Könyvismertető
Amikor elkezdtem olvasni Juhász Bálint A kapu című könyvét, lapról lapra merültek fel bennem a kérdések.
Könyvtárosként és két már majdnem felnőtt fiú anyukájaként több szempontból is látom az olvasott könyveket.
A kapu az első néhány fejezet után tartalmas mesének vagy ifjúsági
regénynek tűnt számomra, mély, spirituális mondanivalóval, így a történet
akár három korosztály, olvasóréteg számára is érdekes lehet.
A mesevilággal, a manók – pixinek – szerepeltetésével és a kiszóló
nyelvezettel a szerző látszólag a kisiskolásokat szólítja meg, hiszen a
gyermeki lélek közvetlenséggel, kedvességgel érinthető meg a
legkönnyebben. Az olvasással még csak barátkozó gyerekek azonban
általában a gazdagabban illusztrált könyveket keresik, a megértéshez
pedig egyszerűbb történetvezetésre van szükségük.
A kiskamaszok a manók kora, életszakasza, a kalandos, útkereső
események miatt érezhetik közel magukhoz ezt a történetet. Ők azonban
furcsállhatják az ifjúsági fantasyk fiatalos nyelvezetéhez képest túl
kedves, néha naiv, gyermeki szóhasználatot, ám már bizonyára
elgondolkoznak a spirituális úton járó felnőtteknek is érdekes. magvas
gondolatokon.
Mivel sehogysem jutottam dűlőre, hogy kinek is szól ez a történet,
megosztottam kétségeimet a szerzővel, és Tőle választ kaptam a
kérdéseimre:
„A kapu valójában egy innovatív önsegítő könyv felnőtteknek!”
„A játék nem a valóság, az nem komoly!”
A felnőtt emberek többségének ez a játékról és a meséről alkotott
fogalmi percepciója, talán ezért is van az, hogy a játékos feladatok
könnyeben nyitják meg azokat az ellenálló rétegeket, amik hosszú évek
alatt „lerakódtak”. Pont ezen a nézőponton keresztül szól a Kapu az
olvasóhoz. A mese „rétege” alatt egy másik értelmes lény szemén
keresztül látjuk, próbáljuk megismerni és megérteni a jelenlegi emberi
civilizációt, ezzel pedig nekünk sem egyszerű szembesülnünk. Mégis
hiszek abban, hogy a történet felemelő ereje motivációt ad, és valós
cselekvésre és fejlődésre buzdít.”
(Juhász Bálint)
A történet két pixin főhőse, Boncor és Zorgó komoly feladat előtt
áll. Segíteniük kell az embereknek, hogy fejlődjenek és ezáltal
megmentsék a saját világukat, mielőtt más világokat is veszélybe
sodornak felelőtlen tetteikkel. Ám még a két ifjú pixinnek is tanulnia
kell, mielőtt útnak indulhat. A kapu ennek az időszaknak a meséje.
Megismerjük a pixinek lakhelyét, társadalmát, oktatási rendszerét,
az időhöz és a környezethez való viszonyát. Boncorral és Zorgóval együtt
látogatást teszünk különféle mágikus lényeknél, amely vendégeskedések során főhőseink újabb és
újabb ismereteket szereznek, melyeket feltételezésem szerint majd később
felhasználhatnak.
A könyv vége ugyanis nyitott, és a szerzőtől azt is megtudtam, hogy már tervben van a folytatás, egész pontosan két rész.
Ha többet szeretnétek tudni A kapuról és mindarról, ami mögötte rejtőzik, látogassatok el
a dor project – Harmóniában a természettel oldalra
„A dor projekt számunka egy olyan életfilozófia, amely egyesíti a természet iránti szeretetet, a környezetvédelmet, a társadalmilag hasznos projekteket, a volontőr életszemléletet, az innovatív fejlesztési programokat és az interaktív oktatást.”
Köszönöm Juhász Bálintnak, hogy utazókönyvként olvashattam a kötetet és hogy megosztottam velem gondolatait!
