Hosszú ideje nem jelentkeztem már a rovattal, az írás, a molyos kihívások, és így az olvasás került előtérben az utóbbi időben, de ennek köszönhető most ez a bejegyzés. Ezúttal nemcsak a - szokás szerint - szubjektív véleményemet olvashatjátok Tomcsik Nóra könyvéről, hanem egy interjút is a szerzővel.
Fülszöveg
Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és
Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak,
lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek,
barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a
túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el
végleg önmagukat.
A véleményem
Nagy várakozással álltam neki Tomcsik Nóra A változások kora regénysorozata második, Az elveszett ifjúság című kötetének, mivel az első rész megfogott, és nagy rajongója vagyok a háborús könyveknek, filmeknek. A kedvenc filmem A szakasz, de tetszett A híd túl messze van és A halál ötven órája is, a könyvek közül pedig az elsők között olvasott, Leon Uris regény a Meghalsz, tengerész! (Csatakiáltás címen újra megjelent) volt rám nagy hatással.
Olvasmányaim során észrevettem, hogy a női írók szívesebben írnak a hátországban történtekről, esetleg az ápolónők életének bemutatása során eljutnak a katonai kórházakba. Tomcsik Nóra ezzel szemben bevállalta a lövészárokban játszódó harci jeleneteket is, melyek egész keményre sikerültek, és nekem nagyon tetszettek. Csak kedvelője és nem szakértője vagyok a témának, és úgy általában a második világháború érdekel jobban, arról vannak szélesebb ismereteim, ezért a feldolgozás hitelességét is elfogadom, és csak gratulálni tudok hozzá.
Az első részben megismert karakterek, Henry, George, Anna, Charlotte és Sarah felnőttek, illetve ahogy a címben áll, az események sodrásában elveszítették ifjúságukat. Ebben a történetben, bár Henry megkomolyodott, valahogy mégis George került közelebb hozzám, és egyre jobban kedvelem Charlotte-ot. A változások kora szereplői mind jól felépítettek, kidolgozottak, nem egydimenziós figurák, aggódni szurkolni lehet értük.
Tetszett a Tények és érdekességek fejezet is a könyv végén, segített elhelyezni az eseményeket. Mivel sorozatról van szó, felkészültem a függővégre, de azért a jövő nyár "túl messze van"...
Interjú Tomcsik Nórával
1.
Honnan ered az érdeklődésed az I. világháború iránt, a II.
története is foglalkoztat?
Azt
már nem tudom, mikor történt, mert az iskolában nem igazán
fogott meg a történelem, ellenben a családunkról sok érdekes
dolgot hallottam, azokból az időkből, és sok filmet is láttam,
amik megragadtak bennem. Megfogott a háborúk végzetessége, az
hogy pillanatok alatt megváltoztatták és tönkretették milliók
életét. Félelemmel töltött el, és amikor újra elővettem Henry
karakterét, tudtam, hogy vele szeretném elmesélni az I.
világháború idejét. Borzalmas lehetett akkor élni, ahogy
felborult minden, amit addig felépítettek. Be akartam mutatni,
milyennek képzeltem az akkori fiatalságot.
II. Világháborús
történet is lesz, két könyv is. Az egyik kapcsolódni fog A
változások korához, a másik azonban teljesen más közegben
játszódik majd.
2.
Mennyi és milyen jellegű kutatómunka van a regényfolyamod mögött?
Nem
bújtam éjszakába nyúlóan a könyvtárakat, de sokat kutattam.
Száraz tényekkel nem akartam teletűzdelni a könyveket, de az volt
a cél, hogy a lehetőségeimhez képest, minden a lehető
leghitelesebb legyen. Persze itt-ott hagytam, hogy szárnyaljon a
fantáziám. Sok mindennek utána néztem. Ha kellett még annak is,
hogy abban az évben az a dátum a hét mely napjára esett. A fontos
történelmi eseményeket folyamatosan jegyeztem, és ha úgy
éreztem, hogy valaminek az említése szolgálja a könyvet, akkor
beleírtam. A Brit hajózási társaságoknak például alaposan
utána olvastam, ahogy a brit arisztokrácia életével is sikerült
egészen képbe kerülnöm.
Próbáltam a stílusra, beszédre is odafigyelni. A szereplőim
jóval szabatosabban beszélnek, mint mi a 21. században.
3.
Az egyik szereplőd a papi hivatást választja, miközben szerelmes…
Ilyenkor megfordulnak a fejedben az olvasói elvárások, vagy
keményen tartod magad a terveidhez?
Féltem
ettől a karaktertől, hogy hogyan fogadják az olvasók. Ó, és
meglep, mennyien szeretik. A kérdésre válaszolva, apróságokban
hajlandó vagyok eleget tenni az elvárásoknak, de a nagy egészen
nem változtatok. George sorsa meg van írva, és bármire vágynak
is az olvasók, remélem, megértik majd, miért odakerül, ahova
kerül a negyedik rész végén.
4.
Van kedvenc karaktered?
Henry.
Úgy ismerem már, mintha húsvér ember lenne. Velem nőtt fel,
olyan rég született a fejemben. Ha egyszer vége lesz ennek a
sorozatnak, nehéz lesz elszakadnom tőle, de mindig ő marad a
legkedvesebb, a hebrencs kis vörös fiú.
5.
Már kész koncepciód van a folytatáshoz, vagy hagytál magadnak
szabadteret is, természetesen a történelmi tényeken túl?
A
történet főbb fordulatai, a váz megvan. Tudom, hová fut majd ki
az utolsó kötet, de hagyom, hogy a szereplőim, alakítsák a
sorsukat. A lényeg, hogy a fővonaltól ne nagyon kanyarodjak el.
Mostanában kezdtem bele például a 3. kötetbe, és hiába írtam
vázlatot, mire a 9. fejezethez értem, minden felborult. De azt
hiszem, ez jót tesz majd a sztorinak.
6.
Hogy bírod a kritikát?
Nehezen.
Jó adag megfelelési kényszer van bennem, ha valakinek nem tudok
megfelelni, azt kudarcként élem meg, úgy érzem, nem vagyok erre a
„pályára” való. (Ez persze hiba!) Tudom, hogy mindenkinek nem
tetszhet, amit csinálok, nyomot hagy, jobban, mint az elismerések.
Amúgy az építő jellegű kritikát szívesen veszem, és most már
kezdem kiszűrni azokat is, akiknek csupán az ízlésvilága
különbözik. Nehéz ez, ha az ember túl érzékeny, de tanulgatom,
hogy ne omoljak össze a negatív véleményektől.
7.
Magánkiadásban adtad ki a könyved. Hogy viszonyulsz a
marketinghez?
Eleinte
nehezen ment, és most sincs rá sok időm, de az utóbbi hónapokban
sikerült szórakoztatóvá varázsolni a könyvkiadás ezen részét
is. Sok képet osztunk meg néhány írótársammal a könyveinkről.
Sokszor egészen lehetetlen közegekben. Sokan szeretik, és azóta
többen írták, mennyire ötletes, volt már több vevő is emiatt.
Túlzásba ezzel sem eshetünk, de beválik, épp úgy, ahogy az apró
kulisszatitkok és regényszösszenetek. Most, hogy ezekre
rátaláltam, ezt a részét is élvezem.
8.
Van zsáner, amiben még kipróbálnád magad?
Ifjúsági
könyvek vannak tervben, valamint tavaly írtam egy gyermek fantasyt,
aminek a világban még több kis történet is fog játszódni.
9.
A családod és a barátaid hogyan fogadták, hogy
írsz, és ráadásul még a kiadásba is belevágtál?
Szerencsére
a legtöbbjük nagyon lelkes, és támogat. Sosem hittem volna, hogy
így mellém állnak majd. Sokan már olvasták a könyveimet, és
számíthattam az őszinte véleményükre. Nagy szerencsém van,
mert elfogadják a bolondságaimat. Már a kollégáim sem lepődnek
meg, ha úgy beszélek Henryékről, mintha húsvér emberekről
csevegnék.
10.
Min dolgozol most?
A
változások kora 3. kötetén. Az új idők hősei lesz a címe, és
nagyon sötét, komor kötet lesz. Az események kiégetnek
mindenkit, és ebben a részben senki sem mutatja épp a legjobb
arcát. Sok megpróbáltatás vár rájuk, ami rányomja a bélyegét
a lelkükre… A kötet várhatóan jövő nyár elejére készül
el.
Köszönöm a válaszokat, és további sikereket kívánok!
