2013. január 1., kedd

Hogyan tovább?

Nem tudtam jobb címet kitalálni ennek a bejegyzésnek, mert pillanatnyilag ez a kérdés foglalkoztat a legjobban...
Nagy reményekkel, tervekkel láttam a blogoláshoz 2010 októberében, bízva abban, hogy segít majd az írásban. Rengeteget tanultam a hozzászólásokból, a néha kemény, de segítőkész kritikákból a saját oldalamon és mások blogregényei alatt. Sok új ismerősre, köztük néhány barátra is találtam az Interneten, akikkel továbbra is szeretném tartani a kapcsolatot. Igyekszem olvasni tőletek, ahogy időm engedi.
A személyes tapasztalatom az, hogy a blogolás nagyon kellemes és hasznos dolog, de mégsem úgy működik az írás folyamata, ahogy szeretném. Máshogy kell írni, ha határidőre hozunk össze részeket, és máshogy, ha egy teljes regényen dolgozunk. Úgy érzem, a részekre szedés akadályoz abban, hogy igazán beleéljem magam a történetbe és teljes egésznek lássam. Az egyes részek végére tartogatott kis titkok, hogy fenntartsam az érdeklődést a regény iránt, szétzilálják az egységet. A gyakori megosztás miatt elveszik a bensőséges hangulat, ami a történethez és szereplőihez köt. A bő két év alatt, míg viszonylag rendszeresen blogoltam szereztem ezeket a tapasztalatokat. A kezdet kezdetén még volt lehetőségem a netes írás mellett más jellegű írásokon is dolgozni, időközben azonban megváltozott az életem, és egyre kevesebb a szabadidőm, amikor elmélyülhetek az írásban. 
Eljött az idő, hogy a nyílt térről visszavonuljak az ébren álmodás magányos világába, hófalak mögé zárjam a hegyeket, ködbe borítsam az  erdőt, és magas kőkerítéssel vegyem körül a titkos kis kúriát, ahonnan ismét útnak indulhatok a Végtelen Mezők felé.
Így most elnézést kérek mindenkitől, aki szerette és nyomon követte írásaimat a különböző blogjaimon, és bízott a folytatásban, de felhagyok a blogregényírással. Hogy csak addig, míg újra változik az életem vagy végleg, még magam sem tudom....
Ez a blogom továbbra is működni fog, ahogy sikerül, teszek fel írásokat, talán regényrészleteket, és meghagyom a mesés blogot is, a többit azonban eltüntetem.
Köszönöm, hogy velem voltatok, olvastatok!  Igyekszem továbbra is figyelemmel kísérni az írásaitokat!
Kitartást és ihletet kívánok az új évben!


Nem leteszem, hanem felveszem...

  

2 megjegyzés:

  1. A tapasztalatok ismerősek (még ha én nem is váltam olyan népszerűvé blogos körökben, hogy a rendszeres frissítés kényszere bejátszott volna), és megértem a döntésedet. Remélem, még hallok felőled, lehetőleg valami illusztris irodalmi esemény kapcsán! :)

    VálaszTörlés
  2. Teljes mértékben megértek, Erika. (Sajnos hasonló cipőben járok én is.) Tégy úgy, ahogy a legjobbnak látod! A blog egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megismertessük az érdeklődőket az írásainkkal, de továbbra is az a legfontosabb, hogy írj - és eközben jól érezd magad.

    VálaszTörlés