Nádasi-Ozsvár Andrea Bosszantöpp és más furcsaságok, avagy Rebimesék
félősöknek és bátraknak című könyve nagyon megfogott. Anyaként és
meserajongóként azt kell mondanom, ma a túltelített mesekönyv piacon
egyáltalán nem egyszerű jó mesét találni, és a szakavatottak is azt
vallják, nehéz jó mesét írni. Elsőre elbűvöltek a nevek és a rajzok. Jó
hangulatú, beszédes nevekkel könnyű szerethetővé tenni a főhősöket a
gyerekek számára. A barátságos, kedves rajzok pedig azonnal megfogják az
apróságokat, ha a mese felolvasása közben megkérdezik: „Megnézhetem a
képet?” A színes illusztrációk Főgel Alexandra munkáját dicsérik.
A szerző könnyedén, mesterkéltség és erőltetettség nélkül fűzi össze
a fantáziavilágot, „Varázsvilágot” a hétköznapi valósággal, ahogy a
gyerekek. Személyes kedvencem – mint a szegény szörnyek kedvelőjének –
Zebulon, a zámpírzokni lett, de találkozhatunk még Csíkoshátú Bőröndös
Sompolykával, porcicákkal, csigákkal és icipici boszorkánnyal, hogy csak
néhány mesealakot említsek, és természetesen Rebivel. Rebeka egy
ízig-vérig mai kisiskolás. A főszereplőválasztást rendkívül jó ötletnek
tartom. Hiszen így a mesekönyvet sokkal könnyebb odaadni egy olvasást
gyakorló elsősnek, másodikosnak mintha a főhős ovis lenne. Ugyanakkor
bármelyik történet – hossza és jól érthetősége miatt – az olvasni még
nem tudó kicsiknek is jó esti mese lehet. Egyetlen gond merülhet fel,
hogy a gyerkőcök nem alszanak el egy-egy mese végére, hanem feszülten
figyelnek, és még egyet követelnek…
 |
| Megvásárolható |
