Városi Emese: Éva naplója

Megvásárolható

Egy különös könyv, egy nehéz sorsú asszonyról. Nehéz úgy írni az olvasottakról, hogy ne áruljak el túl sok mindent. Az első oldalak elolvasása után a címválasztás kicsit furcsának tűnik, hiszen a dátumokkal megjelölt fejezetek nem E/1-ben íródtak. Később azonban helyre kerülnek a dolgok, mert a történetben valóban nagy szerep jut annak a bizonyos naplónak. A főhőst Szerencsés Évának hívják, aki egymás után kerül szerencsétlen helyzetekbe. A kitartása, a gyermekei iránt érzett szeretet és néhány segítő szándékú ember támogatása viszi tovább, emeli át - a körülmények alakulása folytán - sajnos sokszor egyik nehézségből  a másikba. A szereplők bármelyikével találkozhatnánk a lépcsőházban, az utcán vagy a boltban, hiszen ez egy mai magyar történet, minden szépségével és csúfságával. Egyetlen dolog hiányzott, de magam sem értem, hogy miért: nem tudtam sírni, sem örömömben sem bánatomban, pedig Éva története könnyekért kiált. A sok küzdelem és harc után végül elmaradt a felszabadító katarzis, és jelenleg nem tudom eldönteni, hogy a történet ritmusa és végkifejlete vagy saját lelki beállítódásom miatt alakult így. 

Az elején nehezen boldogultam Éva gyerekeinek beazonosításával,  de ahogy egyre jobban belemerültem, belemerültek az események forgatagába, észrevétlenül váltak ismerőseimmé, és Erika, nem a neve, hanem a talpraesettsége miatt, kedvencemmé. Éva cselekedetei néha megleptek. Általában megértettem, de voltak tettei, döntései, amikkel nem tudtam azonosulni. Bátran ajánlom a történetét azoknak, akik a romantikus kalandozások, misztikus utazások, disztópiák és urbanfantasyk mellett a mai ember hétköznapi életének küzdelmeiről és örömeiről is szívesen olvasnak.

Ekker Éva: Tullia meséi értékelés

"Bevallom, nem a fantasy a kedvenc műfajom. Ezért örültem, hogy Bogár Erika könyve, a Tullia meséi – ŐRZŐ nem esik túlzásokba, nem megy át csodalényekkel és szuperhősökkel megtűzdelt gyermekmesébe. Mértéktartóan használja a fantasy elemeit, épp csak annyira, hogy lefesse, és mindvégig fenntartsa előttünk annak a képzeletbeli világnak a képét, mely leginkább magyar mondák hangulatát idézi. Ezt segítik elő a környezet, az emberek, és az állatok pontos leírásai, melyek soha nem hosszabbak a szükségesnél, nem akasztják meg a történet folyamát. A könyv a fantasytól eltekintve önállóan, mint némi thrillerrel átitatott romantikus kalandregény is megállná a helyét.

Hamar megkedveljük a főhőst, Triart, aki a szemünk előtt válik zabolátlan ifjúból rendkívüli, szinte emberfeletti akaraterővel rendelkező, vezetésre termett férfivá. Akkor sem vagyunk képesek elfordulni tőle, mikor nyilvánvalóvá válik a démoni hatalmakkal szembeni esendősége.

A történet az érzelmek széles skáláját csalja elő belőlünk. Örülhetünk, szomorkodhatunk, félhetünk, aggódhatunk, s nem csak Triarért. Engem legalábbis nagyon megfogott az a borzongató rész is, ahol az egyik női szereplő kicsit a Kékszakállú herceg várára emlékeztető helyre kerül.

A romantikus szálak további erőssége az azokat átlengő finom érzékiség.

A befejezést természetesen nem árulhatom el. Bizonyára megoszlanak róla a vélemények, nekem mindenesetre tetszik. Bár a regény végül kerek egész lesz, mégis folytatás után kiált."

Köszönöm az elismerő szavakat!

Megjelenési terv: Szellemsegítők - Naptánc

A Tullia meséi folytatásával nem haladok úgy, ahogy szeretnék, viszont előkerült 2010-ben Naptánc címmel megjelent romantikus kalandregényem törléseket is tartalmazó kézirata.  Akkoriban a nyomda javaslatára kötöttem egy helytelen kompromisszumot, lefaragtam oldalakat, hogy kedvezőbb árkategóriába kerüljek. A könyvvel kapcsolatos olvasói vélemények szerint a törölt részek nagyon hiányoznak. Így azokat visszaírom a számítógépen lévő kéziratba, melyet ezt követően átnézek, javítok és korrektúráztatok. A könyv megjelenését jövőre tervezem. Egy rövid részlet:

„Amikor Ruth egyedül maradt, a táskájához lépett, egy kis tégelyt vett elő.

Élete során folyamatosan két világ között vergődött. Cheyenne-nek született, de fehérek között nőtt fel. Hat éves volt, amikor egy fiatal néprajzkutató érkezett a rezervátumba, aki felfigyelt a tehetséges kislányra, és a szülők beleegyezésével magával vitte, hogy tanulhasson.

Élete nehéz pillanataiban Ruth mindig visszanyúlt a gyökereihez, így tett most is.

Kifestette Burt arcát, majd csuklóit a Naptánc szertartáshoz, közben halkan énekelt.

Johnson doktor, ígéretéhez híven, munkaideje végén benézett a kórterembe, és döbbenten látta betegén a fekete festéket.

– Ez a Mennydörgő Hold ideje – jelentett ki Ruth, az orvos arcára szegezve tekintetét. – A régi időkben a népem fiataljai ebben a hónapban vettek részt a Naptánc szertartáson. A mellkas két oldalán, késsel két párhuzamos sebet vágtak, melyeken kötelet fűztek át, a kötél két végét egy oszlophoz kötötték. A leendő harcosnak ki kellett szakítani testéből a kötelet. Amikor sikerült neki, teljes jogú harcosként tért vissza a családjához. A Naptánc végére Burt szelleme szabaddá válik, és visszatér oda, ahova tartozik.

Johnson komoly arccal nézett az asszonyra, aztán bólintott.

– Rendben, Dr. Dalton, maradhat a festék.

Ruth hálás pillantást vetett a férfira.”

(Ruth cheyenne néprajzkutató, Burt a fia)

Kulcsár Nárcisz rajaz