Ajánló a Végtelen mezők vándora című kötethez

Köszönöm szépen Virizlai Richárd szavait! Ezek és az ehhez hasonló sorok adnak erőt, hogy az írás öröme és szépsége mellett vállaljam a nehézségeket is, az olyan prózai és hétköznapi feladatokat, mint a kiadókeresés, marketing, a kézirat utómunkálata, átdolgozása, korrektúráztatása...
 

"Ezelőtt még nem éreztem egy könyvnél, sem hogy nagy hírt szeretnék neki csinálni. Legyen szó bármilyen műről. Azonban, most hogy elolvastam Bogár Erika – Végtelen mezők vándora című könyvét úgy éreztem ezt meg kell, osszam veletek. Lassan a 4. napja hogy elolvastam, de még mindig ez a novellás kötet jár a fejemben. Annak ellenére, hogy azóta egy másik könyvet olvasok! Nagyon nagy hatással volt rám.
Magában a novellákban nem találod szembe magad, direkt spirituális-ezoterikus mondandókkal. Ennél sokkalta finomabb és összetettebb módon jelennek meg ezek a gondolatok benne. Valahogy megtalálta azt az arany középutat, ami bárki számára elfogadhatóvá és befogadhatóvá teszi ezen gondolatokat.
Nagyon mély, nagyon lelki, érzéki és bensőséges gondolatok fogalmazódnak meg a kötetben. Nagyon szépen egymásra építve olvashatod és élheted át mindazt a tanítást és tudást, amire minden embernek szüksége van! Számomra nagyon meghatározó és elgondolkodtató olvasmány volt! Képes volt megnyitni új távlatokat, nézőpontokat, hozzáállásokat az életemben. Képes arra e pár írás, hogy segítsen még jobbá lenni az embernek. Elsőre fel sem tudja fogni az ember, hogy mekkora hatást ér el ezen könyvecske.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne fejlődni és még jobb emberré válni! Lehet, hogy csak egyszerű történeteknek hat elsőre, de hatalmas tanítást és tudást kapsz általa!"

Hszien - Spirituális Központ és Galéria

Gondolatok Nádasi Krisz: Hogyan írjunk könyvet? című kötete kapcsán

Nem szeretem az írástechnikai szabályokat, és nem is tudom őket betartani, legalábbis az írás első stádiumában. Volt egy időszakom, amikor mindenáron tartozni szerettem volna valahová, és úgy gondoltam, ehhez jó eszköz, ha megpróbálom betartani az egyes kiadók vagy írói csoportok által javasolt, felállított(?) írástechnikai szabályokat. Ezeknek nem sok köze volt az általam addig elolvasott hasonló témájú könyvekhez. Sem A regény művészete Milan Kunderától, sem Fritz Gesing Kreatív írás című könyve nem hatott rám olyan bénítóan, mint ezek az újonnan megismert diktatórikus, angolszász írástechnikai munkákon alapuló szabályok. Ezeket szem előtt tartva egyszerűen nem tudtam írni, így szó szerint.
Egy konkrét esetben például, ültem a gépem előtt, fejemben egy sztori lassan csirázó magjával, épp átkattintottam az egyik írástechnikai tanácsadó oldalról - amit szabadidőmben már többször átböngésztem -, a szép fehér word file-ra  és egyszerűen képtelen voltam úgy elkezdeni az alkotást, a regényt, ahogy azt bemagoltam. Sőt sehogy sem tudtam elkezdeni, semmit nem tudtam leírni... Vizsgadrukk, függöny, áramszünet. Mintha két végtelenbe tartó egyenes futna egymás mellett: az egyik az írástechnika, a másik a fejembe kavargó történet. Valahol a távolban összeérnek, vagy ez csak a látszat?
Be kellett látnom, hogy ez nekem nem megy, adott kiadók, adott csoportok számomra nem elérhetők. Szerintem a kezdő írók számára ez az egyik legnehezebben elfogadható helyzet, ám ennek feldolgozása nem leszűkíti, hanem kiszélesíti a lehetőségeket. Az elején ugyanis a kedvenc könyveink kiadóihoz szeretnénk tartozni, még akkor is, ha nem abban a műfajban vagyunk esélyesebbek, mint amit egyébként olvasni szeretünk. A belátás és az útkeresés is a fejlődés része. Nekem sok-sok kudarcon, csalódáson és sértődésen át vezetett az út addig, mikor végre beláttam, hogy még mindig tanulnom és fejlődnöm, vagy ha így jobban tetszik, változnom kell.
Akkor most rá is térhetünk Nádasi Krisz könyvére. (Pedig nemrég megfogadtam, hogy személyes okokból nem írok róla...) Minden kezdeti ellenérzésem mellett is ez egy jó  könyv. Elsősorban azért mert ajánló, közvetlen stílusban íródott, nem a megmondó ember "mindentudása" sugárzik a lapokról. Az olvasás során volt néhány üzenetváltásunk Krisszel, akit nagy örömömre személyesen is ismerek...  Leírtam, miben kételkedem, mi az, ami szerintem  nem úgy van, és megállapodtunk, hogyha lehetőségünk lesz, ezeket a kérdéseket személyesen beszéljük meg. 

"Az írást meg lehet tanulni? Igen!" Ez áll a könyv hátsó borítóján. Ez az "Igen!" az ami sokakban kétségeket ébreszt, pedig, ha szigorúan vesszük, ez így van. Az írást, a helyes fogalmazást, az alapokat ahhoz, hogy egy összeszedett, mások által is értékelhető munkát adjunk ki a kezünkből meg lehet tanulni. A bestsellerek és az egyes korok "jó könyvei" pedig nem az írástechnikának vagy a hibátlan helyesírásnak köszönhetően lettek azok, amik. Ahhoz valami más kellett, nevezhetjük tehetségnek, a múzsa csókjának, szikrának. Szóval ez a könyv sem a bölcsek kövét rejti, viszont abban mindenképpen segít, hogy kezdő vagy már gyakorlottabb tollforgatóként, billentyűzetkopogtatóként rendszerezzük már megszerzett tudásunkat, megerősítsük tapasztalatainkat.

Sok olyan javaslatot, ötletet, módszert találtam a könyvben, amit én is használok, akár ösztönösen, akár azért mert az évek során szerzett tapasztalatok rávezettek arra, hogy így a legjobb.

Ezek a gyakorlati dolgok a legértékesebbek számomra ebben a könyvben.
Nem vitatkozhatok azoknak a módszereknek a magyarázataival sem, amiket személy szerint én nem használok, mert ezekben a leírásokban  megtaláltam a választ is, hogy nekem miért nem jöttek be. Mert sok olyan van, ami személyiség-, embertípus-függő, sőt a műfaj is számíthat, amiben az illető alkot. Krisz úgy segít és tanít, hogy közben szem előtt tartja, hogy az alkotás egy folyamat, ahol a szabályok mellett szükség van levegőre, szabadságra, kiskapukra.
Nekem egyébként az a véleményem, hogy bármikor bevillanhat a kis szikra, amitől valaki, akár az írástechnikai  szabályokat is felrúgva, jó könyvet, sőt bestsellert is írhat. Nem mellesleg a világirodalom története is ezt mutatja...

Krisz Nadasi writes

Diana Soto: Nézz fel a Holdra

Diana Soto verses kötete a Nézz fel a Holdra nem könnyű olvasmány. A versek témája, tartalma, de formájuk sem engedi meg az olvasónak, hogy elandalodjon, mint egy dal vagy szonett olvasása során. 

A versek a rideg valósággal szembesítenek, egyéni és társadalmi szempontból egyaránt. Felcsillan ugyan bennük a remény, de legtöbbször a reménytelenséggel találkozik az olvasó. Erős társadalomkritika fogalmazódik meg a sorokban, megjelenik az elvágyódás, a magány, a csalódás, a sikoltó szeretethiány. Helyenként cinikus, szatirikus sorokat olvashatunk. Írásaiban Diana Soto feltárja a lelkét, megosztja a világgal legmélyebb érzéseit. A színes, beszédes grafikák néha hátborzongatóan reflektálnak a versekre.

Néhány vers címe, melyek sorai megfogtak: A változások kapujában, Édesapa, Szabadságba zárva, Eltévedt suttogás, Vártam, Mária Antónia éneke (drámarészlet), Ékszeres doboz, Az idő madara, Leány, Alantas alliteráció, Zokogó kismadár.

Diana Sotonak érdemes lenne a prózaírással is foglalkoznia, mert az abszurd, cinikus, időnként nyers, naturalisztikus, tömény és megrázó gondolatok sokszor feszegetik a vers határait, és talán a szatirikus, rövid prózában lehetnének igazán ütősek.  

A kötet végén közölt Ajándék novella  is a prózaírás irányába mutat, hiszen kellemesen olvasmányos.

Megvásárolható

Keira Christie: Rejtély az Open Air Hotelben

A történet egy szervezet, a főszereplők munkahelyének bemutatásával indul. Az elején úgy éreztem, hogy a Merit Humán Erőforrás Tanácsadó Rt., és működésének leírása túl nagy hangsúlyt kapott a gördülékenység és a történések rovására. Volt azonban előnye is a lassú kezdésnek, részletesen megismerhettük a szereplőket.

A bevezető után egy céges kiránduláson, a címben szereplő Open Air Hotelben gyanús baleset történik. A helyszínre érkeznek a rendőrség képviselői és megindul a nyomozás, közben szerelmek szövődnek, kapcsolatok érnek véget, és mintha mi sem történt volna, tovább folyik a céges kirándulás. Az ügy felgöngyölítésében ilyen-olyan módon segítenek a Merit dolgozói és az ő hozzátartozóik.

A szereplők kezelésénél meglepett hogy a korábban már megismert személyek néha úgy tűntek fel egy-egy jelenetben, mintha akkor bukkantak volna fel először. „Egy őszbe hajló halántékú, alacsony, komoly férfival tért vissza.” – jelenik meg például egy jelenetben Máté, az egyik korábban már megismert tulajdonos.

Mindemellett is a jól megalkotott szereplők adják a regény erejét. A képszerű leírások és a könnyed nyelvezet pedig filmszerűen pergővé teszik az elején kissé nehezen induló cselekményt. A történet végére pedig valahol érthetővé is vált a lassú, részletes cégbemutatót magába foglaló kezdés, hiszen a regényben fontos szerep jutott a Meritnek, tulajdonképpen az volt a kulcs, mindennek oka. Szóval, ahogy az orvosi krimik a járványokról és betegségekről szólnak, a gazdasági krimikből sem hiányozhat a gazdasági rendszerek részletes bemutatása.

Megvásárolható

T. C. Lang: A Lámpás nyomában

Sajnos még nincs e-könyv olvasóm, így e-bookot csak szűkre szabott itthoni szabadidőben, számítógépen olvasok. Mivel busszal járok a sok várakozási idő olvasással telik, azonban egyelőre csak nyomtatott könyvekével. Így történt, hogy A Lámpás nyomában e-book változatával csak sokára végeztem. Vegyes érzésekkel vívódom, és ez nem a történet kivitelezésének, hanem a témának szól. Tisztázatlan a viszonyom az angyalos történetekhez, csak nagyon ritkán olvasok róluk, akárcsak sötét testvéreikről, a vámpírokról. Tudom, hogy ezek is fantasyk, de hozzám a dark vagy hard fantasy áll közelebb. Egyetlen vámpírt csípek, egy filmbélit, Mitchellt, az őt alakító színész, Aidan Turner miatt. Angyalos történeteket pedig barátságunk folytán csak Rose Woods-tól olvastam. A szent és profán kapcsán annyit tudni kell rólam, hogy tanultam vallástörit, és mély tisztelettel kezelem az emberiség történetének eme veszélyes területét. Ezért a rizikós hit témát kerülve, abszolút fikcióként tekintettem a könyvre, így egy jól felépített misztikus háttértörténeten alapuló romantikus kalandregényt kaptam. Kicsit a klasszikus western történetekre emlékeztet a főszál, ahogy a naiv főhősnő életébe betoppan a titokzatos, sebesült mesterlövész. Jelen esetben egy angyal. Az élet egyéb dolgaiban sokkal tapasztaltabb idegen pedig nehezen fogadja el a vadnyugati porfészek (a halandók világának) egyszerű szabályait. A történetvezetésben volt két szakasz, amiket kuszáltnak éreztem. Ronael, a fejezetek közé ékelt tényszerű, párbeszédektől mentes, leíró története némileg megtörte a lendületet, igaz, ezt követően változás is állt be az eseményekben.  A rövid epilógust pedig hektikussá tették a gyors időbeli ide-oda ugrálások.  Mindezek után is azt mondhatom, hogy egy kellemes, könnyű kalandban volt részem, kedvelhető szereplőkkel. Hoppá! Valami még eszembe jutott! A pokolbéli jeleneteknél volt egy pillanat, amikor felbukkant néhány horror-elem. És azt kérdeztem:  Miért nem volt eddig? Ez kellett volna ide! Kicsivel több kegyetlenség, nyers, érzékletes leírások…

Megvásárolható

A 87. Ünnepi Könyvhét képei

Eltelt az izgalommal várt dedikálás. Délelőtt a kellemes időben lassan sétálgattak az emberek a győri Baross úton a könyves standok között. Olvasóként, beszélgetőtársként és íróként is vettem már részt író-olvasó találkozókon, könyvbemutatókon. Sajnos a közönség érdeklődését még az ismert íróknál sem vehetjük természetesnek, ahogy a könyvvásárlást sem. Így csak reménykedhettem, hogy alig ismert helyi szerzőként érdeklődést keltenek a könyveim. Részem lett kellemes beszélgetésekben, vásárolták a köteteket, kedves ismerősöknek ajándékoztam is, és persze dedikáltam. Szép nap volt, és csak most esik...

A Könyvbarlang antikvárium standja a könyveimmel

Én

Tőke Péter Miklós íróval, háttérben a Baross út

Közeli kép a könyvekről

Írok!!! Könyvhét van, dedikálás és kedvezményesen kapható az Őrző!

Beleolvastam és maradt: az Álomőrzők blogregényt dolgozom át. 

Ez is fantasy, ám ez a történet sokkal-sokkal romantikusabb, mint az Őrző, kevesebb harc, több szerelem, érzelem. Azért nem szakítok teljesen a történelemmel és a hősökkel, hiszen találkozhattok lovagokkal, szerzetes testvérekkel, nyomozókkal (!), orvosokkal... Játszom kicsit a dimenziókkal, a mi valóságunkat keverem egy középkorihoz hasonló világgal.

Ezt a dalt a blog egyik rendszeres olvasója ajánlotta, szerinte illik Mark és Eliza történetéhez. Igazat kellett adnom neki, hiszen Leander zenéje fantasztikus, ráadásul a dal szövege és a történet közötti összecsengés is vitathatatlan.

Szóval írok... Részlet a bejegyzés végén!

Szombaton 10 és 12 óra között dedikálok Győrben, a Könyvbarlang antikvárium standján, de tegnap már beszaladtam a Belvárosban, mert délután dedikált Benkő László író, akit történelmi regényeiről ismerhettek. Ő írt ajánlást, illetve fülszöveget a Végtelen Mezők Vándora kötethez. Így amellett, hogy vittem neki a könyvecskémből, ismét léleképítő és ihletadó beszélgetést folytattunk az írásról, könyvekről, könyves eseményekről és a lassan ránk szakadó esőről. 

Szerencsére az eső csak kicsit előzte meg a hat órát. Így sikerült gyorsan összepakolni a standot, és megmenteni a könyveket és a könyves ajándéktárgyakat. Szeretettel ajánlom minden könyvbarátnak a Könyvbarlang antikvárium honlapját. Ha szombaton Győrben a Könyvbarlang standját keresitek, délig engem is ott találtok, akkor is megyek, ha esik. De azért kellemesebb lenne napsütésben!

Részlet az Álomőrzőkből (ez volt a blogregény címe, jelenleg munkacím, de már egy új cím is feltűnt a színen, egyelőre még titkos):

A folyóparti úton haladtak, Eliza úgy érezte, mintha rendőri kíséretet kapott volna, annyira rideg és távolságtartó lett a férfi. Nyoma sem volt már a csodás hangú, varázsos szavú mesemondónak. A doktornő minden pillanatban arra várt, egyszer csak félrehajtja a zakója szárnyát, hogy mindenki lássa oldalán a fegyvert. Egy kanyar után a folyó a hátuk mögé került, és egy nemrég épített park fiatal fái közé léptek, melyek még nem adtak árnyékot. Gyerekzsivaj hallatszott az újonnan átadott játszótérről. Eliza a homokozó körül futkározó apróságokat figyelte. A parkon túl már látszottak a szorosan egymás mellett parkoló személykocsik.
A bogárhátúhoz érve Eliza remegő kézzel tette a kulcsot a zárba. Megmerevedett, mikor megérezte Mark kezét a vállán. Megfordult. Az autónak támaszkodva nézett fel a férfira. Várta, talán mond valamit, de csak némán figyelte őt. Aztán lassan fölé hajolt. Eliza felemelte a kezét, ujjait a férfi szájára szorította.
– Mark, kérem, ne – suttogta.
– De, igen, Eliza. Kérem – súgta vissza Mark.
Eliza Mark mámoros zöld szemét nézte, a férfi szája már majdnem az ajkához ért, amikor a közelből fékcsikorgás hallatszott. Olyan hirtelen fordult el, hogy a feje Mark orrához csapódott. A férfi kezét az arcára szorítva előregörnyedt, selymes, hosszú haja előrehullott. A doktornő aggódva hozzáhajolt, de nem bírta megállni nevetés nélkül.
– Ne haragudjon!
– Ez elég egyértelmű figyelmeztetés volt… – nyögte Mark.
– Vérzik az orra? – Megpróbálta elhúzni a férfi kezét az arca elől.
Mark a fejét rázta.
– Nem szédül? Elkísérjem az autójához? – kérdezte Eliza.
– Én meg kísérjem vissza? – Mark kiegyenesedett. A szeme könnyes volt, sziszegve nyomkodta az orrnyergét, de a szája sarkába már ott bujkált a mosoly.
– Nő még nem volt rám ilyen hatással, doktornő – mondta, könnyedén meghajtva magát.
Eliza nem volt biztos benne, hogy szándékos meghajlás volt-e, vagy csak megszédült, és egy kicsit rájátszott, de vitathatatlanul gáláns gesztus volt.
– Köszönöm, Mark – a kezét nyújtotta. A férfi egyetlen pillanatra megérintette, aztán hirtelen megfordult.
– Most mennem kell – mentegetőzött rekedten.
Eliza már csak a hátát látta. Lehunyta a szemét, kezét az ajkához szorítva a kocsijának dőlt. Tisztában volt vele, soha nem csókolózhat Markkal, még csak kíváncsiságból sem. Mert ha az a csók olyan lenne, amilyennek elképzelte, fenekestül felfordítaná az életét. 

Még egy apróság: jelenleg akciósan kapható e-könyvben az Őrző!  

Nehéz a döntés...

Hosszú kihagyás után újra neki kezdenék írni, de nem tudom, minek álljak neki. Két regényt már csak át kellene dolgozni, a Tullia meséi második részét is elkezdtem, és vannak jegyzetek a Sárkányvadászok novellafüzér folytatásához. Három fantasy és egy romantikus kalandregény...

Álomőrzők címmel futó romantikus fantasym blogregényként indult, ideje lenne igazi regénnyé átdolgozni. Kedvcsinálónak néhány kép, melyek egy-egy részt színesítettek.

Mark és Eliza búcsúja

A Sárkánykehely

Ez a történet egy orvosnő és egy a lovagkorhoz hasonló, párhuzamos világból származó férfi  szerelméről szól.

Kulcsár Nárcisz készítette ezt a gyönyörű rajzot a Naptánc borítójának.

Fürge Szarvas, a renegát indián a múltból

Főszereplői Burt Iversen, a sájen-dán származású katonatiszt és Márton Stefi, műfaja romantikus kalandregény.  A történet egyszer már megjelent magánkiadásban, de a kritikák szerint és - ma már - szerintem sem volt még kiadásra kész. Rendbe lehetne hozni...

A Sárkányvadászokat a Dragon Age képei ihlették, egy blogos írócsoport játékából nőtte ki magát három harcos meséjévé. Egy-egy külön novellát terveztem a jóképű Tyrnek, a titokzatos Lyrnának és a bolondos Delponak. Végül egy utolsó, negyedik történetben minden a helyére kerülne. Tyr története kész, és ha minden jól megy, idén megjelenik az új Győri Antológiában.

A történetet ihlető kép

A Tűz Őrzője, a Tullia meséi következő része jegyzetekben és nagyrészt még a fejemben létezik. Hiador, a fiatal kovács körül bonyolódnak az események. A fiatalember Hutar földjén él, Tras király - Triar utódjának - lánya, Tirla beleszeret, és ezzel sok ellenséget szerez a fiatal mesterembernek. 

Triar, Hiador terrája

Ha valakinek megtetszett valamelyik történet, kérem, jelezze. A visszajelzések megkönnyíthetik számomra a döntést.

Ünnepi Könyvhét - Dedikálás

Az Ünnepi Könyvhéten a Könyvbarlang antikvárium standján leszek Győrben. A Tullia meséi - Őrző fantasy regényből és a Végtelen Mezők Vándora, nemrég megjelent novellás kötetből is viszek nyomtatott példányokat. Szeretettel várok minden érdeklődőt 2016. június 11-én 10:00 és 12:00 óra között!

 

 

Egri Zsanna – Hauser Tamás – Kocsis Nagy Noémi – Violet C. Landers – Saláth Barbara – Szamilák Tünde – Tiszlavicz Mária: Egy őrült történet

Egy őrült történet – érdekes címválasztás, ami úgy érzem, inkább az ötletnek szól, hogy több író dolgozott együtt, mint a történetnek, ami végeredményben egész jó kis kalandregény.
 !Spoiler! 
Még úgyis, hogy a kedvencemnek Steve-nek elég kétes szerep jutott a könyvben. 
!Spolier vége!
Azért őt emeltem ki, mert Steve-nél, indián nevén Lopakodó Tigris-nél vettem észre leginkább a bizonytalanságot a karakter-kidolgozással kapcsolatban. Ha egy író munkája lett volna a regény, azt mondanám, következetlenségről van szó, de mivel itt hét író dolgozott együtt nem ez az eset áll fenn. Sokkal inkább a szerzők közötti (vélemény)különbségről lehet szó, hiszen a szereplőkhöz való viszony, a karakterek kidolgozása sokat elárul egy-egy íróról. Egyébként nekem tetszettek a regény fordulatai és a hangulata, melynek megőrzésére és egységére érezhetően törekedett minden közreműködő. Sajnálom, hogy időhiány miatt nem tudtam úgy olvasni a befejező részeket, ahogy szerettem volna, vagyis minden egyes befejezés előtt újra elolvasni legalább az utolsó előtti fejezetet. Érdekes lenne, többször elolvasni az egész könyvet, az olvasások között kisebb-nagyobb szünetekkel, mindig más befejezéssel. Így talán tisztább kép alakulna ki a szereplőkről, és jobban összekapcsolódhatnának a szálak.
Összességében egy izgalmas, helyenként misztikus, ezoterikus kalandregényt olvashattam, amit színessé és különlegessé tesz, hogy több író munkája. A kísérletező kedvű kalandregény rajongóknak mindenképpen ajánlom.

Megvásárolható

Sylvia River: Reményhajsza I.

Bevallom, amikor olvasni kezdtem a Reményhajszát, kicsit furcsán éreztem magam. Miközben Guns N’ Roses és Bon Jovi számok kavarogtak a fejemben, azon gondolkodtam, helyes volt-e ilyen ikonikus neveket (Richie, Axl, John, Bryan) választani az együttes tagjainak. És ha már igen, miért maradt ki a szexis dobos Tico Torres és Slash, az örökké a szájában lógó cigivel. Szóval rám olyan mértékben hatott a feltehetően szándékos utalás – bizonyítva, hogy boldogult tini korom rocker évei nem múltak el nyomtalanul –, hogy a párhuzam el is vonta egy időre a történetről a figyelmem… Emellett hozzá kellett szoknom az aprólékos írásmódhoz is. Míg aztán a rocker-romantika átváltozott izgalmas akcióregénnyé. Na, innen már nem hiányzott Tico, de még a varázskezű gitáros Slash sem.

Kárpótoltak a belépő új szereplők és a kalandok. Izgalomban, vérben, akcióban és bajban nem volt hiány.

!Spoiler!

Nekem egy kicsit rontotta az összképet, hogy az írónő hatalmas veszélyekbe és kínokba sodorta ugyan a szereplőit, de nem merte vállalni az igazi tragédiát. Érdekes, hogy erről megint a kamaszévek jutottak eszembe a csupa vér, fegyvert csak ritkán töltő, törött térddel is kiválóan verekedő, mindent megúszó akciósztárokkal.

!Spoiler vége!

Van, amikor egy történet az újszerűsége, a különleges atmoszférája miatt bűvöl el, a Reményhajsza épp az ellenkezője miatt fogott meg. Ebben a regényben egyszerűen otthon éreztem magam. A hangulata, a felfedezett párhuzamok visszavittek az időben, egy kellemes emlékekkel teli korszakba. A szereplők beszédstílusa, a kommandósok körüli események, a minden jó fej párra talál, a filmszerű képek és a folytatásért kiáltó függővég ugyancsak azt az érzést erősítették bennem, mintha egy alámondásos videokazettán futó, régi jó kis akciófilm(sorozat) könyvváltozatát olvasnám.

Megvásárolható

Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp és más furcsaságok, avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak

Nádasi-Ozsvár Andrea Bosszantöpp és más furcsaságok, avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak című könyve nagyon megfogott. Anyaként és meserajongóként azt kell mondanom, ma a túltelített mesekönyv piacon egyáltalán nem egyszerű jó mesét találni, és a szakavatottak is azt vallják, nehéz jó mesét írni. Elsőre elbűvöltek a nevek és a rajzok. Jó hangulatú, beszédes nevekkel könnyű szerethetővé tenni a főhősöket a gyerekek számára. A barátságos, kedves rajzok pedig azonnal megfogják az apróságokat, ha a mese felolvasása közben megkérdezik: „Megnézhetem a képet?” A színes illusztrációk Főgel Alexandra munkáját dicsérik.

A szerző könnyedén, mesterkéltség és erőltetettség nélkül fűzi össze a fantáziavilágot, „Varázsvilágot” a hétköznapi valósággal, ahogy a gyerekek. Személyes kedvencem – mint a szegény szörnyek kedvelőjének – Zebulon, a zámpírzokni lett, de találkozhatunk még Csíkoshátú Bőröndös Sompolykával, porcicákkal, csigákkal és icipici boszorkánnyal, hogy csak néhány mesealakot említsek, és természetesen Rebivel. Rebeka egy ízig-vérig mai kisiskolás. A főszereplőválasztást rendkívül jó ötletnek tartom. Hiszen így a mesekönyvet sokkal könnyebb odaadni egy olvasást gyakorló elsősnek, másodikosnak mintha a főhős ovis lenne. Ugyanakkor bármelyik történet – hossza és jól érthetősége miatt – az olvasni még nem tudó kicsiknek is jó esti mese lehet. Egyetlen gond merülhet fel, hogy a gyerkőcök nem alszanak el egy-egy mese végére, hanem feszülten figyelnek, és még egyet követelnek…

Megvásárolható