2015. december 13., vasárnap

Könyvbe zárt karácsonyok - könyvajánló interjú


"Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket. Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből. A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából. Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is. Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk. "

Interjú Tapodi Brigittával a Taxi című novella szerzőjével

Ha interjút készítek, vagy író-olvasó találkozó keretében beszélgetek egy szerzővel, mindig alaposan felkészülök. Utánanézek az író életművének, elolvasom az életrajzát, az épp bemutatandó köteten kívül más műveket is, illetve azok kritikáit. Ezúttal azonban csak egy novella van a kezemben és pár sor a szerzőjéről, Tapodi Brigittáról. Elhatároztam, hogy most nem kutatok előzetesen, hanem azonnal kérdezek.

B.E.: – Mennyire fontos része az életednek az írás? Le tudnád tenni a tollat?
T.B.: – Nagyon fontos része. Gyermekkorom óta írok, eleinte naplót (remek önismereti alapokat ad, ajánlom mindenkinek), később verseket, aztán jöttek a novellák, és végül a regényem. Nem gyakran írok, leginkább akkor, ha ihletem, gondolatom, mondanivalóm van. Nem tudnék „rendelésre” írni. Hogy letudnám-e tenni a tollat? – nehéz kérdés. Azt hiszem, hogy nem, mert az öröm, ami vele jár, elengedhetetlen.
B.E.: – Kell kompromisszumokat kötnöd a hétköznapokban, hogy írhass?
T.B.: – Igen. Akinek családja van, és amellett próbál bármilyen művészeti ágban tevékenykedni, az egészen biztosan lemond valamiről, mondjuk leginkább egy jó kiadós alvásról. Én általában este, vagy éjszaka írok, amikor már nyugalom van.
B.E.: – Jegyzetelő típus vagy? Mesélnél egy kicsit az írói módszereidről?
T.B.: – Igen, teljes mértékben. Régen persze ez nem így történt, de rájöttem, hogy igen hasznos, mert az ihlet egyúttal áldás, ami pillanatok alatt elillan. Később hiába próbálnám újrafogalmazni, az a gondolat, vagy érzés már nem ugyanaz lenne. Akkor és ott rögtön papírra kell vetni. Aztán persze átírható egy-egy mondat, de a lényeget érdemes azonnal leírni. A regénynél egy igen erős belső késztetés hatására megszületett az ötlet, azután fejezetekre bontottam, és átgondoltam, hogy mit szeretnék egy-egy részbe beleírni. Ezekhez jegyzeteket készítettem, és utána estem neki az írásnak. A kutatómunka, ami az adott témához szükséges az menet közben vagy már korábban megtörtént.
B.E.: – Úgy tudom, szívesen túrázol… Megihletnek a hegyek, a táj? Rögzíted ott azonnal valahova a benyomásaid, hogy ne vesszen el egy-egy gondolat?
T.B.: – Igen, a hegyek szeretete a véremben van, felmenői ágon. Apukám révén erdélyi vonatkozásom van, anyukám nagypapája pedig erdész volt. Szerintem a természet egyrészt kimeríthetetlen „anyagforrás”, másrészt nincs „zaj”, ami elvonja a figyelmet. Nagy klasszikus íróink – Jókai, Fekete – gyönyörűen, hitelesen írtak a természetről. Érdemes túrázás közben figyelni. Nemcsak kifelé, hanem befelé is. Addig láthatatlan felismerésekre tehetünk szert, vagy épp letisztult gondolatok fogalmazódhatnak meg.
B.E.: – A novelládban bátran írsz a veszteségről. Le tudsz mondani a happy end-ről, tudva, hogy az olvasók egy részét elriasztja a „rossz vég”?
T.B.: – Engem mindig is leginkább az életrajz jellegű regények, írások érdekeltek. És ezzel azt hiszem, hogy megválaszoltam a kérdést. Tudom, hogy az emberek többsége a happy end-et szereti, de az élet alapvetően nem tömény boldogság. Bármikor jöhet egy kanyar, amely a szakadékba visz. Nem tudok olyan embert mutatni a családomban, az ismeretségi körömben, akinek az életében ne történt volna tragédia, ne lenne bánat vagy szomorúság. Az élet velejárója. Nem hiszek a túl szirupos dolgokban, az élet sem ilyen. S ha körülnézek, akkor azt látom, hogy nem mindenkit riaszt el a „rossz vég”, ahogy te fogalmazol. Sokszor a „megtört” végkifejletű írásokból építkezünk a legtöbbet. Meghatározó írónőm Szabó Magda, az ő regényei sem happy end-esek, mégis ezrek olvassák, s a legnagyobbak közül való. Mert elgondolkodtat, mert mélységeket, valós élethelyzeteket mutat meg. Ettől függetlenül nagyon szeretem a boldog írásokat, és szívesen olvasok romantikus regényeket. Mert olykor nagyon kell a léleknek. Az embernek alapigénye, hogy vágyik a szépségre, a boldogságra. S ez így van jól.
B.E.: – 2013-ban jelent meg első regényed Szárhegy öröksége címmel. Azóta mit publikáltál?
T.B.: – A Taxi című novellámon kívül idén karácsonyra megjelent egy másik novellám, Lezárt vagonok címmel, amelyet a Történelemregény-írók Társaságának ez évi karácsonyi antológiagyűjteményében (Oltár, Kard, Legenda) olvashat az érdeklődő olvasó. Ez a novella teljesen más műfajban íródott, mint a Taxi. Történelmi, amely a II. világháborús sváb kitelepítésről szól, és nagyon is aktuális, ugyanis 2016. januárjában 70. évfordulója lesz a magyarországi svábok kitelepítésének. Nehéz téma, amely konkrét emberi sorsokat mutat be.
B.E.: – Úgy tudom, írsz/írtál meséket is?
T.B.: – Csak a saját, és a lányom szórakoztatására. Kiadásra nem került. Ám ha az ember lányának gyermeke van, akkor óhatatlanul születnek mesék a mindennapok során.
B.E.: – Megosztod velünk, min dolgozol most?
T.B.: – A Szárhegy öröksége regény folytatását írtam ez évben, mely jórészt elkészült, de megakadtam vele egy ponton, így egyelőre félreraktam. Úgy érzem, hogy az érdeklődésem egyre inkább a történelmi-romantikus regények irányába tart. Nagyon érdekel az angol középkor, illetve a magyarországi boldog békeidők. Mégis megtartanám a rám jellemző modernséget. Olyan regény megírásában gondolkodom, ahol e kettőt egybegyúrhatnám.
Végezetül néhány írós kérdés a közelgő karácsonnyal kapcsolatban.
B.E.: – Számodra mit jelent a karácsony, képes vagy kivonni magad a vásárlási lázból vagy épp ellenkezőleg, szereted belevetni magad a forgatagba, esetleg figyeled közben az embereket, karaktereket keresve?
T.B.: – Nekem ez az ünnep a családról szól. S mivel a családom másik fele Angliában él, ezért még fontosabb, hogy ilyenkor végre együtt lehetünk. Amióta gyermekem van a karácsony különösen szép, újra éljük azt az önfeledt, ártatlan gyermeki áhítatot, csodát, ahogy csak a gyerekek képesek a világra, egy csillogó karácsonyfa alatti bontatlan ajándékcsomagra, egy meggyújtott gyertyára tekinteni. Igen, képes vagyok kivonni magam a vásárlásból. Mi már sokadik éve úgy karácsonyozunk, hogy a gyerekek kapnak ajándékot, mi felnőttek pedig csak némi aprósággal lepjük meg egymást. Épp azért, hogy a karácsony valóban a szeretetről szóljon, s ne holmi vásárlási őrületről.
B.E.: – Tudod, már mit olvasol majd a karácsonyi szünetben?
T.B.: – Talán végre befejezem Tracy Chevalier-től Az utolsó szökevényt, és Salamon Páltól a Sorel-ház című regényt. Szeretném még elolvasni Fábián Jankától a Búzavirágot, és az Oltár, Kard, Legenda történelmi antológiát.
B.E.: – Köszönöm az interjút és áldott karácsonyt kívánok!
T.B.: – Én köszönöm! Áldott karácsonyt neked és minden olvasónak!

Vásárlási linkek:
Nyomtatott könyv vásárolható:  http://undergroundbolt.hu/konyvbe-zart-karacsonyok-1344
E-könyv vásárolható:
a Bookline-on: http://bit.ly/KZK_BL
a Google Play-en: http://bit.ly/KZK_Google
az Apple iTunesnál: http://bit.ly/KZK_itunes
az ekönyv.hu-n: http://bit.ly/KZK_ekonyv

2015. november 5., csütörtök

Oszlár Kálmán András: Időtlen orgazmus - Tantrikus kontinencia & spirituális intimitás

Megvásárolható



A nyugati és a keleti életfelfogás közötti különbséget mutatja, hogy zavarba jöttem, amikor  megosztottam a moly.hu-s bejegyzést, hogy olvasni kezdtem Oszlár Kálmán András Időtlen orgazmus című könyvét. A saját kellemetlen érzéseim erősítették meg bennem, hogy valóban rossz irányba halad a nemiséghez és szexualitáshoz való viszony az európai vagy úgy nevezett nyugati kultúrában, végképp kiüresedik, lélektelenné válik. Egyre természetesebb, hogy van a szex és van a szerelem, a fiatalok már eleve úgy indulnak neki a felnőtt életnek, hogy kapcsolataikban szétválasztják a testet és a lelket.  Erre válaszul egy idézet a könyvből:
„A spirituális szexben a test csak eszköz, a lélek és a test együtt egyfajta testen kívüliséget, egységtudatot él meg. Itt cél a finomság, az érzékiség és a lassúság. Ami néha a nőknél túlzott romantikus elvárásnak tűnik (fürdőzés, illatok, füstölők, gyertyák, virágok), az a keleti spirituális szex kultúrában alap.”
 A szerző az indiai filozófia, illetve vallás témához kapcsolódó alapjait részletesen ismertetve vezeti el az olvasót a képesség kifejlesztéséhez szükséges gyakorlatok bemutatásához. Az ismeretek megértéséhez többek között Csíkszentmihályi Mihály flow-élmény koncepcióját, szexuál-pszichológiai forrásokat, illetve a keresztény vallás és a japán gésa hagyományok párhuzamait is felhasználja.
„A szexuális erőt nem elfojtva, hanem ’felemelve’ az Urdhvaretas jógik is képesek voltak a tökéletes belső alkímiai átalakításra a testükön belül, speciális jógamódszerek segítségével. Ugyanakkor nem éltek nemi életet, hanem aszkéta módjára elvonultak.”
„A Tantrikus Kontinencia pedig ennek a képességnek a kiterjesztése a nemi életre, vagyis annak spirituális oldalát előtérbe helyezve az energiák gerjesztését, felhalmozását és átalakítását, majd pedig felemelését helyezi a középpontba, szex előtt, közben és után.”
Oszlár Kálmán András, ahogy már fent írtam több oldalról, sokféleképpen közelíti meg a témát, megkönnyítve ezzel a megértést. Még a szkeptikusoknak is szán egy külön fejezetet, bátran és érthetően felépítve érvrendszerét.
Kitér és férfi és a nő szexualitása és érzelmi világa közötti különbségekre is, megmutatva, hogy épp a női lélek teszi szinte természetessé a nő számára, amit a férfinak gyakorolnia kell.
Különleges utazás ez a könyv a jóga, a spiritualitás, a szexualitás és a filozófia világába, nemcsak azért érdemes elolvasni, hogy a párkapcsolatunkat jobbá tegyünk, találhatunk benne az élet bármely területére érvényes szép, megszívelendő gondolatokat.

2015. november 4., szerda

Frányó Kriszta: Legénylak

Megvásárolható

Beismerem az elején egy kicsit nehezen indult, míg aztán egy ponton megfogott a történet. Való igaz leginkább történelmi könyveket, kalandregényeket, fantasy-ket és klasszikusokat olvasok, a mai Magyarországon játszódó huszonéves fiatalokról szóló regény viszonylag új terep, fel kellett vennem a fonalat. Rájöttem, hogy generációs problémával találtam szemben magam: nem ismerem a mai húsz és harminc közötti nemzedéket, én már kinőttem belőle, a környezetemben élő gyerekek pedig jóval kisebbek. Így nézőpontot váltottam, nem beilleszkedni próbáltam a történetben, ahogy eddigi olvasmányaim során, hanem igyekeztem megismerni, megérteni a szereplőket, motivációikat, gondolataikat. Rájöttem, mennyire mások, mint azok az emberek, akiket eddig ismertem.
Egy jól megírt, szépen kidolgozott írást kaptam kézhez. A környezet, a karakterek jól elképzelhetők, szinte „láthatók”, van dráma, titok, szerelem, barátság. Lassan elfogadtam a fiúk számomra túlzott érzelemnyilvánításait, a hisztiket, sírásokat, néha zavarban ejtően feminin hozzáállásukat a világ dolgaihoz. Sajnos kedvencem nem lett közülük, a legszimpatikusabbnak a művész Rolandot találtam. Az abszolút kedvenc szereplő pedig Emmi. A srácok barátsága, összetartása ellenben nagyon tetszett, ahogy a jól felépített és gördülékenyen megírt történet fordulatai is, ezekről nem is írnék, mert megéri őket olvasóként felfedezni. Azoknak ajánlom a történetet, akik szeretnek új, érdekes arcokat megismerni, és ebben könyvben olyan srácokkal lehet együtt sírni, nevetni, akik akár a szomszédban is élhetnének egy „legénylakban”.

2015. november 3., kedd

Horváth Éva: Lélekfonalak

Megvásárolható

A Lélekfonalak-ban Horváth Éva a hétköznapi élet küzdelmeit, örömeit, és ezekből merített tapasztalatait írja le. A szerző blogon megosztott bejegyzéseit gyűjtötte csokorba és adta közre. A kötet kiadásában úgy érzem, nagy szerepe volt a személyes életében bekövetkezett változásnak, fejlődésnek, melyen egy általa nagyra becsült ember indította el. A regények ismertetésénél vigyázni kell a spoilerekkel. Itt ugyan nem fikciós történetről van szó, de mivel a szerző nem közli azonnal a tanítómesterként tisztelt személy nevét, úgy gondoltam, én sem írom le. Annyit azonban elárulok róla, hogy a médiából is ismert szakember maga is különleges személyiség.
A könyvben fellelhető gondolatok köre rendkívül széles. Tükrözik a szerző életfelfogását, munkája, személyes kapcsolatai során szerzett tapasztalatait, így a kötet nagyon szubjektív, önfeltáró. Hol megmosolyogtatnak, hogy töprengésre késztetnek a többek között gonoszkodásról, haragról, dühről, félelemről, lelki egyensúlyról, fotóarcról, felelősségről, halálról, gyászról szóló fejezetek.
Minden személy egyedi létező, szerzőként pedig jómagam is nagyon kíváncsi vagyok, ezért érdekes olvasmány volt megismerni egy más világszemlélettel rendelkező ember őszinte gondolatait.  

2015. november 1., vasárnap

Előkészületek a XV. Győri Könyvszalonhoz kapcsolódóan...





2015. november 6-8. között A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér valamint a Győri Nemzeti Színház együttműködésével kerül megrendezésre a XV. Győri Könyvszalon. Ezen a rendezvényen   lesz a Tullia meséi - Őrző első könyvbemutatója, november 7-én 10 órakor a Megyei Könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárában. Nagy öröm ez számomra, és szeretném, ha a történet sokakhoz eljutna, ezért a regény e-könyv változata november 1-8. között ingyenesen letölthető a Publio kiadó oldaláról.
Emellett a Tullia meséi - Őrző Facebook oldalán egy játékot is útjára indítok, melyhez kapcsolódóan november 9-én este nyolc órakor a Könyvbarlang antikvárium által felajánlott ajándékot sorsolom ki.
A bejegyzés végén egy képösszeállítást találhattok, az antikvárium ugyanis a könyvek mellett különböző kézműves tárgyakat is forgalmaz, amik szép ajándékok lehetnek bármely könyvbarátnak.
Köszönöm a Publio Kiadó, a Könyvbarlang antikvárium és nem utolsó sorban a győri  Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér támogatását! És természetesen köszönet illeti hűséges és kedves olvasóimat is!


Könyves ajándéktárgyak







2015. október 11., vasárnap

Városi Emese: Éva naplója


Megvásárolható

Egy különös könyv, egy nehéz sorsú asszonyról. Nehéz úgy írni az olvasottakról, hogy ne áruljak el túl sok mindent. Az első oldalak elolvasása után a címválasztás kicsit furcsának tűnik, hiszen a dátumokkal megjelölt fejezetek nem E/1-ben íródtak. Később azonban helyre kerülnek a dolgok, mert a történetben valóban nagy szerep jut annak a bizonyos naplónak. A főhőst Szerencsés Évának hívják, aki egymás után kerül szerencsétlen helyzetekbe. A kitartása, a gyermekei iránt érzett szeretet és néhány segítő szándékú ember támogatása viszi tovább, emeli át - a körülmények alakulása folytán - sajnos sokszor egyik nehézségből  a másikba. A szereplők bármelyikével találkozhatnánk a lépcsőházban, az utcán vagy a boltban, hiszen ez egy mai magyar történet, minden szépségével és csúfságával. Egyetlen dolog hiányzott, de magam sem értem, hogy miért: nem tudtam sírni, sem örömömben sem bánatomban, pedig Éva története könnyekért kiált. A sok küzdelem és harc után végül elmaradt a felszabadító katarzis, és jelenleg nem tudom eldönteni, hogy a történet ritmusa és végkifejlete vagy saját lelki beállítódásom miatt alakult így. 
Az elején nehezen boldogultam Éva gyerekeinek beazonosításával,  de ahogy egyre jobban belemerültem, belemerültek az események forgatagába, észrevétlenül váltak ismerőseimmé, és Erika, nem a neve, hanem a talpraesettsége miatt, kedvencemmé. Éva cselekedetei néha megleptek. Általában megértettem, de voltak tettei, döntései, amikkel nem tudtam azonosulni. Bátran ajánlom a történetét azoknak, akik a romantikus kalandozások, misztikus utazások, disztópiák és urbanfantasyk mellett a mai ember hétköznapi életének küzdelmeiről és örömeiről is szívesen olvasnak.

2015. október 2., péntek

Ekker Éva: Tullia meséi értékelés

"Bevallom, nem a fantasy a kedvenc műfajom. Ezért örültem, hogy Bogár Erika könyve, a Tullia meséi – ŐRZŐ nem esik túlzásokba, nem megy át csodalényekkel és szuperhősökkel megtűzdelt gyermekmesébe. Mértéktartóan használja a fantasy elemeit, épp csak annyira, hogy lefesse, és mindvégig fenntartsa előttünk annak a képzeletbeli világnak a képét, mely leginkább magyar mondák hangulatát idézi. Ezt segítik elő a környezet, az emberek, és az állatok pontos leírásai, melyek soha nem hosszabbak a szükségesnél, nem akasztják meg a történet folyamát. A könyv a fantasytól eltekintve önállóan, mint némi thrillerrel átitatott romantikus kalandregény is megállná a helyét.

Hamar megkedveljük a főhőst, Triart, aki a szemünk előtt válik zabolátlan ifjúból rendkívüli, szinte emberfeletti akaraterővel rendelkező, vezetésre termett férfivá. Akkor sem vagyunk képesek elfordulni tőle, mikor nyilvánvalóvá válik a démoni hatalmakkal szembeni esendősége.
A történet az érzelmek széles skáláját csalja elő belőlünk. Örülhetünk, szomorkodhatunk, félhetünk, aggódhatunk, s nem csak Triarért. Engem legalábbis nagyon megfogott az a borzongató rész is, ahol az egyik női szereplő kicsit a Kékszakállú herceg várára emlékeztető helyre kerül.

A romantikus szálak további erőssége az azokat átlengő finom érzékiség.

A befejezést természetesen nem árulhatom el. Bizonyára megoszlanak róla a vélemények, nekem mindenesetre tetszik. Bár a regény végül kerek egész lesz, mégis folytatás után kiált."

Köszönöm az elismerő szavakat!

2015. október 1., csütörtök

Megjelenési terv: Szellemsegítők - Naptánc



A Tullia meséi folytatásával nem haladok úgy, ahogy szeretnék, viszont előkerült 2010-ben Naptánc címmel megjelent romantikus kalandregényem törléseket is tartalmazó kézirata.  Akkoriban a nyomda javaslatára kötöttem egy helytelen kompromisszumot, lefaragtam oldalakat, hogy kedvezőbb árkategóriába kerüljek. A könyvvel kapcsolatos olvasói vélemények szerint a törölt részek nagyon hiányoznak. Így azokat visszaírom a számítógépen lévő kéziratba, melyet ezt követően átnézek, javítok és korrektúráztatok. A könyv megjelenését jövőre tervezem. Egy rövid részlet:

„Amikor Ruth egyedül maradt, a táskájához lépett, egy kis tégelyt vett elő.
Élete során folyamatosan két világ között vergődött. Cheyenne-nek született, de fehérek között nőtt fel. Hat éves volt, amikor egy fiatal néprajzkutató érkezett a rezervátumba, aki felfigyelt a tehetséges kislányra, és a szülők beleegyezésével magával vitte, hogy tanulhasson.
Élete nehéz pillanataiban Ruth mindig visszanyúlt a gyökereihez, így tett most is.
Kifestette Burt arcát, majd csuklóit a Naptánc szertartáshoz, közben halkan énekelt.
Johnson doktor, ígéretéhez híven, munkaideje végén benézett a kórterembe, és döbbenten látta betegén a fekete festéket.
– Ez a Mennydörgő Hold ideje – jelentett ki Ruth, az orvos arcára szegezve tekintetét. – A régi időkben a népem fiataljai ebben a hónapban vettek részt a Naptánc szertartáson. A mellkas két oldalán, késsel két párhuzamos sebet vágtak, melyeken kötelet fűztek át, a kötél két végét egy oszlophoz kötötték. A leendő harcosnak ki kellett szakítani testéből a kötelet. Amikor sikerült neki, teljes jogú harcosként tért vissza a családjához. A Naptánc végére Burt szelleme szabaddá válik, és visszatér oda, ahova tartozik.
Johnson komoly arccal nézett az asszonyra, aztán bólintott.
– Rendben, Dr. Dalton, maradhat a festék.
Ruth hálás pillantást vetett a férfira.”
(Ruth cheyenne néprajzkutató, Burt a fia)

Kulcsár Nárcisz rajaz

2015. szeptember 29., kedd

Ekker Éva: Sarki tűz

Megvásárolható


A könyvekkel való ismerkedésem legelején azt tapasztaltam, hogy a sci-fi férfi műfaj. Később már úgy láttam azért - teljesen szubjektív felvetés -, mert az alapkövetelményei nem egyeztethetőek össze a női lélekkel. Kevés nő alkot tudományos-fantasztikus műveket, vagy ha igen, sajátos hangot üt meg, mint például Szepes Mária.
Ekker Éva novelláinak egy része is a tudományos fantasztikum határmezsgyéjén jár, és a női érzelemvilág az, ami különlegessé teszi őket. A realisztikusabb írásoknak is megvan a maguk misztikus varázsa és elgondolkodtató végkövetkeztetése. A címadó novellát, a Sarki tűz címűt olvasva egyik tinédzserkori kedvencem, a Meghökkentő mesék filmsorozat jutott eszembe. Ez a nosztalgikus, kellemes érzés kísérte végig egész olvasmányélményemet. Nem sorban olvastam a történeteket, hanem a tartalomjegyzékből egyet-egyet kiválasztva, ide-oda ugrálva.  A Láncreakció a transzcendentális-utópisztikus "vezetőszál" ellenére is romantikus hangulatot ébresztett bennem, míg A projekt elgondolkodtatott. Minden novella tartogat meglepetéseket, és egyik-másik befejezése nagyot üt. Találkozhatunk bibliai utalásokkal, valóságshow-val, kórképes korképpel, melyben fontos szerep jut a ma annyira jellemző adrenalin-függőségnek. A karakterek szimpatikusak, bár egyik-másik a helyzetéből - és úgy gondolom - a szerző szándékából adódóan, néha a szánni való kategóriába csúszott át. A novellákban erősek a párbeszédek, ezeken keresztül ismerjük meg a szereplők gondolatait, érzéseit.
Néhány esetben hiányoltam a leírásokat, szerettem volna határozottabb képet kapni a környezetről. Természetesen találtam támpontokat, és nem lógtam a levegőben, de elbírtam volna hosszabb tájleírásokat is, még akkor is, ha manapság egyre kevesebben szeretnek ilyet olvasni.  A kék sziget-ben éppenséggel nagyon látványos, képszerű elemeket is találtam.
Összességében nagyon érdekes és elgondolkodtató történetekben volt részem, melyek tanulságaival is egyetértettem.

2015. szeptember 5., szombat

Egri Zsanna: Elveszve Mexikóban

A könyv megvásárolható
Egri Zsanna regénye romantikus roadmovie-ra emlékeztet, szimpatikus magyar és mexikói szereplőkkel, magyar és mexikói helyszíneken.
Sok más romantikus könyvvel ellentétben az erotika nem kap szerepet a történetben, az érzelmek és a váratlan fordulatok dominálnak. Néha szinte krimibe illő helyzetekbe cseppennek a szereplők. Számomra új tapasztalat volt, hogy a karakterek közül a tulajdonképpeni főhőst tudtam megkedvelni legkevésbé.  Ennek ellenére azt mondhatom, a bizonytalankodó, néha hisztérikus Kathy jól kidolgozott regényalak, és érdekes volt, hogy alakul a kapcsolata a többi szereplővel. Eddig csak filmeken láttam Mexikót, és nem tudom, milyen ott a valós hangulat, az azonban egy értelműen érezhető a könyvben, hogy más az atmoszféra az ottani és a magyar helyszíneken. Az utolsó lapokon felperegtek az események, itt néhány késleltető epizód, leírás jól jött volna, hogy ne legyen olyan hirtelen vége. A szolid, érzelmekre apelláló romantikus könyvek kedvelőinek ajánlom ezt a regényt, akik számára az erotikánál fontosabb egy-egy rafinált csavar a történetben.

2015. augusztus 30., vasárnap

Troppauer Hümér: Hajnali rózsák a Szahara felett


Hogy lássátok, mit szem nem láthat,
mi része pedig e nagyvilágnak,
nélküle élni lehet, de nem érdemes,
mert kell a vers, hogy sírj, s nevess!
 (A versíró, részlet)

Egyre ritkábban olvasok verseket, és ez nem jó. Elveszett valami a világból. A hétköznapok rohanása elsodorta az elmélyülés pillanatait, amikor magamban lehetek, magammal, a csendben, és hagyom legördülni azokat a bizonyos könnycseppeket, nem csak az arcomon, a lelkemben is.
Troppauer Hümér rejtői figura, költő, többek között. Rejtő Jenőnek nem sok írását olvastam, csak a Gibson Lavery néven írt westernek közül néhányat. Így kénytelen voltam kicsit nyomozni, és mivel e-könyvként vettem birtokba a Hajnali rózsák a Szahara felett című verseskötet, így természetesen az Interneten néztem utána ennek-annak. Troppauer Hümér költeményeit „a soha meg nem írt verseket tartalmazó gyűjteményben” kell keresni, derül ki az ekultura.hu Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség címűkönyvajánlójából.
Ebben a felbolydult világban, ami most körülvesz bennünket, a felmerülő kérdésekre sokszor csak abszurd válaszokat lehet adni. Troppauer Hümér kötete is abszurd válasz. A humoros, Rejtő alkotta, légiós Hümérhez illő költemények között felvillan jó pár olyan, ami megremegteti a szívemet, és tudom, hogy akkor lép elő az a Hümér, akit én ismerek…
A Világ sivatag, Szívek temetője, Vihar előtt, Egy éve már, A versíró, Félelem nélkül című versek különösen megérintettek.

2015. augusztus 29., szombat

Diana Landry: Nem bújhatsz el



A Nem bújhatsz el  igazi „csajos könyv”, sok erotikával, időnként akciófilmbe illő jelenetekkel fűszerezve. Diana Landry a kalandos romantikus történetek kedvelőit célozta meg könyvsorozatának indítókötetével.
A könyvbolond, kicsit meggondolatlan, nehézsorsú, magyar származású Kate szemtanúként rejtőzködni kényszerül, és ebben Alex, az ex-tengerészgyalogos segít neki.
A jelenben futó romantikus főszál mellett kibontakozik Kate múltja, és betekinthetünk a Kate-et üldöző bűnözők, valamint az ügyön dolgozó nyomozó magánéletébe is. Ezekben a jelenetekben is inkább az emberi oldal, az okok és az érzelmek kapnak hangsúlyt, mint az akció.  
A főszereplők közül Kate bemutatása jóval részletesebb, mint Alexé, jelleme sokkal árnyaltabb. Alex számomra túl tökéletes, túl kiegyensúlyozott, ahhoz képest, hogy tíz évet töltött az amerikai hadi tengerészet egyik harcoló alakulatánál. Minden olyan negatívumtól mentes, ami a harcedzett veteránok és a velük élők hétköznapjait sokszor megkeseríti. Vannak ugyan utalások rossz álmokra, de nem látunk ilyen jelenetet. Ezzel szemben Kate folyamatosan vívja a maga kis harcát traumatikus múltjával, ami szépen felépítve bontakozik ki az olvasó előtt a kötet végére. A legtöbb mellékszereplőt megkedveltem, és remélem, közülük sokan visszatérnek majd a Nem felejthetsz el című folytatásban, melynek igazán figyelemfelkeltő bevezetése a Nem bújhatsz el utolsó néhány bekezdése... 

Ajánlom még:

2015. augusztus 25., kedd

Körmendi Zoltán: Isteni program





In medias res… Nem könnyű olvasmány Körmendi Zoltán Isteni program című könyve, de épp ettől jó. Nem sikerült egy végtében kiolvasnom, kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam a rengeteg információt. A téma vallási, filozófiai része közel áll hozzám, és elég sok háttérinformációval rendelkezem ahhoz, hogy megértsem az itt olvasottakat, a technikai, matematikai újdonságok feldolgozásához pedig hihetetlen segítséget adott a könnyed, elbeszélő stílus, a szabatos, gördülékeny fogalmazás, amely az új információkat is jól befogadhatóvá tette. 
Bevallom gondban vagyok, nehéz a kötetről úgy írni, hogy ne áruljak el semmit, amivel megfosztanám az olvasót a felfedezés örömétől. Mivel már a olvasás kezdetekor tudtam, hogy írni fogok a regényről, jegyzeteket készítettem, így most ezeket veszem sorra. Az első ami meglepett, van hacker és cracker, jó és rossz. Ha valakit érdekel a téma, a félreértések tisztázásra itt egy hasznos cikk A Logout.hu-ról.
Az Isteni program  a technika világában játszódik, ahol ezúttal kulcs szerepet kap a vallás, a hit, a transzcendencia, az előző életek, de nem hiányozhat a nagy politika és az emberi önzés sem. A kiinduló pont egy lány, Krisztina és a  programja, a Karma. Sok helyről gyűjthetünk előzetes információkat a történetről:  a könyv fülszövegéből, az Isteni program blogról   és a  könyv facebook oldaláról. 
Úgy fogtam neki az olvasásnak, hogy tudtam, Krisztina sorsa valamilyen módon összefonódik a Virginiai Műszaki Egyetemen 2007-ben történt lövöldözéssel. Tulajdonképpen az odáig vezető eseményeket követhetjük nyomon különleges szemszögből és látásmóddal. Elsőre egy kicsit talán paradoxnak tűnik a vallás és a technika ilyen jellegű keveredése, de ahogy haladunk előre a szövegben, és valljuk be, ahogy körülnézünk a világban, rá kell ébrednünk, hogy a világ bizony változik… Vagy mi fejlődünk?   Miközben a filozófiai - informatikai kalandregény szereplői keresik a válaszokat, az olvasó is egyre több ismeretet kap, olyan tiszta és könnyed formában, hogy egy pillanatig sem érzi, hogy a szerző ráerőltetné a nézeteit, ellentétben sok hasonló témájú könyvvel.
Szép számmal vannak a történetben fordulatok és meglepetések is, ahogy egy kalandregényben illik, ezekről azonban itt nem ejtek szót, mert akkor elrabolnám a felfedezés varázsát. Az in medias res-hez nyitott befejezés illik...
Kellemes kalandot és felfedezést kívánok az olvasóknak,
és köszönöm a könyvet Körmendi Zoltánnak.

2015. augusztus 22., szombat

Gerda Green: Fény és förtelem



Gerda Green Fény és förtelem című könyve villámlátogatás volt számomra a krimik világában. A klasszikus értelemben vett krimi engem kicsit frusztrál, mert nem szeretek csak azon gondolkodni egy egész könyvön keresztül, ki a gyilkos és hogyan tette, amit tett.  Gerda Green regényében meg van a szükséges plusz ahhoz, ahogy lekössön.  Kifejezetten tetszettek a magyar szereplők és helyszínek. A finom társadalmi és szociológiai utalások ültek, értettem a félszavakat, az elhallgatásokat. Szerintem egy kriminél vétek a cselekményről beszélni és a szereplők részletes jellemrajzaival is lelőhetünk néhány poént. Azért azt lemerem írni, hogy a karakterek jók, ott láthatók Bölecz Lilla kiváló grafikáin teljes valójukban. Érdekes hangzású, beszédes neveket viselnek, ruháztuk és külsejük érzékletes leírása jól kiegészíti  a cselekedeteiket. Helyenként megvillanó finom irónia, szatirikus humor, csipetnyi misztikum színesíti a szerintem egyébként klasszikus krimi elemekre épülő történetet. Egyedül a misztikus vonalnál éreztem egy kis bizonytalanságot, mintha az írónő nem lett volna biztos benne, hogy meddig mehet el a krimikben gyakori feltételezés és tévhit felől a valódi természetfeletti jelenségek felé.  Fantasy rajongóként én bírtam volna többet is, a krimi kedvelők helyett viszont nem nyilatkozhatok. Összességében kellemes kikapcsolódást jelentett számomra a Fény és förtelem. 

2015. augusztus 8., szombat

Lupán Ágnes: Huszárszerelem


Ez a vendégbejegyzés a Könyvmarketing facebook csoport keresztblogolási összefogásából jött létre. Vendégemről Lupán Ágnesről A betűk titokzatos világa című oldalon tudhatok meg többet. Jómagam Kocsis Nagy Noémi blogján vendégeskedtem. Kellemes olvasást kívánok!  





- Megölöm!
Ez az egyetlen szó iszonyatos erővel hagyta el az ajkát, benne volt minden, amit érzett. Fel tudott volna robbanni ott helyben. A fenti kijelentést kiváltó mérhetetlen haragot és dühöt csupán hajszálnyit enyhítette a tény, hogy más helyzetben alapvetően szerelem volt az, amit a célszemély iránt érzett. Valahogy azonban ez az érzés nem tudott ebben a pillanatban előtérbe kerülni. A gyilkos ösztön annál inkább. Még szerencse, hogy nem volt a keze közelében emberölésre alkalmas eszköz. Ki tudja, mire venné rá ez az indulat. Már nem vállalt felelősséget a tetteiért.
Körbenézett. Kell lennie itt egy megoldásnak. Muszáj, hogy legyen itt egy megoldás!
A tükör előtt szépen sorakoztak a sminkeléshez szükséges kozmetikumok. Fésű, csat, hajlakk, hogy a frizurája is rendben legyen. A sminkes és a fodász épp az imént távoztak, mielőtt visszavonult volna pár percre a fürdőszobába. Ha be lenne zárva ide, talán megpróbálkozhatna a tévében oly gyakran látott trükkel, és az egyik hullámcsattal kaparászhatna a kulcslyukban, míg az ajtó ki nem tárul. Még a táskájában lapuló bankkártyát is kipróbálhatná. Mindig izgatta a fantáziáját, vajon a valóságban is működnek-e ezek a fortélyok. A filmbéli színészek általában olyan meggyőzően tudták ábrázolni a dolog könnyedségét. Benne azonban mindig megszólalt a kisördög, hogy ez nem működhet ilyen egyszerűen.
Mivel azonban nem volt bezárva, az ajtó tárva-nyitva állt, utat engedve neki a távozáshoz, ha úgy tartotta volna kedve, nem nyúlt a táskájában lévő bankkártyához, sem a csatokhoz. A kísérlet várat még magára egy ideig. Majd leteszteli, amikor nem lesz fontosabb programja. Mint például egy bizonyos férfi teljes megsemmisítése. Mérhetetlen kínok tömkelegével kísérve, ha rajta múlik, és a mostani lelkiállapotát veszi alapul a döntéshez.
Mitévő legyen? - morfondírozott tovább. Az idő vészesen fogyott, a falióra kattogása minden egyes további másodperccel arra figyelmeztette, cselekednie kellene, de sebesen.
Visszament a fürdőszobába, ahonnan az imént lépett ki. De nem, sajnos ott sem talált megoldást a problémájára. A gyéren berendezett helyiségben csak egy még kisebb törülköző volt a tartóra ráhajítva az iménti használat után, mint ami most a testét fedte be. Sokra nem ment vele. Ahogy a már említett alig nagyobb méretű párja sem volt igazán ünnepi megjelenésre teremtve. Visszatérve a szobába tekintete megakadt minden bajának okozóján. Ott volt felakasztva szépen a szekrény kilincsére. A vállfáról hetykén lógott le, díszes hímzett mintázata messziről nem látszott olyan jól a fekete alapon, de a fényes szoknyarész csillogott-villogott, égette a szemét. Bár az is lehet, azok a könnyei voltak, melyek összegyűltek most a szeme sarkában a tehetetlenségtől.
Ordítani akart, toporzékolni.
Ez az! Kiabálnia kell, csapott a homlokára hirtelen. Akkor valaki idejön és segít rajta! Hogy nem jött rá már erre a lehetőségre hamarabb? Látszik, hogy kicsit kimerült az utóbbi időben, a készületek lefárasztották, az agya nem forgott a tőle megszokott módon. Bár dühös volt magára, amiért nem jutott eszébe azonnal ez a remek megoldás, mégis a benne uralkodó feszültség miatt egy ideges mosoly lágyította arcának mostanra igencsak merev vonásait.
- Hahó!
Hegyezte a fülét, de csak a folyosói visszhang felelt.
-Valaki?! - vált kissé kétségbeesetté a hangja. Mert mi lesz, ha már mindenki elhagyta az épületet, és a kert hátsó részében vár a nagy eseményre. Ezzel együtt pedig rá is.
Az előbb még körötte sürgött-forgott több tucat rokon, barát, mostanra mintha a föld nyelte volna el valamennyit. A hotelből nem sietett senki a segítségére. Rá kellett döbbennie, magára maradt teljesen. Pontosan úgy, ahogy eredetileg óhajtotta.
Az egyik legrosszabb döntése volt - nyugtázta most - hogy a szertartásra egymaga akart bevonulni. Koszorúslányok hada, aminek gondolatától korábban a hideg is kirázta, most mennyire kézenfekvő megoldást nyújthattak volna.
A harag egyre jobban forrt a vérében. A legboldogabb nap kellett volna legyen ez az életében, de ha ez így halad tovább, kivívhatja a legszerencsétlenebbül járt napnak járó címet.
Mi a fenét csináljon most?
Ahogy az ajtóban állva, a kilincsbe kapaszkodva kétségbeesésében lehajtotta a fejét, szeme megakadt a ruha mellett álló székre helyezett kalapon és kesztyűn. Hófehér kesztyű, a fekete kalapon ehhez illő hófehér szalag. Jesszus! Kinek volt ilyen kificamodott ízlése?
Öt perc múlva ki kellene lépnie az ajtón, az általa kiválasztott hófehér ruhájában, nem pedig ebben a gyászos feketében.
A fehér ruhát már keresnie sem kellett. Biztosra vette, akkor tűnt el, amikor ez a fekete-bordó bekerült. Az esélytelenek teljes nyugalmával azonban félrehajtotta a felakasztott ruhát, hogy a szekrény belsejébe bepillanthasson. Ki tudja, hátha a szerencsecsillaga ma valami csoda folytán mégis vele volt, és leendő élete párja (erről már egyáltalán nem volt megbizonyosodva, hogy valóban megillette a férfit ez a kifejezés, hogy ezek után ténylegesen hozzáköti-e az életét) beakasztotta a szekrénybe az általa kiválasztott ruhát, és ez az egész csak egy szörnyű, rossz tréfa.
Miközben az ajtót nyitotta, fejében vőlegényéhez intézte szavait:
- Haha, tényleg nagyon vicces, értékelem a humorod, de most már eleget nevettünk, lépjünk túl ezen az idétlen ötleten, haladjunk a megtervezettek szerint!
Az ajtó még nem nyílt ki teljesen, amikor a kisördög ismét megszólalt a fejében: hiszen épp aszerint alakultak a dolgok.
Amikor pár héttel ezelőtt vőlegénye kifejtette, mennyire vonzódik az egyenruhákhoz, kisfiú kora óta olyan kép élt benne, hogy huszár egyenruhában fogja oltár elé vezetni menyasszonyát, első gondolata az volt, mennyire fura, hogy férfi létére neki voltak határozott elképzelései az esküvőjüket illetően, holott bevett szokás szerint ez a viselkedés a nőkre volt leginkább jellemző. Még képet is mutatott neki arról, hogy is képzelte el magukat a szertartáson. Lóháton, peckesen feszítve a díszmagyarban, szíve hölgye féloldalt megülve a lovat, ahogy azt az illem kívánta, teljes áhítattal a lelkükben. Őt azonban teljesen hidegen hagyta ez a kép, ezzel együtt a téma is világ életében. Úgy volt vele, ha eljön a pillanat, lesz, ahogy lesz. Alakul, ahogy akkor épp kedve, szeszélye tartja. Abban azonban mindig is biztos volt, nem kellett ehhez külön álmokat szőnie, hogy soha nem fogja azt a késztetést érezni, hogy egy huszárruhába bújtatott férfi várja karját kinyújtva az anyakönyvezető előtt.
Amikor Zoli a bejelentését követő harmadik napon csillogó szemekkel elújságolta, hogy sikerült megfelelő öltözéket találnia, nemcsak magának, de neki is, az összes rémálma látszott valósággá válni. Nemhogy egy huszárt nem akart a saját esküvőjén látni, de ő maga sem volt felkészülve arra, semmilyen körülmények közepette nem állt szándékában, hogy idejét múlt jelmezekben parádézzon. Végül csak annyit mondott ki hangosan, ám azt igen határozottan:
- Soha!!
- Majd meglátjuk - válaszolta erre választottja sejtelmes mosollyal nem létező a bajusza alatt.
Az ajtó nyikorogva kitárult. A szekrény belseje nem meglepő módon üresen tátongott. Nem bújt meg benne semmilyen fehér ruhaköltemény, de még egy árva rongy sem, amivel elkerülhetné, hogy ama bizonyos szóban forgó rémes viseletbe bele kelljen bújnia.
Három perc.
Nem sok választása maradt. Döntenie kellett. Az elveit válassza, és fújja le ezt az egész lakodalmat? Egyre erősebbé vált benne a kísértés, hogy parlagon hagyja a férfit. Megérdemelné, hogy várjon rá sokáig az oltár előtt, mielőtt ráeszmélne, hiába várt.
Maga elé képzelte, ahogy ebben a percben is ott áll, teljesen eltelve magától, milyen jól megoldotta ezt a helyzetet egy huszrávágással, miszerint nem hagyott neki választási lehetőséget, kész tények elé állította. Mérgett vett volna rá, hogy a vigyor végig ott díszeleg az arcán, miközben a násznép csodálkozva méregeti semmit nem értve az elé táruló látványból.
Egy perc.
Nem húzhatta tovább, bármennyire is ágált ellene, döntött. Nem tudott tudomást sem venni a szerelem alapvetően más helyzetekben mindig jelen lévő boldogító érzéséről. A tettek mezejére lépett.


Amikor felcsendült a zene, a tömeg morgolódása lassanként elhalkult. Minden szempár a menyasszonyra szegeződött. A násznép felhagyott a vőlegény különc viseletének méregetésével, immáron teljes figyelmét a menyasszonyra összpontosította.
Az ara kecsesen lépegetett lefelé a virágszirommal borított márványlépcsőn. A nap teljes erejét bevetve sütött az égboltról, mellyel a kissé még hűvös tavaszi napra eső menyegzőnek melegséget kölcsönzött.
A pap előtt a vőlegény kihúzott háttal állt, a nagy alkalomra magyaros bajuszt növesztett, így tette teljessé az összképet, melyet megálmodott magának még ifjúként.
Szemeit nem tudta levenni leendő asszonyáról, minden lépésnél egyre erősebben, egyre hangosabban dobogott a szíve, úgy érezte, menten kiugrik a helyéből. Nagyokat nyelt, füle zúgott. Sisakja alatt egy verejtékcsepp is lecsurgott a nagy izgalomtól.
Midőn már egymással szemben állt az ifjú pár, mélyen egymás szemébe néztek. Ők maguk is, de minden jelenlévő érezhette a vitathatatlan összetartozásuk átütő erejét.


Így esett, hogy az Úr 2015. esztendejének március havának 15. napján, a nagy magyar ünnepen Juhász Zoltán Gáspár és Törőcsik Gizella örök hűséget fogadott egymásnak.
Még az újságok is megírták. Ritkán látni ugyanis olyan esküvőt, ahol a vőlegény huszár egyenruhában mondja ki a boldogító igent, míg jegyese anyaszült meztelenül fogad örök hűséget.

2015. április 29., szerda

A zsánerek, a szivárvány és én


Figyelem a bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas, szubjektív agymenést tartalmaz! 


Elöljáróban: a zsánerek és én nem szeretjük egymást.
A sokoldalú könyveket szeretem. Kezdjük mindjárt egy megosztó zsánerrel, a westernnel, ez lényegében amerikai történelmi regény. Erre az első munkahelyemen kaptam rá, a napi 8-10 óra banki munka után. Túl fáradt voltam, ahhoz, hogy valami velőset és elgondolkodtató olvassak. Zárójeles megjegyzés: alig jöttem el onnan, elolvastam és megszerettem a Bűn és bűnhődést. Addig azonban a szerelmes regényekkel próbálkoztam (Tiffany, Romana, Júlia), már ameddig bírtam. De olvasás nélkül még rosszabb lett volna! A szép és a jó egyelőre értelmezhetetlen volt a szellemi agyhalál miatt, viszont ezek a füzetek hosszútávon kiborítottak. Így kaptam rá az akkoriban újra kiadott filléres westernekre. Tudni kell, hogy ezeket nagyrészt magyarok írták, akik nem biztos, hogy valaha jártak a tengerentúlon. Mégis sok tetszett közülük, még pedig azok, amiben együtt volt minden:
- izgalom, kaland - kalandregény
- gazdag földbirtokos szegény földbirtokos ellen - némi szépirodalmi hatás
- szerelemi csatározások - romantikus regény
- indián varázsló - misztikum, csoda
Újabban ez a négy főelem már nagyon kevés könyvben van együtt és egyensúlyban, mind különböző zsáner. És akkor bontsuk tovább még ezeket is, gyerekeknek (még tovább bontható), fiatal felnőtteknek, nőknek, férfiaknak.
Zane Grey western környezetben, gyönyörű, fájdalmas szerelmekről ír, erotika nélkül. Bevallom nekem nem is hiányzik a történetekből. Leon Uris, Henryk Sienkiewicz, Nicholas Evans a maga területén ugyanúgy, könnyes, szívszorító romantikát fest, belekeverve más értékek  közé. Az Exodus-ban, a Tűzzel-vassal-ban történelmi háttérrel, háborúban lángol a szerelem. A füstlovag jelenkori helyszínen, tűzugrók világában, kialakuló szerelmi háromszöge szívbemarkolóan igazságtalan, ahol nem lehet ítélkezni a szereplők felett.. Én legalábbis nem tudtam. Érdemes rákeresni, milyen zsánerbe sorolták ezeket a könyveket a Shopline oldalán…
A Csontvárost ki ne hagyjam! A filmet úgy ahogy van, elszúrták. Utólag beismerték, nem vették figyelembe, hogy a könyvet nemcsak tinédzserek és fiatal felnőttek olvassák, de nagyon népszerű a harmincöt év feletti nők (ez megint egy kategória) körében is. Aidan Turner jó pasi, jó színész. Arcot adott Lucien Graymark-nak (Luke-nak), de csak miatta nem fogom többször végignézni a filmet, és bosszankodni az átírások, a lecsupaszítás, az egysíkú tinifilmmé tétel miatt. 
Nem arról van szó, hogy mindenféle "nagy irodalmat" kell a nőkre, tinikre kényszeríteni, de az sem helyes, hogy lebutított, csak nekik íródott könyveket kapjanak, ennél azért többre kellene értékelni úgy általában az embereket.
Most jön a nagy vallomás, meg lehet kövezni: nem tudok zsánerben írni. Írok, ahogy írok. A minősítés jogát meghagyom az olvasóknak... Sokak szerint nonkonformista vagyok, időnként deviáns, feszegetem a határokat, sőt gyakran át is lépem őket.
Miért kellene szétboncolni a szivárványt?
Amikor gyerekként először látjuk, nem észlelünk mást, csak a szépségét. Érzékeljük a színeit, megtanuljunk a nevét, később a színek elnevezéseit is, aztán megtanuljuk, hogyan és miért keletkezik.
A gyerekeknek először csak fényképről kellene látni? Vagy tükörből? Esetleg az egyes színeket külön-külön? Mindaddig, míg mindent nem tudnak róla, nem szabad egészben látniuk?
Az élet olyan, mint a szivárvány. A jó könyvek az életről szólnak. Egészben látod, de csak apránként érted meg a titkait, ahogy tanulsz. Egyre többet tapasztalsz, felnősz. Az égen megjelenő szivárvány valakinek az első, másnak a sokadik, vagy talán az utolsó. A régi könyvek is ilyenek voltak: ha megjelentek, különböző korosztályok olvasták ugyanazt. Sajnos a mai ember általában a könnyen, erőfeszítés nélkül megszerezhető dolgokat keresi, ami csak neki készült. Szükség lenne új szivárvány-könyvekre, amiben lassan mindenki felfedezné önmagát, és ahogy az évek múlásával, újra és újra elolvassa, elkezdi átértelmezni, máshogy értékelni a dolgokat. Kalandosabb, több szépséget, titkot tartalmaz a felfedezésére váró út, mint, amit előkészítettek nekünk... Az utak azonban már egy másik téma. Lehet, hogy majd folytatom, de ha belegondolok, hogy erre a posztra egy másik bejegyzést szántam, a félelemről…

2015. március 30., hétfő

Az első könyvajánló az Őrzőhöz Diana Landrytól


Diana Landry Novel
 Az Őrző, Triar története 2015. február 14-én jelent meg e-könyvben a Publio Kiadónál, azóta elkészült a nyomtatott könyv is. Köszönet mindenkinek, aki letöltötte, illetve megvette a regényt. Remélem, nem okozott csalódást a történet. Bízom benne, hogy hasonló érzéseket keltett az olvasókban, mint Diana Landryben, aki megtisztelt azzal, hogy március 11-én könyvajánlót közölt az oldalán. Szeretettel ajánlom az oldalt, Diana Landry Novel a könyvszerető emberek figyelmébe. Diana maga is ír, és emellett érdekes, jó hangulatú bejegyzéseket is megoszt az olvasmányairól. 









2015. március 8., vasárnap

Utazás a Végtelen Mezőkön 1. - Írás


Az elmúlt néhány év eseményei fenekestül forgatták fel az életem. A bekövetkezett változások jelentősen átformálták a gondolkodásom, a terveim és természetesen a hétköznapjaim. A hatásukra át kellett értékelnem sok eddig kőbe vésettnek tűnő evidenciát. A folyamat egyik hozományaként az írás ismét elfoglalta helyét az életem legfontosabb tényezői között, és ennek köszönhető az Őrző megjelenése is. 
Az írás számomra spirituális élmény. Egyszer fékező, máskor felpörgető Erő, mely egyensúlyban tart, feszültséget old, szenvedélyt gerjeszt és átsegít a válságokon. A segítségével más megvilágítást, sokszor új értelmet kapnak egyes események.
Az elmúlt időszak küzdelmeinek egyik legfontosabb eredménye a pozitív gondolkodás erejének és a különféle érzelmek hatalmának megtapasztalása. Ha őszinte hittel, elszántan bízunk valamiben, és persze kellő erőfeszítéseket teszünk érte, előbb-utóbb manifesztálódik.
Az Őrző megjelenése igazi mérföldkő az életemben, úgy érzem azzal, hogy Triar, és vele Tullia népe kilépett a fényre, más útra fordultam, a Végtelen Mezők újabb része tárult elém. 
Az elkövetkező bejegyzésekben szeretném megosztani tapasztalataim az Utazásról, ami idáig vezetett. A hamarosan következő bejegyzés a félelemről szól majd, a sötétből előkúszó, hidegrázással együtt járó, bénító Félelemről.

2015. március 6., péntek

Őrző - Miért saját néven?

Fantasyt magyar névvel megjelentetni? Elég nagy őrültségnek hangzik, ugye?
Miért tettem?

A válasz


Bogár Erika  - rövid, könnyen megjegyezhető, tehát nem alapból elvetendő írói név. A vezetéknév az édesapám vezetékneve, büszke vagyok rá. A keresztnév szép. Szerintem... Ráadásul már több írásom, mesém, novellám, versem, sőt egy regényem is megjelent ezzel a névvel.
Még egy ok a magyar névre a regény magja. A benne felépített világ gyökere magyar, nem kelta vagy druida.
Banális dolog, de azért kellemetlen lenne egy Rica Whimsyvel meghirdetett író-olvasó találkozó, ahova egy szimpla Bogár Erika menne el... Mit mondana az olvasó - persze, ha már  nem jött rá az impresszumból, és eleve ott sincs -: "Ja, ez is magyar!"
A fentiek mellett, szerencsére egyre többször tapasztalom, hogy már a zsánerirodalom nagyrészében sem ciki magyar névvel írni.  Korábban persze ez is máshogy volt, a szépírók adtak ki álnéven krimit és romantikus, szórakoztató regényt, hogy ezzel elkülönítsék a ponyvát az értékestől. Ám ez a gondolatszál elvisz az eredeti témától és nagyon messzire vezet...
Ajánlom az Őrzőt mindenkinek, akit - az író nevétől függetlenül vagy azzal együtt - érdekel egy másik világ, démonokkal, összetett íjas harcosokkal, kalandokkal, szerelemmel és könnyekkel.
Már a Bookline-ról  és a Lírától is megrendelhető!

2015. február 28., szombat

Őrző - A borítókép története


Nehéz döntés volt arccal megjelentetni a könyvet. Hiszen én magam nem szeretem, ha előre kapok egy képet a főhősről…  Ám amikor borítóképet kerestem, egyszer csak ott volt ez az arc. Van benne valami, ami az első pillanatban megfogott, és nemcsak engem, hanem azokat is, akik olvasták a kéziratot, és megkérdeztem a véleményüket, több alternatívát felajánlva.
Hogy épp ott van a sebhely az arcán, ahol a harcos Triarnak? „Hogy mindig a szemedbe néz?” - ahogy egy barátnőm mondta. Ki tudja?
Miután megtaláltam ezt a képet, kerestem még néhányat. Volt egy másik komoly esélyes, egy sötétebb, komorabb, ahol a modell szeme árnyékban van. Arról lebeszéltek, mert Triar nem olyan!
Pedig Triar kegyetlen, dühös és reményvesztett is, Sötét Harcos. Máskor igazságos, lelkiismeretes és gyengéd, tiszta arcú Őrző. Vakmerő, meggondolatlan kölyök; boldogtalan szerelmes; igazságos vezető, önfeláldozó barát; szép, ifjú törzsfő; torz arcú, sánta szerencsétlen; egy széthulló ország királya - ez mind Triar.
A kép lassan odafényképezte magát az agyam és a szívem legbelső zugába. Mégis harcoltam a sötét, csuklya árnyékába húzódott, másik arcért, de felmerült egy lehajtott fejű, arctalan fiú képe is, az útnak induló Triart jelképezve. De mint írtam, az előolvasók leszavaztak.
Nem bántam meg a választást, mert a borító valóban figyelemfelkeltő lett - köszönet érte a Publio Kiadónak -,  és szerencsére nemcsak nők szerint, akik azonnal felfigyelnek egy ilyen markáns férfiarcra.
Az Őrző egy fiú, egy férfi története, egy fantasy világban, ahol emberek élnek, emberi problémákkal küzdenek. Ennek a világnak van saját állatvilága, Triar országának, részben magyar elemekre épülő, kultúrája, hagyományai és legendái. Nem hiányzik a történetből a szerelem, a barátság, a bosszú, és a véres harc sem.
Kalandos utazást kívánok mindenkinek, aki úgy dönt, elindul Tullia földjére!

2015. február 27., péntek

Megjelent az Őrző e-könyv változata





Ezentúl már én sem fogok soha megfeledkezni a Bálint-napról, hiszen 2015. február 14-én jelent meg a Publio Kiadó oldalán a Tullia meséi fantasy történetek első kötete az Őrző. 

Tullia meséi facebook oldalon folyamatosan tájékozódhatok a regény körüli történésekről.  

2015. január 20., kedd

Publikálási előkészületek


Úgy döntöttem, útjára engedem Triart. Több majdnem-sikerült és sikertelen próbálkozás után hoztam meg ezt a döntést. Természetesen az volt az álmom, ahogy sok hozzám hasonló (mindenki helyettesítse be a neki megfelelő jelzőt) írónak, hogy majd felfigyel egy kiadó a "műre". Ám,  ismerve a mai könyvpiaci  helyzetet, nincs értelme tovább várni. Az általam választott  Publio Kiadó  -nál néhány szerzőtársamnak (nem sorolom fel, kik ők, nehogy kihagyjak és ezzel megbántsak valakit) jelent már meg e-book kötete. Sőt a KIMTE által díjazott novelláim közül egy nálunk jelent meg a A szerelem misztériuma című antológiában. Regisztráltam a kiadó oldalán, és már majdnem kész vagyok mindennel, ami a feltöltéshez szükséges. Így amint a mai rohammunka után összeszedtem magam, feltöltöm az anyagot a kiadó oldalára. A részletekről igyekszem folyamatosan beszámolni.

Szurkoljatok az Őrző-nek, hogy megtalálja az útját leendő olvasóihoz!