 |
| Forrás: Pixabay |
Nindra
nem értette, miért nem közeledik felé a férfi. Felnézett,
szemébe könnyek gyűltek. Triar zavartan nézte. A lány tétován
felemelte a kezét. Nem lehetett tudni, a melleit vagy arcát
akarja-e eltakarni. A király elindult felé. Nindra a sebhelyre
szegezte a tekintetét, némán könyörgött.
Triar
megérintette a vállát. A lány összerándult, ajka szavakat
formált. A férfi lehajolt.
– Ne,
kérlek, ne – suttogta Nindra erőtlenül, de Triar csak a
köpenyért nyúlt le, és a vállára terítette.
– Nem
bántalak, ne félj – mondta megnyugtatóan, fejével az alvópadka
felé intett. – Feküdj le!
– Nem
– Nindra rémülten rázta a fejét.
Triar
türelmetlenül legyintett.
– Nem
bántalak, mondtam. Késő van, aludj! Holnap kora délelőtt
hazaindulunk. Hosszú utazás lesz, pihenned kell.
Triar
levette a kaftánt.
Nindra
még mindig nem mozdult.
– Megfázol,
te lány. Feküdj már le végre!
Nindra
összehúzta magán a köpenyt, leereszkedett az alvópadkára a puha
takarók és párnák közé. Triar ezalatt kibújt az ingéből.
Nindra a forradásokat nézte a testén. Meglepetten fedezte fel a
nyakában vékony bőrszalagon lógó faragott csontlirát.
– A
karosszékben töltöm az éjszakát. Aludj nyugodtan. – Triar
lehajolt, a lány mellől felvett egy takarót, a karosszékhez
bicegett és leült. Kinyújtott, ép lábára fektette beteg lábát.
Nindra
csak most mert lefeküdni, tekintetét mindvégig a férfira szegezve
betakarózott. Triar már rég aludt, de ő újra és újra felriadt,
ellenőrizte, hogy ott van-e még a székben...
Amikor
Nindra meglátta, hogy férje kopjadobáshoz készülődik, magához
intette a testőrkapitányt.
– A
király részt vesz a versenyben? – kérdezte csodálkozva.
– Igen,
úrnőm. – Lork közelebb hajolt hozzá. – A törzsfők nem
segítenek, és ő szabadulni akar a haragtól – magyarázta
gondterhelten.
Nindra
elsápadt.
– Közelharcban
is részt vesz?
– Dipia
asszony miatt nem. – Lork hirtelen elhallgatott.
– Nem
értelek.
– Jobb
lenne, ha nem tudnád, úrnőm.
– Tudni
akarom! – Nindra megmakacsolta magát.
– Triar
őrző, úrnőm. Számunkra a harc nem játék, és…
– És?
– kérdezte Nindra kíváncsian
– Évekkel
ezelőtt a játék közben majdnem megölt valakit. Akkor megígérte
Dipia asszonynak, hogy soha többet nem vesz rész harci játékokon
csapatküzdelemben.
Néhány
hellyel odébb felkiáltott egy asszony.
– Miára,
micsoda dobás!
Nindra
csodálkozva kapta oldalra a fejét, mert az elismerés Triarnak
szólt. A királyné felismerte Bredo feleségét. Az anyjánál alig
fiatalabb asszony égővörös hajú, igéző szépség volt, egy
hellér törzsfő lánya. A törzsfők feleségei közül csak
néhányan irigyelték, a többiek veszélyes nőszemélynek
tartották, és féltették tőle a férjeiket.
A
következő szavak hallatán Nindra tökéletesen értette az utóbbi
csoportba tartozó hölgyek indokait:
– A
legtökéletesebb férfi, igazi király!
A
királyné érdeklődve nézett a küzdőtérre, ahol Triar ismét
dobáshoz készülődött. A hőség miatt csak egy sötét erdabőr
nadrágot viselt. Hosszú haját hátrakötötte, és a véletlennek
köszönhetően az arca sértetlen oldala látszott. Nindra most
először vonzónak találta. Hatalmas termete ellenére könnyednek
tűnt, mozgása felszabadult volt. Meztelen, izmos felsőtestének
látványa borzongató érzéseket keltett a lányban. Zavartan
felállt...
Raila nézte, ahogy törékeny kislánya belesimul tagbaszakadt
férje karjába. Triar Nindra feje felett Railára nézett, büszkén
elmosolyodott.
– Asszonyom!
– mondta, fejét enyhén meghajtva.
Raila
tisztelettel viszonozta a meghajlást. Közben zavartan nézte az
aranymarlát, amely veje vállát harapdálta. Nindra nevetve
megsimogatta Szabad Szél pofáját, aztán férje minden tiltakozása
ellenére elkísérte őket az istállóba. Raila egyedül indult
vissza a palotába, és vacsoráig nem találkozott sem a lányával,
sem a királlyal.
Az
udvar tagjaival együtt ültek az asztalnál, amikor Nindra
erőltetett vidámsággal kijelentette:
– Anyám
arra kért, menjek haza vele.
– Igaza
van édesanyádnak, Nindra – helyeselt Triar halkan. Mindkét
asszony ámulva nézett rá. – Legalább biztonságban tudnálak.
– De
azt hittem… – Nindra csalódottan nézett a királyra.
– Amint
tudok, utánad megyek… Ha megengeded, Raila. – Triar kérdően
nézett az asszonyra.
– Ez
természetes – bólintott Raila, egyik ámulatból a másikba esve.
Triar
látta Nindra szemében a ki nem mondott kérdéseket.
– Igaza
van édesanyádnak. Most sem értem haza, amire ígértem.
Előfordulhat, hogy nekem is segítségre lesz szükségem…
– Mit
akarsz ezzel mondani? – Nindra elsápadt.
– Purkarhoz
kell utaznom. Kasor követei megkeresték, és ajánlatot tettek
neki. Tudni akarja, tőlem mire számíthat. Nem tudom, mikor és
hogyan térek vissza.
– Ne
mondd ezt! – tiltakozott a királyné a fejét ingatva.
– De
igen, Nindra, mondom. Mert ez az oka, amiért el kell menned. Én nem
tudok vigyázni rád. Nem biztos, hogy melletted lehetek, ha majd
eljön az idő. Édesanyád mellett lesz neked a legjobb.
Raila
némán ült a helyén. Hallgatta veje nyugodt érvelését, és
látta Nindra egyre gyengülő ellenállását.
– Elmegyek
– mondta a fiatalasszony halkan, majd felvetette a fejét. – De
meg kell ígérned, hogy visszajössz hozzám.
– Tudod
jól, hogy nem csak rajtam múlik. – Triar hangja szemrehányó
volt.
– De
most csak rajtad kell, hogy múljon – mondta Nindra keményen.
Raila
úgy képzelte, nincs ember, aki Triarral vitába merne szállni.
Erre az ő aprócska lánya úgy beszél a királlyal, ahogy ő sosem
merészelt volna Darvóval.
A
király felállt, Nindrához bicegett, a székre támaszkodva
lehajolt hozzá.
– Ne
bánts, királynőm, kérlek. Épp elég nekem újra itt hagyni
téged. Ne tetézd a gondjaimat – fogta meg Nindra kezét.
– Félek,
Triar. Nem tudom, mi lenne velem, ha…
Triar
felesége ajkára tette az ujját.
– Ne
beszélj! Vigyázok magamra, mint még soha. Elviszem magammal Dart,
és Lork is velem jön.
– Köszönöm
– mosolygott Nindra megenyhülten.
– De
Lakor veled megy.
Nindra
erre elsápadt.
– Ez
a feltételem – mondta Triar keményen, felesége kétségbeesését
látva hozzátette:
– Lork
ért a sebekhez, ne félj!
Nindra
ajka remegett.
– Megint
te győztél – motyogta.
Triar
a hajába csókolt, mosolyogva mondta:
– Én
vagyok a király.
Raila
egyetlen szó nélkül nézte végig ezt a különös párbajt, amit
két szerető szív vívott azért, hogy megvédhesse a másikat.
Tekintetével követte Triart, ahogy a székéhez bicegett. Széles
hátára omló sötét haját nézte. Figyelte, ahogy leült. Érdekes
módon most észre sem vette frissen borotvált arcán a sebhelyet,
csak a sötét szemét látta, ahogy tekintetével Nindrát
simogatja. Amikor a késért nyúlt, hogy húst vágjon, a kezét
nézte. Mintha nem is az az ember lett volna, aki a lányát elvitte.
Ez a férfi tetszett neki. Biztonságot és erőt sugárzott. Vonzó
volt és kedves, bármely nőben képes lett volna szerelmet
ébreszteni.
Railát
megijesztették saját gondolatai. Kényszerítette magát, hogy a
sebhelyre nézzen veje arcán, de nem érzett undort, csak
szomorúságot. A fájdalomra gondolt, amit a férfinak el kellett
viselnie.
