Lione Stanislav: Csillagom

 

Könyvismertető

 

Csillagom - moly.hu

"Jó remény Csillaga, Magyarok Pásztora,
Ígérd meg: aki megy, megmarad.
Szép Mező Szárnya szól, szeme ég, lángot szór,
Indulunk, lóra hát aki bír!
Elhagyom földemet, százezer ősömet,
Aranyos szegellet álma hív..."

 

P.Mobil: Honfoglalás

 

Lione Stanislav Csillagom című könyvét olvasva rengeteg minden kavargott bennem, és ahogy fogytak a lapok, már tudtam, hogy erről a történetről írok először az idén olvasott könyvek közül. 

Az írónő és mások bejegyzéseit is láttam a regényről a közösségi oldalakon, teljes molyos értékeléseket azonban csak a történet befejezése után olvastam el, mert ennyire kevert zsánerű könyv ritkán került a kezembe és szubjektív véleményemmel nem akartam ajtóstól rontani a házba. Szeretem az ősmagyar, az amerikai őslakos, illetve a keleti népek kultúráját és a népmeséket. Érdekel a néprajz, a néphagyományok; életem fontos része a spiritualitás és a zene. Szívesen olvasok fantasyt, fontosnak tartom benne  a világépítést és a mágiát. 

 

A Csillagom főhősei nem mind sorolhatók az elvárt fantasy hősök közé, mert bizonyos tulajdonságok és jellemzők hiányoznak belőlük a megszokott fantasy karakterekhez képest, más azonban bennük van. Az én kedvencem Jósa lett.

Anna a történet női főhőse karakán és bátor fehérszemély, aki köré érdemes mesét, de akár fantasy történetet is szőni, azonban Salim mester alakja egy teljesen más irányba vitt, a keleti filozófia valós világába a mágia helyett. A kettőjük romantikus kapcsolatában és a történet konfliktusaiban pedig a spiritualitás kap nagy szerepet, a varázslat és a mágia helyett.

 

Ugyan árnyalatnyi különbségekről van szó, de más a mese, a spirituális regény és a fantasy,  a Csillagom története ezeket ötvözi. Mindhármat szeretem, így a fülszöveg jól felkészített, de az biztos, ha fantasy könyvként kezdem olvasni, egyszer-kétszer döbbenten felkiáltottam volna: "Na, ne!" "Ez meg mi?" Az erős spirituális hatások, a táltoskultúra, a nőiség, a szexualitás bemutatása miatt ez a regény a szememben inkább az egykor a fonóban elmesélt történetekhez, felnőttmesékhez hasonlatos, mint a klasszikus világépítő fantasyhez. A testiség lélekkel teli leírása –  a naturalisztikus részletesség helyett – pedig nem éppen a romantikus-erotikus regényekre jellemző. Azonban épp ezektől lesz a Csillagom az, amire nekem most nagy szükségem volt a zilált évkezdés után: egy bájos, romantikus, de tartalmas történet szerelemről, barátságról, hűségről egy mesebeli világ archaikus, költői elnevezésű helyszínein.