Mit tanultam az Őrző első, tíz évvel ezelőtti és tavalyi megjelenése között eltelt években?
Írónak lenni kemény munka, magánkiadásban megjelenni különösen.
Magánkiadásban minden hibád sokat nyom a latban, a korrektorodé és a szerkesztődé is, már ha egyáltalán eljut a könyved az olvasókig. Sokan nem olvasnak magánkiadású könyvet, mert silány minőségűnek tartják, a szerzőt dilettánsnak, amatőrnek bélyegzik, mert nem kellett egyetlen hagyományos kiadónak sem a műve. Amikor 2015-ben kezembe vettem az Őrző első példányait, magam is szembesültem azzal, hogy milyen kevés ismerettel vágtam bele a dologba, hiszen a könyv belíve nem úgy nézett ki, ahogy vártam. Ezért a 2016-os javított második kiadásig nem is nagyon ajánlottam senkinek Triar történetét.
Sokan nem olvasnak magyar íróktól, mert azért keresik a könyvek csodáját, hogy elszakadjanak a magyar valóságtól.
Ez egy teljesen helytálló érv, amivel nem lehet vitatkozni.
Az viszont elszomorít, hogy mások pedig nem tartják elég tehetségesnek a magyar szerzőket az angolszász nyelvterületen alkotókhoz képest.
Így én azoknak az olvasóknak írok, akik esélyt adnak egy magyar szerző, magyar néven írt könyvének is.
Ez egy teljesen helytálló érv, amivel nem lehet vitatkozni.
Az viszont elszomorít, hogy mások pedig nem tartják elég tehetségesnek a magyar szerzőket az angolszász nyelvterületen alkotókhoz képest.
Így én azoknak az olvasóknak írok, akik esélyt adnak egy magyar szerző, magyar néven írt könyvének is.
Hogy megtaláljuk egymást ahhoz azonban reklámoznom kell, tartalmat gyártani a közösségi oldalakra, ami belefér az ember habitusába, lelkületébe, idejébe, leginkább az éjszakáiba, munka mellett és gyakran az írás helyett.
Úgy kell reklámozni, hogy nincs reklámkeret, fontosabb a minőségi korrektúra, szerkesztés, borító.
Úgy kell reklámozni, hogy nincs reklámkeret, fontosabb a minőségi korrektúra, szerkesztés, borító.
A könyvpiac általános helyzetére, és a törvényi háttérre nem szeretnék kitérni, ez most személyesebb, szubjektív bejegyzés.
Elkeserít, hogy nincs eszközünk az illegális letöltések ellen.
Ha az ember a nyilvánosság elé viszi az írását, el kell fogadni, hogy nem tetszhet mindenkinek, és mivel a tökéletességre csak törekedni lehet, a kritika lehet jogos és igaz.
Ám vannak szomorú, de tanulságos emlékeim rossz, sértő, személyeskedő véleményekről, értékelésekről. Megtanultam, hogy jobb hallgatni a nem egészen helytálló, sokszor a figyelmetlen olvasásból eredő vélemények esetén is. Előfordul, hogy a helyreigazítási kérés, magyarázkodás csak ront a könyv helyzetén.
Az ilyen esetek ellen nincs más eszköze az írónak, csak jól megkeményíteni a szívét, hogy ne veszítse el a lelkesedését a további munkához, miközben lakatot tesz a szájára, a billentyűzetére.
Ám vannak szomorú, de tanulságos emlékeim rossz, sértő, személyeskedő véleményekről, értékelésekről. Megtanultam, hogy jobb hallgatni a nem egészen helytálló, sokszor a figyelmetlen olvasásból eredő vélemények esetén is. Előfordul, hogy a helyreigazítási kérés, magyarázkodás csak ront a könyv helyzetén.
Az ilyen esetek ellen nincs más eszköze az írónak, csak jól megkeményíteni a szívét, hogy ne veszítse el a lelkesedését a további munkához, miközben lakatot tesz a szájára, a billentyűzetére.
A reklámozás miatt megtanultam képszerkesztő programokat használni, igyekszem jó minőségű fotókat készíteni.
A történetek hitelessége érdekében, szakkönyveket, forrásmunkákat olvasok még úgyis, hogy fantasy-t és misztikus regényeket írok.
A csalódások miatt sokszor éreztem úgy, hogy feladom. Hónapokra, sőt évekre felhagytam az írással, és fogadkoztam, hogy elengedem az álmomat, hogy a gondolataimat, a bennem élő világokat és azok lakóit másoknak is megmutassam.
Ám a világok és a történetek nem engednek el engem, nem tudok nem írni...
A történetek hitelessége érdekében, szakkönyveket, forrásmunkákat olvasok még úgyis, hogy fantasy-t és misztikus regényeket írok.
A csalódások miatt sokszor éreztem úgy, hogy feladom. Hónapokra, sőt évekre felhagytam az írással, és fogadkoztam, hogy elengedem az álmomat, hogy a gondolataimat, a bennem élő világokat és azok lakóit másoknak is megmutassam.
Ám a világok és a történetek nem engednek el engem, nem tudok nem írni...
Hálával és szeretettel gondolok azokra, akik ebben a tíz évben esélyt adtak a regényeimnek és az Olvasóim lettek!
Köszönöm!
Folytatása következik...
