Könyvismertető
 |
| Hugyec Anikó - NewLine Kiadó |
Nagyon sokat gondolkoztam a könyv molyos csillagozásán, mert ez egy gyönyörű történet, első könyvnek pedig igazán különleges, így félretettem a személyes érzéseimet a könyv egy szálával kapcsolatban, melyet én máshogy ítélek meg, és megadtam az öt csillagot. A kérdéses témát a bejegyzés végén fejtem ki.
A regényben egy gyermekeivel magára maradó asszony, Juli érzéseit, történetét ismerjük meg. Párhuzamosan fut a cselekmény két idősíkon, a fiatal lány és szerelmének története és az asszonyé, akinek férje egy napon kilépett az ajtón és nem jött többé vissza.
A jelenben a gyermekek, Zoe és Alex; a barátok Ria, Jocó és Arnold maradnak Juli mellett, míg a múltban a fókusz Márkon van és a bimbózó, kibontakozó, majd testileg is elmélyülő szerelmen, melyről sokan egész életükben csak álmodhatnak. Nagyon szép párhuzam erre a többször felbukkanó virág, a tulipán.
Nem tudjuk miért ment el Mark, csak a magára maradtak között feszülő fájdalmat, indulatokat, szeretetet érezzük. Itt néha elbizonytalanodtam. Tudom, hogy a gyerekek különbözőek az egyes fejlődési szakaszokban, vannak akik "korábban érnek", de Juliék ikrei csak tizenkét évesek, mégis néha inkább a középiskolásokra (16) jellemezően viselkedtek.
A szöveg egyenletes, jó ritmusú; szabatos fogalmazás jellemzi. Az első oldalakon túlírtnak tűnő sorok könnyedebbek, levegősebbek lesznek ahogy az írónő rátalál saját, finom hangjára. A leírások szépek, jól láttatnak. Az erotikus, szerelmes jelenetek életszerűek, nem válnak nevetségessé. Mivel még a mellékszereplők múltjáról, jelenéről is kapunk apró részleteket, a karakterek több dimenziósak, életképesek, plasztikusak.
A történet őszintén megérintett.
"Off-téma"
A történetben nagy szerep jut egy "drogos" családtagnak. A könyvben szereplő "drogos" lány viselkedése regénybeli pszichopatákra emlékeztetett, ami elszomorított. A függőség nem csak a gyenge jellemen múlik, komoly háttere van és modern társadalmunk nagy problémája. Nagyon sok oka lehet, fontos a család szerepe; sokszor épp annak hibája, rossz működése vezet egy sérülékenyebb embert a szenvedélybetegség (nemcsak kábítószer) felé. Az "őrület" nem jellemző minden szerhasználóra, akik sokszor keményen küzdenek, hogy visszataláljanak az életbe. Érteni vélem az írói szándékot – a függőség veszélyeinek bemutatását – és tisztelem is, de számomra meglepő a két jelenség összemosása.
