2012. április 7., szombat

Kis húsvéti csoda

Hirtelen rengeteg gond és kérdés szakadt rám, melyek egy részét nem is tudom megoldani, csak az idő adhatja  meg a választ. Mások közvetve, de mélyen érintenek, és a kimenetelük jelentősen befolyásolhatja az én sorsom is. Elintézendő feladatok sorakoznak előttem, a falak pedig csak emelkednek.
A telefonszámok, amiket hívtam, foglaltat jeleztek, akiket kerestem, elmentek otthonról, vagy túl elfoglaltak voltak. Menekültem,  világgá mentem volna, akár kislány koromban. 
Aztán beült hozzám valaki, a könyvek közé, és a gondjairól mesélt, segítséget kért, másvalaki rám bízott egy titkot. Ez ráébresztett, nemcsak nekem vannak gondjaim, nemcsak előttem sorakoznak kérdőjelek. 
Egy régi ismerős rám köszönt az utcán. Olyanoknak hiányoztam, akikről azt hittem, észre sem vettek eddig. Valaki megkérdezte, hogyan segíthet. 
Ebből tudhatom, hogy nem vagyok egyedül itt a Földön sem, fizikai valómban. A lelkem rég tudja, hogy van egy Otthon, van egy Hely, ahova hazavárják, de néha a kis önző földi lényem is szeretné, ha szeretnék... 
Félbehagyott írásaimnál újra szépen nő a sorok száma, új pályázatokkal is foglalkozom.  A gondok nem oldódtak meg, az az idő még várat magára, de az elveszett remény visszatért. És már hiszem, hogy valami új kezdődik ezzel a tavasszal, ezzel a Feltámadással.
Minden kedves olvasómnak és barátomnak kívánom, hogy a legnagyobb nehézségek közötti is találja meg a reményt, pillantsa meg a legsötétebb felhők között is azt a kicsi rést, ahol Rá ragyog a napfény!

   

2012. április 3., kedd

Áldott Húsvétot!

Dsida Jenő: Utolsó vacsora

Kezében megtörik az ostya.
Az arca ólomszürke már.
(Szétzilált ágyán Mária töpreng:
Merre jár, jaj merre jár?)

Júdás éjsötét szemébe
kapzsi vágyak karvalya ül ki.
(Mária sóhajt csendesen;
Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

– Bizony mondom, az Atyához megyek,
mielőtt a Vigasztalót hoznám –
(Mária susogva fohászkodik:
Vezéreld haza hozzám!)

Fáklyások lopóznak a hegyre,
az olajfák furcsán összesuhognak...
(Mária egyedül sírdogál:
Mi lesz holnap?)

Hirtelen búgó szélvihar hördül,
a Cedron morajlón felrian –
(Mária belesikolt az éjbe:
Meghal, meghal a fiam!)

***


***