2016. április 18., hétfő

Kocsis Nagy Noémi: Fenevadak Erdélyben

A Fenevadak Erdélyben a második könyv, amit Kocsis Nagy Noémitől olvastam. Az írónőt személyesen ismerem, így nem lepett meg, hogy a klasszikus krimitörténetben képszerű művészettörténeti leírásokkal és ínycsiklandozó ételek bemutatásával is találkoztam, amelyek a legjobb helyeken, a legjobb pillanatokban jelentek meg, hogy fokozzák a feszültséget, lassítsák a bűntett kibogozásának folyamatát. 
A történet szálai Budapest, az erdélyi Szováta és Kolozsvár városában tekeregnek. Szepesi Herold és Báthory Olga, a Fény és förtelem című könyv visszatérő főhősei, ezúttal egy különös asszony körül bonyolódó események tevékeny részeseivé válnak. Egy krimi ajánlásánál mindig vigyázni kell, nehogy sokat eláruljunk a történetről és a szereplőkről, hiszen a tettes kilétének találgatása, a különböző karaketerek gyanúsítgatása tipikus krimiolvasói vonás. A jó krimi elő is hozza ezt a késztetést az olvasóból. A Fenevadak Erdélyben részletezesen kidolgozott főszereplő és mellékszereplő gárdát vonultat fel, akik az érzékletesen bemutatott helyszíneken, kalandos, sőt hátborzongató események részesei lesznek. A bűnügyi történetet erotika, kultúra, és ahogy fent írtam kis gasztronómia is fűszerezi.

A könyv megvásárolható

2016. április 17., vasárnap

Öt éves a blog!

Köszönöm Mindenkinek, aki olvasott, hozzászólt, tetszikelt, vagyis bármilyen formában velem volt ezen az úton.
Az öt év alatt a blog sokszor és sokféle átalakuláson ment át, ezt a Blogtörténet című bejegyzésben osztottam meg.
A mai egy ünnepi poszt, az elmúlt időszak örömeinek és a közeljövő terveinek felsorolásával, mint ragyogó gyertyákkal egy tortán.

Megjelent az Őrző újra korrektúrázott, nyomtatásban is javított második kiadása, és elkészült róla az első videoajánló, Nádasi Krisztől:
 
 

Zajlik az élet a könyv Moly-os oldalán:


 Nagy megtiszteltetés és csodálatos véletlen, hogy épp ebben a születésnapi bejegyzésben oszthatom meg ezt a hírt: a Győri Antológia Közösség tagjaként meghívtak a IV. Füredi Kis Könyvfesztiválra. 


Folyamatban van egy novellás kötet kiadása, Végtelen Mezők Vándora címmel, melynek borítóját Ámonné Tóth Éva vegyes technikával készült képe díszíti majd.

Kék álom
Terveim szerint az elkövetkező időben megosztok néhány részletet a blogon valaha megjelent regényekből, és hamarosan teljesítem Nádasi Krisz kérését is az ötös számhoz kapcsolódó novellával kapcsolatban.  Már készülnek a jegyzetek, csak kevés az időm, egy komolyabb írás összehozásához...
Köszönöm az eddigi érdeklődést és remélem, ezentúl is tudok olvasásra érdemes dolgokkal szolgálni!

2016. április 16., szombat

Blogtörténet

A holnapi ötödik blog-szülinapra tekintettel egy kis összefoglaló a blogon megjelent regényekről.  
2010-ben magánkiadásban kis példányszámban kiadtam Naptánc című regényem. Hogy abban az állapotában mennyire volt kiadásra alkalmas ez a regény, az nem sokat számít már, de rengeteg tapasztalatra és új ismerősre, sőt barátra találtam általa. Abban az időben kezdtem aktívan internetezni, ugyanis akkor szereztünk be egy routert, ami lehetővé tette, hogy az én szobámból is elérhető legyen a világháló. Hihetetlen, milyen rohamos a technikai fejlődés, hiszen mindez alig több mint öt éve történt.
Addig csak írásra használt notebookomon kinyílt a világ. Netes irodalmi csoportok tagja lettem, következett a hupont.hu oldal, IWIW-, majd Facebook profil és a Blogger.

 
A hupont.hu-os oldalon kezdtem el megosztani a Fények tánca című regényt, mely a Tullia meséi sorozat része.  Ezen a platformon nagyon nehéz volt kezelni a folytatásos történetet, ezért hoztam létre a blogot.


Új csoportokba léptem be, új írós barátságokra tettem szert. Sok máig is aktív, és a virtuális világból kiléptünk a személyes találkozások mezejére. Nem is egy ismerősről derült ki, hogy egy városban élünk.
A Fények tánca fantasy után a Csillagjáró romantikus kalandregény közzététele következett, mely a Naptánc folytatása, és teljes terjedelmében csak itt a blogon jelent meg.

A közeljövőben átdolgozás és újra szerkesztés után Szellemsegítők  főcímmel tervezem a kétkötetes regény kiadását.
A romantikus kalandregény után ismét fantasyt kezdtem írni. Az Álomőrzők-ben a mi világunk mellé egy leginkább a lovagkorra hasonlító párhuzamos világot igyekeztem felépíteni.

A Nem ember a az Álomőrzők alig elkezdett folytatása
Idővel mindhárom regény saját, szépen megtervezett, külsejében a témával harmonizáló blogot kapott. 
Az Őrző ezalatt ott lapult a fiókban. 
Ekkortájt kezdtem komolyabban foglalkozni a kiadási tervekkel, illetve írástechnikával. Rájöttem, hogy a folyamatos, határidős blogolás nem az én világom. Nem tudtam a saját elvárásaimnak megfelelően kidolgozni a folytatásos történeteket, úgy éreztem, hiányosan, összecsapottan kerülnek nyilvánosságra.    
Ezért töröltem vagy elzártam a blogokat a nyilvánosság elől. A Végtelen Mezők Vándorát pedig átalakítottam egy írós-olvasós bloggá. 
Megérkeztünk a jelenbe...

2016. április 2., szombat

T. C. Lang: Tippek (nem csak) íróknak az írás során felmerülő akadályok leküzdésére

Egy újabb keresztblogolás eredménye ez az írástechnikai cikk. Szerzőjéről, T. C. Langről többet is megtudhattok a blogjáról
 
Függetlenül attól, hogy valaki kezdő vagy éppenséggel gyakorlott író, szinte biztos, hogy előbb-utóbb megtapasztalja, milyen az, amikor nem úgy megy az írás, ahogy szeretné. Bizony, még a legnagyobbakkal is előfordul, hogy képtelenek akárcsak egy mondatot is papírra vetni! Lássuk, miből fakadhat ez, és mit tehetünk ellene!
  1. Nem jön az ihlet
    Hajt a határidő, vagy szimplán csak jó lenne írni, de nem tudod, miről. A kiszakadás a hétköznapokból, egy utazás, a történelmi helyek bejárása, kiállítások, múzeumok látogatása remek alkalom az ihlet- és adatgyűjtésre, azonban ezt – ki ilyen, ki olyan okból kifolyólag – nem mindenki engedheti meg magának. Semmi vész, vannak a tarsolyomban pénztárcabarát praktikák is! Ebben az esetben segíthet rajtad az intenzív testmozgás, egy kellemes séta a természetben, a zenehallgatás, egy jó könyv olvasása vagy egy izgalmas film megnézése is. Mindezek közben boldogsághormonok szabadulnak fel szervezetedben, amelyek nem csupán közérzetedre, hanem kreativitásodra is pozitív hatással lesznek.
  2. Rettegés a fehér papírtól
    Ismeritek azt az érzést, amikor majd’ szétvet az alkothatnék, tele van a fejed ezernyi ötlettel, mégsem tudod, hogyan fogj hozzá az íráshoz? Magam is megtapasztaltam ezt a jelenséget, és nem csupán kezdő íróknak van „szerencséje” hozzá. A jó hír, hogy egyszerűen leküzdhető! Agyad leblokkol az üres (elektronikus) papír látványától, ám könnyedén kicselezheted, ha bemásolsz néhány idézetet, vagy értelmetlen krikszkrakszokkal töltöd meg a lap tetejét, melyeket a későbbiekben kitörölsz. Ekkor elméd megnyugszik, hogy valami már van a papíron, megszűnik a kellemetlen nyomás, és felszabadultan vetheted bele magadat az írásba.
  3. Megakadás menet közben
    Alakul a történet, ám egyszer csak nem tudod, hogyan sződd tovább a szálakat. Ez annak a jele, hogy túlságosan rágörcsöltél az írásra, és sokszor csupán arra van szükség, hogy kicsit mással foglalkozz. Ha az első pontban felsorolt tippek nem válnak be, akkor folytasd máshonnan a sztorit, vagy haladj visszafelé! Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy az egymást követő fejezetek sorrendben szülessenek meg! Persze az is megeshet, hogy pusztán egy kiadós alvást igényel a szervezeted. Dőlj le! Egyébként nekem a kulcsjeleneteim, legváratlanabb fordulataim rendszerint az alvás előtti alfa állapotban pattannak ki a fejemből/álmomból… Az is sokat segít, ha van egy szertartás, amivel ráhangolódsz az alkotófolyamatra. Nálam ez úgy működött, hogy ebéd után lefektettem a fiamat, egy csészével a kezemben visszaolvastam az utolsó pár bekezdést, és mire elfogyott a kávé, már lelkileg is felkészültem arra, hogy papírra vessem a gondolataimat.
A fentiek mellett még számos dolog gördíthet akadályt az utadba, legyen szó egy borongós napról, amikor a múzsák is inkább elbújnak, vagy egy rosszindulatú megjegyzésről, amitől teljesen elmegy a kedved a betűvetéstől. Ha nincs okod sietni, ne erőltesd az írást, mert az rányomja a bélyegét művedre! Inkább hagyj magadnak egy kis időt, így később újult erővel vetheted bele magadat az írásba.

Az én személyes, legnagyobb, olykor szinte leküzdhetetlennek tűnő nehézségem az időhiány, amelyre még nem sikerült megoldást találnom, de szívesen fogadom az orvosló javaslatokat! Míg megérkeznek, kölcsönveszem Hermione Granger időnyerő nyakláncát! ;)