"Bevallom,
nem a fantasy a kedvenc műfajom. Ezért örültem, hogy Bogár
Erika könyve, a Tullia meséi – ŐRZŐ
nem esik túlzásokba, nem megy át
csodalényekkel és szuperhősökkel megtűzdelt gyermekmesébe.
Mértéktartóan használja a fantasy elemeit, épp csak annyira,
hogy lefesse, és mindvégig fenntartsa előttünk annak a
képzeletbeli világnak a képét, mely leginkább magyar mondák
hangulatát idézi. Ezt segítik elő a környezet, az emberek, és
az állatok pontos leírásai, melyek soha nem hosszabbak a
szükségesnél, nem akasztják meg a történet folyamát. A könyv
a fantasytól
eltekintve önállóan, mint némi thrillerrel átitatott romantikus
kalandregény is megállná a helyét.
Hamar
megkedveljük a főhőst, Triart, aki a szemünk előtt válik
zabolátlan ifjúból rendkívüli, szinte emberfeletti akaraterővel
rendelkező, vezetésre termett férfivá. Akkor sem vagyunk képesek
elfordulni tőle, mikor nyilvánvalóvá válik a démoni hatalmakkal
szembeni esendősége.
A
történet az érzelmek széles skáláját csalja elő belőlünk.
Örülhetünk, szomorkodhatunk, félhetünk, aggódhatunk, s nem csak
Triarért. Engem legalábbis nagyon megfogott az a borzongató rész
is, ahol az egyik női szereplő kicsit a Kékszakállú herceg
várára emlékeztető helyre kerül.
A
romantikus szálak további erőssége az azokat átlengő finom
érzékiség.
A
befejezést természetesen nem árulhatom el. Bizonyára megoszlanak
róla a vélemények, nekem mindenesetre tetszik. Bár a regény
végül kerek egész lesz, mégis folytatás után kiált."
Köszönöm az elismerő szavakat!
Köszönöm az elismerő szavakat!