2017. május 1., hétfő

Cornelie C. G.: Teremtő erő

Nem tudom mikor lesz energiám és időm hosszabb bejegyzést írni a blogra ezért mielőtt írnék a Teremtő erőről, teszek egy személyes jellegű kitérőt... A könyvről a dőlt betűs rész alatt olvashattok)
Pillanatnyilag az "összecsaptak a hullámok a  fejem felett" állapotában létezem, az új regény, ami egyik pillanatról a másikra talált rám, és azóta fogva tart, elrabolja az összes szabadidőmet és rendesen lerövidíti az éjszakákat is.

Nem számítva arra, hogy a közeljövőben írni fogok (az elmúlt évek ez irányú küszködése nem sok reményt mutatott), bevállaltam néhány molyos kihívást, és most, sajnos kényszeríteni kell magam, még akkor is, ha én választottam a könyvet, hogy elővegyek egy-egy kötetet a sok éppen olvasott közül, és haladjak vele. Ráadásul arra is figyelnem kell, hogy ne vágjon a témában, amit írok, mert az zavart okozhat. Amikor a Teremtő erő című könyvet elkezdtem még csak a kihívások könyvei vártak rám, viszont hogy a bejegyzés ilyen későn került fel a blogra, abba már a készülő regény is belejátszik. 
Időközben befejeztem Cornelie C. G. Érzelmi vírusveszély című könyvét is, ami a Teremtő erő előzménye. A romantikus-kommandós történet kellemes perceket szerzett nekem, de nem merem megígérni, hogy írok róla blogra a közeljövőben.

A Teremtő erő A magánkiadás gyöngyszemei - kortárs magyar könyvek kihívás egyik könyve, amit a szerzőtől kaptam meg olvasásra, ezért azonnal belekezdtem, hogy gyorsan tovább tudjam majd küldeni, ám a feladat néhány oldal után elveszítette feladat jellegét, mert beszippantott a történet. 
A regényben van krimi és romantikus szál, a tudományos felfedezés miatt feltételeztem egy kis sci-fi vonalat is, és bevallom, nem tudom, mennyi a valóság alapja az egyébként érdekesen és hihetően felvázolt tudományos kutatásnak. Ez pluszpont a történetnek.
A könyv másik erősségének a karaktereket, illetve a karakterek közötti kapcsolatrendszer felépítését érzem. Újabban divatos szóhasználat, hogy a szerelmi partnerek között működik a kémia, itt a nemektől függetlenül volt egy sajátos harmónia, összhang a "mese szerint" együttműködő felek között.
A kötet valójában egy másik könyv folytatása, ennek ellenére nem volt hiányérzetem, olyan jól lett beépítve a múlt a jelenbe, a szereplők kedvéért azonban tervbe vettem, hogy az első részt is elolvasom.
A borító nagyon tetszik, és bizony eldöntöttem magamban, hogy a Tiziana kegyeiért versengő két férfi közül, melyik, melyik,de azt is elmondom, hogy a számomra legkedvesebb szereplő nem a két lovag közül került ki. John, a magánnyomozó a humora és laza stílusa miatt lopta be magát a szívembe. 
Szeretettel ajánlom a könyvet mindenkinek, aki kedveli a kaland, a krimi és a romantika kellemesen kikapcsoló elegyét.
Köszönöm a könyvet az írónőnek!