2017. február 14., kedd

Bálint-nap alkalmából - romantika az Őrzőből



Forrás: Pixabay


Nindra nem értette, miért nem közeledik felé a férfi. Felnézett, szemébe könnyek gyűltek. Triar zavartan nézte. A lány tétován felemelte a kezét. Nem lehetett tudni, a melleit vagy arcát akarja-e eltakarni. A király elindult felé. Nindra a sebhelyre szegezte a tekintetét, némán könyörgött.
Triar megérintette a vállát. A lány összerándult, ajka szavakat formált. A férfi lehajolt.
Ne, kérlek, ne – suttogta Nindra erőtlenül, de Triar csak a köpenyért nyúlt le, és a vállára terítette.
Nem bántalak, ne félj – mondta megnyugtatóan, fejével az alvópadka felé intett. – Feküdj le!
Nem – Nindra rémülten rázta a fejét.
Triar türelmetlenül legyintett.
Nem bántalak, mondtam. Késő van, aludj! Holnap kora délelőtt hazaindulunk. Hosszú utazás lesz, pihenned kell.
Triar levette a kaftánt.
Nindra még mindig nem mozdult.
Megfázol, te lány. Feküdj már le végre!
Nindra összehúzta magán a köpenyt, leereszkedett az alvópadkára a puha takarók és párnák közé. Triar ezalatt kibújt az ingéből. Nindra a forradásokat nézte a testén. Meglepetten fedezte fel a nyakában vékony bőrszalagon lógó faragott csontlirát.
A karosszékben töltöm az éjszakát. Aludj nyugodtan. – Triar lehajolt, a lány mellől felvett egy takarót, a karosszékhez bicegett és leült. Kinyújtott, ép lábára fektette beteg lábát.
Nindra csak most mert lefeküdni, tekintetét mindvégig a férfira szegezve betakarózott. Triar már rég aludt, de ő újra és újra felriadt, ellenőrizte, hogy ott van-e még a székben...
 




Amikor Nindra meglátta, hogy férje kopjadobáshoz készülődik, magához intette a testőrkapitányt.
A király részt vesz a versenyben? – kérdezte csodálkozva.
Igen, úrnőm. – Lork közelebb hajolt hozzá. – A törzsfők nem segítenek, és ő szabadulni akar a haragtól – magyarázta gondterhelten.
Nindra elsápadt.
Közelharcban is részt vesz?
Dipia asszony miatt nem. – Lork hirtelen elhallgatott.
Nem értelek.
Jobb lenne, ha nem tudnád, úrnőm.
Tudni akarom! – Nindra megmakacsolta magát.
Triar őrző, úrnőm. Számunkra a harc nem játék, és…
És? – kérdezte Nindra kíváncsian
Évekkel ezelőtt a játék közben majdnem megölt valakit. Akkor megígérte Dipia asszonynak, hogy soha többet nem vesz rész harci játékokon csapatküzdelemben.
Néhány hellyel odébb felkiáltott egy asszony.
Miára, micsoda dobás!
Nindra csodálkozva kapta oldalra a fejét, mert az elismerés Triarnak szólt. A királyné felismerte Bredo feleségét. Az anyjánál alig fiatalabb asszony égővörös hajú, igéző szépség volt, egy hellér törzsfő lánya. A törzsfők feleségei közül csak néhányan irigyelték, a többiek veszélyes nőszemélynek tartották, és féltették tőle a férjeiket.
A következő szavak hallatán Nindra tökéletesen értette az utóbbi csoportba tartozó hölgyek indokait:
A legtökéletesebb férfi, igazi király!
A királyné érdeklődve nézett a küzdőtérre, ahol Triar ismét dobáshoz készülődött. A hőség miatt csak egy sötét erdabőr nadrágot viselt. Hosszú haját hátrakötötte, és a véletlennek köszönhetően az arca sértetlen oldala látszott. Nindra most először vonzónak találta. Hatalmas termete ellenére könnyednek tűnt, mozgása felszabadult volt. Meztelen, izmos felsőtestének látványa borzongató érzéseket keltett a lányban. Zavartan felállt...






Raila nézte, ahogy törékeny kislánya belesimul tagbaszakadt férje karjába. Triar Nindra feje felett Railára nézett, büszkén elmosolyodott.
Asszonyom! – mondta, fejét enyhén meghajtva.
Raila tisztelettel viszonozta a meghajlást. Közben zavartan nézte az aranymarlát, amely veje vállát harapdálta. Nindra nevetve megsimogatta Szabad Szél pofáját, aztán férje minden tiltakozása ellenére elkísérte őket az istállóba. Raila egyedül indult vissza a palotába, és vacsoráig nem találkozott sem a lányával, sem a királlyal.
Az udvar tagjaival együtt ültek az asztalnál, amikor Nindra erőltetett vidámsággal kijelentette:
Anyám arra kért, menjek haza vele.
Igaza van édesanyádnak, Nindra – helyeselt Triar halkan. Mindkét asszony ámulva nézett rá. – Legalább biztonságban tudnálak.
De azt hittem… – Nindra csalódottan nézett a királyra.
Amint tudok, utánad megyek… Ha megengeded, Raila. – Triar kérdően nézett az asszonyra.
Ez természetes – bólintott Raila, egyik ámulatból a másikba esve.
Triar látta Nindra szemében a ki nem mondott kérdéseket.
Igaza van édesanyádnak. Most sem értem haza, amire ígértem. Előfordulhat, hogy nekem is segítségre lesz szükségem…
Mit akarsz ezzel mondani? – Nindra elsápadt.
Purkarhoz kell utaznom. Kasor követei megkeresték, és ajánlatot tettek neki. Tudni akarja, tőlem mire számíthat. Nem tudom, mikor és hogyan térek vissza.
Ne mondd ezt! – tiltakozott a királyné a fejét ingatva.
De igen, Nindra, mondom. Mert ez az oka, amiért el kell menned. Én nem tudok vigyázni rád. Nem biztos, hogy melletted lehetek, ha majd eljön az idő. Édesanyád mellett lesz neked a legjobb.
Raila némán ült a helyén. Hallgatta veje nyugodt érvelését, és látta Nindra egyre gyengülő ellenállását.
Elmegyek – mondta a fiatalasszony halkan, majd felvetette a fejét. – De meg kell ígérned, hogy visszajössz hozzám.
Tudod jól, hogy nem csak rajtam múlik. – Triar hangja szemrehányó volt.
De most csak rajtad kell, hogy múljon – mondta Nindra keményen.
Raila úgy képzelte, nincs ember, aki Triarral vitába merne szállni. Erre az ő aprócska lánya úgy beszél a királlyal, ahogy ő sosem merészelt volna Darvóval.
A király felállt, Nindrához bicegett, a székre támaszkodva lehajolt hozzá.
Ne bánts, királynőm, kérlek. Épp elég nekem újra itt hagyni téged. Ne tetézd a gondjaimat – fogta meg Nindra kezét.
Félek, Triar. Nem tudom, mi lenne velem, ha…
Triar felesége ajkára tette az ujját.
Ne beszélj! Vigyázok magamra, mint még soha. Elviszem magammal Dart, és Lork is velem jön.
Köszönöm – mosolygott Nindra megenyhülten.
De Lakor veled megy.
Nindra erre elsápadt.
Ez a feltételem – mondta Triar keményen, felesége kétségbeesését látva hozzátette:
Lork ért a sebekhez, ne félj!
Nindra ajka remegett.
Megint te győztél – motyogta.
Triar a hajába csókolt, mosolyogva mondta:
Én vagyok a király.
Raila egyetlen szó nélkül nézte végig ezt a különös párbajt, amit két szerető szív vívott azért, hogy megvédhesse a másikat. Tekintetével követte Triart, ahogy a székéhez bicegett. Széles hátára omló sötét haját nézte. Figyelte, ahogy leült. Érdekes módon most észre sem vette frissen borotvált arcán a sebhelyet, csak a sötét szemét látta, ahogy tekintetével Nindrát simogatja. Amikor a késért nyúlt, hogy húst vágjon, a kezét nézte. Mintha nem is az az ember lett volna, aki a lányát elvitte. Ez a férfi tetszett neki. Biztonságot és erőt sugárzott. Vonzó volt és kedves, bármely nőben képes lett volna szerelmet ébreszteni.
Railát megijesztették saját gondolatai. Kényszerítette magát, hogy a sebhelyre nézzen veje arcán, de nem érzett undort, csak szomorúságot. A fájdalomra gondolt, amit a férfinak el kellett viselnie.

A Könyvajándékozás nemzetközi napja alkalmából:

Triar0214 kuponkóddal február 14. és február 28. között az e-könyv változat ingyenes letölthető.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése