2012. május 29., kedd

Tullia eredetmondája


Krón a szerelmével üldözte Miát. Nem sokkal azután, hogy Mia gyermeke megfogant, erőszakot vett rajta – így mesélik a táltosok ősidők óta. Amint a gyermek világrajöttéről tudomást szerzett, Krón mindenütt őt kereste, hiszen azt hitte, az övé.
Mia először lirává változtatta Tullt. Kicsiny fehér bébijét egy suta nevelte, az erdő zsenge füvét ette, patakok tiszta vizét itta. Menekült a lirahímek elől, mint minden testvére.
Amikor Krón rátalált, édesanyja egy varianőstényre bízta. A kölyök elsajátította mellette a csendes vadászat művészetét, a lopakodást, a vad becserkészését. Ám innen is menekülnie kellett.
A terrák megismertették vele a falkatörvényt, megtanulta lesütni a szemét a vezér láttán. Megízlelte a közös vadászatok és az önfeledt játék ízét.
A félelmetes állkapcsú és hatalmas mancsú torkal bőrében megtapasztalta az ellenfél nélküliség magányosságát.  Króntól azonban még az erdő leghatalmasabb vadjának alakjában sem volt biztonságban, így krímadár képében tört az ég felé.
Láthatta a Végtelen Mezőket, az összes állatot, akinek a külsejét eddig magára öltötte. Repült a szél hátán, élvezettel csapott le a zsákmányra és megérezte a fiókák nevelésének felelősségét.

Vesztére Krón itt is megtalálta, épp akkor, mikor édesanyja krímadárból marlává változtatta volna. A folyamat megszakadt abban a pillanatban, amikor a krí teste marlatestté alakult, a fej már nem nyert új formát és a szárnyak sem tűntek el.
Mia soha többé nem adhatta vissza fiának szépséges emberalakját. Egyetlen egyet tehetett, beküldte a Suttogó Fák erdejébe, ahol Krónnak nem volt hatalma.
Azon a helyen, ahol a végzetes átváltozás történt, egy meleg vizű forrás fakadt és azóta is folyamatosan patakzik Mia Istennő forró könnye.

A borító Könyvíró Flóra ajándéka,  és a A Tullia meséi saját oldala

Részlet Őrző című regényemből, mely jelenleg egy kiadónál vár a sorára... Túl hosszú ideje, konkrét válasz nélkül... Talán táltos segítségre lenne szükség a döntéshez.
Tullia az én mesebeli világom, amit kislányként varázsoltam magamnak menedéknek. Kezdetleges kis rajzokat is készítettem állatokról, harcosokról, no meg térképeket.
Két teljes kézirat van ebből a világból, az Őrző és a Fények tánca, jelenleg  a harmadik köteten is dolgozom, néhány novellapályázat és az új Győri Antológiába szánt munkáim mellett. 
A fenti dolgok miatt van most ilyen nagy csend a blogomon...  
Köszönöm, azoknak, akik ennek ellenére még vissza-visszatérnek olvasgatni.