Őrző – 4. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

"Feszült csend telepedett közéjük. Nyílt mezőn poroszkáltak a még mindig vakító napfényben. Egyetlen felhő sem látszott az égen. Furcsa módon eltűntek a közelből a vadak. Az emberek hallgatását a természet dermesztő csendje mélyítette.
– Valami készül – suttogta Rolo. Ellenséget érzett a közelben. Rekedtes, nem túl mély hangja széttörte a fehér csendet.
Lork köhintett. Triar hátrafordult.
– Mi legyen? Visszaforduljunk? Arrébb láttam néhány sziklát, azok tövében kibírhatjuk az éjszakát.
– Korán van még – tiltakozott Lork.
Triar gyorsabb haladásra biztatta a marláját. Előttük szürke fák meredeztek az ég felé. Lehetséges támadóik akár az erdőben is elrejtőzhettek, és ott nehezebb észrevenni a lopakodó ellenséget, mint a nyílt, jól belátható terepen.
– Hiányoznak a madarak – állapította meg Rolo, amikor már jó ideje benn jártak a fák között. Nem a látható ellenfelektől tartott, hanem a láthatatlantól.
Triar somolygott. Várta Lork megjegyzését, de barátja ezúttal hallgatott. Kíváncsian hátrafordult. Megrettent Lork szürke arcától. A férfi mereven előre nyújtott karjával egy haldokló fák által övezett tisztás irányába mutatott.
A fák tövében nőknek látszó alakok ültek. A tisztás szélén Triar hátasa megmakacsolta magát. Gazdája próbálta engedelmességre bírni a kecses kétszarvút, ám a szerencsétlen a hátsó lábára támaszkodva felágaskodott. Triar csak tapasztalatának köszönhetően, nyakát szorosan átölelve maradt fenn a hátán, majd engedte, hogy visszahátráljon. Egy ideig az oldalát veregetve nyugtatta, és leugrott a ropogó hóba.
– Utánajárok, mi van ott – adta át Lorknak a kantárt.
– Démonok, Triar, ne menj oda – intette Rolo.
Triar a fák közé lépve fázni kezdett, de nem a hidegtől, inkább, mintha láz kínozná. Rosszat sejtve megfordult. Egyensúlyát vesztve huppant le a hóba. Lábával majdnem elérte a fához kötözött alakot. Oszlásnak indult, majd megfagyott női test volt.
Triar felállt, lélegzet-visszafojtva körülkémlelt. Még hat hasonló alakot számolt meg. Közelebb merészkedett a fához. A lány segélykérőn felemelte a kezét. Már majdnem csontig szétmállott ajkai szóra nyíltak. Triar leguggolt. Megérintette az ujjak hegyét, de rémülten eszmélt rá, hogy a koponya szemrésébe nyúlt.
– Gyere ki onnan, te őrült! – kiabált Rolo halálra váltan.
Triar ismét felállt. Néhányszor körbefordult saját tengelye körül, majd hanyatt vágódott.
– Ne bolondozz, úgysem hiszünk neked – szólt rá már Lork is türelmét vesztve.
– Ez nem a tréfa ideje, gyere ki – könyörgött Rolo.
– És ha nem tréfál? – Lork Triarhoz rohant. Megrettenve térdelt le mellé. A fiatalember szeme csukva volt, verítékes arca tüzelt a láztól. – Nagy baj van, gyere ide!
– Én ugyan be nem megyek – ellenkezett Rolo.
– Nincs magánál."

BOOKLINE   LIBRI   LÍRA   NEWLINE

Őrző – 3. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

 

 – Triar király felesége leszel, Tullia első asszonya.
Nem szakadt le az ég, nem dőlt össze a vár, csak Nindra állt ott dermedten, egy pillanatig levegőt sem véve. Aztán, mint egy fuldokló, kapkodva lélegezni kezdett. Raila legszívesebben átölelte volna, de attól félt, hogy az érintésére a lány sírva fakad, ezért így biztatta:
– Csodálatos életed lesz, de tudd, én mindig itt leszek, ha szükséged lenne rám.
 A visszatérő Darvo büszkén mérte végig a lányát. Nindra az ő szemében is könnyeket fedezett fel.
– Miára, de szép vagy! – A törzsfő nem bírt többet mondani a rátörő szorongástól, és sokadszorra bánta meg a királynak tett ajánlatát. Megragadta Nindra kezét. Raila a lánya arca elé hajtotta és elrendezte a fátylat, amíg odaértek a nagyterem sarkig tárt ajtajáig.
Nindra megremegett, amikor ráébredt, hogy a szülei a tudta nélkül már mindent előkészítettek. Az eddig középen álló nagyasztalt jobbra, a fal mellé húzták és néhány rövidebbet állítottak mellé. Bal oldalon ünnepi ruhában álldogáltak a vendégek.
A király a terem legvégében várakozott Lakor és Hutar társaságában egy aprócska kőszentély előtt, amit kizárólag az esküvő miatt emeltek.
Triar dísztelen fekete kaftánt és nadrágot viselt. Ruhája egyhangú sötétjét csak fegyvereinek, övének és csizmájának ezüst veretei törték meg. Hullámos sötét hajából néhány tincset a halántékánál vékony fonatba kötött, de nem tett bele hajkorongot. Szakálla ujjnyi vonalként követte az állcsontját, és vékony bajuszával összeérve vastag száját keretezte.
Raila, aki most már a lánya mellett állt, a sebhelyet tanulmányozta a király arcán, közben Darvónak suttogott:
– Miért van feketében? Teljesen dísztelen. Ez nem temetés.
– Gyászol.
– Ez a lányom esküvője!
– Raila! – dörrent a feleségére Darvo. Kitörését mindenki hallotta, ugyanis már türelmetlenül várták, mikor indulnak el végre a vőlegény felé.
Az eddig bénultan álló Nindra a törzsfő kiáltására magához tért. Első gondolata a menekülés volt, de attól tartva, hogy ezzel az apját veti oda áldozatul a kegyetlen király elé, végül megtette merev lábával az első lépést. A szülei ugyanolyan lassan követték...

 

BOOKLINE     LIBRI     LÍRA       NEWLINE WEBSHOP

Őrző – 2. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

Triar az utolsók között érkezett a helyiségbe. Megvárta, amíg asztalra kerülnek a kupák és a kancsók. Töltött magának egy korsó szkút, majd a helyiség egyik sötét sarkába ballagott, és leült az ajtótól legtávolabbi székre. Alaposan megvizsgálta a vacsora maradéka fölött bóbiskoló fáradt utazókat. Túl sok rossz tapasztalatot szerzett már efféle helyeken, gyanakvóvá és óvatossá vált.
Az otthonától távol töltött évek alatt kinevelődött benne a bizalmatlanság az emberek iránt, és e téren nem tudott különbséget tenni Krón követői és Mia hívei között. Nerdo mellett megtanulta azt is, hogy egyedül Alder földjén fogadják el az őrzőket, a törzsszövetség más részein szükséges rosszként legfeljebb megtűrik őket. Az északi területeken pedig valóságos irtó hadjáratot folytattak ellenük. Az utóbbira a legjobb bizonyíték Lork forradásos nyaka volt.
Triar felidézte ezeket az emlékeket, ha elhagyták az erdőt, így készítette fel magát, hogyha mód van rá, vérontás nélkül oldja meg a felmerülő nehézségeket. Amióta elváltak Nerdóéktól, sokkal erősebbé vált benne a felelősségérzet a társai iránt. Pontosan tudta, mit jelentenek számukra a fogadóbeli esték, a meleg étel és a szkú. Nem ismertek határt semmiben, mértéktelenül ettek, ittak. Védtelenné váltak mind a fegyverek, mind a sértések ellen. Triar óvta őket a fogadó sötét sarkába húzódva, megtagadva magától a szkú és az önfeledt duhajkodás örömét. Őrző volt az őrzők között.

 

 

Őrző – 1. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

Triar elbűvölve szállt le marlája nyergéből. Ennyi vizet soha életében nem látott még.
Nem volt túlpart, az ég a vízre hajolt. A fehéren tajtékzó hullámok zúgva, csattogva rohantak neki a partnak. A fiatalember letérdelt, hogy igyon. Amint a kezére hajolt, prüszkölve köpte ki a vizet.
– Ha először hozzám jössz, ez nem fordul elő.
Triar a tőréhez kapva felpattant és megperdült.
Hutar mosolygott rá.
– Hogy kerülsz ide? – álmélkodott Triar.
– A földemen nem maradhat észrevétlen egyetlen idegen sem. A víz egyébként ihatatlan, sós.
– Éreztem.
A két férfi megölelte egymást. Hutar négyfős kísérete kicsivel távolabb némán várakozott.
– Mióta tudod, hogy itt vagyok? – kérdezte Triar elismeréssel.
– A határ óta követtek. Meg kell védenünk magunkat, Triar. Itt még a földjén dolgozó paraszt is tudja, hogy vigyáznia kell, ha idegent lát.
– Ahonnan jövök, lassan már a szomszédjukban sem bíznak az emberek.
– Tudom. A hét törzs körül súlyos gondok vannak. A Szövetség hamarosan széthullik. Ez a vidék Mia otthona. Amíg érezni az Istennő leheletét, látni a föld vérét, addig nem kell félnünk Krón követőitől… De pontosan ez az, amiről nem kívánok beszélni. Nem ezért hívtalak meg az otthonomba.
Triar elmosolyodott.
– Nem gondoltam, hogy egyedül jössz – jegyezte meg Hutar már marlája nyergében ülve, miközben az otthona felé haladtak.
– Magányra volt szükségem, otthagytam a csapatot. Azon gondolkoztam, amit a bosszúról és a halálról mondtál.
– És mire jutottál?
– Volt, amit megbántam.
– Áldozatot mutatunk be Miának, hogy segítsen megtisztulni.
– Áldozattal megtisztulni? – sziszegte Triar.
– Te nem is hiszel Miában – állapította meg a kovács.
– Az áldozat számomra... – hallgatott el a fiatalember, és a keze ökölbe szorult.
– Sajnálom. Azért bemutatom a füstáldozatot, illatos növények formájában – tette hozzá Hutar megnyugtatóan.
– Köszönöm – hajtott fejet hálával Triar.