Vendégszerző - Diana Soto

Először is szeretném megköszönni Erikának, hogy bemutatkozhatok nektek! Költőnek és drámaírónak vallom magam, ám a regényírás ugyanúgy érdekel (de ez titok). Eddig öt könyvem jelent meg, s most a hatodikból fogom megosztani az első felvonás első színét.

A Csak a bolondok boldogok című drámám különlegesre sikeredett. Keverednek benne a régi drámaírók technikái a mai modern időkkel. Így jön, hogy a Pákozdi család pont olyan kütyü-függő, mint Te és Én.

Munkáimat (a regényeken kívül) az Underground oldaláról tudod beszerezni, mivel célom, hogy ne a fióknak írjak, és hogy minél többen olvassanak verset és drámát.

Diana Soto 

 Facebook oldal és Blog

1. felvonás

I. SZÍN
A színpad bal sarkában konyhaszekrény, előtte egy asztal négy székkel, az asztalon gyümölcskosár. A falon óra, negyed tízet mutat. A színpad jobb sarkában ajtó, mellette főkapcsoló és tükör. A színpad elején, a jobb sarokban tévészekrény, rajta egy tévé, vele szemben ülőgarnitúra és fotel. A fotel mellett állólámpa. Pákozdi úr kényelmesen ül, nézi a tévét. A lámpa fel van kapcsolva. Pákozdiné belép a színpadra hálóköntösben, telefonnal a kezében.

Pákozdiné

Micsoda reggel, hallom szavát a szélnek,
suttogás ez, mint a tovatűnő évek,
hallom, ahogy dobog csendes ablakomon,
jaj, én neveletlen, drágám, ne vedd zokon.
Hogy aludtál?

Pákozdi úr a tévét nézi.

Pákozdiné
Szandi éjjel ért haza, ó, az én lányom.
Elveszett ő, mint egykori ifjúságom.
Éjszakákban él, mikor alszunk, ő virraszt,
nem ad hírt magáról. Hol találok vigaszt?

Pákozdi úr a tévét nézi.

Pákozdiné
Az Észbukon fiatalokat keresnek,
Elemér megtalálná, amit szerethet.
Jót tenne neki a mozgás és a munka,
egyre inkább a szobájának a foglya.
Szegényke, alig látom.

Pákozdi úr a tévét nézi. Pákozdiné a telefonját nyomkodja, majd a tükörhöz megy és készít magáról több képet.

Pákozdiné
Automatikus...
Nem.
Klasszikus...
Nem.
Mély...
Nem.
Emlék...
Ez sem.
Legyen komor, legyen a szürkeárnyalat!
Már csak valami mélyen szántó gondolat...
"A nehézségeinkből tanulni lehet."
Tökéletes. Feltöltés alatt...

Papa kerekesszékben be. Pákozdiné nem néz fel a telefonjából, Papa a színpad elejére gurul.

Papa
Bezzeg az én időmben élt a tisztelet.
Nem hagyták magára a szegény öreget.
Vigyáztak rá, mindig hallgattak szavára,
nem számított, a kölköket nyakon vágta.

Pákozdiné
Elhallgasson, Papa!

Papa
Bezzeg az én időmben kellett a tanács.
S amikor nem volt a közelben senki más,
az édes szülőket ők magukhoz vették,
szerették őket. Hallod, lányom? Szerették!

Pákozdiné
Szerették, szerették, mondod te, de minek?
A mai világban ugyan ki érti meg,
hogy a régi képeken lévő ráncos arc,
az egy múltból származó kötelező kudarc.

Papa
Kudarc. Az vagyok. De nézz rám, és meglátod,
hogy bizony élet nélkül nincsen fájdalom,
fájdalom nélkül soha nem lesznek könnyek,
a könnyek nélkül pedig nincsen megnyugvás,
csak mi, az öregek, testükben meggyötörtek.

Pákozdiné
Ahogy remény nélkül nincsen halál,
s halál nélkül nincsen ember.
Bár foglalkozna a maga dolgaival…
De úgyis rájön egyszer.

Papa
Az elmúlás végül megöleli fiát.
Ám a néma sorban állsz te is, vigyázz.

Pákozdiné a tükörhöz sétál. Többféle pózba áll, míg el nem készíti a tökéletes fényképet.

Pákozdiné
Boldog e kép, s nagy a hazugság,
mely mögötte áll.
Csak én érzem, hogy e szempár
segítségért kiabál?
Egykor, régen, valamikor, hatalma
volt a szónak,
de most meghurcolják azokat,
kik hangosan szólnak.
Tán fessem fel a falakra, amit
legbelül érzek?
Tegyek róla, hogy gyorsan
véget érjenek az évek?
Hogyan kiáltsak hát?
Hiába, az élet mostoha,
a gyermekeimért nem adom fel soha.
Hallod?
Soha!

Pákozdi úr
Egy kis tükörtojást kérek.

Pákozdiné
(félre) Majd az Annácskával.
Merre lehet az a lány?
Tudja, hogy minden reggel itt a helye,
s hírét sem vettem jó ideje.

Pákozdi úr
Két tojásból, s mellé egy szelet kenyeret.

Pákozdiné
Ennek a képnek az Észbukon a helye!

Pákozdiné a telefonjába bámul. Szandi be. A konyhába megy, vizet tölt, iszik.

Pákozdiné
A legjobbkor, mint mindig. Beszéljünk, drágám,
láttam egy videót, s terjed, mint a járvány.
Dühös zenéje, akár a sebzett bika,
melynek nem kell többé kardtól tartania.
Szinte láttam, ahogy prüszköl, dobbant hármat,
s fájt a tudat, hogy téged magával ránthat.
Nem értem, hogy az ember minek megy oda,
ki szenvedni akar, annak ott a kaloda.

Szandi
Túl nagy fontosságot kerítesz neki.

Pákozdiné
Azt láttam, hogy a lányomat a kamera túlságosan szereti.

Szandi
Egy barátnőm vette fel az egészet.

Pákozdiné
Különös, különös, barátnő férfihanggal.
Ebben némi hazugságot érzek.

Szandi
Amit csak akarsz.

Pákozdiné
Mégis milyen beszéd ez?

Szandi
Ha zavar, akkor ne lájkold be minden képem.

El.

Pákozdiné
Teljesen megzavarsz. Mit csináljak, te lány,
lépj ki a hálódból, családod hazavár.
Repülj. Az embernek lehetnek szárnyai,
fáradozásod egyszer még megáldatik.
Figyeld a csendet, tud regéket mesélni.
Mondott szavakat nem lehet kicserélni.
Tanulj. Mindenki ül, járni tanulni kell.
Álmodj, amíg tudsz, míg felnőtt nem leszel.
Nem is olyan régen vállamra borultál,
mit meg nem adnék, hogy újra ráboruljál.

Pákozdi úr
Egy pirítós is jöhet mellé.

Pákozdiné
Valamit titkol.
Érzem.
Nem lennél, mint apja az én segítségem?

Pákozdi úr csatornát vált.

Pákozdi úr
Kezdődik a műsor, erre vártam egész héten.
Hogy a gyermek takargatna valamit, kétlem.
Láttad az Észbukot, se új posztok, se új képek...

Pákozdiné
Ez az, amitől a leginkább félek.
Eltűntek a bájos arcok, a feszes ruhák,
mások élői mutatják, hogy éjszakákat táncol át.

Pákozdi úr
Fokhagyma helyett tegyél inkább rá lekvárt.

Pákozdiné
Most a lányod vagy a hasad?

Pákozdi úr
Tanításra idő mindig marad.
Viszont éhes most vagyok.

Papa
Bezzeg az én időmben fontos volt a tisztelet.
Nem tehette, amit akar, semelyik gyerek.
Meglátod még, leányod bajt hoz a házra,
híre miatt biz' fiad is megjárja.

Pákozdiné
Már megint kezdi, Papa?
Maga maradjon csöndben!
Ez az én házam, s mit tennem kell,
én kell, hogy eldöntsem.

Pákozdi úr
A reggelim hol van?

Pákozdiné az órára néz. Tíz óra. Átmegy a konyhába, nekidől a pultnak és a telefonon ír.

Pákozdiné
Itt a reggeli ideje.

Leveszi a köntöst, felvesz egy kötényt, odalép a tükörhöz, fényképet készít.

Pákozdiné
Lám, minden pillanat lehet örök,
mily hatalmas az internet, végtelen körök,
aki egyszer besétál, biz' eltéved benne.
Ezek a Minótauroszok... Bár fonalam lenne!
Legalább ez a kép élő, eleven.
Hol lehet Annácska?
Még elmegy a reggelem.

Elemér be, fülében fülhallgató.

Elemér
Ma a szobámban eszem.

Pákozdiné
Elemér, beszéltem a tanároddal, s arra kért,
vegyelek rá, hogy tűzzél magad elé némi célt.

Elemér előveszi a telefont és zenét vált.

Pákozdiné
Fiam.

Elemér a konyhaszekrényből kivesz egy tálat, majd a hűtőhöz megy.

Pákozdiné
Fiam?

Elemérhez lép, vállára teszi a kezét.

Elemér
Mi van?

Pákozdiné
Elemér, tanulás helyett megint játszol.
Föld hívja Elemért, édesanyád hiányol.

Elemér
Nem játszok.

Pákozdiné
Akkor mit hívsz úgy, hogy élet?

Elemér müzlit önt a tálba tejjel, majd az ajtó felé megy.

Elemér
Mint már mondtam, zenélek.

Pákozdiné
Mikor veszed észre, hogy nem vagy gyerek,
s ebben a családban érettségiig van helyed.

Elemér ránéz, kivesz a fiókból egy kanalat, majd kivonul.

Pákozdiné
De kihez is beszélek.

Papa
Nagykorúság kéne, de a munka büdös,
így lesz az emberből örökre kölyök.

Pákozdiné
Ebben a családban én vagyok az egyetlen,
aki hajlandó frissíteni az állapotát?
Honnan tudjam, hogy mit csinálnak odaát?

Papa
Úgy hívják, hogy audiológia.
Kérhetek időpontot holnapra.

Pákozdiné
Talán, ki tudja, sokat kérek.
(Pákozdi úrhoz) Lehalkítanád a tévét, kérlek?

Pákozdi úr lehalkítja a tévét. Kopogás hallatszik.

Pákozdiné
Megyek!
Ez csak az Annácska lehet.

Papa
Sosem gyógyul meg, ki belül beteg.

Pákozdiné kinyitja az ajtót, Anna be. Ebben a pillanatban a lámpák elsötétülnek, a tévé kikapcsol.

Szandi, Elemér egyszerre a színpad mögül
Anya! Anya!
Elment az áram!

Diana könyvei

 Csak a bolondok boldogok - hamarosan!

Köszönöm, Diana Soto!

A bejegyzés keresztblogolás keretében készült.

Résztvevő blogok:
Diana Soto
Cornelie C. G. bemutatkozása Velencei Rita blogján

(folyamatban...)