A Nem bújhatsz el igazi „csajos könyv”, sok erotikával, időnként akciófilmbe
illő jelenetekkel fűszerezve. Diana Landry a kalandos romantikus történetek
kedvelőit célozta meg könyvsorozatának indítókötetével.
A könyvbolond, kicsit meggondolatlan, nehézsorsú, magyar
származású Kate szemtanúként rejtőzködni kényszerül, és ebben Alex, az
ex-tengerészgyalogos segít neki.
A jelenben futó romantikus főszál mellett kibontakozik Kate
múltja, és betekinthetünk a Kate-et üldöző bűnözők, valamint az ügyön dolgozó
nyomozó magánéletébe is. Ezekben a jelenetekben is inkább az emberi oldal, az
okok és az érzelmek kapnak hangsúlyt, mint az akció.
A főszereplők közül Kate bemutatása jóval részletesebb, mint
Alexé, jelleme sokkal árnyaltabb. Alex számomra túl tökéletes, túl kiegyensúlyozott,
ahhoz képest, hogy tíz évet töltött az amerikai hadi tengerészet egyik harcoló
alakulatánál. Minden olyan negatívumtól mentes, ami a harcedzett veteránok és a
velük élők hétköznapjait sokszor megkeseríti. Vannak ugyan utalások rossz
álmokra, de nem látunk ilyen jelenetet. Ezzel szemben Kate folyamatosan vívja a
maga kis harcát traumatikus múltjával, ami szépen felépítve bontakozik ki az
olvasó előtt a kötet végére. A legtöbb mellékszereplőt megkedveltem, és
remélem, közülük sokan visszatérnek majd a Nem felejthetsz el című
folytatásban, melynek igazán figyelemfelkeltő bevezetése a Nem bújhatsz el
utolsó néhány bekezdése...
Ajánlom még: