2015. október 1., csütörtök

Megjelenési terv: Szellemsegítők - Naptánc



A Tullia meséi folytatásával nem haladok úgy, ahogy szeretnék, viszont előkerült 2010-ben Naptánc címmel megjelent romantikus kalandregényem törléseket is tartalmazó kézirata.  Akkoriban a nyomda javaslatára kötöttem egy helytelen kompromisszumot, lefaragtam oldalakat, hogy kedvezőbb árkategóriába kerüljek. A könyvvel kapcsolatos olvasói vélemények szerint a törölt részek nagyon hiányoznak. Így azokat visszaírom a számítógépen lévő kéziratba, melyet ezt követően átnézek, javítok és korrektúráztatok. A könyv megjelenését jövőre tervezem. Egy rövid részlet:

„Amikor Ruth egyedül maradt, a táskájához lépett, egy kis tégelyt vett elő.
Élete során folyamatosan két világ között vergődött. Cheyenne-nek született, de fehérek között nőtt fel. Hat éves volt, amikor egy fiatal néprajzkutató érkezett a rezervátumba, aki felfigyelt a tehetséges kislányra, és a szülők beleegyezésével magával vitte, hogy tanulhasson.
Élete nehéz pillanataiban Ruth mindig visszanyúlt a gyökereihez, így tett most is.
Kifestette Burt arcát, majd csuklóit a Naptánc szertartáshoz, közben halkan énekelt.
Johnson doktor, ígéretéhez híven, munkaideje végén benézett a kórterembe, és döbbenten látta betegén a fekete festéket.
– Ez a Mennydörgő Hold ideje – jelentett ki Ruth, az orvos arcára szegezve tekintetét. – A régi időkben a népem fiataljai ebben a hónapban vettek részt a Naptánc szertartáson. A mellkas két oldalán, késsel két párhuzamos sebet vágtak, melyeken kötelet fűztek át, a kötél két végét egy oszlophoz kötötték. A leendő harcosnak ki kellett szakítani testéből a kötelet. Amikor sikerült neki, teljes jogú harcosként tért vissza a családjához. A Naptánc végére Burt szelleme szabaddá válik, és visszatér oda, ahova tartozik.
Johnson komoly arccal nézett az asszonyra, aztán bólintott.
– Rendben, Dr. Dalton, maradhat a festék.
Ruth hálás pillantást vetett a férfira.”
(Ruth cheyenne néprajzkutató, Burt a fia)

Kulcsár Nárcisz rajaz