2016. október 30., vasárnap

Elolvasnád egy ismeretlen magyar írónő fantasy regényét?

Moly.hu

Nemrégiben a Mandiner.sci-fi cikksorozatának köszönhetően a téma legismertebb alakjainak véleménye vált olvashatóvá  a sci-fi és a fantasy magyarországi helyzetéről, a moly.hu-n pedig érdekes párbeszédek alakultak ki az egyes cikkek alatt. Több cikkben és beszélgetésben is felmerült a női írók helyzete, és lett egy kihívás is a témában: Fantasztikus Nők! 
Bevallom a bejegyzéseket olvasva kicsit elszomorodtam, több szempontból is hátrányos helyzetű fantasy regényem miatt: magánkiadásban jelent meg, nem felel meg a mai trendnek, nem angolszász gyökereken alapul. Mindezek ellenére, amellett is, hogy természetesen már tudom, hogy vannak hibái a regénynek, szeretném, ha többen megismernék. Hosszú évek munkája van benne, általában jó olvasói visszajelzéseket kapott, van már egy befejezett történetem ebben a világban, jelenleg is dolgozom egyen és további terveim vannak. Ezért ha blogolsz vagy részt vennél a fenti kihívásban, és megpróbálkoznál egy részben magyar hagyományokon alapuló, saját világú fantasy, e-könyv formátumú olvasásával és véleményezésével, keress üzenetben a blogon keresztül vagy az alábbi elérhetőségek egyikén.

Tullia meséi - Őrző Facebook oldal
Bogár Erika író Facebook oldal
Az e-könyvet emailben küldöm el, kérek visszajelzést, ha megérkezett, és kérlek, ne add tovább, ne töltsd fel megosztó portálokra. Köszönöm, ha nyilvánosan értékeled, köszönöm, ha jelzed, hogy félbehagytad, mert nem jött be, és köszönöm, ha esetleg személyes üzenetben írsz véleményt. 

Részlet a regényből:
"– Attól félek, nem éri meg a reggelt. Már alig van magánál, nem ismer meg engem sem. Örülök, hogy itt vagy, de félek, késő... Amíg jobban volt, minden nap várt. Minden éjjel úgy aludt el, hogy talán másnap itt leszel. Oly' büszke volt rád, de mégis szidott folyton. – Mélia szomorúan mosolygott. – Azt mondta, nem változtál semmit. Amikor híre jött, hogy megmásztátok a sziklákat, dühös volt. "Hát, nem megmondtam! Nem számít ennek, várfal vagy szikla!" – kiabált, de tudom, soha olyan büszke nem volt. A könnyeit nem rejthette el.
Triar erős markába fogta apja lesoványodott kezét és megcsókolta. Alder szempillája váratlanul megrezdült. Zavart tekintetét a mellette térdelő, leomló hajú férfira szegezte.
– Ki vagy te, harcos? Ismered a fiamat? Az üzenetét hozod? – kérdezte reménykedve.
– Apám...
Alder arca felragyogott, elmosolyodott."