2017. január 28., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Karakterépítés

Kép: Pixabay


A Végtelen Mezők Vándora egy  novellám címe, nem mai gyerek, már elmúlt húszéves. Tavaly az azonos című novellás kötetemben másodszor jelent meg. Először 1994-ben került bele egy antológiakötetbe. Nincs papírom írásoktatásból, és mivel az élethosszig tartó tanulás híve vagyok, nem is hiszem, hogy eleget tudok hozzá. Ebben, és a reményeim szerint, majd elkövetkező bejegyzésekben a személyes tapasztalataimat osztom meg az írásról, és arról én hogyan dolgozom. A bejegyzések tartalma teljesen szubjektív, és lehet, hogy jövőre, vagy  következő regényemhez más módszert találok ki.

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány dolgot, amit figyelembe veszek egy-egy karakter kialakítása során. Az adott történettől függ, mennyit tud meg ebből ténylegesen az olvasó, de a főszereplők és a fontosabb mellékszereplők kidolgozásához szükség van háttér-információkra. 
Van egy képem a főhősről, így a legfontosabb dolgokat már az elején tudom róla. Ott áll előttem, látom a termetét, hajszínét, szemszínét, szeplőit, szakállát, bajuszát - ez utóbbi kettő a legtöbb esetben férfiakra jellemző. 

Alább felsorolok néhány példát, melyeket végiggondolok ilyenkor. Ezek, amikor felmerül egy történet ötlete, még csak homályosak. Mielőtt az eseményeket kidolgozom, megpróbálom őket összegyűjteni. Buszra várva, házimunka közben töröm rajtuk a fejem. Ha egyszer eszembe jutnak, azonnal lejegyzem, nehogy elfelejtsem őket, és hibázzak. Ha már a történet kidolgozása közben találok valami jobbat, na, akkor van baj. Fel kell göngyölíteni mindent visszamenőleg, és a szálat az elejétől a végéig javítani. Nem ez a legélvezetesebb része az írásnak...

A karaktereim élete már a születésük előtt elkezdődik. Néhány fontos példa, amely befolyásolja, hogyan alakul a sorsuk.
Születési hely
Akkor van jelentősége, ha a főhősök ott is nőttek fel, hiszen ez meghatározza a szokásaikat. Ha csecsemőkorukban elkerültek onnan, de például egy örökösödési vita miatt vissza kell térniük, akkor később válik fontossá.
Szülők, testvérek
Velük sem árt tisztában lenni. Nehogy egy jelenetben arról beszéljen egy szereplő, hogy fára mászott a bátyjával, és később a kisöccse halála befolyásolta, hogy orvos lett. (Persze lehet két, vagy akár több testvére, de ezt ne felejtsük el megemlíteni.)
Barátok, ellenfelek
Egy múltbeli konfliktus, közös élmény akár az egész történet mozgatója lehet, és adott ponton megmagyarázható vele a karakter döntése is. Egy ilyen eszközzel könnyen áthidalható a "túl sok véletlen" probléma, mely gyakori hiba a regényekben. Egy adott szituációban emberünk egy régi jó vagy rossz, de fontos emlék hatására minden további nélkül meghozhat egy rá egyébként nem jellemző döntést. Ezért nem szabad megfeledkeznünk ezeknek a személyeknek, és a hozzájuk kapcsolódó eseményeknek legalább jegyzetszerű rögzítéséről. Ha rendelkezünk stabil háttértörténettel, a megfelelő időben könnyedén a események közé illeszthetjük egy-egy epizódját.
És végezetül két veszedelmes hibaforrás a sok közül
Kellemetlen tévedéseket követhetünk el "a tisztálkodási szokások az adott korban" témában. Számít, hogy volt-e fürdőkád vagy csak dézsa. Szappant vagy fürdőolajat használtak. Létezett-e már villanyborotva?
A szereplőink által fogyasztott ételek és italok kérdése is fontos. Nem minden étel alapanyaga őshonos adott földrészen vagy  vidéken, például a narancsos kacsa nem volt mindennapi étel a középkori Magyarországon.
Fontos lehet még: tud-e a karakter írni-olvasni, milyen iskolái vannak, beteg-e, sérült-e (ha igen, miért) milyen nyelveket beszél, stb., stb...

Számomra a legegyszerűbb kezdés, hogy összegyűjtsem, mire kell figyelni egy-egy szereplőnél, ha végiggondolom egy napját, ébredéstől estig (szükség esetén az éjszakát is), minden apró mozzanatával. Így nagyjából kiderül, mik azok a dolgok, amikkel egy plasztikus, sokszínű karakter kidolgozásánál számolni kell. Nem kevés! Ha múltbeli, vagy más világban játszódó történetet írok, ennek a valóságát, törvényeit  is figyelembe kell vennem már az elején.

Az ellenfél (antagonista) kidolgozásához egy kis adalék. A főhős ellenfele nem mindig ugyanolyan arányban jelenik meg, mint a főszereplő, néha csak epizódokban tűnik fel, vagy a tettei következményét látjuk. A háttértörténete azonban ugyanolyan fontos. A motivációját, célját legalább a szerzőnek tudnia kell, csak így válik hitelessé a figura.
Ha egyenlő arányban szerepeltetem a két ellenfelet, mindkettőjük történetét külön dolgozom ki. A negatív főhős szálának azt a részét, melyben a pozitív karakter nélkül szerepel külön írom meg, ha lehet az elejétől a végéig, de a legfontosabb eseményeket mindenképpen egymást követően. Így függetlenítem az ellenfelétől. A történéseket az ő szemével nézem, elfogadom az érveit, az ő igazsága lesz az én igazságom. 

Köszönöm a figyelmet!
Ha nem találok ki mást, akkor legközelebb a párbeszéddel jövök...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése