2011. július 31., vasárnap

Délibáb 2000.

Talán

Létezésünk apró tanúi,
Szívünk halk dobbanása
Szempillánk kolibriszárny rebbenése
Pupillánkon  a láng lobbanása
Álmaink arcunkra ülő rettegése
Összepréselt fogaink fájó jajongása
Sikolyaink az éjben, a láztól, a vágytól
A megfeszülés fehérsége körmünk alatt
Bőrünk gyöngyként csillanó verejtéke
Ujjaink simogató remegése
Lágy ajkunk hűvös forró lenyomata
Bordáink alól  a sóhaj fuvallata
Hajnalt köszöntő pillemosolyunk
Önkínzó kérdéseinkre hazudott
Sok öncsaló válaszunk...
Porrá omlik mind, elenyészik,
S majd nem marad utánunk más
Csak annak hite, aki ránk emlékszik.

Megjelent a Délibáb 2000 antológiában. 

1 megjegyzés:

  1. Még nem találtam meg rá a szavakat, így csak annyit, hogy Óh! és Ah! :) Nagyon-nagyon!

    VálaszTörlés