Talán
Létezésünk apró tanúi,
Szívünk halk dobbanása
Szempillánk kolibriszárny rebbenése
Pupillánkon a láng lobbanása
Álmaink arcunkra ülő rettegése
Összepréselt fogaink fájó jajongása
Sikolyaink az éjben, a láztól, a vágytól
A megfeszülés fehérsége körmünk alatt
Bőrünk gyöngyként csillanó verejtéke
Ujjaink simogató remegése
Lágy ajkunk hűvös forró lenyomata
Bordáink alól a sóhaj fuvallata
Hajnalt köszöntő pillemosolyunk
Önkínzó kérdéseinkre hazudott
Sok öncsaló válaszunk...
Porrá omlik mind, elenyészik,
S majd nem marad utánunk más
