A Tullia meséi folytatásával nem
haladok úgy, ahogy szeretnék, viszont előkerült 2010-ben Naptánc címmel
megjelent romantikus kalandregényem törléseket is tartalmazó kézirata. Akkoriban a nyomda javaslatára kötöttem egy
helytelen kompromisszumot, lefaragtam oldalakat, hogy kedvezőbb árkategóriába
kerüljek. A könyvvel kapcsolatos olvasói vélemények szerint a törölt részek nagyon hiányoznak. Így azokat visszaírom a
számítógépen lévő kéziratba, melyet ezt követően átnézek, javítok és korrektúráztatok. A
könyv megjelenését jövőre tervezem. Egy rövid részlet:
„Amikor Ruth
egyedül maradt, a táskájához lépett, egy kis tégelyt vett elő.
Élete során
folyamatosan két világ között vergődött. Cheyenne-nek született, de fehérek között
nőtt fel. Hat éves volt, amikor egy fiatal néprajzkutató érkezett a
rezervátumba, aki felfigyelt a tehetséges kislányra, és a szülők
beleegyezésével magával vitte, hogy tanulhasson.
Élete nehéz
pillanataiban Ruth mindig visszanyúlt a gyökereihez, így tett most is.
Kifestette
Burt arcát, majd csuklóit a Naptánc szertartáshoz, közben halkan énekelt.
Johnson
doktor, ígéretéhez híven, munkaideje végén benézett a kórterembe, és döbbenten
látta betegén a fekete festéket.
– Ez a
Mennydörgő Hold ideje – jelentett ki Ruth, az orvos arcára szegezve tekintetét. – A régi
időkben a népem fiataljai ebben a hónapban vettek részt a Naptánc szertartáson.
A mellkas két oldalán, késsel két párhuzamos sebet vágtak, melyeken kötelet
fűztek át, a kötél két végét egy oszlophoz kötötték. A leendő harcosnak ki
kellett szakítani testéből a kötelet. Amikor sikerült neki, teljes jogú
harcosként tért vissza a családjához. A Naptánc végére Burt szelleme szabaddá
válik, és visszatér oda, ahova tartozik.
Johnson komoly
arccal nézett az asszonyra, aztán bólintott.
– Rendben, Dr.
Dalton, maradhat a festék.
Ruth hálás
pillantást vetett a férfira.”
(Ruth cheyenne néprajzkutató,
Burt a fia)
 |
| Kulcsár Nárcisz rajaz |
