2017. április 17., hétfő

Hat éves a blog

Kép: Pixabay

Egy szép bejegyzést szerettem volna ma a blogra, de április 9-én rám talált egy új történet. Számomra is meglepő, hogy alig több mint egy hét leforgása alatt az ötlet jelen állapotában cirka 87000 karakteres dokumentummá fejlődött, és a második jegyzetfüzetet kezdtem el arra az esetre, ha  nem vagyok gépnél. Tudom, hova szeretnék eljutni, melyik karakternek milyen szerepet szánok, és mik állnak az események hátterében. 
Ilyenkor nehéz más jellegű írásokra és az olvasásra koncentrálni, de igyekszem egyéb vállalásaimat is teljesíteni amellett, hogy most ez a történet áll a fókuszban. Bízom benne, hogy hamarosan olyan állapotba sikerül hoznom, hogy akár részleteket is mutathatok belőle, addig is a születésnapi bejegyzés fő híre:

J. V. B. munkacímmel új regényen dolgozom! 

2017. április 14., péntek

Áldott, szép húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

Kép: Pixabay


Az ünnepre való tekintettel most kihagyom a Végtelen Mezők Hétvége bejegyzést. 

Mindenkinek szép, családdal, barátokkal, rokonokkal, vagy egyszerűen csak pihenéssel eltöltött tartalmas időszakot kívánok!


2017. április 8., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Íráskényszer, válság, menekülő útvonalak

Most egy személyes hangvételű írás következik, ami talán érthetőbbé teszi a hozzám hasonló íróember ragaszkodását az irományához, a jelentkező indulatokat és a  védelmező-védekező ösztönök feléledését, ha támadás éri a "Művet".

A legjellemzőbb állapotok, amiket megélek egy-egy regény, novella írása során


Íráskényszer
Az íráskényszer - sokan talán úgy gondolják - a legjobb állapot, amit csak egy magamfajta kívánhat. Valóban szuper dolgok jöhetnek létre, hiszen a beszélgetésekből azt derült ki, hogy az olvasóknak is tetszenek az ilyenkor született részek. Ám ebben az időszakban egy felfokozott idegállapotban vagyok, minden külső, zavaró hatásra érzékenyen, feszülten reagálok, amellett, hogy szárnyal a fantáziám és dőlnek belőlem a szavak, sorok.  Ilyenkor valóban csodás dolgok születnek, mindaddig, amíg meg nem reked egy gondolatsor.  Ez bekövetkezhet zavaró külső hatásra, de néha egyszerűen csakúgy magától is elmúlik a kényszeres írás, például, ha sikeresen lezárok egy felpörgető jelenetet. Az eufóriát követi a csend, és néha a kudarcélmény,  ha befejezetlenül marad az adott szakasz. Úgy vélem, ez az ihletett, túlpörgetett állapot az, amit egyes művészek megpróbálnak alkohol, drog segítségével előidézni, ha nem jelentkezik magától. Mivel egyéb irányú kötelezettségeim is vannak az íráson kívül, nem élek ilyen pótszerekkel, ha nem megy az írás, sajnos nem megy. Nálam ilyenkor jön a válság, erről kicsit alább írok majd. Most jöjjön a

Tervezett írás

Most éppen ezt teszem. Ezt a bejegyzést néhány nagyon jónak vélt mondat, gondolat miatt kezdtem el írni. A  hét elején gyorsan begépeltem őket ide, és  megkerestem a megfelelő képeket, mivel  akkor nem volt több időm, nem folytattam. Ma pedig már szombat van, és szeretném feltenni a Végtelen Mezők Hétvége új bejegyzését, ezért most ebéd után, amikor egy kis csend van körülöttem, megírom az előzőekben összeállított vázlat szerint. Ha megírtam, egyszer-kétszer még átolvasom majd az egészet, és közzéteszem.   Így  megy a tervezett írás... Mi történik akkor, ha ez egy regény? Az ötlet születésekor általában tudom, van-e elég ismeretem elkezdeni a történetet... ha nincs, akkor már az elején keresem a megfelelő szakirodalmat, mert szükséges a következő lépés az

Anyaggyűjtés
Először az Interneten kezdem a kutatást, aztán ha kétségeim vannak az ott fellelt információkkal kapcsolatban, jönnek a szakkönyvek. Gyakran előfordul az is, hogy az elején úgy vélem, van elég ismeretem a témában, de aztán rájövök, hogy mégsem. Ekkor az anyaggyűjtésnek egy feszült, kapkodó változata következik, mert szeretném tovább vinni a  bennem alakuló történetet, de nem merem addig, amíg nem vagyok tisztában mindennel. Sajnos előfordult már, hogy annyira magával ragadott egy történet, hogy csak későn néztem utána valaminek, amiben bizonytalan voltam, és egy az adott körülmények között teljesen jónak tűnő, tuti kis részt kellett átírnom, kínkeservesen. Először el kellett fogadnom a jó tényt, amit én rosszul tudtam, és ennek megfelelően javítani. Iszonyatos kínszenvedés elpusztítani és így újraírni a korábban tökéletesnek vélt, de valójában hibás kis gyönyörűséget... Na, ilyenkor gyakran eljön a szörny, az ellenség, a


Válság
A válság jó esetben valójában nem is válság, hanem az írás, de különösen az eufória utáni kiüresedés, majd a töltekezés időszaka. Természetes, hogy a felfokozott, lelki-, idegállapot utána a szellem és a lélek is pihen, különben kiég (különösen ha valaki még stimulálja is ezzel-azzal). Hasznosan kell eltölteni ezeket a pillanatokat, családdal, barátokkal, zenével, tánccal, anyaggyűjtéssel, olvasással, utazással, ezer és ezer lehetőség van az íráson kívül, kinek éppen mire van szüksége. A válság, a pihenés során szerzett élményeket pedig felhasználhatjuk egy új vershez, novellához, regényhez.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, most következik a csendes elrejtőzés a bőröndben, a csendben, a sötétben, felkészülés egy újabb utazásra, kalandra...  (már ott van néhány sora egy jegyzetfüzetben)


Képek forrása: Pixabay

És végezetül: ezeket egyszerűen be kell szúrni, mert hogy ez a könyv ide kerülhetett az az Olvasóknak köszönhető. Hiába írok bizonyos szinten magamnak, magamról, miután az első írásom megjelent a nyilvánosság előtt, fontossá váltak az olvasói visszajelzések, és amikor ilyen formában érkeznek hihetetlenül hálás vagyok.

KÖSZÖNÖM, KEDVES OLVASÓIM!

Publioboox 2017. április 6.

Bookline 2017. április 3.



2017. április 1., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Titkok, tervek és töredékek a Tullia meséiből II.

Ahogy ígértem, még folytatom a Tullia meséivel kapcsolatos emlékek felidézését. Ezúttal törölt részleteket hoztam az Őrző 2006-os változatából, térképeket és egy rajzot. Eredetileg egy rajzolt borítóra vágytam, el is készítettem ezt a skiccet. Többre sajnos az én rajztehetségemből nem futotta, olyan grafikust pedig, akinek el mertem volna mondani az álmom, nem találtam.

Saját rajz Triarról, kicsit elvont - a kék fényű kard egyben korona is...

 Kimaradt részletek teljesen nyers, első verzióban, kidolgozatlanul, a kéziratból másolva

  I. Triar, majdnem gyógyultan elhagyta az erdőt, de még nem tért haza, Mélia és Verlor uralkodik, a királyt halottnak hiszik 


A fogadóba egy kopott ruhás, sánta férfi lépett be, szkút kért, amikor a fogadós kivitte az italt az asztalhoz, megkérdezte:
– Tud itt valaki munkát adni?
– Mihez értesz?
– A marlákhoz és a fegyverekhez, őrző voltam.
– Ez egy kisváros, csak az elöljárónak lehet szüksége hozzád hasonlókra, de fizetni ő sem biztos, hogy tud.
– Hogy-hogy?
– Amióta a király meghalt, itt minden megváltozott. Nincs annyi adó, ami elég lenne.
– A király meghalt?
– Úgy hírlik. Több helyen látták felbukkanni a papot, teljesen egyedül, Triar király pedig nem tért haza.
– Mi lesz a trónnal?
– Az nem az én dolgom! Én csak reménykedem, hogy nem viszik el az összes szkút és bort adó címén. Amíg Triar élt legalább nem éheztünk. Te nem ennél valamit?
A férfi megrázta a fejét.
– Ha az elöljáróhoz indulsz, elküldöm veled a fiam, nehogy a külsőd megtévessze a testőröket.– Mi baj a külsőmmel? Csak nem a sebhelyre célzol az arcomon?
– Veszélyes alaknak látszol, nem hinném, hogy könnyen találsz munkát, mostanában mindenki fél mindenkitől.
– És te?
– Én sajnos nem válogathatok, ha a külsejük után ítélném meg a vendégeim, felkopna az állam. Van neved, idegen?
A kérdés meglepte a harcost, aztán elmosolyodott:
– Mondj egyet!
– Tondar! – vágta rá a fogadós.
– Pont így hívnak engem is – Tondar felállt, és pénzt dobott az asztalra.
Fogadós szinte felmarta a pénzdarabot.
– Jóféle pénz ez,  még Triar verette, ha sok ilyened van, nem fogsz éhezni, ezt bárki elfogadja.
– Sajnos ez volt az utolsó.

– Mire felnyergelsz, odaküldöm a fiam.
– Köszönöm!
Tondar megveregette marlája nyakát, amikor mellé ért.
– Most már valóban halott vagyok, öregfiú. Nehogy Triarnak szólíts – súgta mosolyogva az állat fülébe.


Tullia térképek - ekkor tanulgattam a Paint kezelését...
Triarnak megtetszett az álnév, a következő hely, ahol maradni szándékozott, hogy híreket szerezzen, egy falu volt. Itt már így mutatkozott be. Szekérhajtóként részt vett a betakarítási munkában.
Egy napon üres szekereket kísérve bőrpáncélos harcosok érkeztek. A termésért jöttek. Triar legnagyobb megdöbbenésére a falu elöljárójának irányítása mellett az emberek felpakolták a zsákokat a szekerekre. Csak elvétve lehetett tiltakozó morgolódást hallani, de őket is gyorsan elhallgattatták társaik.
Triar a magtár melletti karám kerítésén üldögélt, a harcosok vezetőjének szemet szúrt a jól megtermett félmeztelen férfi, akinek felsőtestén minden kétséget kizáróan harci sérülések nyomai látszottak.
– Ki vagy te? – lépett oda hozzá.
– A nevem Tondar.
– Eddig még nem láttalak itt.
– Csak nem rég érkeztem, élelemért dolgozom.
– Talán másutt is hasznodat vennék.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Van szemem, hogy meglássam a jó harcosokat.
– Ezúttal tévedsz – Triar lelépett a korlátról és néhány bicegő lépést tett a bőrpáncélos felé.
– Ez nem lehet akadály.
– Már nem vagyok a régi.
– Hol harcoltál?
– Itt is, ott is.
– A nagyúr hálás a jó munkáért.
– Miféle nagyúr?!
– Idegen vagy a környéken?
– Nemrég érkeztem.
– Itt minden a nagyúr kezében van.
– Azt hittem, ez a király földje.
– A király halott. A  nagyúrnak különben sem számított soha, sem az elöljárók, sem a törzsfők személye, sokkal nagyobb úrtól kapja a parancsokat.
Triar titkolni próbálta egyre jobban feléledő kíváncsiságát.
– Te ismered a nagyúr szándékait?
– A nagyúr egyetlen célja, a hitetlenek helyes útra terelése, és ezért nem számít semmi áldozat. Adományokat is küld a kétkedőknek.
– Láttad már őt személyesen?
– Soha! Ekkora megtiszteltetést nem érdemelhet ki mindenki, de remélem egy napon részem lesz ebben a kegyben.
Triar a fejét ingatta.
– Csodálatra méltó az elhivatottságod, én eddig csak a mindennapi betevőért harcoltam.
– Adj esélyt magadnak, barátom, állj közénk!
– Mikor indultok tovább? Itt még el kell végeznem a munkát, amire felfogadtak.
– Ezt a szállítmányt elkísérjük egy másik faluba, és visszatérünk ide, hogy leendő harcosokat válogassunk, majd a nagyúr egyik táborába kísérjük őket. Akkor te is velünk jöhetsz.
Triar fejet hajtott.
– Köszönöm a lehetőséget.

A harcosok másnap pirkadatkor elhagyták a falut, Triar pedig a sötétség leszálltakor tűnt el, nyomtalanul.

II. Triar és Nindra téli kalandja


Triar a hóolvadás után a lakótoronyba készült. Nindra minden áron vele akart tartani.
– Maradj, kedves! – kérte Triar.
– Jobb lenne, ha még te sem indulnál útnak – szólt közbe Lakor, ez a tavasz most nagyon csalóka, úgy vélem, visszatér a tél.


Kép: Pixabay
Hatalmas hóviharba keveredtek, a kocsi kereke megszorult, és az egyik marla lába eltörött. Triar előre küldte a testőröket segítségért. A hóvihar miatt nem engedte Nindrát nyeregbe ülni, ő maga maradt ott a védelmére. Triar visszaparancsolta feleségét a kocsiba.
Szürkületkor egy terrát láttak feltűnni, a kocsis tűzifáért volt, Triar utána indult, mielőtt elindult volna, Nindrának megparancsolta, hogy ki ne merjen szállni a kocsiból. A kevés maradék fából tüzet is rakott a kocsi ajtaja előtt. Nindra egyre növekvő aggodalommal várt rá.
Triar egyedül tért vissza egy nagy halom rőzsével, Nindra rémülten vette észre a feléje tartó terrát. Az állat a következő pillanatban Triarra vetette magát, Nindra figyelmeztető kiáltására a férfi legalább az arca elé kapta jobb karját.
– Maradj ott! – hallotta Nindra férje üvöltését.
Az asszony tudta, hogy ebben  a helyzetben Triarnak semmi esélye a tőrét elővenni a csizmájából. A tiltás ellenére kiszállt a kocsiból, kezében Triar tegezével, egy nyílvesszőt vett ki belőle, tudta, hogy az íjat úgy sem tudná megfeszíteni, de úgy gondolta eltereli a terra figyelmét, míg férje a tőrért nyúl.
Minden bátorságát összeszedve a küzdőkhöz szaladt, és belevágta a nyilat a terra hátába, a vessző eltörött Nindra a hóba zuhant. A fenevad valóba hátrafordult, megnézni új ellenfelét, ám ez a pillanat elengedő volt Triarnak, hogy megragadja tőrét, és szíven szúrja a terrát.
– Megmondtam, hogy maradj a kocsiban! – förmedt Nindrára, amikor a tetemet félrelökve felállt. – Ritkán vannak egyedül, talán valami falka nélküli megvert trónkövetelő lehetett, szerencsénk volt. Ha  felderítő, bármikor felbukkanhatnak a társai – magyarázta Nindránk némileg csillapodva.– Siessünk vissza a kocsihoz, ott biztonságban leszünk – lehajolt és felsegítette az asszonyt.
Nindra aggódva nézte a megszaggatott véres kabátot férjén.
– Ez a terra vére, semmi bajom!
Nindra nem hagyta annyiban a dolgot, a kocsiban meggyőződhetett róla, hogy Triar felsőteste a vastag téli ruhának köszönhetően nem sérült meg, ám karját alaposan megszaggatták a terra fogai.
Míg a férfi kibújt a kabátból, Nindra az ételes ládában keresgélt, és Triar legnagyobb ámulatára egy tömlő pálinkát (abban az időben még erősen gondolkodtam a magyar dolgok direktebb használatán).
– Azzal meg mit akarsz? – kérdezte.
Nindra habozás nélkül a karjára öntötte, Triar felüvöltött a fájdalomtól, eltorzult arccal nézett Nindrára.
– Az édesapád egy elfertőződött sebtől halt meg, úgy tudom…
– Ez még nem ok arra, hogy megkínoz.
– Nincs más, amivel ki tudnám tisztítani – azzal letépett ingéből egy jókora darabot és körbetekerte Triar karját.Férje most már hálás tekintettel nézte.
– Köszönök mindent – mondta megsimogatva Nindra arcát.– Nélküled, talán ő győzött volna.
Nindra elmosolyodott.
– Nem hiszem. Vedd vissza a kabátot, nagyon hideg van.
Triar kiszállt a kocsiból ott öltözött fel.
– Visszamegyek a rőzséért.
Nindra értetlenül nézett rá.
– Fel kell éleszteni a tüzet, még mielőtt leszáll a teljes sötétség. Attól tartok, a terrák hamarosan többen lesznek. Csak a tűz mellett élhetjük túl ezt az éjszakát. A kezem ügyében lesz tőr, tehát maradj itt! Érted? Bármi történik, maradj itt!
Triar megrakta a tüzet, aztán alaposan bebugyolálta Nindrát takarókba és köpenyekbe.
– Pihenj! Próbálj aludni kicsit!
– Maradj itt velem!
– Vigyázni kell a tűzre! Nem engedhetem, hogy kialudjon.
– Hol lehet  a kocsis?
– Nem tudni…
– El kellett volna mennünk a testőrökkel – mondta Nindra.
– Ugyan, kicsim!
– Marlaháton már biztos helyre értél volna. Lakornak igaza volt! Miattam kerültél veszélybe.
– Jaj, Nindra?! – Triar magához szorította, homlokon csókolta.– Aludj! – suttogta, mikor Nindra a vállára hajtotta a fejét, gyengéden ringatni kezdte.
– Maradj mellettem! – kérte Nindra már álomittas hangon.

Amikor Triar úgy gondolta, már nem ébreszti fel, kimászott a kocsiból megrakta a tüzet, magára húzott egy takarót és mellékuporodott.
Kora délelőtt megérkezett a kocsis egy szekérrel és néhány emberrel egy közeli faluból, nem sokkal később a testőrök is visszatértek a megjavított kerékkel.
A lakótorony biztos menedékében, miután Nindra ellátta és átkötözte a sebét, Triar azonnal magához rendelte az idemenekült őrzőket, akik miatt erre a veszélyes útra vállalkozott.
A négy harcos egy falu védelme során sérült meg, és Triar mindent tudni akart, hogy felkészülhessen a többi település védelmére. Úgy gondolta, az ellenség amint az idő engedi, megindítja majd a támadást, és ő meg akarta előzni őket a felkészüléssel.
Miután egyedül maradt a trónteremben, Nindra sietett be hozzá, megállt a trónszék mellett és némán nézte őt.
– Ugye, tudod, miért vagyok itt? – kérdezte.
Triar mosolyogva bólintott.
– Azért hogy aludni kísérj.
– Aggódom érted.
– Tudom, kincsem.
– Ha nem számolom, hogy az utazás során alig aludtál, akkor is sok az álmatlanul töltött két éjszaka. A terra is sok erőt kivett belőled. Felelőtlen vagy, ugye tudod?
Triar vállat vont.
– Csak neked engedem, hogy így beszélj velem!
– Aggódom érted – Nindra szavaiból már eltűnt minden gyengédség.– És mindenki, aki figyelmeztet a pihenés fontosságára, ugyan ezért teszi. Örökké rettegek, amikor távol vagy, amikor velem vagy, legalább most lehessek nyugodt.

Triar Nindra unszolásának engedve végül mégis a kamrájába ment, és másnap délig aludt.
 
Az Őrzőről könyvajánló olvasható a Trivium Egyesület oldalán:


Hír a Tullia meséi második részéről: új jegyzet füzetet nyitottam, és úgy tűnik, meg van módszer az Őrző lezáratlan szálainak átvezetéséhez.