Végtelen Mezők Vándora: Végtelen Mezők Hétvége

Jövő hétvégén a Végtelen Mezők Vándora kötet bemutatójára megyek Mosonmagyaróvárra, a Hszien Ezoterikus Ajándékboltba. Nem biztos, hogy rögtön után elkészül a beszámoló bejegyzés... Ezért előre is elnézést kérek!
Most viszont remélem, sikerül mosolyt varázsolnom néhány olvasó arcára, ugyanis egy másik játékban is részt vettem Krisz Nádasi KNW oldalán.

Légszomj

A nevem Liz, derékig érő hosszú szőke hajam van, rendszeresen futok, jó alakom van. Kislánykorom óta szerelmes vagyok Richardba. Menő srác, jó annyira már nem srác, huszonkét éves. Azt hiszem, kidobó valami klubban.

Az osztálytársam Julie a barátjával Daviddel jár. Julie szerint, ha én Richarddal járnék, akkor együtt mehetnénk táncolni. Apa azt mondta rockerek, megtiltotta hogy találkozzak velük. Julie anyukája telefonált, hogy elestek a motorral. Julie jól van, de nem lehet tudni Daviddel mi lesz. Elképzeltem, hogy Richard sérült meg, és annyit sírtam, hogy piros lett a szemem, pedig a képzeletemben még sérülten is szép volt.

Másnap Apa elvitt a kórházba. A parkolóban észrevettem Richard Harleyját. Nagyon bíztam benne, hogy Apa nem látta mennyire elsápadtam, és hogy remeg a szám. Ha félek, mindig remegek.

– Nem kell megvárnod, hazasétálok egyedül – mondtam Apának.

Megkérdeztem a recepción, hol van Julie és David. Davidet csak rokonok látogathatták.

A táblák alapján megtaláltam az intenzívet, megláttam Richardot. Még sápadtabb lettem. Annyira helyes volt, ahogy könyökeivel a térdeire támaszkodva ült. Hosszú fekete haja előrehullott, eltakarta az arcát. Meghallotta puha lépteimet és felnézett. Mosolygott, ezen annyira meglepődöttem, hogy megint elsápadtam. Richard felállt, felém indult, levegőt venni is elfelejtettem.

– Szia, cica! – mondta szép mély hangján, megölelt, úgy megszorított, hogy most meg nem tudtam levegőt venni. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy nem tudok levegőt venni ezért megpróbáltam kiszabadulni, és annyira fázni kezdtem, mikor Richard elengedett, mert olyan forró volt az ölelése, hogy fáztam tőle és kis pillangók repkedtek a gyomromban. Akkor elsápadtam, mert rájöttem, hogy biztos megsértődött. Ezért gyorsan akartam adni Richardnak egy puszit, de valahogyan véletlenül a szájára adtam puszit. Kicsit borostás volt és megszúrta az ajkam, de ez olyan jó érzés volt, hogy remegtem, és akkor megint megölelt. Most már nem akartam kiszabadulni és olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy megint fáztam és nem kaptam levegőt…

Hogy mi volt a feladat?

"Ha van kedved, nevezz be, mondjuk egy legföljebb 300 szavas szösszenettel. Fontos, hogy nagyjából legyen értelme a sztoridnak, tehát az ártatlan szemlélő vélhesse úgy, hogy komolyan gondoltad. De kövess el benne hibát. Rád bízom, hogy egy hibát nagyítasz fel végig, vagy pedig megpróbálsz minél többet belegyömöszkölni a 300 szóba. (És ne aggódj, hogy a 300 kevés, hiszen a legtöbb rossz írásnak nincs csattanója, vagy rossz van neki.) Ne legyen érthetetlen, vagy ne legyen benne annyi helyesírási hiba, hogy nem látjuk a helyes szavakat. Élvezhetően pocsékat alkoss, amin a hasunkat fogjuk a nevetéstől!"

Először kicsit elszaladt velem a ló, az alábbi sztorit rövidítettem le végül. Két munkacímmel dolgoztam.

A tetkó

A baleset

A nevem Liz, derékig érő hosszú szőke hajam van, rendszeresen futok a legjobb barátnőmmel, Julie-val és a gimiig versenytáncoltam is, szóval szerintem egész jó alakom van. Kislánykorom óta szerelmes vagyok Richardba. Richard a legszebb srác a környéken, jó annyira már nem srác, huszonkét éves, tulajdonképpen nem tudom, mit dolgozik, azt hiszem, talán kidobó valami klubban. Richard izmos és szép a mosolya. Ilyenkor édes gödröcskék vannak az arcán. Nagyon menő tetkói vannak. Az egyik karjára egy igazi réti sast varrott fel a barátja, akinek tetováló szalonja van. Richard barátját Davidnek hívják és mindaketten motoroznak. Davidnek egy karcsú Swallow Hondája van, Richardnak meg egy nagyon menő Harleyja.

Egyszer volt egy nagy balesetük, amikor egy autó leszorította a motorokat az útról, és David Hondája felborult és elsodorta a Harley-t. Richardnak súlyosabb volt a sérülése, de szerencsére nem hibáztatta Davidet és még most is legjobb barátok. Azóta van az indián toll tetko Richard mellkasán. Egyszer láttam félmeztelenül, amikor kosarazott a pályán az öccsével, aki kettővel alattam jár a gimibe. Az indián toll tetkoval a forradást takarja el, mert felvágta valami, ami az úton volt. Végül is szép az a tetko, de Richard mellkasa igazán gyönyörű, tiszta izom, és szerintem teljesen felesleges volt rá a tetko, mert a sebhelyek olyan férfiasak és szexisek. Azért szép, hogy David és Richard még mindig legjobb barátok. mert a legjobb barátnőm Julie Daviddel jár. És Julie szerint, ha én meg Richarddal járnék, akkor mindig együtt lehetnénk és együtt mehetnénk táncolni. Jaj, Julie, annyira édes!

De Apa nagyon haragszik Richardra és Davidre. Azt mondta mocskos rockerek és megtiltotta hogy találkozzak velük. Amióta David eljött hozzánk motorral Julie-ért, most már azért is haragszik, ha Julie-hoz megyek. Már nem is engedi, hogy ott aludjak, csak a közös leckeírásba ment bele, azért is könyörögnöm kellett, hogy legalább Julie nálunk aludhasson. Pedig Julie-ékhoz Richard is elszokott menni, és egyszer mikor ott voltam, csak beugrott mert hozott valamit Davidnek, adott egy puszit. Elhatároztam, hogy aznap este nem mosom meg az arcom, de aztán mégis meg kellett mosnom, mert pizza volt vacsira és pont ott lett paradicsomos egész közel a számhoz, ahova Richard adta a puszit. Mégsem mehettem másnap iskolába pizzaszószosan. Különben mikor kimentem pisilni lefekvés előtt még ott volt a folt, hogy legalább reggelig ne kelljen lemosnom a puszit, de a száradt szósz már húzta a bőröm és viszketett.

Néhány héttel később Julie anyukája telefonált, épp mikor egy kis nyamvadt vírus miatt hiányoztam. David és Julie elestek a motorral és mindketten kórházban vannak. Julie viszonylag jól van, de nem lehet tudni Daviddel mi lesz, mert Julie nem találta az iskolában hazafelé menet a bukósisakját és David odaadta neki az övét. Davidet megműtőtték és most altatják és várnak az orvosok, és Julie nagyon rosszul érzi magát, és jó lenne, ha beszélgetnék vele. Egész este sírtam, már aznap este bementem volna, de a szüleim lebeszéltek. Iszonyúan haragudtam rájuk és lelkiismeretfurdalásom volt, mert arra gondoltam, ha ott vagyok, Julie velem jön haza és azért is nagyon ramatyul éreztem magam, mert annyira boldog voltam, hogy nem Richard sérült meg. Elképzeltem, ahogy a fekszik a kórházi ágyon, és annyit sírtam, hogy piros lett a szemem, pedig a képzeletemben még sérülten is nagyon szép volt, megfogtam a kezét, és akkor kinyitotta a szemét.

Másnap délután aztán Apa elvitt a kórházba. A parkolóban észrevettem Richard Harleyját. Nagyon bíztam benne, hogy Apa nem látta meg mennyire elsápadtam, és hogy remeg a szám. Nem akartam, hogy remegjen, de ha félek, mindig remegek és a kezem is remegett. Nem tudtam, mit fogok mondani Richardnak azt mégsem mondhatom neki, hogy örülök, hogy jól van. Pedig ez az igazság.

– Nem kell megvárnod Apa, majd hazasétálok egyedül – mondtam Apának.

– Biztos, kicsim? Szívesen maradok.

– Kösz, Apa, inkább ne…

Megkérdeztem a recepción, hol van Julie kórterme, aztán visszaszaladtam a pulthoz és megkérdeztem azt is hol van David. Azt mondták, David az intenzív osztályon van és ha nem vagyok rokon nem látogathatom meg.

A táblák alapján megtaláltam az intenzívet és amikor befordultam a folyósóra megláttam Richardot. Kezem lábam remegett és még sápadtabb lettem, mint előtte. Annyira helyes volt, ahogy előrehajolva, könyökeivel a térdeire támaszkodva ült a széken. A szép hosszú fekete haja előrehullott és eltakarta az arcát, de megismertem volna akkor is ha nem látom a szép sas tetkót a balkarján. Óvatosan lépdeltem a srác felé, hogy ne ijesszem meg, de Richard meghallotta puha lépteimet és felnézett. És mosolygott, és ezen annyira meglepődöttem, hogy megint elsápadtam és remegtem. Megtorpantam. És amikor Richard felállt és felém indult még levegőt venni is elfelejtettem.

– Szia, cica! – mondta Richard szép mély hangján, és megölelt és úgy megszorított, hogy most meg nem tudtam levegőt venni. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy nem tudok levegőt venni ezért megpróbáltam kiszabadulni, és annyira fázni kezdtem, mikor Richard elengedett, mert olyan forró volt az ölelése, hogy fáztam tőle és kis pillangók repkedtek a gyomromban. És akkor elsápadtam, mert rájöttem, hogy biztos megsértődött rám. Ezért gyorsan akartam adni Richardnak egy puszit, de valahogyan az egész olyan gyorsan történt és véletlenül a szájára adtam azt a puszit. Kicsit borostás volt és megszúrta az ajkam, de ez olyan jó érzés volt, hogy megborzongtam, és akkor Richard megint megölelt. De most már nem akartam kiszabadulni és Richard olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy megint remegtem és már megint nem kaptam levegőt…

Elég rosszak lettek?