2024. június 25., kedd

Meglepetés Josh születésnapja alkalmából – SPOILERVESZÉLY!


 Az éjjel, ami a miénk volt (novellarészlet)

(Ha még nem olvastad a regényt, a részlet spoilert tartalmaz.) 

Tilda kora délután úgy gondolta, Sven túl van a nehezén, és nem kell tovább őriznie. Lement a nappaliba. Josh a hatalmas négyszemélyes grafitszürke kanapén aludt elnyúlva, motoros nadrágban, mezítláb, félmeztelenül. A bőrdzsekije és a bukósisakja egy bőr hátizsák és egy félig üresnek tűnő gitártok társaságában az egyik fotelban hevert.
Tilda finoman megérintette a férfi vállát, de ő meg sem mozdult.
– Josh!  – szólongatta, újra végigsimítva a bőrét. – Josh, ébredj!
A férfi hirtelen magához rántotta, és átölelte.
– Honey! – sóhajtotta rekedten.
Tilda, Josh vállára támaszkodva feltolta magát. A férfi megrázkódott, kinyitotta a szemét. A lány, kezét a mellére szorítva lehuppant a háta mögött álló fekete dohányzóasztalra.
– Ne haragudj! – kérte a férfi. Felült, hátratűrte arca elé hulló haját, majd hosszú szakállát simogatta. – Álmodtam.
– Megijesztettél, nem is kicsit, de már semmi baj. Hozzá igyekszel haza? – kérdezte a lány gyengéden, bár még elég gyorsan szedte a levegőt.
Josh rövid csend után a szíve fölé emelte a kezét.
– Itt van velem – mutatta.
–  Álmodtál róla, én meg felzavartalak – mondta Tilda, bűnbánó mosollyal, a férfi szemébe nézve –, jobb lett volna, ha hagylak aludni, de dolgoznom kell.
A hátsókertre néző panorámaablak mellett elhelyezett gótikus, csipkével és fémláncokkal díszített, fekete, selyem spanyolfal mögé lépett, és felemelte a laptopot az íróasztalról.
A térelválasztót Anette, a Black Miracle énekesnője, egyben Tilda volt gimnáziumi osztálytársa és egyik legjobb barátnője ajándékozta nekik a dolgozósarok leválasztásához.
Amikor felállították, Anette Tilda fülébe súgta, hogy mostantól nagyon vigyázzon, mert a szexi térelválasztó felerősíti majd Sven romantikus oldalát. Az énekesnő jóslata valóra vált, mert a férfi a legképtelenebb időpontokban és helyzetekben zavarta meg Tildát, hogy valami zenei újdonságot mutasson neki, beszélgessenek, vagy legtöbbször a hálószobába csalogassa. A szép emlékek csak fokozták Tilda szomorúságát. Gyorsan visszalépett Josh elé.
– Készítek néhány szendvicset. Gyere fel, ha te is megéheztél. Aztán majd a konyhában dolgozom. Tolmács és fordító vagyok. Ez itt a spanyolfal mögött az én kis dolgozószobám, de most maradj csak itt pihenni. Úgysem tudom mással meghálálni, hogy segítettél Svennek. Ha már nem tudsz aludni, nyugodtan nézz tévét, hallgass zenét, vagy próbáld ki Sven gitárjait – intett körbe a helyiségben.
A gitárok a kanapé mögötti fal alsó részére rögzített állványokon sorakoztak, felettük bekeretezett koncertfotók és bakelitlemezek függtek. A szemközti falat hatalmas tévé uralta, melyet egy hangfalrendszer elemei vettek körül. A félemelet alatt helyezkedett el a ház garázsa, ennél a falnál kapott helyet Sven számítógépe, és itt gyűjtögette a hangtechnikai eszközeit, hogy egyszer megvalósíthassa az álmát, egy saját stúdiót.
– Engedély nélkül nem nyúlok más hangszeréhez – mondta Josh komolyan, és felállt.
– Van neked rossz tulajdonságod? – mosolygott rá Tilda, az arcát fürkészve.
A férfi felnevetett, és Tilda azon töprengett, hol lehet valójában a Honey nevű lány, aki miatt még e hihetetlen kacagás közben sem tűnik el a szomorúság a szeméből. Remélte, hogy nem a baleset során történt vele valami. Kíváncsi volt, de nem akart ajtóstól rontani a házba.
– Te énekelsz és gitározol, ugye? – kérdezte.
Josh bólintott.
– A neved is ismerős, de a leggyanúsabb a hangod. Most lettem biztos benne, hogy Sven több demo felvételén is szerepelsz.
– Játszottunk együtt néhány fesztiválon is, amikor eljött New Yorkba.
 
Sven szinte egész nap aludt, ha rövid időre fel is ébredt, zavart volt. Tilda ilyenkor rávette, hogy igyon pár korty vizet, nehogy kiszáradjon. A gyengéd érzelmek helyett már csak a felelősségérzet vezette, miközben egyre gyűlt benne a harag. Ha egyedül vannak, mentőt hív, és elviteti Svent, de Josh  jelenléte megnyugtató volt a számára. Sven miatt nyitva hagyta a konyhaajtót, így azt is hallotta, ahogy Josh többször kiment dohányozni a teraszra, majd utána rendszeresen felment a hálóba, hogy ellenőrizze Svent. Néha hozzá is benézett, biccentett, aztán eltűnt, mint egy árnyék. A szótlansága, a csendes bánat a szemében arra késztette Tildát, hogy átgondolja a kapcsolatát Svennel.
Csalódást és keserűséget érzett, melynek következtében a befejezett fordítást nem a szokásos kísérőszöveggel küldte el a főnökének, hanem megkérdezte, szükség lenne-e újra a munkájára a göteborgi irodában.
Az estefelé érkező nemleges válasz a végsőkig fokozta az elkeseredését, aztán a keserűség dacba váltott át, és tettvágyat hozott magával. Visszaült a számítógép elé, hogy otthon, Göteborgban, a szülei házához közel bérelhető helyiséget keressen.
Elküldött néhány érdeklődő e-mailt, és végre kisírta magát. A mosogatóhoz lépett. A helyiségben sötét volt, csak az utcai lámpák fénye világított be. Megérezte, hogy nincs egyedül, a férfiparfümmel keveredő cigarettafüst szokatlan volt ebben a lakásban. A következő pillanatban tetovált karok ölelték át hátulról.
– Hallottam, hogy sírtál. – A rekedtes, mély suttogásra és gyengéd érintésre Tilda egész teste rezonált. – Hajnalban eltűnök, szeretnék elköszönni tőled.
A lány megfordult, és várakozva nézett a férfira, aki úgy tűnt, meglepődött egyértelmű reakcióján, mert zavartan viszonozta a pillantását. Tilda két karjával átfonta a nyakát.
Josh egyik keze a lány fenekére siklott, a másikat a tarkójára simította. Lehajolt, és ajkát végigfuttatta a bőrén a kulcscsontja felett a nyakáig. Tilda átengedte magát az édes zavarnak, amit az ölelés váltott ki belőle. Kis büszkeséget és elégtételt is érzett, hogy Josh nála keres vigaszt. A férfi szája a száját kereste. Tilda finoman mozdult, és az ajkuk összeért. A bajusz és a dús szakáll újszerű érintése felkavarta az érzékeit, felsóhajtott. Josh azonnal reagált, keze belemarkolt a fenekébe, és feszülő ágyékát a lány hasához szorította. Mély, rekedt nyögése magához térítette Tildát.
– Ki vagyunk bukva, Josh, mindketten megbánnánk. Nem tudom, ki az a lány, de ha úgy szereted, ahogy hiszem, akkor te is tudod, hogy ez nem helyes –  súgta a fülébe, a levegőt kapkodva. Érezte, ahogy a férfi megremeg. Nyugtatóan simogatta a haját, a tarkóját. – Fürödj meg, és aludj még egy kicsit!
 – Bocsáss meg!    –  mormolta Josh, és még szorosabban ölelte. – Tudod, sokkal több rossz tulajdonságom van, mint Svennek. Honey okos kicsi lány, és még tanul. Jobb neki nélkülem.
– Vagy minden éjjel a sötétséget hallgatja és téged vár –  mosolygott rá Tilda gyengéden, és megpuszilta a férfi arcát a szakáll felett. – Messze van New York, vigyázz magadra! Ha bármelyikünk el is veszíti a kapcsolatot Svennel, mi még maradhatunk barátok.
 
A Széttört akkordok a moly.hu-n. 
Az éjjel, ami a miénk volt a moly.hu-n.

Ezt a jelenetképet a Széttört akkordok folytatásához készítettem a NightCafe Creator AI mesterséges intelligencia programmal.

A helyszín Svédország és a jelenet a regény elején található...

Gitta és Josh

Az illatgyertya a Boszi gyertyaműhely webshopjában kapható. 

A Széttört akkordok című regény és a novella dedikálva csomagban az űrlap segítségével közvetlenül tőlem 2024. július 26-ig a készlet erejéig rendelhető.





2024. május 18., szombat

Széttört szexualitás

Kép: Canva, NightCafe AI
 

A napokban befejeztem a Széttört akkordok olvasását és elővettem a folytatást.

Amikor komolyan elkezdtem dolgozni a második részen, felmerült egy fontos kérdés, amelyről nem is gondoltam, hogy mostanra ekkora jelentősége lesz, és a könyv forgalmazását is befolyásolhatja: ez pedig a szexualitás.
A következő sorok a történet szempontjából némi spoilert tartalmaznak, de semmit nem árulnak el a részletes tartalomról vagy a végkifejletről.
A Széttört akkordok idején Gitta épp csak befejezte a gimnáziumot, mire a folytatáshoz érünk addigra azonban - a Joshsal való találkozásnak is köszönhetően -, ahogy a történet végén az édesapja is megjegyzi, már felnőtt nő.
Josh egyes megnyilvánulásai pedig, ahogy barátokkal egymás között beszélgettük talán kimerítik az öncélú szexualitás fogalmát. Az más dolog, hogy a karakterének szerves része a szexualitás, ilyen szempontból pedig mindez már el is veszíti az öncélú kitételt, ugyanis részévé válik egy ember jellemrajzának, tehát művészi eszköz. Mégis emiatt döntöttünk úgy, a Hszien Ezoterikus Ajándékbolt -tal, hogy a könyv kikerül a bolti készletből és csak a webáruházban lesz kapható. (A Jádeszívet ugyanúgy megtaláljátok náluk a boltban és a webáruházban is.)
 
A kérdésem néhány hónapja még irodalmi, művészeti jellegű volt azzal kapcsolatban, hogy jelzésszinten vagy esetleg részletesebben, kifejezőbben menjek bele a folytatásban a szerelmi jelenetekbe – nem szeretem az ágy- és a szexjelenetek kifejezéseket, az erotikust sem érzem jelenesetben helyén valónak –, mert a történet egy fiatal nő és egy férfi (Gitta és Josh) szerelméről is szól.
Úgy döntöttem, hogy beleállok a témában, nem obszcén és trágár módon, hanem ízlésesen, szépen, ám kellő részletességgel megmutatom egy nő és egy férfi kapcsolatának ezt a részét is.
A jelenetek azóta elkészültek. Ha úgy vesszük, naturálisak, közvetlenek és ha már Josh szexualitását ezzel illettük öncélúak is. Ám ezeknek az epizódoknak jelentősége van a történet szempontjából, mert bemutatják, árnyalják két neveltetéséből, életmódjából és jelleméből fakadóan különböző ember kapcsolatának alakulását e téren is. Terjedelmük elenyésző a regény terjedelméhez képest, nem meghatározó jelenetek, ám a karakterek fejlődése szempontjából szerves, fontos, többlettartalommal bíró részei a történetnek.
Most pedig, hogy újra kézbe vettem a folytatást, nincs szándékomban törölni vagy akár finomítani az eddig leírtakon, még akkor sem, ha ezek a jelenetek veszélyeztetik a készülő folytatás könyvesbolti forgalmazását. Nem gondolom, hogy ártok valakinek vagy rosszat teszek, ha a magam képességei szerint fogalmazva az életnek erről a részéről is írok, amelyet évszázadokon keresztül tabusítottak, rengeteget ártva ezzel. Ahogy egy kapcsolatban szükség van kommunikációra annak minden területén, a társadalom sem rejtőzhet prüdériára hajazó szemellenző mögé olyan az egyének életére vonatkozó kérdésekben, amelyek igenis hatnak a társadalomra.
 
Remélem, hogy egy év múlva amikorra nagyjából a megjelenést tervezem, a történet ezen epizódjai már nem akadályozzák, hogy a könyv ott lehessen a könyvesboltok polcain a többi romantikus, de nem erotikus vagy akár erotikus könyv mellett.
Ha mégsem lenne így, az sem rettent vissza attól, hogy az eredeti koncepció szerint, a saját stílusomnak és habitusomnak megfelelően írjak. Nem fogok öncenzúrát gyakorolni.
Josh sem tenné soha!
A Széttört akkordok a békés egymás mellett élésről szól, különbözőségeink elfogadásáról, a személyi szabadság tiszteletben tartásáról, még akkor is ha az az általunk tapasztaltakkal akár ellentétes vagy szűkös ismereteink miatt értelmezhetetlen.

2024. február 10., szombat

Juhász Bálint: A kapu

Könyvismertető 


Amikor elkezdtem olvasni Juhász Bálint A kapu című könyvét, lapról lapra merültek fel bennem a kérdések.
Könyvtárosként és két már majdnem felnőtt fiú anyukájaként több szempontból is látom az olvasott könyveket.

A kapu az első néhány fejezet után tartalmas mesének vagy ifjúsági regénynek tűnt számomra, mély, spirituális mondanivalóval, így a történet akár három korosztály, olvasóréteg számára is érdekes lehet.
A mesevilággal, a manók – pixinek – szerepeltetésével és a kiszóló nyelvezettel a szerző látszólag a kisiskolásokat szólítja meg, hiszen a gyermeki lélek közvetlenséggel, kedvességgel érinthető meg a legkönnyebben. Az olvasással még csak barátkozó gyerekek azonban általában a gazdagabban illusztrált könyveket keresik, a megértéshez pedig egyszerűbb történetvezetésre van szükségük.
A kiskamaszok a manók kora, életszakasza, a kalandos, útkereső események miatt érezhetik közel magukhoz ezt a történetet. Ők azonban furcsállhatják az ifjúsági fantasyk fiatalos nyelvezetéhez képest túl kedves, néha naiv, gyermeki szóhasználatot, ám már bizonyára elgondolkoznak a spirituális úton járó felnőtteknek is érdekes. magvas gondolatokon.
Mivel sehogysem jutottam dűlőre, hogy kinek is szól ez a történet, megosztottam kétségeimet a szerzővel, és Tőle választ kaptam a kérdéseimre:

„A kapu valójában egy innovatív önsegítő könyv felnőtteknek!”

„A játék nem a valóság, az nem komoly!”
A felnőtt emberek többségének ez a játékról és a meséről alkotott fogalmi percepciója, talán ezért is van az, hogy a játékos feladatok könnyeben nyitják meg azokat az ellenálló rétegeket, amik hosszú évek alatt „lerakódtak”. Pont ezen a nézőponton keresztül szól a Kapu az olvasóhoz. A mese „rétege” alatt egy másik értelmes lény szemén keresztül látjuk, próbáljuk megismerni és megérteni a jelenlegi emberi civilizációt, ezzel pedig nekünk sem egyszerű szembesülnünk. Mégis hiszek abban, hogy a történet felemelő ereje motivációt ad, és valós cselekvésre és fejlődésre buzdít.”
(Juhász Bálint)

A történet két pixin főhőse, Boncor és Zorgó komoly feladat előtt áll. Segíteniük kell az embereknek, hogy fejlődjenek és ezáltal megmentsék a saját világukat, mielőtt más világokat is veszélybe sodornak felelőtlen tetteikkel. Ám még a két ifjú pixinnek is tanulnia kell, mielőtt útnak indulhat. A kapu ennek az időszaknak a meséje.
Megismerjük a pixinek lakhelyét, társadalmát, oktatási rendszerét, az időhöz és a környezethez való viszonyát. Boncorral és Zorgóval együtt látogatást teszünk különféle mágikus lényeknél, amely vendégeskedések során főhőseink újabb és újabb ismereteket szereznek, melyeket feltételezésem szerint majd később felhasználhatnak.
A könyv vége ugyanis nyitott, és a szerzőtől azt is megtudtam, hogy már tervben van a folytatás, egész pontosan két rész.

Ha többet szeretnétek tudni A kapuról és mindarról, ami mögötte rejtőzik, látogassatok el

a dor project – Harmóniában a természettel oldalra 

„A dor projekt számunka egy olyan életfilozófia, amely egyesíti a természet iránti szeretetet, a környezetvédelmet, a társadalmilag hasznos projekteket, a volontőr életszemléletet, az innovatív fejlesztési programokat és az interaktív oktatást.”

 

Köszönöm Juhász Bálintnak, hogy utazókönyvként olvashattam a kötetet és hogy megosztottam velem gondolatait!

 

2023. december 30., szombat

Ez volt 2023...


 
Régen kezdtem el ilyen nehezen bejegyzést írni, nem találom a szavakat. 
Vegyes érzések kavarognak bennem a mögöttünk hagyott évről, melynek elején kilátástalannak éreztem a helyzetet. A munkahelyem – kulturális intézményként – a rezsiválság miatt, a karanténok után, ideiglenesen újra bezárt.  A koncerthelyszín, ahova gyakran jártunk szintén szüneteltette a működését az energiaárak miatt.
Hiába rendeződött vissza az élet a járvány után egy kis időre, ez az újabb bezártság és bizonytalanság, egy személyes, érzelmi csalódás utózöngéivel kísérve valamit összetört bennem, elfojtva a lángot, ami hosszú évek óta írásra sarkallt. 
2023 elején a Tullia meséi - Őrző és a Végtelen Mezők Vándora köteteim kiadójával is megszűnt a szerződésem, ami azt jelentette, hogy a könyvek nem lesznek többé kaphatók.
 
Éreztem, hogy ott szunnyad bennem az alkotási vágy, de képtelen voltam a történeteimmel foglalkozni. Próbálkoztam, aztán feladtam.
A kreatív energiáim maradékát a szerzői Facebook oldalra fordítottam: képeket szerkesztettem és megpróbáltam rendszeressé tenni a posztokat.
Ezalatt sokat tanultam a képszerkesztésről, és megismerkedtem a mesterséges intelligencia által alkotott képek világával is, mely jelenleg a bizonytalan szerzői jogi helyzet miatt szürke zóna. 
 
Az egyik kedvenc képem...
 ...a Széttört akkordok egyik fontos jelenetéből kreálva, jól mutatja a hiányosságokat is.
 
Az AI a felhasználók által kért képekhez a neten megtalálható tartalmakat használja forrásként – festőművészek, grafikusok, fotósok és más tartalomgyártók jogdíjas képeit is. Az írókat érintő pdf-es letöltések után ez mélyen érintett, így sok képet, amit így "kaptam" az általam használt NightCafe Creator-tól nem használtam fel, és nem osztok meg. A program jelzi, hogy milyen alkotók munkáit vette alapul. Számos cikk tárgyalja a témát, és külföldön van, ahol már törvények is születnek a helyzet rendezésére. Remélem, találnak a művészeknek is megfelelő megoldást. (A mesterséges intelligencia térnyerése, annak veszélyei és pozitívumai kimeríthetetlen mennyiségű kérdést vetnek fel. Bennem is számos kérdés kavarog, de gyorsan el is  hessegetem őket, mert ez a bejegyzés most nem erről szól. Majd egyszer máskor részletesebben írok róla, talán egy novellában.)
 
Az év második felére kezdtek átbillenni bennem az érzések a bizakodás irányába.
Nagyon hiányzott már Josh (valójában mindig is velem volt, hiszen a lelkünk sötét oldala közös) és Triart is szerettem volna visszaadni az olvasóknak. 
 
NightCafe Creator  
A mesterséges intelligencia által generált kép a Széttört akkordok folytatásában szereplő
  "Josh vers" alapján készült.

Ráeszméltem, hogy saját magamat korlátoztam, ezért visszanyúltam ahhoz a technikához, ami életem legnehezebb helyzetein átsegített: ha nincs másra erőm, akkor csak arra az egyetlen dologra koncentrálok, ami épp előttem van. 
Ez mozdított ki végül a szétforgácsoltság, szétesettség állapotából, ahol annyi minden keringett előttem, bennem.
Így állt össze az új  karácsonyi novella, a Végre rád találtam, mely az Arany karácsony kötetben jelent meg. Az idei, Lélekúton című Győri Antológiába pedig nem erőlködtem új novella írásával, a verseimből küldtem be néhányat.
 
Az év utolsó hónapjaiban döntöttem úgy, hogy összeállítom a korábban megírt, Az  éjjel, ami a miénk volt című novella füzetkéjét. A borító, a tördelés, annak a próbája volt, amit az elmúlt évben tanultam. A regényeim borítóit egyelőre meghagyom a grafikusoknak, de a kisebb képeket ezentúl már magam készítem el. A novella szövegének csiszolásában Czank Nelli (Cornelie C. G.) és Lang Tünde (T. C. Lang) segítettek.
 
Szép lassan visszakerültek a koncertek is az életemben, az év vége már egész sűrű lett élőzenében. Ez is hozzásegített, hogy mostanra újra magamra, és az írás örömére találtam.
 
Kissin' Dynamite
 
A Boszi gyertyaműhelynek köszönhetően elkészült a Széttört akkordok illatgyertya.
 
 
Részt vehettem az Ünnepi Könyvhéten, a Könyvfesztiválon, a Fantasy Expo-n; jó  néhány fantasztikus koncerten; Lang Tündével Dobogókőn kirándultam. 
 


 
Bach Kata és Mihályfi Balázs felolvasták a Széttört akkordok egyik részletét, melyről felvétel is készült. Múlhatatlanul hálás vagyok a művészeknek, a szervezőknek és Halasi Miklósnak a felvételek rögzítéséért és szerkesztéséért.

Mihályfi Balázzsal
 
Nem teljes nyugalomban a jövő miatt, de a jelen és az elmúltak miatt hálásan – a boldog perceket, órákat, napokat megélve – engedem el ezt az évet, nehézségeivel, tanulságaival, szépségeivel, csodáival és ajándékaival együtt. 
 
Hamarosan beköszönt 2024, hogy mit hoz, nem tudhatjuk... Ahogy Yoda mester mondta, "a jövő szüntelen mozgásban van." A külső tényezők mellett jelenbeli tetteink alakítják, melyeket viszont a múltbéli tapasztalataink – sokszor a tudatalattiban rejtőzve – vetítenek előre...
 
Megvalósíthatónak tűnő jövő évi terv: Az Őrző újrakiadása és a Széttört akkordok folytatásának befejezése.
 
Álomszerű jövő évi terv: Az Őrző újrakiadásának és a Széttört akkordok második részének megjelenése.


Békés, empátiával, tisztelettel, szeretettel, mosollyal teli új évet kívánok! 
 
 
 
 

2023. április 10., hétfő

Kopácsi Krisztina: Fagy trilógia 1-2.

 Könyvismertető 

Hóvihar - moly.hu


Romantikus krimik terén válogatós és igényes vagyok, ugyanis ez a műfaj, amelyet a kalandos fantasy történetek mellett legszívesebben olvasok kikapcsolódás, "rekreáció" céljából.

Kopácsi Krisztina két trilógiájának (Sötét trilógia, Fagy trilógia) már megjelent kötetei egyik kedvenc romantikus regényíróm Sandra Brown történeteit juttatták eszembe, aki a könnyed, finom erotikával fűszerezett szerelmes mesék után váltott át az egyre keményebb és izgalmasabb romantikus krimi történetekre. Nora Roberts-től is ezeket – az egyéb regényeinél nagyobb terjedelmű – erősebb krimiszálú köteteket kedvelem. 

A Fagypont esetében az első néhány fejezetben sorakozó rengeteg felkiáltójel meglepett, szerencsére egyszer csak megfogyatkoztak, vagy talán már én nem törődtem velük, ahogy Ashley, Ridge és Cameron története egyre izgalmasabb fordulatokat hozott. A kezdeti nehézség miatt vívódtam a molyos csillagozásnál, így azonnal belekezdtem a következő részbe. 

Kifejezetten tetszik, hogy Kopácsi Krisztina bátran dolgozik összetett érzelmi életű, olykor hibázó, emberi karakterekkel. A főszereplő férfiak és nők családtagjai, barátai bizony nem mindig kedvelik egymást, így ezzel is színesedik, mélyül a történet. Sőt a szerző még azt is bevállalta, hogy az első kötetben mellékszereplőként megjelenő későbbi főhőst – nem biztos, hogy csak számomra – nem kifejezetten szimpatikus személyként tünteti fel. Ám a Hóvihar olvasása során jobban megismertem, sőt megkedveltem Kellyt és mellette a szívtipró autóversenyző, Liam is megmutatta a másik arcát. A szereplők munkája, hivatása sem csak háttér-információként jelenik meg a sorozatban. A lakberendezőt és a ruhatervezőt is látjuk munka közben, ahogy az autóversenyzés világába is bepillantást nyerhetünk. 

A Sötét trilógia két köteténél az író a több romantika, családtörténet és kevesebb bűnügy összetételnél maradt, a Fagy trilógia esetében viszont már  valamivel erősebb az egész történeten rejtetten átívelő, néha nagyon is izgalmasan megmutatkozó krimiszál. Amikor a második kötet végére értem, már bátran tettem a "molyon" az első kötetre négy és fél csillagot majd a másodikra ötöt, mert a két kötet között is érezhető egy minőségi ugrás. 

Az olvasmányos, izgalmas és összeszedett Hóvihar után kíváncsian és bizakodva várom a Sötét és a Fagy trilógia befejező részét is. Úgy gondolom, kellemes olvasással töltött órákra számíthatok.

Kopácsi Krisztina szerzői oldala 







2023. március 15., szerda

Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában - Negin 1.

 Könyvismertető

A könyv a moly.hu-n 

 
Először Ashley Carrigan Morwen történeteivel találkoztam még blogregényként. Most sem kedvelem jobban a vámpírokat, mint előtte, ám Ashley regényeit szívesen olvastam. Megfelelő mértékben adagolta az erotikát, kalandot, az érzéséket és az izgalmakat. Örülök, hogy visszatért az urban fantasy, a paranormális  jelenségek világába.
 
A történet lépésről-lépésre bontakozik ki az olvasó előtt, így nehéz róla spoiler nélkül írni. A főhős, Negin Belford egy szellemek megregulázásával foglalkozó kis egység tagja, a lány konkrét feladata a nyughatatlan szellemek átvezetése a túlvilágra. Amikor találkozunk vele, megszokott világa épp felborul, új tag kerül a csapatban és saját magán is változásokat tapasztal. A duológia első kötete ennek a változásnak az okaira és hátterére ad magyarázatot.  
Láthatjuk Negint és társait démonok és szellemek ellen harcolni, ízelítőt kapunk a sumer mitológiából, mely a történet keretét adja. Múltbéli titkok kerülnek napvilágra és a lány életébe megérkezik a nagy szerelem is.
 
Az erotikus jelenetekkel ugyanúgy vagyok, mint a vámpírokkal: nem hiányoznak, ha nincsenek a könyvben. Sajnos gyakran válnak nevetségessé, túlzóvá vagy alpárivá.  Ebben az könyvben azonban rendkívül igényes, szenvedélyes, igaz szerelemtől irányított, hihető jelenettel találkoztam. 
A szereplők is jól súlyozottak. A Neginhez hasonló határozott és önálló női karakterek néha bosszantóan arrogáns, túlzottan tökéletes, számomra nehezen kedvelhető figurák, ám Negin szerencsére emberi, szimpatikus lány maradt. A férfi főhős pedig kellően harcos és lovagias alkat ahhoz, hogy nőiesnek is tűnjön mellette.
Kíváncsian kezdek bele hamarosan a Tűzvarázsló című második részbe.


2023. március 4., szombat

Lione Stanislav: Csillagom

 

Könyvismertető

 
Csillagom - moly.hu

"Jó remény Csillaga, Magyarok Pásztora,
Ígérd meg: aki megy, megmarad.
Szép Mező Szárnya szól, szeme ég, lángot szór,
Indulunk, lóra hát aki bír!
Elhagyom földemet, százezer ősömet,
Aranyos szegellet álma hív..."
 
P.Mobil: Honfoglalás
 
Lione Stanislav Csillagom című könyvét olvasva rengeteg minden kavargott bennem, és ahogy fogytak a lapok, már tudtam, hogy erről a történetről írok először az idén olvasott könyvek közül. 
Az írónő és mások bejegyzéseit is láttam a regényről a közösségi oldalakon, teljes molyos értékeléseket azonban csak a történet befejezése után olvastam el, mert ennyire kevert zsánerű könyv ritkán került a kezembe és szubjektív véleményemmel nem akartam ajtóstól rontani a házba. Szeretem az ősmagyar, az amerikai őslakos, illetve a keleti népek kultúráját és a népmeséket. Érdekel a néprajz, a néphagyományok; életem fontos része a spiritualitás és a zene. Szívesen olvasok fantasyt, fontosnak tartom benne  a világépítést és a mágiát. 
 
A Csillagom főhősei nem mind sorolhatók az elvárt fantasy hősök közé, mert bizonyos tulajdonságok és jellemzők hiányoznak belőlük a megszokott fantasy karakterekhez képest, más azonban bennük van. Az én kedvencem Jósa lett.
Anna a történet női főhőse karakán és bátor fehérszemély, aki köré érdemes mesét, de akár fantasy történetet is szőni, azonban Salim mester alakja egy teljesen más irányba vitt, a keleti filozófia valós világába a mágia helyett. A kettőjük romantikus kapcsolatában és a történet konfliktusaiban pedig a spiritualitás kap nagy szerepet, a varázslat és a mágia helyett.
 
Ugyan árnyalatnyi különbségekről van szó, de más a mese, a spirituális regény és a fantasy,  a Csillagom története ezeket ötvözi. Mindhármat szeretem, így a fülszöveg jól felkészített, de az biztos, ha fantasy könyvként kezdem olvasni, egyszer-kétszer döbbenten felkiáltottam volna: "Na, ne!" "Ez meg mi?" Az erős spirituális hatások, a táltoskultúra, a nőiség, a szexualitás bemutatása miatt ez a regény a szememben inkább az egykor a fonóban elmesélt történetekhez, felnőttmesékhez hasonlatos, mint a klasszikus világépítő fantasyhez. A testiség lélekkel teli leírása –  a naturalisztikus részletesség helyett – pedig nem éppen a romantikus-erotikus regényekre jellemző. Azonban épp ezektől lesz a Csillagom az, amire nekem most nagy szükségem volt a zilált évkezdés után: egy bájos, romantikus, de tartalmas történet szerelemről, barátságról, hűségről egy mesebeli világ archaikus, költői elnevezésű helyszínein.

2023. január 3., kedd

Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása – Lélekboszorka krónikák 1.

 

Könyvismertető

A könyv a moly.hu-n
 

Szóljon az év első könyvismertetője, a tavalyi év utolsó befejezett könyvéről.
Az év utolsó hónapjai meglehetősen zaklatottak voltak, így sajnos ezt a könyvet a moly.hu-n látható olvasási idő szerint nagyon sokára tudtam befejezni. A látszat azonban csal, csak kevés időm volt arra, hogy olvassam, de amikor végre a kezembe kaptam, akkor nehéz volt letenni, és szomorú voltam, amikor napokig ott árválkodott az olvasásra váró könyvkupac tetején, ahelyett hogy olvastam volna. 
A dühös tűz fellángolása egy ifjúsági, saját világú fantasysorozat első kötete, mint az ilyen történetek általában hosszú felvezetéssel indul, hogy megismerjük az alapokat, és a nem kevés szereplőt. Ezután azonban egy rendkívül izgalmas történet következik, kedvelhető, szimpatikus főhősökkel, jó koncepcióval, és rengeteg mélyben húzódó titokkal. Számos kérdésre nem is kapunk választ ezek közül, így kíváncsian várhatjuk a következő részt, pedig ez a történet – Holda kapcsolatba lépése a mágikus világgal – lezárul. Megfelelő feloldást kapunk a címhez: a dühös tűz fellángol. 
A mágikus környezet hiteles, a mágia használó karakterek jól illeszkednek bele, ahogy a hétköznapi világba is, tetszett, hogy a képességek apránként épültek be vagy alakultak ki és hogy volt olyan szereplő, akiről a történet előrehaladtával derült ki, hogy "kettős életet él".
A romantika és a humor sem hiányzott az események közül, sőt a megdöbbentő, váratlan tragédia sem. Egy rejtőzködő karakter pedig felkeltette a kíváncsiságom, kíváncsi vagyok a határtörténetére. Van egy titkos reményem, de nem találgatok, és lehet, hogy nagyon elszállt ötlet... 
 
 

2022. december 31., szombat

2022. Összefoglaló – (Széttört) akkordok éve

Minden nehézsége, ezer kérdése, bizonytalansága ellenére számomra kulcsfontosságú esztendő volt a 2022-es, amely megerősített abban, hogy jó döntés volt újra komolyan venni a kiadási terveket, nemcsak a magam örömére írni.

Számos koncerten hallgattam kedvenc zenéimet, december 16-án death metál dalokkal búcsúztam erre az évre az élő zenétől, egy autentikusan hideg és dark helyen. Nyáron Zalaszántón jártam a Béke Sztúpánál. (Érdekes e kettő egymás után, de hiszen épp ennyire paradox most a jelenünk is...) 
Megjelent a Jádeszív. A Széttört akkordok egyre több olvasóhoz jutott el. Barátokkal, olvasókkal találkoztam az Ünnepi Könyvhéten és a Könyvfesztiválon, ahol először dedikáltam a NewLine Kiadó standjánál. 

Megtisztelő, megható és kedves olvasói vélemények érkeztek a regényekről, melyekért nagyon hálás vagyok. A belső késztetés mellett csodálatos motiváló erő, hogy a történeteim, a szereplőim, Josh és Gitta, Mark és Eliza, Alex és Lily közel kerültek hozzátok.

E néhány bevezető mondat után meséljenek a képek.

Hosszú kihagyás után az első  koncert: Sirenia, Surma, Dynazty
 

 2022. augusztus 27. – pontosan egy évvel a Széttört akkordok után 
megjelent a Jádeszív
 
 

 
Dugonics András Irodalmi Díj – a Széttört akkordok 
Young Adult kategóriában 5. helyezést ért el.

Az Év Könyve 2022 közönségszavazáson
 fantasy kategóriában a Jádeszív a legjobb 30 könyv közé került.
 
 
 
Rendezvények:
Ünnepi Könyvhét és
a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál újra a Millenárison.
 



A könyves rendezvények számomra a barátokról szólnak, a találkozásokról. A könyv csodája összeköti az olvasót az íróval, az olvasót az olvasóval és az írót az íróval.
 


Kirándulások: Zalaszántóra, a Béke Sztúpához és Siófokra.
 


 
 
Egy inspiráló beszélgetésen vettem részt az X Rádió Misztika című műsorában, Hideg Alexandrával és Kerecsényi Évával
 
 

Több mint 22400 zenehallgatással töltött perc, ennek egy része írással egybekötve.


  Több mint 20500 elolvasott oldal, 58 db könyvben. Az  év kedvence és az utoljára befejezett kötet.

 

Amin jelenleg dolgozom: a Széttört akkordok folytatása.

BÉKÉS, BOLDOG 

ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK!


2022. december 24., szombat

Az éjjel, ami a miénk volt


SPOILERVESZÉLY-Széttört akkordok

 

Kedves Olvasóim!

Ezzel a történettel kívánok áldott, békés karácsonyt!
A novella a Széttört akkordok regény 
cselekménye után játszódik... 

 

A kaputelefon ébresztette Tildát. Egy rekedtes, mély férfihang Svenre hivatkozva angolul Napocskát kereste. A lány a nyitott lakásajtóban várakozott, amikor a fekete bőrruhás, magas, félhosszú hajú, szakállas alak betámogatta Svent. A férfi farmernadrágja és farmerkabátja is sáros és szakadt volt, hosszú szőke haja ki tudja, mitől ragadt össze.
– Helló, Josh Bradford vagyok, Sven amerikai haverja – biccentett Tilda felé a szakállas, és lenézett az alagsort uraló hatalmas légterű nappalira, majd a csúsztatva elhelyezkedő félemeletre vezető lépcső felé pillantott. – Hova vihetem?
A dermedten álló lány csak most tért magához. A lépcső felé mutatott, mert a hálószoba és a lakás többi apró helyisége a félemeleten kapott helyet.
Josh az oldalára fordítva lefektette Svent a franciaágyra.
– Lent vár a taxi, visszavisz a klubhoz a motoromért. Sven meghívott hozzátok aludni holnapig, de ha zavarok, nem jövök vissza, megyek tovább. – Amíg beszélt, bal karját a bordái fölé szorította.
– Jól vagy? – kérdezte Tilda, miközben a rockergyűrűket nézte a férfi nagy kezén.
– A kedvesed nem éppen pehelysúlyú, nekem meg balesetem volt nemrég.
– Ha Svennel úgy beszélted meg, természetesen itt maradhatsz, sőt nyugodtabb is lennék. Aggódom érte és félek egyedül maradni vele, ennyire rossz állapotban még nem volt, hogy haza kelljen hozni.
– Sietek vissza – mosolyodott el Josh a szakálla mögött, és megfogta Tilda vállát, finoman hátratűrve a lány egyenesszálú fekete haját. – Addig is figyelj rá, ne engedd hanyatt fordulni, nehogy megfulladjon.

Tilda megrettenve kapta fel a fejét Sven köhögésére. Rájött, hogy elbólintott a férfi mellett ülve, akit a gimnáziumi elsősegély-tanfolyamon tanult, stabil oldalfekvésbe húzkodott, miután Josh elment. Még mindig szépnek találta a Sven felsőtestére és karjaira tetovált nonfiguratív ábrákat és kidolgozott izmait is, de most keserűség járta át a szívét, ahogy nézte, mert a lelkét már nem érezte közel a férfiéhoz. Pislogott, hogy eltüntesse az összegyűlő könnyeket mandulavágású sötét szeméből, melyet mongol édesanyjától örökölt.
Sven ismét köhögött, fel sem ébredt, és fektében hányt. A lány rémülten ugrott ki mellőle az ágyból. Ugyanabban a pillanatban megszólalt a kapu csengője. Tilda egy pillanatig tanácstalanul állt, aztán kirohant, és felvette a kaputelefont.
– Baj van! – kiáltott bele a kagylóba, megnyomta a nyitógombot, kitárta a bejárati ajtót, és visszaszaladt Svenhez.
Josh nem sokkal később ott termett mellette, ledobta a bőrkabátját, aztán lekapta magáról fekete pólóját is. Tilda látta, hogy Svenhez hasonlóan az ő felsőteste is tele van tetoválásokkal, de most csak az érdekelte, hogy ez a barátjánál sokkal vékonyabb, szikár férfi megemeli Svent, nehogy megfulladjon hányás közben.
Josh segített leszedni a bemocskolt ágyneműt, és továbbra is tartotta Svent, amíg Tilda egy törülközővel letisztogatta. A férfi higgadtsága, nyugodt mozdulatai, mély hangján alig érthetően elmorgott kurta mondatai oldották Tilda feszültségét.
Amikor Josh újra az oldalára fordította Svent, Tilda látta, hogy nemcsak a bordái fájnak, de a jobb kezét is óvatosan használja, a bal vállán pedig frissnek tűnő heget vett észre.
Sven még mindig nem tért magához, Tilda tudta, ha nincs mellettük Josh, talán tényleg megfulladt volna.
– Köszönöm, hogy segítesz – mosolygott hálásan a férfira.
– Régről ismerem Svent, de nem így emlékszem rá – nézett rá Josh, ezüstszürke szemében együttérzéssel.
– Már újév óta feszült volt, érezte, hogy valami nem stimmel a Black Miracle körül. Aztán Anette és Erik a lemezfelvétel lezárását ünneplő vacsorán bejelentették, hogy babát várnak. Így a zenekar bizonytalan időre parkolópályára került. Még aznap éjjel nyilvánosságra hozták a hírt a közösségi oldalakon és a honlapon is. Svent az első hetek bizonytalansága után egyre többen keresték különféle ajánlatokkal, mostanra pedig teljesen elveszett a rengeteg munkában.
– Túlvállalta magát – állapította meg Josh.
– Egyrészt, de úgy érzem, sokkal nagyobb a baj. A Falling Skulls énekese, Jörgen és ami körülötte van, rosszul hat rá és most már a kapcsolatunkra is – bökte ki.
– Nem kell bemutatnod Jörgent, hallottam a piszkos ügyeiről, és tegnap éjjel láttam is, mit művel – bólintott Josh. – Sven jól ismeri, tudja, mit kockáztat, bízz benne.
Tilda kételkedve nézett a férfira.
– Lehet, hogy ő tudja, mit kockáztat, de egyre kevesebbet telefonál, és akkor is hallom a hangján, hogy ivott, szerinted, hogy bízzak benne? Ha legalább elmondaná, mi bántja.
– Jobb, ha nem tudod, mi folyik a Skullsban, és Sven jó srác.
– Igen, Sven a Miracle-ből, de ő… egészen idegen… – intett elkeseredetten a mellette fekvő Sven felé Tilda.
Josh elkapta a kezét.
– Nyugalom – mondta szelíden. – Ő most nem hallja, és amíg Jörgennel koncertezik jobb is, ha hagyod, türelem.
– Rendben, Sven is folyton ezt kéri tőlem – mosolygott beletörődve a férfira, és megérintette vállán a heget. – Ez elég komolynak tűnik…  
– Felbuktam a motorral.
– Jézusom! Már rendben vagy?
– Mondjuk. Ott egy fém van bent – Josh a vállára szorította a lány kezét, és a szakálla mögött is látszott, ahogy elvigyorodott. – Metálzenész vagyok.
– Hülye vicc – mosolyodott el Tilda. – Szerinted itt hagyhatjuk egy kicsit?
Josh vállat vont.
– Éhes vagyok – mondta a lány sóhajtva. – Úgy gondolom, te is régen ettél, ha a koncert után szedted össze valahol. Evés után majd pihenünk, én vigyázok rá, te meg alhatsz lent a nappaliban a kanapén.

Tilda kora délután úgy gondolta, Sven túl van a nehezén, és nem kell tovább őriznie. Lement a nappaliba. Josh a hatalmas négyszemélyes grafitszürke kanapén aludt elnyúlva, motoros nadrágban, mezítláb, félmeztelenül. A bőrdzsekije és a bukósisakja egy bőr hátizsák és egy félig üresnek tűnő gitártok társaságában az egyik fotelban hevert.
Tilda finoman megérintette a férfi vállát, de ő meg sem mozdult.
– Josh!  – szólongatta, újra végigsimítva a bőrét. – Josh, ébredj!
A férfi hirtelen magához rántotta, és átölelte.
– Honey! – sóhajtotta rekedten.
Tilda megrettent. Josh vállára támaszkodva feltolta magát. A férfi megrázkódott, kinyitotta a szemét. A lány, kezét a mellére szorítva lehuppant a háta mögött álló fekete dohányzóasztalra.
– Ne haragudj! – kérte Josh. Felült, hátratűrte arca elé hulló haját, majd hosszú szakállát simogatta. – Álmodtam.
– Megijesztettél, nem is kicsit, de már semmi baj. Hozzá igyekszel haza? – kérdezte a lány gyengéden, bár még elég gyorsan szedte a levegőt.
– Itt van velem – szólalt meg Josh rezignáltan, rövid csend után, és a szíve fölé emelte a kezét.
–  Álmodtál róla, én meg felzavartalak –  mondta Tilda bűnbánú mosollyal, a férfi szemébe nézve –, jobb lett volna, ha hagylak aludni, de dolgoznom kell.
A hátsókertre néző panorámaablak mellett elhelyezett gótikus, csipkével és fémláncokkal díszített, fekete, selyem spanyolfal mögé lépett, és felemelte a laptopot az íróasztalról.
A térelválasztót a Black Miracle énekesnője, egyben Tilda volt gimnáziumi osztálytársa és legjobb barátnője, Anette ajándékozta nekik, a dolgozósarok leválasztásához.
Amikor felállították, barátnője Tilda fülébe súgta, hogy mostantól nagyon vigyázzon, mert a szexi térelválasztó felerősíti majd Sven romantikus oldalát. Anette jóslata valóra vált, mert a férfi a legképtelenebb időpontokban és helyzetekben zavarta meg Tildát, hogy valami zenei újdonságot mutasson neki, beszélgessenek, vagy a legtöbbször a hálószobába csalogassa. A szép emlékek csak fokozták Tilda szomorúságát. Gyorsan visszalépett Josh elé.
– Készítek néhány szendvicset, gyere fel enni. Aztán a konyhában maradok dolgozni. Tolmács és fordító vagyok. Ne haragudj az előbbiért, nem akartalak megijeszteni. Nem foglak zavarni még egyszer, hagylak pihenni. Ha már nem tudsz aludni, nyugodtan nézz tévét, hallgass zenét, vagy próbáld ki Sven gitárjait – intett körbe a helyiségben.
A gitárok a kanapé mögötti fal alsó részére rögzített állványokon sorakoztak, felettük bekeretezett koncertfotók és bakelitlemezek függtek. A szemközti falat hatalmas tévé uralta, melyet egy hangfalrendszer elemei vettek körül. A félemelet alatt helyezkedett el a ház garázsa, ennél a falnál kapott helyet Sven számítógépe, és itt gyűjtögette a hangtechnikai eszközeit, hogy egyszer megvalósíthassa az álmát, egy saját stúdiót.
– Engedély nélkül nem nyúlok más hangszeréhez – mondta Josh komolyan, és felállt.
– Van neked rossz tulajdonságod? – mosolygott rá Tilda, az arcát fürkészve.
A férfi felnevetett, és Tilda azon töprengett, hol lehet valójában a Honey nevű lány, aki miatt még e hihetetlen kacagás közben sem tűnik el a szomorúság a szeméből. Remélte, hogy nem a baleset során történt vele valami. Kíváncsi volt, de nem akart ajtóstól rontani a házba.
– Te énekelsz és gitározol, ugye? – kérdezte.
Josh bólintott.
– A neved is ismerős, de a leggyanúsabb a hangod, most lettem biztos benne. Sven több demo felvételén is szerepelsz.
– Játszottunk együtt néhány fesztiválon is.
 
Sven egész nap aludt, ha rövid időre felébredt, zavart volt. Tilda ilyenkor rávette, hogy igyon pár korty vizet, nehogy kiszáradjon. A gyengéd érzelmek helyett már csak a felelősségérzet vezette, miközben egyre gyűlt benne a harag. Ha egyedül vannak, mentőt hív, és elviteti Svent, de Josh  jelenléte megnyugtató volt a számára. Sven miatt nyitva hagyta a konyhaajtót, így azt is hallotta, ahogy Josh többször kiment dohányozni a teraszra, majd utána rendszeresen felment a hálóba és ellenőrizte Svent. Néha hozzá is benézett, biccentett, aztán eltűnt, mint egy árnyék. A szótlansága, a csendes bánat a szemében, arra késztette Tildát, hogy átgondolja a saját kapcsolatát Svennel.
Csalódást és keserűséget érzett, melynek következtében a befejezett fordítást nem a szokásos kísérőszöveggel küldte el a főnökének, hanem megkérdezte, szükség lenne-e újra a munkájára a göteborgi irodában.
Az estefelé érkező nemleges válasz az első pillanatban a végsőkig fokozta az elkeseredését, aztán az egész dacba váltott át, és tettvágyat is hozott magával. Visszaült a notebook elé, hogy otthon, Göteborgban, a szülei házához közel bérelhető helyiségeket keresgéljen.
Elküldött néhány érdeklődő e-mailt, és végre kisírta magát. A mosogatóhoz lépett, egy pohárba vizet engedett magának. A helyiségben sötét volt, csak az utcai lámpák fénye világított be. Megérezte, hogy nincs egyedül, a férfiparfümmel keveredő cigarettafüst szokatlan volt ebben a lakásban. A következő pillanatban tetovált karok ölelték át hátulról.
– Hallottam, hogy sírtál. – A rekedtes, mély suttogásra és gyengéd érintésre Tilda egész teste rezonált. – Hajnalban eltűnök, szeretnék elköszönni tőled.
A lány megfordult, és várakozva nézett a férfira, aki úgy tűnt, meglepődött egyértelmű reakcióján, mert zavartan viszonozta a pillantását. Tilda két karjával átfonta a férfi nyakát. Josh egyik keze a lány fenekére siklott, a másikat a tarkójára simította. Lehajolt és ajkával végigsimította a bőrét a kulcscsontja felett a nyakáig. Tilda átengedte magát az édes zavarnak, amit az ölelés váltott ki belőle. Kis büszkeséget és elégtételt is érzett, hogy Josh nála keres vigaszt. A férfi szája a száját kereste. Tilda finoman mozdult, és az ajkuk összeért. A bajusz és a szakáll újszerű érintése felkavarta az érzékeit, sóhajtott. Josh azonnal reagált, keze belemarkolt a fenekében, és feszülő ágyékát a lány hasához szorította. Mély, rekedt nyögése magához térítette Tildát.
– Ki vagyunk bukva, Josh, mindketten megbánnánk. Nem tudom, ki az a lány, de ha úgy szereted, ahogy hiszem, akkor te is tudod, hogy ez nem helyes –  súgta a fülébe, a levegőt kapkodva. Érezte, ahogy a férfi megremeg. Nyugtatóan simogatta a haját, a tarkóját. – Fürödj meg, és aludj még egy kicsit!
 – Bocsáss meg!    –  mormolta Josh, és még szorosabban ölelte. – Tudod, sokkal több rossz tulajdonságom van, mint Svennek, és ő még tanul. Kicsi lány... jobb neki nélkülem.
– Vagy minden éjjel a sötétséget hallgatja és téged vár… –  mosolygott rá Tilda gyengéden, és megpuszilta a férfi arcát a szakáll felett. – Messze van New York, vigyázz magadra! Ha bármelyikünk el is veszíti a kapcsolatot Svennel, egymást ne veszítsük el.

Sven a Falling Skullsszal töltött idő alatt ritkán hívta Tildát, ellentétben azzal, amikor a Black Miracle-ben játszott. Akkor, ha felébredt a koncert utáni első alvásból, azonnal telefonált. Fotókat küldött a színpadrendezésről, készülődő zenésztársairól, a koncerthelyszínekről, néhány szóban még a helyi látványosságokról is írt.
Tilda először óvatosan tervezgetett, aztán a magányos estéken, a néma telefont ellenőrizgetve, elkeseredetten építeni kezdte a jövőjét. Néhány héttel később megírta Svennek, hogy amíg turnézik, ő hazautazik Göteborgba, a szüleihez. Már csak a bérleti szerződést kellett aláírnia, hogy megnyithassa saját kis fordítóirodáját az egyik ingatlanban, amit talált. Online jelentkezett egy írásszakértői tanfolyamra is, felfrissíteni az ismereteit, hogy azt a tevékenységet is felvehesse a vállalkozásába.
Kerekes bőröndjét húzva lépett be a stockholmi repülőtér előcsarnokába, ahol Sven várta. Tilda megszólalni sem tudott, amikor a férfi átölelte. Csak bújt hozzá, és úgy kapaszkodott belé, mint a szíve a reménybe, hogy még minden rendbe jöhet közöttük. Sven autóval érkezett. Amikor kiderült, hogy az egyik roadnak családi probléma miatt haza kell utaznia Stockholmba, azonnal csatlakozott hozzá, hogy láthassa Tildát. A lány úgy érezte, hibát követett el az otthoni vállalkozás indításával, miközben a férfi a haját, az arcát simogatta. Bocsánatot kért a viselkedéséért, és megígérte, hogyha a turné még hátralévő két koncertje lezajlik, utána utazik, és visszaadja neki, amit az elmúlt hónapokban a munka miatt elveszítettek. Tilda a Göteborgba vezető repülőút során jegyzeteket készített, hogyan kell átalakítania a terveit.
A turné végén azonban belefutott az egyik közösségi oldalon egy Sven nevével és szívecskékkel megjelölt albumba. Hiába határozta el, hogy nem foglalkozik a rajongókkal, az elmúlt időszak után ezen már képtelen volt túllépni. A fotókon ugyanaz a lány szerepelt, a Skulls turnéjának különböző állomásain, a legtöbb képen Svennel. Az utolsó felvételen épp a zenekar buszának árnyékában csókolóztak.
„Inkább utána utazz” írta az elküldött link mellé Tilda, és amint Sven elolvasta az üzenetet, letiltotta a közösségi oldalakon. Letiltotta a telefonszámát, és végül Anetté-ét is, aki hetente többször hívta.  Saját magát, a Black Miracle-t, Jörgent és a Skullst hibáztatva kérlelte, hogy adjon egy utolsó esélyt Svennek.

***

Tilda az első zenekar, a Burning Angel koncertje után tanácstalanul méregette a színpadrendezés idejére lehúzott hatalmas függönyt, aztán a küzdőtér túlsó felét nézte. Képtelen volt dönteni, menni és maradni sem akart. Alva, Anettével közös gimnáziumi osztálytársa aggódva kérdezte:
– Kimenjek veled?
Kjell, Alva párja biztatóan Tildára mosolygott.
– Menjetek ki nyugodtan, kint is halljátok a zenét, és talán könnyebb lesz neked – biztatta a férfi.
– Látnom kell őt – suttogta Tilda.
Amikor a függöny felemelkedett, és a Black Miracle felirat ezüst-feketén felragyogott a színpad hátterében, tudta, hogy itt marad az utolsó pillanatig. Marco, a dobos már a felszerelésnél ült, Anette fekete bőrnadrágban, lobogó fekete selyemblúzban integetve szaladt be a színpadra, Erik szintén talpig feketében, kezében a basszusgitárjával kényelmesen követte. Az énekesnő elvett egy akusztikus gitárt a dobos előtti állványról, és a mikrofonhoz lépett. Tilda nem értette, hol késik Sven. Szíve megkönnyebbülten dobbant, amikor felbukkant a színpad hátterében. Megszokott fellépőruháját viselte, sötét farmert és szakadt, fekete trikót, mely szinte semmit nem takart tetovált felsőtestéből. Tilda ahhoz nem állt elég közel, hogy lássa bőrén a motívumokat, de ha behunyta a szemét, a legtöbbet fel tudta idézni, ahogy a férfi illatát, az érintésének emlékét. Megpróbált úgy mozogni, ellazulni, mint az első zenekar fellépése alatt, de ha Svenre nézett, nem tudott a zenére figyelni, mert kettejük közös dalának foszlányai lüktettek a lelkében.
A Black Miracle levonulása után Alva rávette őket, hogy a The Knigths of Fortune koncertjét közelebbről nézzék. Amikor előbbre óvakodtak a tömegben, még nem tudhatták, hogy a buli közepén néhány szám erejéig visszahívják Svent, aki saját zenekara szünete alatt a Knigths-cal is játszott néhány koncerten. Az énekes ráadásul azt kérte a szervezőktől, kapcsolják fel a nézőtéri világítást, hogy a zenekar tagjai is láthassák a rajongóikat, miközben bemutatja őket.
Tilda utálta, ha valami nagydarab néző eléje állt, ilyenkor a jobb kilátásért sasszézni kényszerült a tömegben. Ezúttal azonban mintha törpék hada gyülekezett volna előtte, annak ellenére, hogy a százhatvanhárom centijével nem volt éppen magas nő. Tökéletes rálátása maradt a színpadra, ami azt jelentette, hogy ő is láthatóvá vált a zenészek számára. Ráadásul valamikor Alva és Kjell is elkeveredett mellőle, egy összetartózó társaság tagjain túl látta feltűnni barátnője pólóját a tömegben.
A fények felvillanásának pillanatában képtelen volt elfordítani a tekintetét Svenről. A férfi is azonnal észrevette őt. A lány látta rajta a megrendülést, a megdöbbenést és valami mást is, amit hinni sem mert. Sven szeme ragyogott, és a mosolya láttán a nézők forgolódva találgatták, kinek szól a leplezetlen, őszinte öröm. Végül sikongatva, fütyülve nyugtázta a nézősereg, hogy bizony nekik, a közönségnek.
Tilda a koncert vége felé a mosdóba indult. Ahogy a tömeg ritkult, riadtan érzékelte, hogy egy biztonsági ember szegődött a nyomába. Amikor visszaért az előtérbe, a férfi ott állt. Bemutatkozott, közölte, hogy Sven küldte, és szeretné, ha vele menne. A lány nem mondott nemet, csak időt kért, hogy szólhasson a barátainak. A férfi bólintott, és maga elé mutatott, jelezve, hogy itt vár rá.
Tilda nem akarta, hogy Alva és Kjell megtudják, mire készül, sem az esetleges egyetértésüket, sem az ellenérzéseiket nem akarta hallani. Valami ürügyet kellett találnia, miért nem velük megy haza. Végül magyarázkodás nélkül megúszta a helyzetet, mert Kjell telefont kapott, hogy a lánya egy másik koncerten itt van a városban, és szeretne nála aludni. Így Tilda bátran mondhatta, hogy ő majd hazamegy taxival, Kjell pedig nyugodtan szedje össze a lányát a másik helyszínen.
Mire a biztonsági ember hozzákísérte, Sven már lezuhanyozva, tiszta ruhában, indulásra készen várta, csak megfogta és megszorította a lány kezét. Aztán rábízta magukat a férfira, hogy kivezesse őket a rajongók elől az éjszakába.
Sven egyetlen pillanatra sem engedte el Tilda kezét, de mást nem erőltetett. Egy darabig egyikük sem szólt, néha összenéztek, és csak lépkedtek egymás mellett csendben. Aztán Sven nyelt egyet és megkérdezte, sikerült-e Tildának beindítani a fordítóirodát. A lány mesélni kezdett, a férfi közbekérdezett, majd a beszélgetés lassan Alvára és Kjellre terelődött, aztán a koncertre, és azon kapták magukat, hogy egymást faggatva, egymás kezét szorítva órák óta sétálgatnak a városban.
Anette rokonának házánál, ahol a zenekar tagjai előző fellépésükkor is megszálltak, Tilda könnyedsége eltűnt. Itt találkoztak először, amikor Anette annak örömére, hogy a szülővárosában koncerteznek, bulit rendezett és néhány régi osztálytársát, köztük Tildát is meghívta.
 A lány elővette a telefonját, hogy taxit hívjon, de Sven kivette a kezéből a készüléket, visszatette a kis táskába, és óvatosan végighúzta ujjait a lány haján. Tilda belesimította az arcát a férfi tenyerébe.
– Napocska, kérlek, ne hagyj így itt. Adj időt, hogy beszéljünk. Köszönnöd sem kell a többieknek, látnod sem kell őket. –  Mivel nem érzett ellenállást, magához szorította a lányt. Tilda lassan engedett fel a karjában. A félig kigombolt fekete ingből kivillanó, forró mellkasára szorította az arcát.
 A lány érezte a bőre és a jól ismert tusfürdő illatát. Mindez és a kis utca éjszakai, ezüst-fekete csendje az együttélésük legszebb emlékeit hozta vissza. Hallgatta Sven szívdobogását, tétovázva átölelte a derekát. A férfi hatalmasat sóhajtott, a bordái megemelkedtek. Tilda felnézett. Amikor Sven szája az ajkához ért, belemarkolt a hátán az ing szövetébe, megremegett, és elfordította a fejét. Meg kellett küzdeni a testét elborító erővel, mely arra biztatta, hogy itt maradjon örökre, itt, Sven karjában, ahol érzi, hogy él. Megrettent a felismeréstől, hogy oly’ végtelenül hiányzott neki. Harcolt magával. Sven a tarkójára csúsztatta a kezét. Tilda lehunyt szemmel visszafordult felé. Ajka ösztönösen nyílt, hogy utat engedjen a férfi nyelvének.
 A cipőiket az ajtónál levetve, lábujjhegyen lopakodtak be a sötét házba, a régi szobába, ahol először töltöttek együtt egy furcsa éjszakát, miután Sven, ahogy a buli legtöbb résztvevője lerészegedett, majd zajos ténykedésével a szomszédos fürdőszobában felébresztette Tildát, és végül  elterült az ajtóban. Valójában másnap ismerkedtek meg, amikor a férfi megkereste, hogy bocsánatot kérjen.
– Én kértem Anettétől – mondta Sven –, hogy legalább így velem legyél. Tudod, hogy legszívesebben összetörtem volna a spanyolfalat, amikor hazaértem az üres lakásba? De képtelen voltam, a fekete selyem a hajadra emlékeztetett. – A sötét tincseket felemelve megcsókolta a lány nyakát. Levetkőztette, de nem sürgette. Azonnal megérezte, ha Tilda elbizonytalanodott és menekült volna, ilyenkor az arcát simogatta és puhán csókolta. A lány minden mozdulata elfojtott vágyairól tanúskodott, de míg az egyik pillanatban lehunyt szemmel elsimult Sven tenyere alatt, a másikban csak nézett rá, kétségekkel teli tekintettel.
– Miért nem akarsz engem? Fáj engem szeretni? – kérdezte Sven.
– Veled vagyok ma éjjel, mert holnap továbbmész, máskor nem kockáztattam volna – mondta Tilda dacosan, még mindig küzdve az érzései és a fokozódó, perzselő mámor ellen.
– Félsz, és sosem bíztál bennem. – Sven felemelkedett.
– Sokszor egyedül voltam melletted, Sven. – Tilda reszketett, a hangja elcsuklott. –  Féltékeny voltam, amikor láttam azt a rengeteg közös képet, mindenféle lányokkal.
– Most legalább bevallod, de akkor sosem kérdeztél. Ez a munkám, Tilda. – sóhajtott Sven.  – Ha elutasítom őket, megsértem a rajongóimat. Csak fotók voltak… Amíg nem hagytál el, nem feküdtem le senki mással, és azóta nem szeretkeztem... Hozzád mentem haza. – suttogta. A lány felnézett rá, a férfi láthatta a könnyeket a szemében.
Tilda Sven mellkasára simította a tenyerét, arra a rajzolatra, amelyet ebben a házban érintett meg először. Az ujjai alatt érezte a bőre forróságát, szívének őrült iramát.
– Én pedig minden éjjel vártalak, Sven – súgta lelkének legmélyéről. Ősi ösztönnel, odaadón emelte meg a testét. Sven megfogta a kezét, összekulcsolta az ujjaikat, és a lány feje mellé szorította a párnára.
– Akarsz engem – zihálta a férfi Tilda szemébe nézve.
– Ez az éjjel a miénk, Sven  – nyögte a lány elfulladva, de már nem tudott harcolni, sem a saját érzései, sem a férfi ellen. Megszorította Sven kezét.
Testük egymásnak feszült. A lány sóhajtott, a férfi kiáltott, amikor a gyönyörrel eggyé olvadt az életük.
Sven néhány perc múlva elaludt, egyik karjával és lábával ölelve a lányt. Tilda hallgatta, ahogy lélegzik, egy pillanatra még engedte magának, hogy beborítsa a teljesség érzése. Aztán óvatosan kimászott alóla, felöltözött, és megállt az ágy mellett. Már lehajolt, hogy megcsókolja Svent, de végül megtámaszkodott mellette, és csak nézte szeplős arcát, a rátapadt hosszú, szőke hajtincsekkel. Már emelkedett a keze, hogy lesimogassa a hajszálakat az orrnyergéről, a szeme elől. Reszketett a vágytól, hogy visszabújjon mellé, átölelje tetovált testét, és a forróságával eltüntesse a fagyot a lelkéből. Hirtelen sarkon fordult, kisurrant a szobából.
Anette a nappaliban állt, cumisüveggel a kezében, és elkerekedett szemmel nézett rá.
–  Te voltál nála?
Tilda a szája elé tette a mutatóujját.
– Ne mondd el Eriknek – kérte, és felemelte a cipőjét az ajtó mellől.
Anette kiengedte a házból, könyörögve nézett rá, amikor megkérdezte:
– Ugye tudod, hogy már így is darabokban van a szíve? Ne hagyd itt!
– Vigyázzatok rá! – suttogta Tilda, mielőtt mezítláb leszaladt a lépcsőn a kertkapu felé.
– Legalább engem ne tilts le többé, Tilda! Írj, mi van veled!

***

Kjell lakásának nappalijában ültek, már túl voltak a vacsorán. Alva és Tilda az étkezőasztalnál teáztak, pizsamában. A férfi a tévé előtt, a kanapén heverészett.
– Nem értelek – ingatta a fejét Alva. – Még csak pár hete ismeritek egymást, de ez a Niklas boldogan elvenne feleségül, odavan érted, kedves, intelligens pasi.
Tilda kibámult az ablakon, és mélyet sóhajtott.
– Csak a gyerek nem az övé.
– Azt azért megmondod végre, mégis milyen keresztgyerekre készüljek? – Alva belekortyolt a teájába.
– Szőke, tetovált.
Alva kiköpte a teát, és fulladozva köhögött.
– Sven? – kérdezte két köhintés között. – Dalban küldte neked, vagy hogy a francban?
– De hülye vagy!
– Találkoztál vele a koncert után, mikor elmentünk Kjell lányáért, igaz? Persze, nem tudja…
– Én is csak most kezdem elhinni.
– Akar téged, akarná a gyerekét is, ha tudna róla. Nem teheted meg vele, hogy nem szólsz, nagyon nagy szemétség. Olvastad, hogy talán otthagyja a Black Miracle-t, mert Amerikába hívták?
– Tudok róla. Josh, az amerikai barátja néha ír nekem. Ő közvetített Sven és a kinti zenekar között.
 – Azt nyilatkozta, nagyon nehéz döntés, mert nem akar minden hidat felégetni maga mögött a távozásával, és nem csak szakmai értelemben... Jézusom! Már értem.
Alva felvette a telefonját az asztalról, és bőszen nyomkodni kezdte. Amikor megtalálta, amit keresett, Tilda orra elé tette a készüléket, Sven egy rockmagazinban megjelent, koncerten készült fotójával.
– Nézd meg ezt az embert! Nézd meg az arcát abban a pillanatban, amikor a felkapcsolták a nézőtéri lámpákat. Ez a férfi megtalálta a boldogságot! A mosolya nem a rajongóknak szólt. Téged látott meg, igaz? – Alva a homlokát megtörölve, kifulladva dőlt hátra. – Hogy nem vettem észre?!
– Iszonyatosak voltak az utolsó heteink. A Falling Skulls turné alatt Sven még jobban bezárkózott. Aztán a végén… Nem értem, miért.  – Tilda megsimogatta még alig kerekedő pocakját. – Pedig előtte hihetetlen pillanataink voltak. Úgy aludt el, hogy átölelt, és valahol mindig megérintett, félálomban sokszor simogatott. Minek szedtem volna tovább a tablettát, mikor nem akartam lefeküdni senkivel...
– De Niklassal lefeküdtél már, nem?
– Nem. Ő akarta volna, de én időt kértem. Hiányzik Sven, Alva, mindig is hiányzott. Üres vagyok nélküle, és mégis összetörtem a szívét, ahogy Anette mondta. – Könnyek gyűltek a szemébe. – Szeret engem, érzem abból, ahogy ölelt, ahogy csókolt.
– Tilda! – kiáltotta barátnője, és tehetetlenül figyelte a kétségbeesését.
–  Addig a pillanatig nem szerettem úgy, ahogy ő szeretett engem. Feltételek nélkül. Sosem várta el tőlem, hogy része legyek a világának. Marcót az új barátnője elkíséri még a turnéra is.
– Talán épp ez kellett Svennek, Tilda, hogy olyan valakihez mehessen haza, aki máshogy gondolkodik. Többet, mást is adhat neki.
– De én éppen ezért nem is értettem meg őt! – Gyorsan letörölte arcáról a legördülő könnycseppeket. – Fogalmam sem lehetett róla, milyen nehéz volt neki a Miracle szünete alatt. A szakmai gondjait nem osztotta meg velem. Kicsúszott a lába alól a talaj, ezért viselkedett úgy, és már én sem voltam neki biztos pont. A koncert utáni éjjel felkeltem mellőle, és néztem, ahogy kimerülten, sebezhetően alszik. Talán rávehettem volna a Black Miracle leállásakor, hogy vegye könnyebben az egészet. Ha kérdezem, ha beszéltetem és megnyugtatom, hogy számomra ő a legjobb gitáros a világon, semmit nem kell bizonyítania, sem nekem, sem másnak. Tönkreteszi magát, ha ennyit vállal. Ami köztünk történt, nem csak az ő hibája.
– Mégis otthagytad...
Tilda könnybe lábadó szemmel bólogatott.
– Megbántad. – Alva nem kérdezett. – Ó, te jó Isten! Niklas tud a babáról?
– Nem.
– Mondd meg neki! Ezek után tuti, hogy szakítani fog, és teljesen jogosan. Legalább ezt a terhet magad mögött hagyhatod. Gondolom, a szülést is egyedül akarod végigcsinálni – firtatta Alva. – Nem értek egyet veled, mert Sven nem ezt érdemli. Nem szeretem a kórházat, de ha akarod, bemegyek veled. Vagy megkérem Kjellt, ha inkább pasit akarsz magad mellé – intett a férfi felé, aki eddig nem szólt bele a beszélgetésbe, még mindig a tévét nézte, de közben már egy játékkonzol irányítóját is nyomkodta.
Tilda hálásan elmosolyodott.
– Megtennétek értem?
– Persze, de akkor sem nekünk kellene. – Alva megfogta a kezét.
– Azt szeretném, ha Sven velem lenne, de nem mehetek hozzá könyörögni. – Megszorította barátnője ujjait. – Nem bánthatom meg még jobban, hogy azt higgye, csak a gyereke miatt kell nekem.
– Majd azt képzeled, hogy Sven vagyok, úgyis mögéd kéne állnom – szólalt meg Kjell megnyugtató hangon, és a lányra mosolygott.
– Nincs tetkó a kezeden – suttogta Tilda.
– Majd rajzolok rá valamit filctollal – ajánlotta Alva, miközben az asztalon megrezdülő telefonra pillantott.
– Anette – mondta meglepetten, aztán elvigyorodott. – Ez egy jel.
– Tegnap beszéltem vele, most képtelen lennék – tiltakozott Tilda, már fel is állt az asztaltól. – Addig kimegyek a konyhába a kekszért, amit hoztam. Beszélgessetek nyugodtan. Majd lehet, hogy még rászánom magam, hogy beszálljak – tette hozzá halvány mosollyal, mielőtt kiment a szobából.
– Szia! – szólt bele Alva vidáman a telefonba. – Tilda velünk van, telefonok lehalkítva, mert épp pizsipartizunk, már csak te hiányzol! Alva döbbent arccal elhallgatott. – Mi van? – kérdezett vissza, intett Kjellnek, hogy menjen oda hozzá. Az asztalra tette és kihangosította a telefont.
– Egy rockkocsmában vannak, még nem értek ki a rendőrök – hadarta Anette.
– Semmit nem értek. Kezdd elölről!
– Lehet, hogy terrortámadás, de Erik úgy gondolja, hogy egy rajongó kattant be.
– Beszélj már érthetően!
– Sven megint fellépett a Falling Skullsszal, a death metal bandával, akiknél már többször beugró volt. Jönnek-mennek a tagok, ezért szólnak folyton Svennek. Az alapító énekest, Jörgent régről ismeri, zűrös alak, nem csak a zeneiparban ügyködik. Én félek tőle, ezért inkább itthon maradtam Ingével, Erik vitte el Svent kocsival. Jörgen nemrég bejelentette, hogy feloszlatja az együttest, a búcsúkoncertet most tartotta a saját bárjában. Azt hiszem, neki ez volt a végső búcsúja...
– Ugye, nem azt akarod mondani, hogy Sven…
– Ez az, amit nem tudunk!  – kiáltotta kétségbeesetten Anette. – Egy férfi a nézőtérről lövöldözni kezdett a színpad felé. Itt ülök a számítógép előtt, nézem a Skulls oldalát, ahova rémült vagy eszetlen rajongók nyomják fel a hülye videókat, és valójában nem tudok semmit, csak azt, hogy Sven is a színpadon volt, és túl sokszor lőtt az az őrült, mire végre leteperték. Leteszem, hátha Erik újra hív.
– Nem!
Tilda kiáltását meghallva Alva tanácstalanul nézett Kjellre.
– Vedd ki a notebookot a táskámból és hozd ide! – utasította a férfi Alvát. Aztán intett Tildának, hogy üljön le.
– Mennyit hallottál?
– Azt hiszem, mindent, ami fontos – mondta a lány monoton hangon, ahogy leereszkedett a férfival szemben a székre. Az asztalra ejtette a kekszes dobozt.
– Jól vagy? – kérdezte Kjell az arcát fürkészve.
– Nem tudom. – Gépies mozdulattal letörölte a szeméből elinduló könnycseppet. – Mostanában sokat sírok. Az anyukám azt mondta, ő is folyton sírdogált, amíg engem várt.
Alva telefonja pittyegett, jelezve, hogy üzenet érkezett.
– Nem szoktunk belelesni egymás mobiljába – nézett tanácstalanul Kjell a készülékre.
– A születési éved a jelszó – közölte Alva, letéve a notebookot a férfi elé az asztalra, és már nyúlt a telefonjáért. – Anette…
Megnyitotta, majd felolvasta az üzenetet:
– „Erik az első pánikhullámban kikísért egy rémült nőt meg a tinilányát, és utána ment vissza Svenért, egyelőre semmit nem tud róla.”
Kjell bekapcsolta a számítógépet.
– Tetszikeld a Skulls oldalát! – javasolta Alva, a férfi válla felett a képernyőt nézve.
– Felesleges, úgyis nyilvános videókat tesznek fel.
– Nem baj, ha inkább itt ülök, és nem nézem? – kérdezte Tilda.
– Ezt akartam javasolni – mondta Kjell atyaian, és megnyugtató mosolyt küldött felé.
Alva azonnal fogadta a hívást épp csak felmorranó telefonján.
– Ezt azért kihangosítom. – Átment Tilda mellé, és letette az asztalra a készüléket.
– Nézitek a videókat? – kérdezte Anette. – Ezek nem normálisak… Iszonyú sokan csoportosultak a színpad körül. Erik megpróbált átjutni, de közben megérkeztek a mentők és a rendőrök. Körülvették a színpadot, mindenkit kizavarnak az épületből. Erik aggódik. Ha minden rendben lenne, Sven lejött volna hozzá. Néhányan már korábban felmentek segíteni a sérülteknek. Abban reménykedik, hogy Svennel is van valaki, mert a lövöldözés óta nem látta.
–  Mondd meg Eriknek, hogy Tilda babát vár Sventől. Ha erre hivatkozik, talán felengedik hozzá a rendőrök – ajánlotta Alva, nem törődve az egyre kétségbeesettebb Tilda fejrázásával.
– Szerintem hülye ötlet, főleg mert már Sven is tudja – válaszolt Anette.
– Elmondtad neki? – kérdezte Tilda rémülten. – Megbíztam benned. Azt kérted, ne tiltsalak le többé. Jaj, ha Sven… Most mit csináljak?
– Ma reggel mondtam el, mielőtt elindultak. Nincs jól mostanában, ezt a bulit csak a rajongók miatt vállalta. A skullsos kölykök is bírják. – A hangja ellágyult egy pillanatra, aztán gyorsan folytatta. –  A lány, aki miatt szakítottál vele, Jörgen italbeszállítójának a lánya, az a „nekem minden kell” típus. Sven nem akart balhézni. Csak az számított akkor, hogy majdnem egy teljes turnét talált a miénk helyett. Nem feküdt le vele, de tudja, hogy hibázott. Azt hitte, megérted. Attól féltem, talán most is ott lesz ez a csaj, egyszerűen beszélnem kellett a babáról. Ne haragudj! Sven nagyon boldog miatta, tudod? De a francba! Talán nem is láthatja, ha már meghalt egy lepukkant kocsma színpadán! – Anette elkeseredett kitörése mindannyiukat meglepte. Egy pillanatra csak bénultan meredtek a telefonra.
Alva átölelte Tildát.
– Ez egy kicsit erős volt – mondta nagyot fújva.
– Nem – suttogta Tilda. – Igaza van. Ha nincs baja, Sven már Erikkel lenne.
Tilda telefonja újra jelzett.
– Josh az, Sven amerikai haverja. Úgy látszik. ő is belefutott a netes hírekbe. Azt kérdezi, mit tudok Svenről – mondta feszült arccal, amikor elolvasta az üzentet.
– Miért érzem azt, hogy ő már tud a babáról – nézett Alva gyanakodva a barátnőjére.
– Tud – bólintott a lány.
– És mit mondott?
– Legközelebb, ha beszélünk, szeretne gratulálni Svennek is...
– Bírom a fickót, így ismeretlenül is – mosolygott Alva, és gyengéden megsimogatta Tilda vállát.
– Azért az ilyen kijelentésekkel vigyázz – figyelmeztette Anette éles hangon a telefonból.
– Mi bajod van Joshsal? – kérdezte Tilda megemelve a hangját.
– Jó, jó – csitította Anette. – Ő nem Jörgen, de vannak sötét dolgai. 
– Itt egy videó, valakinek sikerült felvenni a lövöldözést. Döbbenetes…  – szólt közbe Kjell  a legjobbkor. – Szerintem az énekes azonnal meghalt, és a dobos is súlyosan megsérülhetett mögötte, épp lővonalban volt. Hallani még további lövéseket, de ezen a közeli felvételen csak őket lehet látni.
– Jörgen volt az énekes, ő lehetett a célpont, bizonyára az egyik zűrös ügye miatt. Sven legtöbbször bal oldalon áll, a nézőtérről nézve. – Tilda két karjával átölelte magát.
– Igen, most is ott állt – bólintott a férfi. – Találtam néhány felvételt a koncert elejéről. Ez egy kis klub. Úgy nézem, a színpad talán derékmagasságig ér, a közönség rengeteget kitakar a zenekarból. Csak akkor találtuk volna meg Svent a lövések utáni felvételeken, ha állva maradt, de ha Erik sem látta, akkor...
– Ma már mindent ellenőriznek… Hogy vihettek be fegyvert? – kérdezte Tilda összerázkódva. – Nagyon fázom.
Alva odaadta neki a kanapé támlájára terített régi, kopott babaplédet.
– A lányomé – jegyezte meg Kjell gyengéd hangon. – Terítsd magadra nyugodtan!
– Írtam Eriknek, hogy veletek beszélek. Írjon üzenetet, ha megtud valamit – hallatszott Anette hangja a telefonból, most már visszafogottabban. – Közben kiderítettem, hogy a fickó törzsvendég a klubban, fanatikus rajongó és rendőr. Így vihetett be fegyvert. Beteg, vagy elszámolnivalója volt… – találgatott. Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt felkiáltott: – Megvan Sven!
– Jól van? – Tilda két öklével a takarót markolva hallgatta, ahogy barátnője a billentyűzetet nyomkodja.
– Az egyik hangfal mellett fekszik, Erik már vele van. Azt írja, most tért magához – válaszolt Anette elcsukló hangon, miközben gépelt tovább. – Megsérült a combja. A mentős azt ígérte, ha ellátták, telefonálhat, mielőtt kórházba szállítják… Meggyógyul, Tilda, ne félj! Elküldtem Eriknek a számod, Alva. Tegyük le!
Tilda ledobta a takarót, a szája elé szorította a kezét, és kirohant a szobából. Kjell aggódva nézett utána.
Alva a kezében tartott telefont bűvölte. Amikor rezegni kezdett, beleszólt, és kiszaladt a fürdőbe. Tilda a vécékagyló mellett ült a járólapon, papírral törölgette az arcát, csendesen sírt.
– Itt van, ő az! – nyomta a kezébe barátnője a készüléket. Tilda remegve emelte a füléhez a telefont.
– Sven…
– Jól vagy?  –  kérdezte a férfi elgyötört hangon.
– Féltelek… Ne haragudj rám! – kérte Tilda.
– A baba?
– Még picike, de hallottam a szívét.
– Én is szeretném... – suttogta Sven.
– Együtt, Sven, együtt hallgatjuk meg.
Tilda hallotta a készülékből, hogy valaki többször a nevén szólítja Svent.
– Halló, Sven Mattsson hozzátartozója? – kérdezte egy halk, kedves férfi hang.
– Igen – sóhajtott Tilda.
– A hudiksvalli kórházba visszük, ott érdeklődhet az állapotáról és meglátogathatja.
– Köszönöm! Reggel az első vonattal indulok, mondja meg neki, kérem!
 
 
Josh és Honey történetét ebből a kötetből ismerhetitek meg:
Széttört akkordok