Nem jellemző rám, hogy hosszú véleményposztokat írok, de már elég régóta gyűlnek bennem a szavak, több is mint tíz éve, ezért ebben az új bejegyzésben továbbviszem az előzőben megkezdett gondolataimat.
Írtam róla, hogyan sokan elzárkóznak a magyar íróktól, talán ezért erősödik újra az a tendencia, hogy a magyar írók angolszász álnevet választanak. Ráadásul olyanok is váltanak, akik eddig magyar néven írtak, sokan azért, mert új zsánerben kezdenek írni, mint a fantasy.
Romantasy, dark romance-t regényeket szinte csak külföldi névvel találhatunk a magyar piacon, melyek mögött sokszor magyar szerzők rejtőznek.
Más műfajban bőven akadnak magyar írók, akik a saját nevükkel is az eladási listák élén állnak, de a fantasy más. Mintha mi magyarok nem mernénk álmodni, vagy nem mernénk hinni az álmok erejében. Rejtegetjük a mítoszainkat, mintha nem szeretnénk megőrizni a múltunkat. Egyre kevesebben értik a régi dalokat, szólásokat, ismerik a motívumok jelentését a népművészeti tárgyakon.
Pedig a magyar nyelv nagyon összetett, mély, többszörös jelentéstartalmú, rétegezett fogalmakkal rendelkezik.
Csak egyetlen példa, ami a fantasyhez is illik: javasember → javaslata van → a javadat akarja → jót akar → gyógyító.
Korábban én is választottam több álnevet is (ékes példa erre Rica Whimsy, a bejegyzések írója). Még ezt a szerkezetileg a nevemre leginkább hasonlító változatot sem érzem önazonosnak, így amikor döntésre került a sor, végül mindig a saját nevemmel – melyből a vezetéknév apukámé – jelentek meg az írásaim.
Nem az írásból élek, de könyves szakmában dolgozom, könyvtáros vagyok, és dolgoztam már antikváriumban is.
Nem kötnek a határidők, de nem is tudok megírni minden évben egy teljes regényt. Szükségem van rá, hogy időnként félretegyem a kéziratot, töltekezzem, majd a megfelelő hangulatban újra írni kezdjek. Az írásszünetek alatt kialakul a kellő távolság ahhoz, hogy hideg fejjel, viszonylag objektíven szemléljem az történetet. Így könnyebben feltűnnek a logikai bakik és egyéb hiányosságok.
Egy-egy kéziratom öt-hatszoros átíráson, átdolgozáson is átmegy az évek során, mielőtt szerkesztőhöz kerülne.
Így egyre mélyebben megismerem a karaktereket, egyre több minden tárul fel előttem a múltjukból, az életükből, melynek egy része – ahogy már írtam róla korábban – be sem kerül a történetbe, csak árnyalja a szereplők viselkedését az interakciókban a regény folyamán.
A könyvkiadás költségeit sem tudom előteremteni egy év alatt. Mondhatjuk, hogy az utazásra költhető spórolt pénzem fektetem be az írásba, hogy a fantáziavilágomban pihenjem ki a valóság fáradalmait.
A Széttört akkordok folytatása minden bizonnyal csúszni fog, ugyanis hiába a jó értékelések, a bloggerek segítsége, az eddig eladott könyvekből egyelőre nem tudok új könyvet finanszírozni, de remélem, 2026-ban nyomtatásba kerülhet.
Örömből, szerelemből, szenvedélyből írok, egy mélyről jövő késztetés miatt, mert a bennem kavargó gondolatok kitörésre vágynak. A megjelentetés sokkal nehezebb feladat egy történet megírásánál, a marketingmunka számomra kényszer. Mégis megéri minden befektetett energia a hűséges olvasók miatt, akik várják az új köteteket, és maguk is sokat segítenek a véleményükkel.
Már sokan írtak arról, hogy a nagy könyváruházak milyen arányban részesülnek a könyvek árából. Az új törvény, ha más szemlélettel készül, változtathatott volna ezen. Abban az esetben, ha a kiadó vagy a kiadó saját boltja, webshopja adhatna az első évben is 10%-nál nagyobb kedvezményt, akkor az olvasóknak megérné náluk vásárolni, náluk maradna a bevétel jelentősebb része, és ezt további könyvek kiadására fordíthatnák.
Jelen esetben azonban a szállítás, postázás szintén magas ára miatt sokkal kedvezőbb könyvet venni a nagyáruházaktól, ahol a rengeteg boltban van például személyes átvételi lehetőség, jóval szélesebb kínálat, és meg lehet venni mindent egy helyen. Így érthető, hogy az olvasók miért náluk vásárolnak.
Az én könyveim is jellemzően ott fogynak jobban.
A másik hatalmas probléma a könyvek illegális letöltése. Megnézve a regényeim forgalmát ezeken az oldalakon, látszik, hogyha azok, akik letöltötték, megvásárolták volna akárcsak akciósan a könyváruházakban, vagy a NewLine Kiadó webshopjából, vagy dedikáltan kérték volna tőlem, akkor jelenleg az új Őrző kivételével egyetlen könyvem sem lenne már kapható. Így az év végére akár nyomdába is kerülhetne az új könyv Gittáról és Joshról. Könnyű szívvel írhatnám az Őrző, vagy a Jádeszív folytatását is... De ezekben az esetekben nem történt vásárlás.
Hiába kértem az adminokat, nem reagáltak, vagy ha le is szedték, megírták, hogy arról már nem tehetnek, ha újra visszakerülnek a file-ok.
Emiatt sem lesz egyelőre e-könyv az Őrző új, javított kiadásából.
Szívesen írnék többet, vannak jegyzeteim és vannak ötleteim, de az időmből és az energiámból arra is kell fordítanom, hogy minél többször megmutassam a könyveimet a közösségi médiában.
Hálás vagyok a bloggereknek, az olvasóknak, akik képeket tesznek közé, értékeléseket, ajánlókat írnak. Nélkülük szinte lehetetlen lenne másokhoz eljuttatni a könyvek hírét.
Az érzékeny tartalom miatti korlátozás eddig nem érintette a könyveimet, azonban a Széttört akkordok folytatásában már most szintet léptem a kéziratban.
Nem fogok belőle erotikus regényt írni, de a szerelem, a szeretkezés és az erotika az életünk szerves része, és Josh karakterét képtelenség mindezek elhagyásával hitelesen bemutatni.
Igyekszem, hogy minél előbb megismerhessétek ezt a történetet, még úgyis, hogy az írás mellett posztokat gyártok és képes anyagokat készítek.
Szeretném a blogot is újra felpörgetni, még nem tudom, hogy legközelebb olvasásélményt vagy egy hasonló véleménycikket hozok....
.png)
.png)
.png)
