Gerda Green Fény és förtelem című könyve villámlátogatás
volt számomra a krimik világában. A klasszikus értelemben vett krimi engem
kicsit frusztrál, mert nem szeretek csak azon gondolkodni egy egész könyvön
keresztül, ki a gyilkos és hogyan tette, amit tett. Gerda Green regényében meg van a szükséges plusz ahhoz, ahogy
lekössön. Kifejezetten tetszettek a
magyar szereplők és helyszínek. A finom társadalmi és szociológiai utalások ültek,
értettem a félszavakat, az elhallgatásokat. Szerintem egy kriminél vétek a
cselekményről beszélni és a szereplők részletes jellemrajzaival is lelőhetünk
néhány poént. Azért azt lemerem írni, hogy a karakterek jók, ott láthatók
Bölecz Lilla kiváló grafikáin teljes valójukban. Érdekes hangzású, beszédes
neveket viselnek, ruháztuk és külsejük érzékletes leírása jól kiegészíti a cselekedeteiket. Helyenként megvillanó
finom irónia, szatirikus humor, csipetnyi misztikum színesíti a szerintem
egyébként klasszikus krimi elemekre épülő történetet. Egyedül a misztikus
vonalnál éreztem egy kis bizonytalanságot, mintha az írónő nem lett volna
biztos benne, hogy meddig mehet el a krimikben gyakori feltételezés és tévhit
felől a valódi természetfeletti jelenségek felé. Fantasy rajongóként én bírtam volna többet is, a krimi kedvelők
helyett viszont nem nyilatkozhatok. Összességében kellemes kikapcsolódást
jelentett számomra a Fény és förtelem.
