasó ajánlotta. 
Amy Ewing: Az Ékkő


+1) Parlez-du English?

A jolly joker, amivel kiválthattok egy nem tetszetős kategóriát. Olvassunk idegennyelven, bármit! Akinek a magyar az idegennyelv, az is ér! ;) És újraolvasás is, olyan szempontból, ha valamelyik nyelven már olvastátok, és most egy másikon teszitek. Nyelvre fel!

Ideje leporolni a német tudásom. Német nyelvű filmet minden további nélkül végignézek, újságokat is lapozgattam már, ám könyvvel még nem próbálkoztam. A fülszöveg ment szótár nélkül, a többit majd meglátjuk...
Marc Levy: Wenn wir zusammen sind