2011. augusztus 1., hétfő

Győri Antológia 2002. (1.)

Töredékek

1. 

Halál-csöndes éjszakák...
Csak most értem meg 
Félelmét,
Mit érzett a dermedt falak között,
Álmaitól álmatlanul.
Talán akkor...
Akkor sírt az én Apám.

2.

Mindig rohantam én, 
És Ő mögöttem lépkedett,
Féltüdejében hurcolt nehéz éveket.
Most lassítanék, de már minek?!
Hátam mögül nem hallom a csoszogó lépteket.
  


Fenyves a Mátrában


Halott fák testén lép a láb
Fűrész tör a csendre
Szívedbe mar a lánc
Tetem zuhan a földre
Johannesburg...
A Föld csúcsra jár.


Vándor

Fehér vásznat feszít, terít a szél,
Sötét, dermedt ujjak nyúlnak az égig,
Hegyes tőröket készít a Jégkovács,
Virágcsendéletet fest egy szellem,
Félfülű talán...

Bánatlovak köteleket tépnek,
Halálmadarak törnek az égnek,
Vad szél játszik veled -,
Reméled, hogy valaki
Add még menedéket.



"Azután"


Csendben fájnak a szívek,
Hallgatnak bár, de élnek,
Némán hullnak a könnyek,
Halkan csordogál a vér,
Ám egyszer csak a sötétben...
Csendül a dal, megnyílik az ég:
A Megfeszített visszatér.
Testéről eltűnt a vér,
A szívében Reményt hoz,
Szemében Fényt. Szétosztja
Végtelen Szeretetét...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése