 |
| Megvásárolható |
A könyvekkel való ismerkedésem
legelején azt tapasztaltam, hogy a sci-fi férfi műfaj. Később már úgy láttam
azért - teljesen szubjektív felvetés -, mert az alapkövetelményei nem
egyeztethetőek össze a női lélekkel. Kevés nő alkot tudományos-fantasztikus
műveket, vagy ha igen, sajátos hangot üt meg, mint például Szepes Mária.
Ekker Éva novelláinak egy része
is a tudományos fantasztikum határmezsgyéjén jár, és a női érzelemvilág az, ami
különlegessé teszi őket. A realisztikusabb írásoknak is megvan a maguk
misztikus varázsa és elgondolkodtató végkövetkeztetése. A címadó novellát, a Sarki
tűz címűt olvasva egyik tinédzserkori kedvencem, a Meghökkentő mesék
filmsorozat jutott eszembe. Ez a nosztalgikus, kellemes érzés kísérte végig
egész olvasmányélményemet. Nem sorban olvastam a történeteket, hanem a
tartalomjegyzékből egyet-egyet kiválasztva, ide-oda ugrálva. A Láncreakció a transzcendentális-utópisztikus "vezetőszál"
ellenére is romantikus hangulatot ébresztett bennem, míg A projekt elgondolkodtatott. Minden novella tartogat meglepetéseket, és
egyik-másik befejezése nagyot üt. Találkozhatunk bibliai utalásokkal,
valóságshow-val, kórképes korképpel, melyben fontos szerep jut a ma annyira
jellemző adrenalin-függőségnek. A karakterek szimpatikusak, bár egyik-másik a
helyzetéből - és úgy gondolom - a szerző szándékából adódóan, néha a szánni való kategóriába csúszott át. A novellákban erősek a párbeszédek, ezeken keresztül ismerjük
meg a szereplők gondolatait, érzéseit.
Néhány esetben hiányoltam a
leírásokat, szerettem volna határozottabb képet kapni a környezetről.
Természetesen találtam támpontokat, és nem lógtam a levegőben, de elbírtam
volna hosszabb tájleírásokat is, még akkor is, ha manapság egyre kevesebben
szeretnek ilyet olvasni. A kék
sziget-ben éppenséggel nagyon látványos, képszerű elemeket is találtam.
Összességében nagyon érdekes és
elgondolkodtató történetekben volt részem, melyek tanulságaival is
egyetértettem.
