Az éjjel, ami a miénk volt (novellarészlet)
(Ha még nem olvastad a regényt, a részlet spoilert tartalmaz.)
Tilda kora délután úgy gondolta, Sven túl van a nehezén, és nem kell tovább őriznie. Lement a nappaliba. Josh a hatalmas négyszemélyes grafitszürke kanapén aludt elnyúlva, motoros nadrágban, mezítláb, félmeztelenül. A bőrdzsekije és a bukósisakja egy bőr hátizsák és egy félig üresnek tűnő gitártok társaságában az egyik fotelban hevert.
Tilda finoman megérintette a férfi vállát, de ő meg sem mozdult.
– Josh! – szólongatta, újra végigsimítva a bőrét. – Josh, ébredj!
A férfi hirtelen magához rántotta, és átölelte.
– Honey! – sóhajtotta rekedten.
Tilda, Josh vállára támaszkodva feltolta magát. A férfi megrázkódott, kinyitotta a szemét. A lány, kezét a mellére szorítva lehuppant a háta mögött álló fekete dohányzóasztalra.
– Ne haragudj! – kérte a férfi. Felült, hátratűrte arca elé hulló haját, majd hosszú szakállát simogatta. – Álmodtam.
– Megijesztettél, nem is kicsit, de már semmi baj. Hozzá igyekszel haza? – kérdezte a lány gyengéden, bár még elég gyorsan szedte a levegőt.
Josh rövid csend után a szíve fölé emelte a kezét.
– Itt van velem – mutatta.
– Álmodtál róla, én meg felzavartalak – mondta Tilda, bűnbánó mosollyal, a férfi szemébe nézve –, jobb lett volna, ha hagylak aludni, de dolgoznom kell.
A hátsókertre néző panorámaablak mellett elhelyezett gótikus, csipkével és fémláncokkal díszített, fekete, selyem spanyolfal mögé lépett, és felemelte a laptopot az íróasztalról.
A térelválasztót Anette, a Black Miracle énekesnője, egyben Tilda volt gimnáziumi osztálytársa és egyik legjobb barátnője ajándékozta nekik a dolgozósarok leválasztásához.
Amikor felállították, Anette Tilda fülébe súgta, hogy mostantól nagyon vigyázzon, mert a szexi térelválasztó felerősíti majd Sven romantikus oldalát. Az énekesnő jóslata valóra vált, mert a férfi a legképtelenebb időpontokban és helyzetekben zavarta meg Tildát, hogy valami zenei újdonságot mutasson neki, beszélgessenek, vagy legtöbbször a hálószobába csalogassa. A szép emlékek csak fokozták Tilda szomorúságát. Gyorsan visszalépett Josh elé.
– Készítek néhány szendvicset. Gyere fel, ha te is megéheztél. Aztán majd a konyhában dolgozom. Tolmács és fordító vagyok. Ez itt a spanyolfal mögött az én kis dolgozószobám, de most maradj csak itt pihenni. Úgysem tudom mással meghálálni, hogy segítettél Svennek. Ha már nem tudsz aludni, nyugodtan nézz tévét, hallgass zenét, vagy próbáld ki Sven gitárjait – intett körbe a helyiségben.
A gitárok a kanapé mögötti fal alsó részére rögzített állványokon sorakoztak, felettük bekeretezett koncertfotók és bakelitlemezek függtek. A szemközti falat hatalmas tévé uralta, melyet egy hangfalrendszer elemei vettek körül. A félemelet alatt helyezkedett el a ház garázsa, ennél a falnál kapott helyet Sven számítógépe, és itt gyűjtögette a hangtechnikai eszközeit, hogy egyszer megvalósíthassa az álmát, egy saját stúdiót.
– Engedély nélkül nem nyúlok más hangszeréhez – mondta Josh komolyan, és felállt.
– Van neked rossz tulajdonságod? – mosolygott rá Tilda, az arcát fürkészve.
A férfi felnevetett, és Tilda azon töprengett, hol lehet valójában a Honey nevű lány, aki miatt még e hihetetlen kacagás közben sem tűnik el a szomorúság a szeméből. Remélte, hogy nem a baleset során történt vele valami. Kíváncsi volt, de nem akart ajtóstól rontani a házba.
– Te énekelsz és gitározol, ugye? – kérdezte.
Josh bólintott.
– A neved is ismerős, de a leggyanúsabb a hangod. Most lettem biztos benne, hogy Sven több demo felvételén is szerepelsz.
– Játszottunk együtt néhány fesztiválon is, amikor eljött New Yorkba.
Sven szinte egész nap aludt, ha rövid időre fel is ébredt, zavart volt. Tilda ilyenkor rávette, hogy igyon pár korty vizet, nehogy kiszáradjon. A gyengéd érzelmek helyett már csak a felelősségérzet vezette, miközben egyre gyűlt benne a harag. Ha egyedül vannak, mentőt hív, és elviteti Svent, de Josh jelenléte megnyugtató volt a számára. Sven miatt nyitva hagyta a konyhaajtót, így azt is hallotta, ahogy Josh többször kiment dohányozni a teraszra, majd utána rendszeresen felment a hálóba, hogy ellenőrizze Svent. Néha hozzá is benézett, biccentett, aztán eltűnt, mint egy árnyék. A szótlansága, a csendes bánat a szemében arra késztette Tildát, hogy átgondolja a kapcsolatát Svennel.
Csalódást és keserűséget érzett, melynek következtében a befejezett fordítást nem a szokásos kísérőszöveggel küldte el a főnökének, hanem megkérdezte, szükség lenne-e újra a munkájára a göteborgi irodában.
Az estefelé érkező nemleges válasz a végsőkig fokozta az elkeseredését, aztán a keserűség dacba váltott át, és tettvágyat hozott magával. Visszaült a számítógép elé, hogy otthon, Göteborgban, a szülei házához közel bérelhető helyiséget keressen.
Elküldött néhány érdeklődő e-mailt, és végre kisírta magát. A mosogatóhoz lépett. A helyiségben sötét volt, csak az utcai lámpák fénye világított be. Megérezte, hogy nincs egyedül, a férfiparfümmel keveredő cigarettafüst szokatlan volt ebben a lakásban. A következő pillanatban tetovált karok ölelték át hátulról.
– Hallottam, hogy sírtál. – A rekedtes, mély suttogásra és gyengéd érintésre Tilda egész teste rezonált. – Hajnalban eltűnök, szeretnék elköszönni tőled.
A lány megfordult, és várakozva nézett a férfira, aki úgy tűnt, meglepődött egyértelmű reakcióján, mert zavartan viszonozta a pillantását. Tilda két karjával átfonta a nyakát.
Josh egyik keze a lány fenekére siklott, a másikat a tarkójára simította. Lehajolt, és ajkát végigfuttatta a bőrén a kulcscsontja felett a nyakáig. Tilda átengedte magát az édes zavarnak, amit az ölelés váltott ki belőle. Kis büszkeséget és elégtételt is érzett, hogy Josh nála keres vigaszt. A férfi szája a száját kereste. Tilda finoman mozdult, és az ajkuk összeért. A bajusz és a dús szakáll újszerű érintése felkavarta az érzékeit, felsóhajtott. Josh azonnal reagált, keze belemarkolt a fenekébe, és feszülő ágyékát a lány hasához szorította. Mély, rekedt nyögése magához térítette Tildát.
– Ki vagyunk bukva, Josh, mindketten megbánnánk. Nem tudom, ki az a lány, de ha úgy szereted, ahogy hiszem, akkor te is tudod, hogy ez nem helyes – súgta a fülébe, a levegőt kapkodva. Érezte, ahogy a férfi megremeg. Nyugtatóan simogatta a haját, a tarkóját. – Fürödj meg, és aludj még egy kicsit!
– Bocsáss meg! – mormolta Josh, és még szorosabban ölelte. – Tudod, sokkal több rossz tulajdonságom van, mint Svennek. Honey okos kicsi lány, és még tanul. Jobb neki nélkülem.
– Vagy minden éjjel a sötétséget hallgatja és téged vár – mosolygott rá Tilda gyengéden, és megpuszilta a férfi arcát a szakáll felett. – Messze van New York, vigyázz magadra! Ha bármelyikünk el is veszíti a kapcsolatot Svennel, mi még maradhatunk barátok.
Tilda finoman megérintette a férfi vállát, de ő meg sem mozdult.
– Josh! – szólongatta, újra végigsimítva a bőrét. – Josh, ébredj!
A férfi hirtelen magához rántotta, és átölelte.
– Honey! – sóhajtotta rekedten.
Tilda, Josh vállára támaszkodva feltolta magát. A férfi megrázkódott, kinyitotta a szemét. A lány, kezét a mellére szorítva lehuppant a háta mögött álló fekete dohányzóasztalra.
– Ne haragudj! – kérte a férfi. Felült, hátratűrte arca elé hulló haját, majd hosszú szakállát simogatta. – Álmodtam.
– Megijesztettél, nem is kicsit, de már semmi baj. Hozzá igyekszel haza? – kérdezte a lány gyengéden, bár még elég gyorsan szedte a levegőt.
Josh rövid csend után a szíve fölé emelte a kezét.
– Itt van velem – mutatta.
– Álmodtál róla, én meg felzavartalak – mondta Tilda, bűnbánó mosollyal, a férfi szemébe nézve –, jobb lett volna, ha hagylak aludni, de dolgoznom kell.
A hátsókertre néző panorámaablak mellett elhelyezett gótikus, csipkével és fémláncokkal díszített, fekete, selyem spanyolfal mögé lépett, és felemelte a laptopot az íróasztalról.
A térelválasztót Anette, a Black Miracle énekesnője, egyben Tilda volt gimnáziumi osztálytársa és egyik legjobb barátnője ajándékozta nekik a dolgozósarok leválasztásához.
Amikor felállították, Anette Tilda fülébe súgta, hogy mostantól nagyon vigyázzon, mert a szexi térelválasztó felerősíti majd Sven romantikus oldalát. Az énekesnő jóslata valóra vált, mert a férfi a legképtelenebb időpontokban és helyzetekben zavarta meg Tildát, hogy valami zenei újdonságot mutasson neki, beszélgessenek, vagy legtöbbször a hálószobába csalogassa. A szép emlékek csak fokozták Tilda szomorúságát. Gyorsan visszalépett Josh elé.
– Készítek néhány szendvicset. Gyere fel, ha te is megéheztél. Aztán majd a konyhában dolgozom. Tolmács és fordító vagyok. Ez itt a spanyolfal mögött az én kis dolgozószobám, de most maradj csak itt pihenni. Úgysem tudom mással meghálálni, hogy segítettél Svennek. Ha már nem tudsz aludni, nyugodtan nézz tévét, hallgass zenét, vagy próbáld ki Sven gitárjait – intett körbe a helyiségben.
A gitárok a kanapé mögötti fal alsó részére rögzített állványokon sorakoztak, felettük bekeretezett koncertfotók és bakelitlemezek függtek. A szemközti falat hatalmas tévé uralta, melyet egy hangfalrendszer elemei vettek körül. A félemelet alatt helyezkedett el a ház garázsa, ennél a falnál kapott helyet Sven számítógépe, és itt gyűjtögette a hangtechnikai eszközeit, hogy egyszer megvalósíthassa az álmát, egy saját stúdiót.
– Engedély nélkül nem nyúlok más hangszeréhez – mondta Josh komolyan, és felállt.
– Van neked rossz tulajdonságod? – mosolygott rá Tilda, az arcát fürkészve.
A férfi felnevetett, és Tilda azon töprengett, hol lehet valójában a Honey nevű lány, aki miatt még e hihetetlen kacagás közben sem tűnik el a szomorúság a szeméből. Remélte, hogy nem a baleset során történt vele valami. Kíváncsi volt, de nem akart ajtóstól rontani a házba.
– Te énekelsz és gitározol, ugye? – kérdezte.
Josh bólintott.
– A neved is ismerős, de a leggyanúsabb a hangod. Most lettem biztos benne, hogy Sven több demo felvételén is szerepelsz.
– Játszottunk együtt néhány fesztiválon is, amikor eljött New Yorkba.
Sven szinte egész nap aludt, ha rövid időre fel is ébredt, zavart volt. Tilda ilyenkor rávette, hogy igyon pár korty vizet, nehogy kiszáradjon. A gyengéd érzelmek helyett már csak a felelősségérzet vezette, miközben egyre gyűlt benne a harag. Ha egyedül vannak, mentőt hív, és elviteti Svent, de Josh jelenléte megnyugtató volt a számára. Sven miatt nyitva hagyta a konyhaajtót, így azt is hallotta, ahogy Josh többször kiment dohányozni a teraszra, majd utána rendszeresen felment a hálóba, hogy ellenőrizze Svent. Néha hozzá is benézett, biccentett, aztán eltűnt, mint egy árnyék. A szótlansága, a csendes bánat a szemében arra késztette Tildát, hogy átgondolja a kapcsolatát Svennel.
Csalódást és keserűséget érzett, melynek következtében a befejezett fordítást nem a szokásos kísérőszöveggel küldte el a főnökének, hanem megkérdezte, szükség lenne-e újra a munkájára a göteborgi irodában.
Az estefelé érkező nemleges válasz a végsőkig fokozta az elkeseredését, aztán a keserűség dacba váltott át, és tettvágyat hozott magával. Visszaült a számítógép elé, hogy otthon, Göteborgban, a szülei házához közel bérelhető helyiséget keressen.
Elküldött néhány érdeklődő e-mailt, és végre kisírta magát. A mosogatóhoz lépett. A helyiségben sötét volt, csak az utcai lámpák fénye világított be. Megérezte, hogy nincs egyedül, a férfiparfümmel keveredő cigarettafüst szokatlan volt ebben a lakásban. A következő pillanatban tetovált karok ölelték át hátulról.
– Hallottam, hogy sírtál. – A rekedtes, mély suttogásra és gyengéd érintésre Tilda egész teste rezonált. – Hajnalban eltűnök, szeretnék elköszönni tőled.
A lány megfordult, és várakozva nézett a férfira, aki úgy tűnt, meglepődött egyértelmű reakcióján, mert zavartan viszonozta a pillantását. Tilda két karjával átfonta a nyakát.
Josh egyik keze a lány fenekére siklott, a másikat a tarkójára simította. Lehajolt, és ajkát végigfuttatta a bőrén a kulcscsontja felett a nyakáig. Tilda átengedte magát az édes zavarnak, amit az ölelés váltott ki belőle. Kis büszkeséget és elégtételt is érzett, hogy Josh nála keres vigaszt. A férfi szája a száját kereste. Tilda finoman mozdult, és az ajkuk összeért. A bajusz és a dús szakáll újszerű érintése felkavarta az érzékeit, felsóhajtott. Josh azonnal reagált, keze belemarkolt a fenekébe, és feszülő ágyékát a lány hasához szorította. Mély, rekedt nyögése magához térítette Tildát.
– Ki vagyunk bukva, Josh, mindketten megbánnánk. Nem tudom, ki az a lány, de ha úgy szereted, ahogy hiszem, akkor te is tudod, hogy ez nem helyes – súgta a fülébe, a levegőt kapkodva. Érezte, ahogy a férfi megremeg. Nyugtatóan simogatta a haját, a tarkóját. – Fürödj meg, és aludj még egy kicsit!
– Bocsáss meg! – mormolta Josh, és még szorosabban ölelte. – Tudod, sokkal több rossz tulajdonságom van, mint Svennek. Honey okos kicsi lány, és még tanul. Jobb neki nélkülem.
– Vagy minden éjjel a sötétséget hallgatja és téged vár – mosolygott rá Tilda gyengéden, és megpuszilta a férfi arcát a szakáll felett. – Messze van New York, vigyázz magadra! Ha bármelyikünk el is veszíti a kapcsolatot Svennel, mi még maradhatunk barátok.
A Széttört akkordok a moly.hu-n.
Az éjjel, ami a miénk volt a moly.hu-n.
Ezt a jelenetképet a Széttört akkordok folytatásához készítettem a NightCafe Creator AI mesterséges intelligencia programmal.
A helyszín Svédország és a jelenet a regény elején található...
 |
| Gitta és Josh |
Az illatgyertya a Boszi gyertyaműhely webshopjában kapható.
A Széttört akkordok című regény és a novella dedikálva csomagban az űrlap segítségével közvetlenül tőlem 2024. július 26-ig a készlet erejéig rendelhető.
