2016. február 26., péntek

Fókuszban a szerzőtárs - Publio szerzők körkérdései

A Publio szerzők Facebook csoportban született egy kezdeményezés, mely alapján a csoport szerzői kérdezik egymást. A hozzám intézett kérdések és a rájuk adott válaszaim következnek.

Kocsis Nagy Noémi kérdései:
- mondj magadról pár szót,
- beszélj a (leendő) könyveidről,
- ossz meg a többiekkel pontosan egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

Az írás tizenkét éves korom óta része az életemnek, mindig segített rendbe tenni a gondolataim. Tizenhat éves korom óta pályázom, húsz éves korom óta jelennek meg írásaim antológiákban. Első regényem 2010-ben jelent meg magánkiadásban, Naptánc címmel. Átdolgozott újrakiadását tervezem a Publionál. Az Őrzővel együtt öt befejezett regényem van. Egy novellás kötetem jelenleg korrektornál van, tavaszra tervezem a kiadását.
A könyvírással kapcsolatban: Nem is olyan régen rengeteget bújtam az írástechnikai oldalakat, tagja voltam különböző csoportoknak. Megpróbáltam elfogadni azokat az írástechnikai szabályokat, amiket az egyes kiadók követelményei miatt trendinek tartottak, ez teljesen összezavart, görcsössé váltam és végül már nem tudtam írni. Visszatértem az ösztönös íráshoz, és a kész írásokat véleményeztetem és korrektúráztatom inkább.

Judit Pados: Erika, emlékszel az első könyv első sorára? És hogy honnan jött az ihlet a műfajhoz, a történethez?
Egyetlen könyvem, novellám első sorára sem emlékszem, ugyanis nem az elején kezdem el őket. Általában egy jelenet ugrik be, ami lehet, hogy épp a történet vége. Ezek után úgy építem fel az írásaimat, ahogy az ember egy apró emlékfoszlányból visszaemlékszik élete legkülönösebb nyarára. Bolondulok a mesékért, mítoszokért, mondákért, a természeti népek kultúrájáért. Néha rádöbbenek, hogy az élet kegyetlen, és elegem lesz a tündérmesékből. Az igazán jó fantasy-t felnőttmesének tartom, belekerülhet az, amit a gyermekmesékből a kicsik lelkének védelmében kihagyunk, viszont épp ez a plusz az elixír, ami segíthet a felnőttnek elszakadni a hétköznapoktól.

Brátán Erzsébet: Hogy találtál rá a kiadóra, mennyire volt nehéz az út a könyvírástól a kiadásig? Tervezel még folytatást?
A könyvet részlet alapján bekérte egy nagyobb kiadó, és egy kis kiadó is kiadta volna, önerő megfizetésével, de „ilyen-olyan” okokból mindkettő meghiúsult. Végül egy nagyon kedves barátom szólt a Publio ingyenes kiadási akciójáról. A könyv kiadásával  kapcsolatos viszonylagos jó előzmények és az olvasói vélemények alapján bíztam benne, hogy a regény megállja a helyét, ezért mertem belevágni.
Az út nehézségéről: A könyvírás kalandregény, a könyvkiadás disztópia - dark fantasy környezetben.
A Tullia meséi-ből az Őrző-n kívül még egy rész teljesen készen van. Fent leírt módszeremnek köszönhetően előbb elkészült, mint az Őrző, de időrendben jóval Triar kora után játszódik. Most dolgozom a közvetlen folytatáson.
Mikor kezdtél el írni?
Harmadik vagy negyedik osztályban, a napköziben.

Enikő Czene: Naponta mennyi időt töltesz írással?
Az élethelyzetem miatt nem tudok mindennap írni, de mindennap olvasok, és bárhol és bármikor jegyzetelek, ha eszembe jut valami. Ha éppen novellán vagy regényen dolgozom, akkor a napi olvasás a már elkészült írás átnézését, javítását jelenti. Ha nincs legalább egy órám írni, le sem ülök, amúgy négy-öt órát szeretek egy huzamban írással tölteni.

Éva Ekker: Miért éppen az ősmagyar mondák világa fogott meg?
Diákszínpados koromban, még az általános iskolában, voltam egy honfoglaláskori táborban. Csodálatos rendezőnk és dramaturgunk volt, amit tőlük kaptam akkor - és az egész diákszínpados lét során - függővé tett.

Éva Horváth: A könyv fülszövege alapján ítélve a kitalált történet a XII-XIII. századot juttatja az eszembe. Miért éppen ennek a kornak a szelleme fogott meg? Érdeklenek a sámánok, táltosok történetei, gyógyítóképességei? Kedveled a történelmet?
Ahogy fent írtam a diákszínpad indított el, aztán egyre jobban érdekelni kezdett a történelem, a régészet (László Gyula), majd a néprajz és a vallástörténet. Tisztelem a természeti népek kultúráját, nagy szükség lenne arra, hogy megőrizzük és alkalmazzuk a természetről összegyűjtött tudásukat.

Zoltán Körmendi: Hogyan foglalnád össze az első megjelenésed óta eltelt egy évet egy mondatban a család, és egy mondatban saját nézőpontodból?
Egyetlen mondatban lehet a kettőt: a pozitív energiák, amiket a megjelenés szabadított fel bennem, erőt adtak, és segítenek újjáépíteni az életünket.

Tóth Bettina: Honnan jött a könyv cselekménye? Mi szolgál inspirációul, amikor megalkotod a természetfeletti lényeid? Hogyan/honnan jönnek a neveik? Meddig tartott megírni a történetet?
A kamaszkori első regényemből indul a történet, melyben szerepel egy kard, Triar kardja. Közel húsz év után elhatároztam, hogy megírom Triar történetét. Azokból a történelmi és hétköznapi személyekből gyúrtam össze, akik az évek során hatással voltak rám. Az állatok és lények ihletői a Közép-Európában élő vagy korábban itt élt állatok, a számomra fontos tulajdonságaikat és ismertetőjegyeiket felnagyítottam. A nevek nagy része saját ötlet, láttam magam előtt egy embert, lényt, és megkerestem, összeraktam a nevét. Akad néhány ismert fantasy név is, ezek filmekből, könyvekből vannak, amik hatottak rám. Öt évig írtam a könyvet, közben többször félretettem, nagyon kötődtem hozzá, és csak egy bizonyos lelkiállapotban írtam. Viszonylag sok kutatómunka van mögötte, ez sem segítette elő a gyors munkát. Elsősorban régészeti, történelmi, hadtörténeti vonalon, de olvastam népi gyógymódokról, sőt Triar sérülései miatt anatómia és sebészeti könyveket is. Ráadásul közben dolgoztam a Naptánc-on is...

Enikő Balogh: Kedves Erika! Ha olyat olvasol, hogy szívesen olvasnának még több részletet, cselekményt, stb. a történeted szereplőitől/-ről, akkor elgondolkozol azon, hogy valami előzmény vagy kiegészítő történetet írj? Vagy szimplán csak befejezted azt a könyvet/történetet és inkább újat írsz?
A Tullia meséit sorozatnak szánom. Ahogy fent írtam az Őrző-n kívül egy regény már készen van, és jelenleg írom a közvetlen folytatást. Van néhány szereplő, akikről már tervbe van véve legalább egy novella vagy kisregény, aztán majd kialakul, lehet, hogy több lesz belőle. Sok olvasó hiányolta a romantikát, ezért gondolkodom egy az Őrző történetével részben párhuzamos „fehér könyvön” Nindráról, a női főszereplőről, de nem tudom, hogy képes leszek-e megírni. Nem kifejezetten az én műfajom. Általában nehezen engedem el a szereplőimet, ezért ha életben hagytam őket, mindig van esély arra, hogy - magamtól, vagy mert  a visszajelzésekből úgy érzem -, írok róluk.

Lang Tünde villámkérdései:
Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?
Egész kis korom óta találok ki történeteket, mert féltem/félek a sötétben, egyedül, buszon, vonaton.
Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?
A legelső egy vers volt a napköziben, ahogy fent írtam, gyorsan, kötelező feladat volt. A novelláimat általában egy nap alatt írtam, úgy húsz éves koromig. Azóta tudatoson írok, ez más munkamódszert jelent, hosszabb érlelés, többszöri javítás.
Miből merítesz ihletet az íráshoz?
Az életből.
Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?
Vannak.
Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád?
Hullámokban.
Megszerkeszted, vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat?
Hagyom szárnyalni a fantáziám, majd szerkesztem.
Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?
Az időhiány a legrosszabb, a magánélet néha átírja a terveim, és van időszak, amikor egyszerűen nem tudok írni.
A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?
Rejtetten.
A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?
Szakemberek.
Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?
Inkább nem minősíteném…
Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet?
A magyar könyv kiadás helyzete miatt.
Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
A nagy kiadók által kiadott könyvek egy része olvasásra nem méltó.
E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
Nyomtatott, de a pénz nagyúr…
Van főfoglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?
Könyvtáros vagyok.
Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
Művészléleknek, akit a gyakorlat néha nem hagy szárnyalni.
Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?
Korábban rajzoltam, de nem tudtam azt lerajzolni, amit elképzeltem, csak leírni.
Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van műfajod/íród/könyved?
Úgy kell a könyv, mint egy falat kenyér. Murakami Haruki, Leon Uris, Nicholas Evans, Henryk Sienkiewicz, Walter Scott, William Shakespeare.
Mely művek voltak rád hatással?
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Sienkiewicz: Tűzzel-vassal, Leon Uris: Szentháromság, Nicholas Evans: A füstlovag, Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském, még volt pár, de ezek jutottak elsőre eszembe.
Hogy viszonyul a családod az íráshoz?
Felemásan, ki így, ki úgy.
Melyik a kedvenc saját műved?
Most az Őrző.
Milyen visszajelzéseket kapsz?
Általában pozitívakat, de az érkező negatív kritikák is segítő szándékúak és legtöbbször jogosak.
Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?
Megfontolom őket.
Mit tanácsolsz kezdő íróknak?
Olvassanak sokat és írjanak sokat. Ebben a sorrendben.

Köszönöm a rengeteg kérdést! Megtisztelő az érdeklődésetek.

Szeretettel: Bogár Erika

2016. február 19., péntek

Tiszlavicz Mária: Őrangyalom


Az Őrangyalom olyan, mint egy lágy esésű, világos selyemkendő, amibe egy különös ötlettől vezérelve egyetlen fekete szálat fűztek. Kedves, szeretnivaló emberekről szóló, romantikus történet, pici krimi vonallal.
Tetszett, hogy az egyes fejezetek múltbéli jelenetekkel kezdődnek, amik kiindulópontot adnak az elkövetkező rész eseményeihez. A szereplők kiegyensúlyozottak, mosolygósak, szinte légiesen könnyedek, még a hivatásos testőrök és a negatív szereplők is visszafogottak, finomak. Nincsenek erős hullámzások, nagy drámák, annak ellenére, hogy a múltban feltehetően gyilkosság történt és két asszony eltűnt. Az események Collin és Gina, két fiatal körül bonyolódnak, akik gyermekkoruk óta ismerik egymást, és épp szoros barátságuk áll lehetséges szerelmük útjában.
Közös múltjuk eseményei és azok következményei teremtenek némi feszültséget - a fent említett fekete szál - az egyébként bájos szerelmi történetben. A regény hosszú, csendes előkészítés után egy izgalmas jelenetben egy időre felpörög, majd az olvasó a főhősökkel együtt választ kap a múltbéli kérdésekre.
A romantikus regények kedvelőinek bátran ajánlom, a krimi kedvelőknek pedig akkor, ha a nyomozós, verekedős, véres történetek után valami szépre, kedvesre vágynak. 

Megvásárolható

2016. február 9., kedd

Réka útja


Az erőm lassan elhagyott, nehéz volt már az asszonyi munka. A jurta előtt ülve néztem a nemezelő asszonyokat. Fiatalkoromban én is ott térdeltem és együtt dolgoztam velük, de már csak a gyerekek felügyeletét bízták rám. Az unokáim játszadoztak körülöttem.  Bese faragott falovacskákat futatott a kövek között, Gyöngy az anyja által varrt babájának énekelt. A menyem vízért indult a folyóra. A fiam néhány másik szállásbeli férfival a gyepüt járta. Hetek óta ismeretlen lovasok kószáltak a környéken. Felálltam, a hátamba mart a fájdalom, lábaim nehezek voltak, nyögve indultam el. Gyöngy rám nézett, aggodalom villant sötét szemében, és beléfojtotta a dalt. Felállt, kezét nyújtva hozzám szaladt.
– Réka mama!  Segítek!
– Teszek még a tűzre, hadd égjen erősen, mire asszonyanyád visszaér a vízzel, és a főzéshez lát.
A tűz már csak parázslott, néhány ágat tettem rá, és újra táncolni kezdett. A tűz volt a mi éltetőnk, meleget adott, ehetővé tette az ételeinket. Időnként azonban, ha megvadulva száguldott a pusztán, ellenséggé vált, megvadította az állatokat, elemésztett mindent, ami elébe került, csak a folyó állíthatta meg. A folyó, mely egy tavasszal elragadta az én uram.
A Tűz és a Víz szellemei egyszer segítettek, máskor ártottak. Sok-sok hosszú év múlt el már felettem, mégsem ismerhettem ki őket. Megadtam nekik, amit kellett, szórtam ételt, italt a lángokba, virágot a folyóba, de élő ember nem értheti a szellemeket. Ez a világ rendje.


 – Vigyázz a testvéredre, Gyöngy, míg anyád visszatér! – szóltam a leánykának. Gyöngy szó nélkül bólintott, okos gyermek volt. Nem kérdezett.
Elindultam a folyóhoz. Nehezen húztam a lábaim a selymes fű felett, ha fiatal lettem volna, most elhajítom a papucsaim, és mezítláb szaladok le a hullámzó vízhez. Így azonban csak vánszorogtam. Amikor leértem a homokos, lankás partra, csoda várt rám. Csak le kellett hunynom a szemem és kinyújtanom a kezem.
Zétény előttem áll, karján a fiunkkal, mosolyog. Szép ember az én uram. Fekete szeme ragyog, akár a tavaszi éjszaka, az ég összes csillaga a szemében táncol. Széles vállain feszül az ing. Most tartja először kezében a fiát. Magasra emeli, a karámokat mutatja neki az innenső parton, az erdő sötét sávját odaát. Mikor mellé lépek, egyik karjával átölel, magához szorít. Orromban keveredik a gyermek tiszta illata a férfi bőrének füstös aromájával. Hozzábújok, kezem a mellét simítaná, de csak a levegőt markolom... Csak a folyó hívogatott csobogva.


2016. február 5., péntek

A mai író játéka - nem gyerekjáték


A MAI ÍRÓ egy játék, ahol a Könyvmarketing csoport tagjai faggatják egymást írásról, olvasásról, marketingről. 
A hozzám intézett kérdések jól összekapcsolódnak, ezért megpróbálok egy kerek egész kis fogalmazvánnyal válaszolni, hogy minden érdeklődő kedvére mazsolázgathasson.

A játék alapkérdései: mondj magadról pár szót, beszélj a (leendő) könyve(i)dről és ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.

Az írótársak kérdései:

Nadasi Krisz: Hogyan lyukadtál ki a szakmádnál? Eleve könyvtárszakot végeztél, vagy csak később alakult így?

Sylvia River: Könyvtárosként a laikusnál sokkal több a rálátásod: van a könyvtárnak még létjogosultsága, vagy az elektronikus olvasnivalók miatt egyre kevesebben kölcsönöznek könyvet? A saját könyvednél, hogy látod, az elektronikus formára, vagy a nyomtatottra nagyobb a kereslet? Kedvenc olvasmányaid?

Kocsis Nagy Noémi: Mi inspirált az Őrző megírásában? Van köze az ősmagyaroknak, a Honfoglalásnak a témádhoz? Egyáltalán érdekel ez a korszak, szereted? Az állatok leírásainál "marla" csak a fantáziádra hagyatkoztál, vagy pedig utánanéztél régi ábrázolásokban, kódex képeken? Lakor a táltos típusa is innen a Honfoglaláskorból eredeztethető? Nekem az ő személye nagyon tetszik, mert nemrégiben találkoztam egy hasonló gyógyító emberrel, tehát léteznek ilyenek. Neked konkrét személy volt az inspirációs forrásod, vagy fantázialak ő is?

Diana Landry: Tudom, hogy most elsősorban a javított kiadás tart lázban, de meg kell kérdeznem, hogy mi újság a folytatással? Tervezed a kiadását?

Egri Zsanna: Én egyszer már csináltam veled interjút, így nehéz most új dolgot kérdezni. Érdekelne, hogy az írás mellett jut e időd a könyved reklámozásához, illetve tervezel-e valamilyen különleges akciót?

Lupán Ágnes: Hogy szoktál írni? Van valami rituáléd? Meghatározott napszakban? Helyen? Módon?

Nemrég át kellett alakítanom az életem, a terveim. Egyetlen dolgot tudtam biztosan: az írást és az olvasást tudatosan az életem részévé teszem, mert megnyugtatnak és segítenek egyensúlyt tartani.     
A kezdet kezdetén magyar, történelem szakos bölcsész, könyvtáros vagy régész szerettem volna lenni. Ám akkoriban - a ’80-as évek végén -, azt mondták a szüleim, nem mehetek gimnáziumba, szakma kell, mert mi lesz, ha nem vesznek fel egyetemre, vagy velük történik valami… Így maradt a pénzügyi szakközépiskola, ahová az anyukám járt. A stréber diákszínpados, általános iskolásból lázadó rocker lettem, egyszer-kétszer óráról is kizavartak. Közben tizenkét éves koromtól írtam rendületlenül. A munkába állás, a banki meló szellemi agyhalált eredményezett, így onnan gyorsan leléptem. A következő munkahelyemen sem éreztem jól magam. Így próbaszerencse alapon, hogy visszataláljak a kulturális vonalra, pótfelvételiztem. Felvettek, három szuper év következett a főiskolán, örömtanulás munka mellett. Államvizsgázni már úgy mentem, hogy otthon várt az alig kéthetes kisbabám, majd jött a kistestvér is.  A gyerekekkel otthon töltött évek alatt minden szabadidőmben - leginkább alvás helyett -, írtam, olvastam, pályáztam, virtuális és nem virtuális művészkörök tagja lettem. Mostanáig írtam öt regényt, meséket, novellákat, verseket. Első regényem Triar kardjáról szól, jóval Triar királysága utáni időkben játszódik, lényegében a Tullia meséi utolsó része. Most a sorára vár, míg az Őrzőt követő történetekben elmúlik addig az idő. Az Őrző közvetlen folytatása sajnos megakadt magánéleti zűrök miatt. Kiadásra előkészíthető állapotban van egy kétrészes romantikus kalandregényem, indián főhőssel. Ha sikerül, az első részt idén elküldöm a Publio-nak. Az ötödik regényem szintén fantasy, talán urban-fantasynek lehet nevezni, a mi világunk és egy párhuzamos világ lakóinak sorsa fonódik össze. Jelenleg egy novellás kötet tavaszi megjelentetésén dolgozom az Őrző újrakiadása mellett.
A könyvtárba GYES, illetve néhány év antikváriumi munka után kerültem, de valójában az államvizsga óta tudom, hogy rátaláltam a helyes útra, mert művészet, kultúra, irodalom nélkül nem tudok kiegyensúlyozottan létezni.
A könyvtárra, úgy veszem észre, ma is van igény. A dolgozó középkorú felnőttek közül kevesen járnak, ez érthető, de nyugdíjasok és tinik egész sokan.  A főiskolások és egyetemisták szívesen tanulnak könyvből továbbra is. Úgy tapasztalom és úgy tudom, kutatások is azt támasztják alá, hogy jobban rögzül az a tudás, amit könyvből olvasva tanulunk, mint amit képernyőről. Én személy szerint kinyomtatva javítom a saját kézirataim, mert jobban észreveszem a hibákat. Anyaként pedig úgy gondolom, hogy mesekönyvet nincs értelme képernyőről olvasni, elveszik a varázsa.
A könyvem e-könyvként jobban fogy, hiszen csak 800,- Ft, és a nyomtatott majdnem négyezer, nem ismert szerzőként ez a realitás. A még ismeretlen szerzők könyveit én is szívesen veszem meg e-könyvként vagy antikváriumban, és természetesen kikölcsönzöm a könyvtárból, de Leon Uris Szentháromsága a polcomon van. Szóval Leon Uris a kedvencem, csodálatos, plasztikus, háromdimenziós regényalakjai vannak. Szívesen olvasok még Murakami Harukit, skandináv krimiket, Jojo Mojest, Nicholas Evanst, Henryk Sienkiewiczet, néprajzot, vallástörténetet, pszichológiát és történelmet, attól függően mi akad a kezembe, és elég gyakran akad könyv a kezembe. Fantasyt ritkán olvasok, jobban szeretem filmen nézni. A kapcsolatom a műfajjal tinikoromban Boris Vallejo képeivel kezdődött.
Saját könyv kiadásán a kézirataimat, illetve az antológiákban megjelenő novelláimat olvasók pozitív visszajelzései után kezdtem törni a fejem. Az Őrzőt kiadta volna egy közalapítvány kiadója, csak sajátrész kellett volna vállalnom, végül nem jött össze a pénz…
Egy darabig biztos maradok a magánkiadásnál, mert jelen élethelyzetemben nem vállalhatok határidőket. Anyaként kell helytállnom, és a gyerekeim érdekében, ha kell, félreteszem a tollat vagy kikapcsolom a gépet, ahogy már sokszor megtettem, ezért tűntem el decemberben is egy időre.
Marketinggel annyira foglalkozom, ahogy belefér az időmbe, az Őrzőnél úgy látom, hogyha lassan is, de rátalálnak az olvasók. A Publio kártya révén a javított kiadás megjelenésénél most kérhetek kiemelést és a hírlevélben is benne lesz. A többi kedvezményt pedig a novellás kötethez használom fel.     
Az Őrző számomra A KÖNYV, bár nem az első regényem, de hosszú éveken át dolgoztam rajta, és részben a számomra legkedvesebb időszak és kultúra inspirálta.
Az ősmagyar, Ázsiából magunkkal hozott nomád-táltos természetkultúra a szenvedélyem, a vele azonos eredetű, testvéri észak-amerikai indián kultúrával együtt, általános iskolás korom óta. Szenvedélyből, szerelemből ástam bele magam a témába. A táltosok vagy sámánok szerintem egy különleges, de teljesen egyértelmű tudás birtokosai, mely a Föld, az Ég, a Természet ismeretében gyökerezik. A tapasztalatom azt mutatja, hogy ma Magyarországon divat sámánnak lenni, és ez nem jó. Régi magyar néprajzi, belső-ázsiai, és amerikai bennszülött forrásokban viszont jó értelemben hátborzongató dolgokra bukkanhatunk.
Az Őrzőben szereplő marlákat, pontosabban az aranymarlát az akhal-teke türk ló ihlette, ami szintén Belső-Ázsiából származik, és feltehetően a honfoglalás kori magyaroknak is lehetett. 
Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy egy barátom, aki olvasta a könyvet, megkérdezte, lerajzolhatja-e a benne szereplő állatokat.
A könyvbeli személynevek és teremtmények jórészt a fantáziám szülöttei. Tudatosan egyetlen szereplőt sem mintáztam élő emberről, de bizonyára vannak vonások az alakokban, amiket élő személyektől kölcsönöztem. Nem tudatosan írok, hanem ösztönből, kicsit meditációszerű állapotban, ezért a kreatívírás gyakorlatok nem kifejezetten a kedvenceim. 
Russell Means személye és élete, Ülő Bikáéval és Őrült Lóéval együtt mélyen megéríntett, és megszámlálhatatlan magyar példaképpel együtt inspirál.
Élethelyzetemből adódóan legtöbbször lopott időben írok, este, éjjel - de ha elkezdem, már nehéz kizökkenteni, beszippantanak a sorok. Mivel rendszeresen jegyzetelek: főzés közben, buszmegállóban, elalvás előtt, ébredéskor, mindig van mihez nyúlnom.
Vannak bizonyos részei az írásnak, egyes munkafázisok, amik több figyelmet igényelnek: egy-egy jelenet kidolgozása, teljes kézirat átnézése, javítása. Ilyenkor kisebb szervezéssel, de sikerül megteremtenem a szükséges nyugalmat. Ébredés után azonnal nekilátok, teát főzök, leülök a gépem elé a hálóban, ami az én kis birodalmam, és kiválasztom az ideális zenét. Témától függően jöhet meditatív, spirituális, rock vagy komolyzene, gyakran dalszöveg nélküli, instrumentális számok (indián sámándalok, ír népzene vagy a The Dubliners, Metallica a szimfónikusokkal vagy a Gregorian Masters of Chant-tól, 1492, Carmina Burana, Bizet: Carmen - csak zene). Aztán belevettem magam a munkába. A zene egy idő után elhallgat, főleg, ha CD-ről megy, de általában nem veszem észre, és nem is kell visszakapcsolnom: már benne vagyok a történetben... 

 Köszönöm a kérdéseiteket!