2017. április 8., szombat

Végtelen Mezők Hétvége - Íráskényszer, válság, menekülő útvonalak

Most egy személyes hangvételű írás következik, ami talán érthetőbbé teszi a hozzám hasonló íróember ragaszkodását az irományához, a jelentkező indulatokat és a  védelmező-védekező ösztönök feléledését, ha támadás éri a "Művet".

A legjellemzőbb állapotok, amiket megélek egy-egy regény, novella írása során


Íráskényszer
Az íráskényszer - sokan talán úgy gondolják - a legjobb állapot, amit csak egy magamfajta kívánhat. Valóban szuper dolgok jöhetnek létre, hiszen a beszélgetésekből azt derült ki, hogy az olvasóknak is tetszenek az ilyenkor született részek. Ám ebben az időszakban egy felfokozott idegállapotban vagyok, minden külső, zavaró hatásra érzékenyen, feszülten reagálok, amellett, hogy szárnyal a fantáziám és dőlnek belőlem a szavak, sorok.  Ilyenkor valóban csodás dolgok születnek, mindaddig, amíg meg nem reked egy gondolatsor.  Ez bekövetkezhet zavaró külső hatásra, de néha egyszerűen csakúgy magától is elmúlik a kényszeres írás, például, ha sikeresen lezárok egy felpörgető jelenetet. Az eufóriát követi a csend, és néha a kudarcélmény,  ha befejezetlenül marad az adott szakasz. Úgy vélem, ez az ihletett, túlpörgetett állapot az, amit egyes művészek megpróbálnak alkohol, drog segítségével előidézni, ha nem jelentkezik magától. Mivel egyéb irányú kötelezettségeim is vannak az íráson kívül, nem élek ilyen pótszerekkel, ha nem megy az írás, sajnos nem megy. Nálam ilyenkor jön a válság, erről kicsit alább írok majd. Most jöjjön a

Tervezett írás

Most éppen ezt teszem. Ezt a bejegyzést néhány nagyon jónak vélt mondat, gondolat miatt kezdtem el írni. A  hét elején gyorsan begépeltem őket ide, és  megkerestem a megfelelő képeket, mivel  akkor nem volt több időm, nem folytattam. Ma pedig már szombat van, és szeretném feltenni a Végtelen Mezők Hétvége új bejegyzését, ezért most ebéd után, amikor egy kis csend van körülöttem, megírom az előzőekben összeállított vázlat szerint. Ha megírtam, egyszer-kétszer még átolvasom majd az egészet, és közzéteszem.   Így  megy a tervezett írás... Mi történik akkor, ha ez egy regény? Az ötlet születésekor általában tudom, van-e elég ismeretem elkezdeni a történetet... ha nincs, akkor már az elején keresem a megfelelő szakirodalmat, mert szükséges a következő lépés az

Anyaggyűjtés
Először az Interneten kezdem a kutatást, aztán ha kétségeim vannak az ott fellelt információkkal kapcsolatban, jönnek a szakkönyvek. Gyakran előfordul az is, hogy az elején úgy vélem, van elég ismeretem a témában, de aztán rájövök, hogy mégsem. Ekkor az anyaggyűjtésnek egy feszült, kapkodó változata következik, mert szeretném tovább vinni a  bennem alakuló történetet, de nem merem addig, amíg nem vagyok tisztában mindennel. Sajnos előfordult már, hogy annyira magával ragadott egy történet, hogy csak későn néztem utána valaminek, amiben bizonytalan voltam, és egy az adott körülmények között teljesen jónak tűnő, tuti kis részt kellett átírnom, kínkeservesen. Először el kellett fogadnom a jó tényt, amit én rosszul tudtam, és ennek megfelelően javítani. Iszonyatos kínszenvedés elpusztítani és így újraírni a korábban tökéletesnek vélt, de valójában hibás kis gyönyörűséget... Na, ilyenkor gyakran eljön a szörny, az ellenség, a


Válság
A válság jó esetben valójában nem is válság, hanem az írás, de különösen az eufória utáni kiüresedés, majd a töltekezés időszaka. Természetes, hogy a felfokozott, lelki-, idegállapot utána a szellem és a lélek is pihen, különben kiég (különösen ha valaki még stimulálja is ezzel-azzal). Hasznosan kell eltölteni ezeket a pillanatokat, családdal, barátokkal, zenével, tánccal, anyaggyűjtéssel, olvasással, utazással, ezer és ezer lehetőség van az íráson kívül, kinek éppen mire van szüksége. A válság, a pihenés során szerzett élményeket pedig felhasználhatjuk egy új vershez, novellához, regényhez.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, most következik a csendes elrejtőzés a bőröndben, a csendben, a sötétben, felkészülés egy újabb utazásra, kalandra...  (már ott van néhány sora egy jegyzetfüzetben)


Képek forrása: Pixabay

És végezetül: ezeket egyszerűen be kell szúrni, mert hogy ez a könyv ide kerülhetett az az Olvasóknak köszönhető. Hiába írok bizonyos szinten magamnak, magamról, miután az első írásom megjelent a nyilvánosság előtt, fontossá váltak az olvasói visszajelzések, és amikor ilyen formában érkeznek hihetetlenül hálás vagyok.

KÖSZÖNÖM, KEDVES OLVASÓIM!

Publioboox 2017. április 6.

Bookline 2017. április 3.



1 megjegyzés: