2022. április 27., szerda

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen - Serbeniai krónikák I. könyv

Könyvismertető

 

Csillagos ösvényen - moly.hu
 

Robert. E. Howard, Jeffrey Stone, Cassandra Clare, Brian McCLellan, J. R. R. Tolkien, G. R. R. Martin, Peter V. Brett, John Flanagan olvasása után nyugodtan mondhatom, hogy sok fantasy-t olvastam már, de megmondom őszintén nem tudom tudományosan kezelni a témát, és megmondani, hogy a világépítés miért működik, csak azt érzem, ha nem. Nem kötnek le az események, ha a környezet és a szereplők nincsenek összhangban, ha az író nem tudatosan dolgozott a közeg kialakításán, helyette csak beszórt néhány népszerű fantasyelemet.

A Csillagos ösvényen című könyv olvasásakor éreztem, hogy a történet egyben van, az író tudja, mit szeretne elmesélni a fiataloknak. A történet szép és finom, kecses – ez a szó jutott eszembe. A fekete borító a csillagvilágot jelképezi számomra, ahol a történet játszódik és nem a sötét hangulatot, mely néha eluralkodik a fantasy történeteken, ami lehet jó és lehet rossz. Bevallom én szeretem, ha van métely, gonoszság, harc, csata. Ez persze teljesen szubjektív megállapítás. 

Számomra fontos a mélység, a kontrasztok, a csillogó fém, a vér vöröse, a zöld mezők, a havas sziklák, a kék ég, a habos fehér, majd sötétszürkére váltó felhők és végül a mélyfekete, amikor megjelenik a gonosz, és borzongatóvá válik a mese. Be kell vallanom az egyetlen, ami számomra hiányzott ebből a nagyon szépen megírt és kidolgozott első könyvből – egy kis sötétség, a negatív energiák villanása, még annak ellenére is, hogy ifjúsági könyvről van szó. A katonák lehettek volna egy kicsit keményebbek, nyersebbek, Tuga cinikusabb, de ez persze csak az én véleményem, akit a barátainak kell figyelmeztetni, hogy ne legyen kegyetlen a szereplőivel, legalább őt és őt és őt... hagyjam életben.

Az író már a regény elején egyértelművé teszi, hogy Gabriela nincs a helyén, „ezzel a lánnyal valami nem stimmel”, és a könyvsorozat első része éppen erről szól: az események kiváltó oka, háttere napvilágra kerül. A főhős megtalálja a helyét, kiderülnek fontos kérdések (egyelőre nem minden) a származásáról, megkapja a feladatot, melyen dolgoznia kell, a hozzávaló képességet, ami egy fantasyhősnek szükséges, és útnak indul. Mikor ideérünk a történetben, már megismertük a barátait és a segítőit, az ellenfeleit (úgy vélem, még itt sem mindet) és azt is megtudjuk, hogy a küldetéshez még nem teljes a csapat. Gabrielának és legfőbb társának még találniuk kell másokat, hogy a képességeket, melyeket kaptak, valóban jóra használhassák és teljesen kiaknázhassák. Nehéz a történet fantasyelemeiről spoiler nélkül írni, mivel az olvasó úgy ismeri meg az összefüggéseket, képességeket és a világ sajátosságait, ahogy a főhős – vele együtt szerzi az élményeket és a tapasztalatokat. 

A karakterek között a barátság, a szeretet, a mester-tanítvány viszony dominál, a rangbeli különbségek sem szítanak komolyabb feszültséget, a tisztelet és a béke uralkodik Serbenián, a csillagvilág azon részén, melyet jobban megismerünk. A szerelem csak alig érzékelhető fuvallatként van jelen a történetben, bár egy konfliktus, a szerelmi háromszög gyanúja mintha már megjelenne. Remélem, okoz majd némi bonyodalmat az elkövetkezőkben…

 Köszönöm szépen, hogy utazókönyvként olvashattam!

 

Már megvásárolható a Serbeniai Krónikák 2. könyve, az Adelin és Ettran!

Információ:  Aurora P. Hill Facebook oldalán.


2022. április 17., vasárnap

Barátok, meghívás, koncert, tervek

Egy héttel ezelőtt számomra elkezdődött a tavasz, a kikelet, a szabadság, nemcsak az elmúlt tél, hanem a hosszú ideje tartó bezártság és keserű emlékek béklyói után. Túl a bizonytalan jövő miatti szorongáson, egy fájó magántermészetű csalódáson, megmenekülve a jövőkép átrajzolásától – ahogy a barátaim tanácsolták – újra kitártam megtépázott szárnyaimat. Mivel is kezdhettem volna, mint egy találkozással velük és egy koncerttel, mert 
 
 "A zene élőlény, ami szárnyalni akar,
 és ha szabadon engeded, magával ragad."*

A koncert után - T. C. Lang kreatív oldala

Április 10-én délelőtt érkeztem meg Budapestre, a Déli Pályaudvarra, és a Hópihe Fagylaltozóban (tuti hely, csupa helyben készült finomsággal) találkoztam Tündivel (T. C. Lang kreatív oldala) Ilonával (Olvass hazait.hu) Krisszel (Krisz Nadasi writes) Nellivel (Czank Nelli, Cornelie C. G.). Itt úgy elbeszélgettünk a lányokkal, hogy Tündivel kis híján elkéstünk a New Altair Társulat Szenvedélyek vihara rendezvényéről, ahol egy rövid beszélgetésre vártak bennünket, többek között a Széttört akkordok című regényemről. Majd kedves ismerősökkel válthatunk pár szót: Mike Mendersszel, Ashley Redwooddal (a Széttört akkordok borítójáért örök hála) és Saláth Barbarával.
 
Gyors vacsi után, este hat órakor száguldottunk tovább Tündével és kis családja két tagjával a Barba Negrába, a DYNAZTY, SIRENIA, SURMA, HOLY MOTHER koncertre, az elsőre a bezártság hónapjai után. 
 
Holy Mother
 
A kapunyitásnál kicsit később értünk oda, de mivel négy zenekarról volt szó és hosszú estére kellett készülni, fokozatosan érkező vendégekkel, már nem volt sor a beléptetésnél. A sátor nézőtere sem telt meg még fél hét körül, amikor a Holy Mother, New York-i zenekar koncertje elkezdődött. A Dynaztyn kívül én a másodikként érkező Surma, cseh zenekart vártam nagyon, mivel a Tyrből ismertem már Heri Joensen gitáros-énekest. Majd következett a Sirenia, egy fergeteges pörgős bulival és végül a Dynazty.
 
Surma - Heri Joensen
   
A második zenekar fellépésétől a harmadik sorban "állva" (ez így nem is igaz, mert a telefonom valamikor az este folyamán jelezte, hogy megvan 10000 lépés aznapra!!!) végigtomboltam a számokat.
 
Sirenia - Nils Courbaron
 
A zenészekről és a közönség soraiból is sugárzott az életöröm, a szabadság szeretete, a hála, hogy újra együtt lehetünk a hosszú koncerttilalom elmúltával. Soha nem hallottam még ilyen sokszor koncertszínpadról,  hogy  
"Thank You, Budapest! Thank You, Hungary!"
  
A kedvenc képem - Jonathan Olsson, basszusgitáros, Dynazty
 
Nehéz megfogalmazni az érzéseimet, nagyon kevés és most valóban elcsépelt frázisnak tűnik, hogy örök emlék marad ez a koncert. Felszabadult, hálás, kicsit őrült és nagyon boldog voltam. 
Igen, boldog! A boldogság szerintem a pozitív érzések, mint a szabadság, az öröm, a barátság és a szeretet pillanatainak önfeledt megélése, és ez az este – sőt az egész nap – ezt hozta el számomra. 

Dynazty - Love Magnusson, Jonathan Olsson
 
Még a másnapot is együtt töltöttem Tündivel. Kirándultunk Siófokon, majd hazaindultam, a szívemben és a lelkemben zenével, ötletekkel, inspirációval.
A következő nagykoncertet őszre tervezem, amikor  az Amon Amarth és a Machine Head  játszik Budapesten.  

Siófokon
 
Jelenleg az idén nyomtatásban megjelenő fantasy regényem kéziratán az utolsó átolvasás van soron, mielőtt elküldöm a NewLine Kiadónak további munkálatokra. A Széttört akkordok több átírás és rengeteg jelenet törlése után került kiadásra. Ha olvastátok, talán maradtak bennetek kérdések főhőseink (Peti, Josh és Gitta) sorsát illetően... Elővettem újra azokat az elvetett jeleneteket, és a válaszokon dolgozom...
 
  ...és egy kis ráadás - Köszönöm, Tündi!
 
Ez a bejegyzés Húsvét vasárnapján készült, egy héttel a koncert után, amikor kint süt a nap, ébred a természet. Kicsit megpihentem és összeszedtem a gondolataimat a koncert üdítően pörgős hétvégéje és az azt követő hétköznapok rohanása után (az elmúlt évek tükrében nem is olyan nagy baj...)
 
 
Forrás: Pixabay
 
 
*Széttört akkordok
Fotók: saját.