2017. szeptember 9., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Tomcsik Nóra és Az elveszett ifjúság

Hosszú ideje nem jelentkeztem már a rovattal, az írás, a molyos kihívások, és így az olvasás került előtérben az utóbbi időben, de ennek köszönhető most ez a bejegyzés. Ezúttal nemcsak a - szokás szerint - szubjektív véleményemet olvashatjátok Tomcsik Nóra könyvéről, hanem egy interjút is a szerzővel.

Tomcsik Nóra szerzői oldala

Fülszöveg

Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.

A véleményem


Nagy várakozással  álltam neki Tomcsik Nóra A változások kora regénysorozata második, Az elveszett ifjúság című kötetének, mivel az első rész megfogott, és nagy rajongója vagyok a háborús könyveknek, filmeknek. A kedvenc filmem A szakasz, de tetszett A híd túl messze van és A halál ötven órája is, a könyvek közül pedig az elsők között olvasott, Leon Uris regény a Meghalsz, tengerész! (Csatakiáltás címen újra megjelent) volt rám nagy hatással. 
Olvasmányaim során észrevettem, hogy a női írók szívesebben írnak a hátországban történtekről, esetleg az ápolónők életének bemutatása során eljutnak a katonai kórházakba. Tomcsik Nóra ezzel szemben bevállalta a lövészárokban játszódó harci jeleneteket is, melyek egész keményre sikerültek, és nekem nagyon tetszettek. Csak kedvelője és  nem szakértője vagyok a témának, és úgy általában a második világháború érdekel jobban, arról vannak szélesebb ismereteim, ezért a feldolgozás hitelességét is elfogadom, és csak gratulálni tudok hozzá.
Az első részben megismert karakterek, Henry, George, Anna, Charlotte és Sarah felnőttek, illetve ahogy a címben áll, az események sodrásában elveszítették ifjúságukat. Ebben a történetben, bár Henry megkomolyodott, valahogy mégis George került közelebb hozzám, és egyre jobban kedvelem Charlotte-ot. A változások kora szereplői mind jól felépítettek, kidolgozottak, nem egydimenziós figurák, aggódni szurkolni lehet értük.
Tetszett a Tények és érdekességek fejezet is a könyv végén, segített elhelyezni az eseményeket. Mivel sorozatról van szó, felkészültem a függővégre, de azért a jövő nyár "túl messze van"...

Interjú Tomcsik Nórával


1. Honnan ered az érdeklődésed az I. világháború iránt, a II. története is foglalkoztat?
Azt már nem tudom, mikor történt, mert az iskolában nem igazán fogott meg a történelem, ellenben a családunkról sok érdekes dolgot hallottam, azokból az időkből, és sok filmet is láttam, amik megragadtak bennem. Megfogott a háborúk végzetessége, az hogy pillanatok alatt megváltoztatták és tönkretették milliók életét. Félelemmel töltött el, és amikor újra elővettem Henry karakterét, tudtam, hogy vele szeretném elmesélni az I. világháború idejét. Borzalmas lehetett akkor élni, ahogy felborult minden, amit addig felépítettek. Be akartam mutatni, milyennek képzeltem az akkori fiatalságot.
II. Világháborús történet is lesz, két könyv is. Az egyik kapcsolódni fog A változások korához, a másik azonban teljesen más közegben játszódik majd.
2. Mennyi és milyen jellegű kutatómunka van a regényfolyamod mögött?
Nem bújtam éjszakába nyúlóan a könyvtárakat, de sokat kutattam. Száraz tényekkel nem akartam teletűzdelni a könyveket, de az volt a cél, hogy a lehetőségeimhez képest, minden a lehető leghitelesebb legyen. Persze itt-ott hagytam, hogy szárnyaljon a fantáziám. Sok mindennek utána néztem. Ha kellett még annak is, hogy abban az évben az a dátum a hét mely napjára esett. A fontos történelmi eseményeket folyamatosan jegyeztem, és ha úgy éreztem, hogy valaminek az említése szolgálja a könyvet, akkor beleírtam. A Brit hajózási társaságoknak például alaposan utána olvastam, ahogy a brit arisztokrácia életével is sikerült egészen képbe kerülnöm. Próbáltam a stílusra, beszédre is odafigyelni. A szereplőim jóval szabatosabban beszélnek, mint mi a 21. században.
3. Az egyik szereplőd a papi hivatást választja, miközben szerelmes… Ilyenkor megfordulnak a fejedben az olvasói elvárások, vagy keményen tartod magad a terveidhez?
Féltem ettől a karaktertől, hogy hogyan fogadják az olvasók. Ó, és meglep, mennyien szeretik. A kérdésre válaszolva, apróságokban hajlandó vagyok eleget tenni az elvárásoknak, de a nagy egészen nem változtatok. George sorsa meg van írva, és bármire vágynak is az olvasók, remélem, megértik majd, miért odakerül, ahova kerül a negyedik rész végén.
4. Van kedvenc karaktered?
Henry. Úgy ismerem már, mintha húsvér ember lenne. Velem nőtt fel, olyan rég született a fejemben. Ha egyszer vége lesz ennek a sorozatnak, nehéz lesz elszakadnom tőle, de mindig ő marad a legkedvesebb, a hebrencs kis vörös fiú.
5. Már kész koncepciód van a folytatáshoz, vagy hagytál magadnak szabadteret is, természetesen a történelmi tényeken túl?
A történet főbb fordulatai, a váz megvan. Tudom, hová fut majd ki az utolsó kötet, de hagyom, hogy a szereplőim, alakítsák a sorsukat. A lényeg, hogy a fővonaltól ne nagyon kanyarodjak el. Mostanában kezdtem bele például a 3. kötetbe, és hiába írtam vázlatot, mire a 9. fejezethez értem, minden felborult. De azt hiszem, ez jót tesz majd a sztorinak.
6. Hogy bírod a kritikát?
Nehezen. Jó adag megfelelési kényszer van bennem, ha valakinek nem tudok megfelelni, azt kudarcként élem meg, úgy érzem, nem vagyok erre a „pályára” való. (Ez persze hiba!) Tudom, hogy mindenkinek nem tetszhet, amit csinálok, nyomot hagy, jobban, mint az elismerések. Amúgy az építő jellegű kritikát szívesen veszem, és most már kezdem kiszűrni azokat is, akiknek csupán az ízlésvilága különbözik. Nehéz ez, ha az ember túl érzékeny, de tanulgatom, hogy ne omoljak össze a negatív véleményektől.
7. Magánkiadásban adtad ki a könyved. Hogy viszonyulsz a marketinghez?
Eleinte nehezen ment, és most sincs rá sok időm, de az utóbbi hónapokban sikerült szórakoztatóvá varázsolni a könyvkiadás ezen részét is. Sok képet osztunk meg néhány írótársammal a könyveinkről. Sokszor egészen lehetetlen közegekben. Sokan szeretik, és azóta többen írták, mennyire ötletes, volt már több vevő is emiatt. Túlzásba ezzel sem eshetünk, de beválik, épp úgy, ahogy az apró kulisszatitkok és regényszösszenetek. Most, hogy ezekre rátaláltam, ezt a részét is élvezem.
8. Van zsáner, amiben még kipróbálnád magad?
Ifjúsági könyvek vannak tervben, valamint tavaly írtam egy gyermek fantasyt, aminek a világban még több kis történet is fog játszódni.
9. A családod és a barátaid hogyan fogadták, hogy írsz, és ráadásul még a kiadásba is belevágtál?
Szerencsére a legtöbbjük nagyon lelkes, és támogat. Sosem hittem volna, hogy így mellém állnak majd. Sokan már olvasták a könyveimet, és számíthattam az őszinte véleményükre. Nagy szerencsém van, mert elfogadják a bolondságaimat. Már a kollégáim sem lepődnek meg, ha úgy beszélek Henryékről, mintha húsvér emberekről csevegnék.
10. Min dolgozol most?
A változások kora 3. kötetén. Az új idők hősei lesz a címe, és nagyon sötét, komor kötet lesz. Az események kiégetnek mindenkit, és ebben a részben senki sem mutatja épp a legjobb arcát. Sok megpróbáltatás vár rájuk, ami rányomja a bélyegét a lelkükre… A kötet várhatóan jövő nyár elejére készül el.

Köszönöm a válaszokat, és további sikereket kívánok!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése