2011. szeptember 13., kedd

Kisalföldi énekek II. (2.)

Megtérés

Folyó vagyok
Te a tenger
a deltánál 
hol lelkünk 
összeér
csak ott
csak ott
tudom meg
hogy az 
erőművek
tévutak
a sok belém
ömlő szennypatak
a sár a könny és a vér
mily aprócska ár a tengerért.


Te és a Tenger

A homokban fekszem
Rád gondolok
Utazgatok ide-oda...
Ki tudja, hol vagyok
Két tudati-lét között
Néha látlak
Néha érezlek
S míg kezed testemre álmodom
Szavaid visszhangzanak bennem
Meghalnak
Újjászületnek
Mások lesznek
Tovább élnek,
Ahogy te bennem
Összefonódsz félelmeimmel
Ahogy a  homok a Tengerrel...
Ahogy a szél a Tengerrel...


A Magányon túl

Veled együtt tűnt el Hitem
És már nem tudom azt sem
Szeretlek-e,
De Tiszta Magányom helyett,
Aki velem volt, mielőtt
Megláttalak,
Mára nem maradt semmi sem,
Csak a tudat, hogy Nincsen
És Hiányzik...
Te vagy Más, én már nem tudom,
De Hiányzik, és fáj, hogy 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése