Sandra felült az ágyban, a szíve dübörgése az agyában visszhangzott, a szája kiszáradt, a vastag, flanell hálóing
ellenére megborzongott a hajnali hidegben, ahogy a derekára csúszott a
takaró. Vártak rá. Egyszer régen már rátört ez az érzés. A határozott
sürgető hívás. Kidugta meztelen lábát, hogy lelépjen a szőnyegre,
miközben a takarót még mindig magához szorította. A halhatatlan hang
hívta, a félelem megbénította. Azt hitte, már megtanult bánni vele, de
most ismét fölébe kerekedett. Nehéz sóhaj szakadt ki a melléből, és
végre felállt, a takaró félig lecsúszott az ágyról, ahogy kifelé indult.
Nem kereste meg a papucsát, a hideg kövön lépkedett a folyosón, a
nappalinak használt középső szoba felé. Tília néni szobájának résnyire
nyitott ajtajára nézett. Kihallatszott a néni torokhangú horkolása.
Belökte a társalgó ajtaját...
Ahogy összerendeződnek bennem a dolgok kezdem:
http://ricawhimsymenekules.blogspot.com/2012/01/kedvcsinalo.html