2021. december 31., péntek

2021

 

Az egyik legrövidebb bejegyzés következik a blog történetében, mely az örömről és a háláról szól, hiszen könyves, írós és blogos témában ez az év,

 2021.  különleges és kedves volt számomra. 

Hosszú csend után új könyvem jelent meg, Széttört akkordok címmel...

Köszönöm a NewLine Kiadónak, minden kedves közreműködőnek és az Olvasóknak!


...és idén ünnepeltük a blog tizedik születésnapját.

Köszönöm a kitartó figyelmet!

 

Sok szeretettel kívánok egészségben, szeretetben, megvalósult álmokban gazdag új esztendőt!

2021. december 19., vasárnap

Mese a hallgatásról - részlet

 


Poharat törölgetve bámult ki az ablakon. A szemközti házban néhány karácsonyfán már meggyújtották az égőket.
„A gyerekek miatt” – gondolta szomorúan. Összeszorult a szíve. Neki is van egy fia, nem egészen egy éve találkozott vele, és azonnal el is veszítette. Biztos volt benne, hogy a fiú tudta, hogy ki ő, és elszökött előle. A felismerés pillanata élénken élt benne: nem szabadulhatott a kétségbeeséstől, amikor hiába rohant utána.
Hetekig kereste, de csak barátok, ismerősök útján. Nem mert továbblépni. Soha nem kételkedett magában, de ott a sírok között rátört a félelem. Néhány telefonbeszélgetés után nyugodott meg, amikor többen megerősítették, hogy a fiú az övé.
Letette a poharat a tányér mellé az asztalra, elkeseredetten mérte végig az üvegvázában a pár szál fenyőágat, a rajta függő, két szem szaloncukorral. Egy kolléganője adta a cukrot, amikor munka után elbúcsúztak.
A fia miatt nem utazhatott haza a szüleihez, miatta üldögél egyedül egy üveg bor és két boltban vásárolt, kihűlt halszelet mellett szenteste. Tudta, hogy ez így nem igaz.
Gondosan felépített szakmai élete már a találkozás előtt is válságban volt, de utána még több hibát követett el.  Elveszítette a munkáját, és ahelyett, hogy másikat keresett volna, utazgatott. Megnyugodva, de pénz nélkül tért haza.
Néhány hónapja újra munkába állt, szabadságról azonban egyelőre nem is álmodhatott.
Csengettek.
„Biztos a tévében” – futott át az agyán, aztán rájött, hogy sem a rádiót, sem a televíziót nem kapcsolta be a hazaérkezése óta.
– Kéregetők – találgatta sóhajtva. A szavakat kereste, amivel udvariasan elküldheti őket.
– Tűnj innen, fiam! – tört ki felháborodva a bőrdzsekis, málhazsákos alak láttán. – Szégyen, ha az ilyen kéreget…
A fiatalember arcáról nehezen tűnt el az első szavakra megjelenő döbbent keserűség, de aztán leeresztette a zsákot a válláról a kőre. Csendben, riadt tekintettel várakozott.
A férfi a kilincset markolta, képtelen volt mozdulni vagy szólni.
– Egy barátomnál voltam – magyarázkodott a fiú –, ma indultam volna haza a nagyihoz, de elfelejtettem, hogy már nem járnak a buszok.
– Gyere be – lépett el a férfi az ajtóból. A fiú beballagott, körülnézett, a tekintete megállapodott a   szemközti, nyitott ajtó mellett álló hűtőn.
– Éhes vagy? – kérdezte a férfi, és a két vékony szelet halra gondolt.
A fiú bólintott, és elindult a konyha felé. Letette a zsákot az egy személyre terített asztal lábához.
– A szobában a bárszekrényben van egy szép étkészlet – mondta a férfi –, ha már ünnep van…
A szekrény előtt állva hallotta, ahogy a fiú pakolászik. Remélte, hogy nem tör össze semmit. Eszébe jutott, hogy van valahol egy gyertya is.
A konyhába visszatérve csodálkozva megállt. Az asztalon ételes dobozok várták, volt ott sütemény, sült pulykadarabok, saláta és egy üveg pezsgő.
Elrendezte a fehér porcelántányérokat, egy pohárba állította a gyertyát. Ahogy meggyújtotta, sután a fiúra mosolygott:
– Vidékre még megy vonat és busz is…

A teljes novella a Győri Antológia 2021. évi  Hullámok hátán című kötetében jelent meg.

 Áldott negyedik adventi vasárnapot kívánok!

2021. december 4., szombat

Megjelent könyveim – beleolvasóval

 

 

2021. – Széttört akkordok

 

 – Szia, Gitta – köszönt be Mirtill öccse. Az ajtóban állt, a háta mögött két kézzel fogott egy nagy műszaki rajzlapot.  Mesterkélt, felnőttes hanghordozással kérdezte: – Megengeditek, hogy bejöjjek?
– Gyere csak – intett felé barátságosan Gitta, az előbbi kitörése után még kissé zaklatottan, aztán Mirtill után ő is lemászott az ágy létráján.
– Van egy új rajzom, egy 1972-es Buick Skylark – mondta a kisfiú, és előrehúzta a lapot, majd óvatosan letette az ágy lábánál heverő babzsákfotelra. A grafitrajz feltűnően precíznek tűnt egy tizenkét éves gyerek képességeihez mérten.
– Ez elképesztő, Gellért – dicsérte meg Gitta őszintén. – Mutathatok neked valamit én is?
A fiú lelkesen bólogatott.
– Biztos mesélte Mirti, hogy egy amerikai srác zenél a bátyámékkal. Képzeld, fantasztikus tetoválásai vannak.
– Lefotóztad? Megnézhetem? – csapott le rá azonnal Gellért. – Már nézegettem tetoválópisztolyokat és tűket. Majd ha lesz egyszer szalonom, király gépet akarok ám.
– Nézd meg a Hideglelés legújabb videóját, akkor a számokat is meghallgathatod – mondta Mirtill, és átölelte öccse vállát. Aztán kihúzta a fiúnak az íróasztala előtti széket, hogy hozzáférjen a számítógéphez, ők pedig leültek Gittával a szék két oldalán a szőnyegre.
– Szerinted elmehetek majd egyszer én is a bátyádék koncertjére? – kérdezte a kisfiú reménykedve.
– Most Petiéknél nagy a hajtás, de beszélek vele, hogy ősszel kérjen el téged anyukádtól, és vigyen magával valamelyik koncertre. Megkérdezem, mehetsz-e a kisbuszukkal.
– Komolyan? Az szuper lenne – vigyorgott Gellért, és megragadta a billentyűzetet. – Mondtam már, hogy követem a Hideglelés csatornáját?
– Akkor te igazi rajongó vagy – nevetett Gitta.
– Még szép – mondta büszkén a kisfiú, majd elkomolyodott arccal a képernyőre meredt, ahol a reklám után elindult az első videó. A szám végéig meg sem szólalt, akkor az épp látható közeli képen Josh western gitárjára mutatott. – Tudod, mi a márkája?
– Kicsit gondolkoznom kell – válaszolt Gitta habozva –, de azt hiszem, Daly’s, mintha ez lenne ráírva.
– Nem ismert márkanév – jelentette ki Gellért komolyan. – Megnézzük, ki készítette? Magyar oldalon biztos nem lesz róla semmi, de ha angol nyelvű oldalon keresünk, akkor lehet, hogy találunk valamit – ajánlotta lelkesen, és a billentyűzet fölé hajolt. Némi keresgélés után elégedetten dőlt hátra, és izgatott hangon kérdezte: – Daly’s Guitars? Ez az? Na, mit szólsz, Mirti?
Mirtill és Gitta is meglepetten meredt a képernyőre, ahol Gellért épp akkor nagyított ki egy képet több kisebb közül.
– Megtaláltad Josh gitárját? – kérdezte Gitta elismerően.
– Ügyes vagy – simogatta meg Mirtill az öccse haját.
– Gitta, lefordítod, mi van ide írva? – mutatott a fiú a kép alatti rövid szövegre.
– Connor Daly 1956-ban, baleset következtében elhunyt, az utolsó hangszert, mely vele volt az autóban, nem sokkal előtte fejezte be. Daly vezetett, utasa, egy fiatal nő szintén életét vesztette, a gitár megdöbbentő módon sértetlen maradt – olvasta Gitta elcsukló hangon. A számítógép órájára pillantott. – A fenébe, de késő van. Ne haragudjatok, de megígértem Krisztiánnak, hogy odamegyek a Plázához.
– Még mindig találkozol vele, Gitta? – kérdezte Mirtill felháborodva. – Ne csináld már! Az óvoda óta nem jöttetek össze, most már a gimnáziumnak is vége.
– Barátok vagyunk, Mirtill. Tudom, hogy nem kedveled, de sosem erőltettem, hogy közös programjaink legyenek. Elfogadtam, hogy vagy velük megyek, vagy veled – védekezett Gitta.
– Na, jól van, most nem nyaggatlak, de ezt átbeszéljük, ha júliusban eljössz utánam Bükkszékre, apámékhoz – ígérte Mirtill barátnője szemébe nézve. – Ugye, megkérdezted már a szüleidet és elengedtek?
Gitta mosolyogva bólintott.
– Megmentettél – ujjongott Mirtill táncolva. – Nem kell egyedül lennem a mintacsaládban...
 

2016. – Tullia meséi - Őrző (második kiadás)

 Az alacsony termetű, csupa izom férfi és négy kísérője kantárszáron vezeték marláikat. Még csak össze sem rezzentek, amikor a fák ágai közül egy fürge alak ugrott eléjük.
– Mit akartok? – kérdezte a lirabőr ruhát viselő, húsz év körüli fiatalember.
– A Sötét Harcost keressük. A fogadóban azt mondták, nemrég ott járt, valahol a közelben lehet a tábora.
Az őrszem felnevetett.
– Hiszel ilyen feltűnésre vágyó alakoknak, mint egy kocsmáros?
– Kinek a parancsára figyeled az utat? – Az apró termetű harcoson nem lehetett egyszerűen kifogni.
– Nekem nem parancsol senki, csak az időmet múlatom itt.
– Akkor az sem zavarna senkit, ha valamelyik harcosom a szemed közé vágná a baltáját? –Arcán gúnyos mosollyal tovább bolondította a meghökkent őrszemet. – Neked már mindegy lenne, még ha a fák között lapuló íjászok le is terítenének bennünket, ugye?
Az őr rövid töprengés után szólalt meg:
– Ha Triart keresed, odavezetlek hozzá.
– Hutar vagyok, a Szövetségen kívüli, déli területek főnöke. Kérlek, így mutass be uradnak!
– Hutar, a kovácsok törzsfőnöke? – A fiatalember elképedt arccal meghajolt, intett, hogy kövessék.
Triar a tűz mellől állt fel az érkezők láttán. Keze az első pillanattól tőre markolatán pihent.
Hutar nyugodt hangon neki is bemutatkozott, közben alaposan végigmérte a jól megtermett ifjút.
– Köszöntelek téged, Mia leghűbb szolgája – mondta fejet hajtva.
– Én nem vagyok senki szolgája – tiltakozott Triar kimérten a sértésnek értelmezett megjegyzés ellen. Sötéten villogó szeme, az arcán megfeszülő izmok nem kerülték el Hutar figyelmét. Nem volt kétsége, hogy sok igazság rejlik a Sötét Harcos körül keringő szóbeszéd mögött.
– Való igaz, Mia elítéli a gyilkolást.
Triar gúnyosan nevetett.
– Mondd ezt a nőknek, akiket feláldoztak, miközben esélyük sem volt az önvédelemre.
– Ismerem mérhetetlen fájdalmad okát, de bízd az ítélkezést Miára. Ha egyszer letérsz az ő útjáról, hihetetlenül nehéz oda visszatalálni.
– Fenyegetsz?
– Nem fenyegetlek, Triar, de tudd, Mia nagy árat kér majd a kegyelemért.
Triar dühödten rázta a fejét.
– Ahogy rád néztem, azt hittem, harcos vagy, nem valami pap. – Ismét felnevetett keserű, fájdalmas nevetéssel.
– Én pedig azt hittem, barátok lehetünk. – Hutar hangja szomorú volt, minden indulat nélkül.
– Nem sértem meg a vendégjogot, itt maradhattok éjszakára. Pihenjetek a tűz mellett, egyetek az ételünkből, igyatok az italunkból! – Triar mérge is csillapodott valamicskét.
A vacsora kínos csendben zajlott. Hutar mindvégig Triar tekintetét kereste, hiszen tárgyalni jött, és támogatást ajánlani. A fiatalember azonban csak az evéssel törődött, jóformán tudomást sem vett róluk, és korán elhagyta a tűz fénykörét.
Éjszaka hangos szóváltás ébresztette a tábort. Triar rögtön a tűz mellett termett.
– Mi történik itt? – kérdezte.
– Dézsmálják a készleteinket! – kiáltotta egyik embere vádlón.
Hutar és társai még mindig a tűz mellett üldögéltek, kezükben ivókürtök, mellettük bőrtömlők.
A kovács az egyik tömlőre mutatott:
– Az úton idefelé jövet megálltunk a fogadónál. Szkú, uram. Szerettem volna, ha ma este ezzel ünnepeljük meg új szövetségünket, de látom, csak hiú ábránd volt.
Még a tűz vörös fénye sem rejthette el, ahogy a szégyen pírja elöntötte Triar arcát. Mélyet sóhajtott, a kezét nyújtotta.
– Megkövetlek, kovács!
Hutar habozás nélkül kezet rázott vele.
– Remélem, az új nappal új barátság kezdődik – mondta mosolyogva.
Triar tétován viszonozta a mosolyt.
A felkelő nap a lassan kihunyó tűz mellett találta a két vezért.
– Tudom, mit jelent elveszíteni, akit szeretünk. Az egyik lányom meghalt, Triar, de a bosszú nem adja vissza… A meggyilkoltak éjjelente visszajárnak, és fokozzák a kínt. A kiontott vér nyomán nem születik új élet, csak fájdalom. Egyedül a könnyek tisztítanak meg a vértől… Az áldozat vérétől és bűnösökétől is. Azt hiszem, Triar, neked nincsenek könnyeid.
Triar meghökkenve nézett Hutarra, aki folytatta:
– Akkor leszel szabad és boldog ember, ha a könnyeid tisztára mossák az arcodat, a kezedet és a lelkedet. Megbánás nélkül a fájdalmad és a bűneid foglya maradsz.
Triar hosszú hallgatás után szólalt meg:
– Bölcs vagy, harcos létedre.
– Bölcsesség nélkül a harcos halott, uram.
– Miért szólítasz így?
Ezúttal a kovács lepődött meg, a szívére tette a kezét.
– Valami erre késztet, Triar, itt legbelül.
– Ha Tulliának lesz egyszer királya és egységes hadserege, már nem lesz szükség rám. Az a pillanat azonban még várat magára, az áldozat pedig egyre több – mondta Triar szomorú arccal.
– Neked kell tudnod… – Hutar vállat vont.
– Te sosem támadtál?
– Fegyvereket készítek, fegyverrel védem Mia földjét.
Triar szomorúan bólogatott.
– Mi nem érthetjük Miát.
Hutar elgondolkozva nézte a fiatalembert, így szólt:
– A földünkön van egy hely, egy seb a föld testén, ahonnan mi, kovácsok Mia szent tüzét vesszük a munkánkhoz. A Szövetségben sokan Mia választott népének tartják a törzsemet. Szeretném, ha eljönnél hozzánk, hogy megtapasztald az Istennő közelségét, megismerd végtelen szeretetét. Talán megtalálod lelked elveszett nyugalmát.

 2016. – Végtelen Mezők Vándora (novellák)

 

Ákos a szántóföld szélén állt. Mély sóhajjal szívta be a tél tiszta illatát. A napok óta tartó, erős széllel kísért havazás után végre száraz hideg érkezett a hegyekre. A fehérarany napsugarak szemfájdító ragyogással törtek át a csupasz fák szürke ágai között. A fiatal vadász kíváncsian figyelte a fehér lepel alatt pihenő szántó túlsó oldalát. A sűrű bokrok, még így levelüket vesztve is majdnem átláthatatlanok voltak. Ákos mozdulatlanná dermedt, mikor őzek bukkantak elő mögülük. A két suta és a három gida az embert észrevéve hirtelen visszafordult és eliramodott. Pedig ezúttal nem kellett félniük. A vadászt a havazás hosszú időre távol tartotta az erdőtől, és most csak gyönyörködni akart a természetben, hallgatni a fagyos világban is szorgos élőlények neszeit: a fák ágai között ide-oda repkedő kismadarakat, a szorgalmasan keresgélő harkályok ütemes kopácsolását.
Valami mozdult a hólepte szántóföldön. Egy eddig lapulva gubbasztó, tömött bundájú nyúl ugrált el az őzek után. Az ösztönei a fegyverszíjhoz vezették Ákos kezét, de végül csak sután elmosolyodott. Nem egy nyúl miatt bújt ki az ágyból vasárnap reggel, és hagyta magára a kedvesét. Lilla még motyogott valamit, mikor a nyakába csókolt, aztán aludt tovább.
Ákost a rossz idő beállta előtt látott kárpáti hiúz nyomai csalták a szabadba. A szakemberek és a tapasztalt erdőjárók már tudták, hogy a veszélyeztetett faj néhány egyede a magas hegyekből, a határ túlsó oldaláról visszatért az országba. Ákos azonban csak néhány nappal ezelőtt talált nyomokat a vadásztársaság területén. A felfedezés gyermeki örömmel töltötte el, a havazás miatt azonban egy időre fel kellett hagynia a kutatással, így csak most indult el, reménykedve, hogy újabb nyomokra bukkan.
A szántónak hátat fordítva az erdőgazdaság tolólappal megtisztított útjára lépett. Az enyhe emelkedőn keményre fagyott hó simult a bakancsa alá. Ahogy közeledett az erdőrészhez, ahol a nyomokat látta, megszaporázta a lépteit. Az út keskenyedett, a fatörzsek sűrűsödtek a hegyoldalon. A nap tovább szórta sugarait a tájra. A hó ropogott a vadász lába alatt, aki a festett jelzés nélkül is pontosan tudta, melyik fánál kezdődik a túrázók által kedvelt, de most érintetlen ösvény, így a széles erdészeti útról szűz hóra lépett. A fehér lepel alatt kanyargó utacska egyre feljebb vitte a hegyen. A csupasz fák sorát kis tisztás törte meg.
Odalent a völgyben, a fák ágai közül kivillant a jól ismert zsindelytető. Megállt, és figyelt egy darabig.
Lilla talán már felkelt, zuhanyozik… Szerette volna, ha együtt bukkannak új nyomokra, de a lány csak késő éjjel ért haza egy továbbképzésről. Ákos teát főzött neki, míg fürdött. A melengető, mézes itallal Lilla az ágyra kuporodott. Ahogy iszogatta, fogadkozott, hogy összebújnak. Abban a pillanatban azonban, hogy a bögrét letette, magára húzta a vastag takarót az ágy végéről, és már aludt is. Ákos keltegetésére csak halk motyogással válaszolt, átölelte a fiatalember nyakát, és félálomban a fülébe súgta:
– Ugye, hozzám bújsz…
Ákos engedelmesen mellé feküdt, hátulról gyengéden átölelte, és miközben állát samponillatú, selymes hajára hajtotta, megpróbált az erdőben rejtőző hiúzra gondolni. Itt fent a egyen pedig a veszélyeztetett vad után kutatva, minden gondolata a völgybéli lány felé szállt...
(Részlet A hiúz című novellából)

2021. október 1., péntek

Széttört akkordok - Szellemtánc (dalszöveg)

 Szeretettel a zene világnapján...

Tetoválás: Tattoo City

 Elhúz egy árnyék a szobám falán
Fekete tündér torz hangon kiált
A Pokoltündér a testemen át
A lelkembe néz, ez a Szellemtánc

Ima a csendért, sikolt a halál
Üvegtörmelék záporozik rám
A Pokoltündér a testemen át
A lelkembe néz, ez a Szellemtánc

Ropog a szilánk, talpam alatt vér
Minden csontom fáj, értem nyúl egy kéz
A Pokoltündér a testemen át
A lelkembe néz, ez a Szellemtánc

A húsomba tép körmével a vágy
Szívem töri szét, forog a világ
A Pokoltündér a testemen át
A lelkembe néz ez a Szellemtánc

Vörös szeme kér, ajka csókra vár
Még néhány éj, és nincs tovább
A Pokoltündér a testemen át
A lelkembe néz, ez a Szellemtánc

2021. szeptember 17., péntek

Széttört akkordok - Spotify lejátszási lista

Napi rendszerességgel hallgatom a Spotify-t, leginkább írás és főzés közben.Jelenleg közel 700 dal szerepel a Kedvelt dalok listámon. Szeretem a Daily Mixeket, a Zeneradart, az egyes évek kedvelt dalait. Magam is készítettem több lejátszási listát. Ez a gyűjtemény azokat a számokat és/vagy zenekarokat tartalmazza, melyek említésre kerülnek a regényben és amelyeket legtöbbször hallgattam 2017 óta – amióta az első sorok papírra kerültek – a Ne hagyd a hajnalt!, illetve most már a Széttört akkordok írása, javítása közben.

 

Képek: Pixabay

 

Axel Rudi Pell: Lost in Love

Black Label Society: Graveyard Disciples

Blacktop Mojo: Underneath

Dynazty: Waterfall

Disturbed:  The  Sound of  Silence

Exodus: Downfall

Godsmack: Under Your Scars

Meat Loaf: I’d Do Anything for Love (But I Won’t Do That)

Megadeth: Tornado of Souls
 
Paddy O'Gorman: The Land of Green and Gold

Mozart Heroes: Mozart - Metallica (Symphony No. 40 - Enter Sandman)

Staind: Something to Remind You
 
The Jeff Healy Band - While My Guitar Gently Weeps

Stone Sour: Taciturn
 
The White Buffalo - Last Call to Heaven
 
Black Label Society: In This River
 
Mary Black - A Song for Ireland
 
Steve Vai, Generation Axe, Zakk Wylde, Nuno Bettencourt: Sideways - Live

Estas Tonne: The Song of the Golden Dragon

Shawn James: Midnight Dove

Orden Ogan: Take This Light 

 

Playlist
 

2021. szeptember 6., hétfő

Barátokkal, könyvekkel - A 92. Ünnepi Könyvhéten

 

Szeptember 4-én, szombat délelőtt a barátaimmal látogattunk el az Ünnepi Könyvhétre. A Széttört akkordok a terveknek megfelelően egy héttel korábban, augusztus 27-én pénteken megjelent. A két dátum közelsége miatt nem mertem vállalni, hogy dedikálási időpontra jelentkezzek a NewLine Kiadó standjánál, így  csak olvasóként utaztam fel, ám úgy alakult, hogy néhány könyvbe írhattam is pár kedves szót.

Krencz Nóra, Tomcsik Nóra, T. C. Lang, én és az Olvass hazait bloggere

Csodálatos érzés volt, ahogy az is, hogy hosszú idő után jelen lehettem egy könyves eseményen, ráadásul azokkal, akik az új regényem megjelenésében is rengeteget segítettek: Olvass hazait blog, T. C. Lang kreatív oldala, Czank Nelli író. A standnál személyesen találkozhattam a NewLine Kiadó néhány írójával és Ashley Redwooddal, a könyv borítójának tervezőjével.

Kristin M. Furrier és én

Sue J. Hopeheart-tal

Ezen a képen a Széttört akkordok mellett szerepelnek azok a könyvek, melyeket szombaton szereztem be és dedikáltattam, illetve a korábban megrendeltek is, mert a könyvheti kínálatban is ott voltak. A könyves bevásárló listám pedig tovább nőtt jó néhányan címmel...

Beszélgettem Mimi Taylorral, a kiadó vezetőjével egy következő regény lehetséges megjelenéséről. Ez még csak érdeklődés és a tervezgetés szintjén történt, ezért nem osztok meg semmi konkrétumot, mindössze annyit: szeretnék új regénnyel jelentkezni 2022-ben is...

Mimi Taylor szerzői oldala


 

2021. augusztus 27., péntek

Széttört akkordok – beleolvasó

 

Képek: Pixabay

 

Peti

 
Peti, kezében az otthonról hozott ételes dobozokkal teli táskával felfelé tartott a lépcsőn a bérelt lakáshoz, amikor reszketeg, de kedves női hang szólította meg:
– Peti, Petikém! Te vagy az, kisfiam?
– Mária néni? – kérdezte Peti, maga is meglepődve, hogy felismerte a törékeny alkatú, ősz hajú, kontyos hölgyben első szolfézstanárát.
– Jól vagy, Petikém? Zongorázol még? – érdeklődött Mária néni, és a lépcső aljához tipegett.
– Már csak ritkán, leginkább az iskolában, ahol tanítok, de van egy saját zenekarom – bökte ki, nehogy csalódást okozzon.
– Igazán? Az egyik kedvenc tanítványom voltál, nagyon büszke vagyok rád. Saját zenekar? Csodálatos! Mesélhetnél róla. Esténként összeülünk a környékbeli ismerősökkel teára. Megtisztelnél bennünket, ha átjönnél ma.
– Egy zenésztársammal lakom itt, épp fontos fellépések előtt állunk, és nem szeretnék zavarni – tért ki a meghívás elől Peti.
– Szívesen megismerkedünk vele is, nem zavarnátok. Gyertek el, kérlek!
– Igen, csókolom – biccentett, és már indult is felfelé a lépcsőn.
– Hat órakor, Petikém, tizedik emelet – pontosította a tanárnő, majd hozzátette, mint régen, amikor felírta a házi feladatot: – El ne felejtsd, kisfiam!
 

Képek: Pixabay

 

Gitta

Gitta mindeddig mozdulatlanul állt, most végre leereszkedett Joshsal szemben egy ugyanolyan padra. Felvette a piros szandált. Miközben becsatolta a szíjat, lopva a férfit figyelte. Sokkal jobb állapotban volt, mint amikor náluk járt a bátyjával, és nem látszott rajta, hogy ivott volna.
Gitta felállt, és tett néhány tétova lépést.
– Biztos, hogy jó ötlet ez? – kérdezte Josh vigyorogva, miközben kicsatolta a csizmáját. – Megfogjam a kezed?
Gitta öntudatosan megrázta a fejét, és abban a pillanatban megbillent. Josh felpattant, már nem kaphatta el a lány hadonászó kezét, de elég közel lépett ahhoz, hogy Gitta megtámaszkodjon a hasán. Ahogy kiegyenesedett, belemarkolt a férfi pólójába. Mindenfelé nézett, csak Joshra nem, így észrevette, hogy az eladó a telefonjáért nyúlt, és velük látszólag nem törődve nyomkodja.
– Azt hiszem, jobb lesz, ha maradok az eredeti tervem mellett – szabadkozott Gitta.
– Jobban is illik hozzád – mosolygott Josh az apró gyöngyökkel díszített, krémszínű szandál felé intve. Gyengéden lefejtette magáról a lány ujjait, és a karját megfogva ahhoz a padhoz vezette, ahol eddig ő ült, és odavitte a másik szandált. Mielőtt letette, megfordította, és megnézte vékony, de a piroséhoz képest jóval alacsonyabb sarkát.
– Ez is elég hegyes, de a bokád legalább biztonságban van – mondta.


Képek: Pixabay, Wikimedia Commons

 

Josh

A kedvesen mosolygó két idős ember kancsókban teát, nagy kosárban pogácsát hozott. A polcról levett csészékbe töltötték és kiosztották a gőzölgő italt a vendégeknek. Peti a csészealjat tartva körülményesen ivott. Josh ellenben egész jól boldogult, bár tetovált, rockergyűrűkkel ékített, nagy kezében sajátosan mutatott a virágmintás, fehér porcelán.
– Petikém – szólalt meg kedvesen mosolyogva Mária néni. – Még nem láttunk ilyet közelről, vajon megmutatná nekünk?
– Mire tetszik gondolni? – kérdezte Peti meghökkenve. Előrenyúlt, és letette a csészét és a tányérkát az asztalra.
– A barátodat zavarná, ha jobban megnéznénk tetoválásait? – kérdezte az idős asszony, továbbra is elbűvölő kedvességgel mosolyogva.
– Az unokám is varratott magára, de csak egyet – szólalt meg Margit néni a kanapéról.
– A szomszédházbeli srácnak nagy halálfej van a karján – tette hozzá Gábor bácsi.
Peti nem bírta ki nevetés nélkül. Josh nem értette, mitől élénkült fel így a társaság, kissé aggódva, kérdőn nézett rá.
Peti a füléhez hajolva elmondta, mit várnak tőle. Gábor bácsi előzékenyen kivette Josh kezéből a csészét és a csészealjat, majd az asztalra tette.
Úgy tűnt, Josh töpreng, hogy csak kirohanjon innen, vagy előtte még össze is törjön valamit. Hosszúra nyúló csend után felállt, kicsatolta a szíját, kihúzta a nadrágból a pólóját, és a tarkójánál megfogva áthúzta a fején.
– Azt a hétszázát! – kiáltotta mellette Gábor bácsi.
– Döbbenet – ingatta a fejét Joli néni a kanapén.

 

Képek: Pixabay
 

Fülszöveg

 Peti, a győri Hideglelés rockegyüttes vezetője nagy reményekkel tekint a közelgő nyárra, hiszen egy New York-i vendéggitárost vár.
Josh érkezése az új lehetőségek mellett kihívások elé is állítja a zenekart. Felkészülésüket a kiugrást jelentő koncertturnéra rejtélyes, megmagyarázhatatlan balesetek hátráltatják.
Peti egyetemre készülő húga, Gitta és az öntörvényű zenész között kialakuló mély vonzalom felforgatja a lány hétköznapjait
és veszélybe sodorja a testvérek addigi jó viszonyát.

Zene – Misztikum – Romantika


Elérhető a NewLine webshop-ban.

2021. augusztus 15., vasárnap

Publikációk antológiákban

 


2020. – Kandalló és fahéj (EZ-KÖNYV karácsonyi novellapályázat)

Első lépés

2013. – A szerelem misztériuma (KIMTE)

A hiúz

2013. – Testek a padlástérben (KIMTE) 

Magányba varrva

2012. – Az én mesém 5. 

Teknőcházi Marcell és vihar
  
2011. Hallgató 34 : Hangoskönyv (Irodalmi Rádió)
 
Imádság a Titán-hegyen (Balla Tímea előadásában)

2010. – Az én mesém 3. 

Hegyháti Bendegúz piros bakancsa (II. díjas felnőtt meseíró)

2009. – Az én mesém 2.

Brill, a holdfény tündér (Díjazott felnőtt meseíró)

2008. – Az én mesém

2007. – irodalMatt a magyarnak : Ötéves az irodalmi rádió

 Sz. I.; Ős

2002. – Kisalföldi énekek II.

2001. – Kisalföldi énekek I.

2000. – Délibáb 2000

 1994. – Reggeli fényben : Diákantológia

Végtelen mezők vándora (Kisfaludy Napok, Bronz fokozat)

2021. augusztus 2., hétfő

Széttört akkordok - új regény

A mai naptól előjegyezhető a Newline Kiadó webshopjában Széttört akkordok című regényem, melynek fülszövege:

Peti, a győri Hideglelés rockegyüttes vezetője nagy reményekkel tekint a közelgő nyárra, hiszen egy New York-i vendéggitárost vár.
Josh érkezése az új lehetőségek mellett kihívások elé is állítja a zenekart. Felkészülésüket a kiugrást jelentő koncertturnéra rejtélyes, megmagyarázhatatlan balesetek hátráltatják.
Peti egyetemre készülő húga, Gitta és az öntörvényű zenész között kialakuló mély vonzalom felforgatja a lány hétköznapjait és veszélybe sodorja a testvérek addigi jó viszonyát. 

Zene - Misztikum - Romantika

 
Borító: Ashley Redwood


 
 

2021. május 22., szombat

Széttört akkordok - Új regény a NewLine Kiadó gondozásában

Előző bejegyzésemben ígértem, hogy hamarosan híreket hozok készülő új regényemről. Tegnap  bemutattak a NewLine Kiadó Facebook oldalán, hivatalosan is a csapatuk tagja lettem.

Így, a 2017-ben  született történet – melynek első néhány jelenetét egy fénykép alapján írtam, játékból az Olvass hazait! bloggerének – idén végre könyv alakban is megjelenik.

Az ötletből három hónap alatt összeállt egy kezdetleges történet, melyet elküldtem a Twister Kiadó által meghirdetett Első Bekezdés pályázatra, Ne hagyd a hajnalt! címmel Kozlovszky Réka álnév alatt. A regény Shortlistre került, én pedig nagy reményekkel vártam a végső döntést, amely azonban elutasítást hozott. A kiadás tehát meghiúsult, a csalódást fel kellett dolgozni.

A korábbi kudarcokhoz képest sokkal gyorsabban felálltam. Elhatároztam, hogy folytatom a munkát. Elfogadtam a zsűri döntését, megfontoltam a tanácsaikat, fogtam a kéziratot és átírtam, elküldtem előolvasóknak  (többek között egy  gitárosnak, könyvtárosoknak,  és szerzőbarátaimnak T.C. Langnek, Cornelie C. G.-nek). A véleményüket meghallgatva újra átírtam Gitta, Peti, Josh és a Hideglelés zenekar történetét. 

Újabb kör, újabb kiadókkal, újabb elutasításokkal. Tanácsot kértem Nádasi Krisztől, aki lektorálta a kéziratot.

A kézirat fokozatosan alakult, a vele való foglalkozás nagyon sok rejtett dolgot előhívott a múltamból, melyet szép lassan magam mögött hagytam, és nyitottam a jelen felé. A történet megtelt élettel, egyre több került bele az addig elzárt lelkemből, szívemből. Ez a változás magyarázatot adott a Tullia meséi - Őrző című fantasy regényem legfőbb hiányosságaira is: hogy átadhassam az olvasóknak a karaktereim érzéseit, ahhoz először a saját érzéseimet kell átruháznom rájuk. 

Az így átformázott kéziratot elküldtem a NewLine Kiadónak, és ők elfogadták a kéziratot. A saját nevem - Bogár Erika - alatt jelenik meg, előreláthatóan még a nyár folyamán.

Az Írással való hosszú kapcsolatom legfontosabb tanulsága, tanulása, úgy átadni a legtisztább érzéséket, hogy közben mégsem adom ki magam és a hozzám közelálló embereket. Lassan eljön az idő, hogy kiderüljön, sikerült-e...

 

Képek forrása: Pixabay, Wikimedia Commons

 

Új hírekkel, újra jövök!




 

 


 


2021. április 17., szombat

10 év - bejegyzésekkel - 100000 megjelenítéssel

 
 
 2011. április 17-én, tíz évvel ezelőtt írtam a blog első bejegyzését, mely így zárult:
 
"Aki biztos úton jár, tulajdonképpen halott" (Carl Gustav Jung) - ezzel még most is egyetértek.
 
A Végtelen mezők vándora saját novellám címe, 1994-ben jelent meg először a Reggeli fényben diákantológiában, a győri Hazánk Kiadó gondozásában, mely a Kisfaludy Napok díjazott írásait tartalmazta. 
 
 
A Végtelen mezők vándora a novellás kötetem címe. 

A Végtelen Mezők Vándora én vagyok, mert imádok gyalogolni, és folyton keresek valamit:
Valami megfoghatatlant, birtokolhatatlant, mint amilyen az első napsugár vihar után, vagy a virágillatú szellő... (Magányba varrva - részlet)

Szeretek menni, amerre a lábam visz. Az ég alatt, a fűben, árnyas fák rejtekében, hegyi ösvényeken, csobogó patak partján, és ha a túlparton bukkan fel az első napsugár az eső után, átkelek a patak kövein. 
Szükségem van rá, hogy időként átöleljen az ember nélküli csend, mely sosem üres... 
A természet hangjai felébresztik a gondolataim, sok írásom első sorai, gondolatcsírái születtek egy-egy túra alatt.
 
Imádom a könyveket, a történeteket, hiszen új helyekre vezetnek, új mezők felé, melyeken túl új hegyek várnak. A könyvek csendje sem üres soha... 

Imádom a zenét, ha kiüresedik a csend, a zene visz tovább...
 
A városban is sokat gyalogolok, ám ilyenkor szinte mindig zene szól a fülhallgatóból, leginkább metal zene. Egy bejegyzés a zenéről.
 
 
 Dead by April - For Every Step (Official Lyric Video) ft. Tommy Körberg
 
Ez a blog sok mindent megmutat az életemről, pontosabban annak egyik legfontosabb részéről, az írásról. Az írásaim viszont sok dolgot mesélnek rólam. Akik a magánéletben is ismernek, valószínűleg rám találnak egy-egy szereplőben, jelenetben. 
 
A Blogarchívumban látható, hogy 2014-ben egyetlen bejegyzést írtam, az az év a magánéletem válságáról szólt, beállt az üres, süket, sötét csend...
 
Forrás: Pixabay
 
 Az írás, a zene és a könyvek emeltek át rajta. A fontossági sorrendet magam sem tudom...
 
2016 - a legtöbb, negyven bejegyzéssel. Megjelent az Őrző második kiadása és a Végtelen Mezők Vándora novellás kötet, mindkét borító látható az oldalsávban.

2011 - a második legtöbb bejegyzéssel, nem véletlenül, hiszen akkor kezdtem a blogolást, nagy volt a lelkesedés.
 
Kiemelném még 2017-et, amikor a Twister Kiadó Bekezdés pályázatán Shortlist-re került a regényem.  
 

Kozlovszky Réka... Az egyik álnevem a sok közül, Rica Whimsy, Anne Salomi, V., mint Vendégszerző... erre az utóbbira bizonyára már sokan rájöttetek. Ha mégsem, lessétek meg az oldalsávot!

A Ne hagyd a hajnalt című történet 2017-ben nem jutott tovább a Bekezdés pályázaton a kiadott regények közé, de épp ez okozta itt a hosszú, csendes szakaszokat, ugyanis rengeteget dolgoztam a kéziraton, mely azóta új címet kapott: Széttört akkordok
További részletek J.V.B. (történetének) sorsáról hamarosan...
 
 
Forrás: Wikimedia Commons, Pixabay
 
A Végtelen Mezők Vándoráról legtöbbet maga a blog mesélhet...

 Köszönöm az írótársaknak, akik az évek során támogattak, vendégszerzőként, vagy a véleményükkel, a tanácsaikkal, a barátságukkal!
Ne haragudjatok, hogy nem sorolok fel mindenkit név szerint, hiszen nagyon-nagyon sokan haladtatok / haladtok mellettem ezen az úton!
 
Köszönöm az Olvasóknak!
 
Köszönöm a hihetetlen, csodálatos 100000 megtekintést!
 
 
Bogár Erika
 
 
Forrás: Pixabay