Most csak egyetlen mondatot osztok meg veletek. Vannak írók, akiknek védjegye a hosszú mondat, egy játék kedvéért én is megpróbálkoztam vele. Az ötlet Nádasi Krisztől ( KNW ) származik.
 |
| Forrás: Pixabay |
Nindra reménye
Az egyik választása az volt, hogy nemet
mondjon, és ezzel örökre megpecsételje apja, törzse és a saját sorsát is,
hiszen akkor menekülhetnek, rejtőzködhetnek mindannyian, soha nem lesznek
biztonságban, sem a saját várukban, sem a szövetség földjein, erdeiben, hanem földönfutókká
válva iszkolhatnak városról városra, könyöröghetnek az elöljáróknak,
parasztoknak, és a végén még a Darvo által gyűlölt őrzőknek is, hogy valahol
menedéket leljenek, és ő maga talán sosem mehet férjhez, mert ki fogadna asszonyául
egy olyan lányt, aki magát a királyt, a kegyetlen és ádáz harcost utasította vissza, és tőle félve ki
merné vállalni vele együtt az üldöztetést, a nélkülözést, az életet örökké a
halál árnyékában, s ki adna menedéket egy ilyen párnak, akik a Sötét Harcos
bosszúja elől menekülnek, és ki fogadná be őket a házába, adna ételt, italt, és
hol hajthatnák álomra a fejüket, örökké rettegve, a kutató harcosok hangját
figyelve, a fegyverek zajára összerezzenve, esőben ázva, hóban rohanva, fel a
hegyre, le a völgybe, úton és úton minduntalan, közben reszketve hátranézni,
felváltva aludni, sosem megállapodni, csak néhány órára bevackolni, kunyhóba,
üregbe, vadak, erdák közé, vadcsapáson rohanni katonáktól és terráktól hajtva,
futni, futni, míg aztán ott állnának előtte, és akkor már tudnák, hogy minden
hiába volt, vagy elfogadni az ajánlatát egy véreskezű, sötét királynak, egy
kegyetlen férfinak, és vezetni a házát,
szolgálni asszonyként, szolgálni szeretőként, ölelni, ápolni, gondoskodni
minden kívánságáról - ahogy az ő édesanyja teszi jóságos, békés apjával, de ő
kerüli a harcot, a béke híve, tanácskozásra buzdít, békességre, és sosem vett
kardot a kezébe, még a kóbor őrzőket sem végeztette ki soha -, mert ha nemet
mondana, az apjának menekülésre sem lenne esélye, mint hitszegőt, árulót a
király azonnal kivégeztetné, netán saját kezével ölné meg, marla után kötetné,
vagy a legrosszabb esetben párharcra hívná, és mit kezdhetne akkor a törzsfő
egy harcosok között nevelkedett, csatákban edzett tetterős fiatalabb férfi
ellen, aki sántasága ellenére is gyors és olyan hatalmas termetű, amilyet
Nindra még nem látott, így ha másért nem, hát szerető apjáért vállalnia kell,
amit a sors rámért, hozzámenni ehhez a vérszomjas és gonosz emberhez, kinek
talán szeretői vannak, hiszen már nem fiatalember, nem élhet asszony nélkül, s
akkor a felesége csak látszatnak kell, és ebbe ő még belekapaszkodhat, ez még reményt,
nyugalmat, esélyt adhat arra, hogy ott abban a sötét várban mégis szép élete
lehet, hiszen gondozza ő a kertet, fogadja a vendégeket, elvarázsolja a ház
népét kedvességével, és talán megenyhül majd az a gonosz ember is egyszer, és
akkor Nindra megtanítja szépen beszélni, nem bántani másokat, nem összetörni a
szíveket, lelkeket, helyette mosolyogni, kedvesnek lenni, elfeledni a csatákat,
háborúkat, az áldozatok vérét, könyörgő tekintetét, rémült siránkozását, a
legyőzöttek, megalázottak haragját, ádáz gyűlöletét, s akkor jobb ember lehet, olyan
mint amikor még fiatal volt, gyermek, szerető édesanyja, Dipia asszony mellett, akiről azt mesélték, hogy jóságos
volt, gondoskodó feleség és anya, hiszen elengedte maga mellől a fiát, mikor
még szüksége lett volna rá, és visszafogadta Sötét Harcosként, gyilkosként,
akkor ő Nindra sem állhat ellen, tennie kell, amit a jó asszonyok, az édesanyja,
Raila és leendő férje anyja, Dipia asszony tettek, megküzdeni a törzsért, a
hazáért, a családért, a férjéért és persze önmagáért.
A mondat megírásához Tullia meséi - Őrző című regényem adta a forrást és a hangulatot.
A könyv Facebook oldalán betekintést nyerhettek a történetbe és Tullia világába.
