Bár nem vagyok kifejezetten romantikus könyv
rajongó, de a szép, érzelmes jelenteket én is kedvelem olvasóként, sőt
írni is szeretem. Néhány könyvben azonban taszít a trágárság és a testiség igénytelen, vulgáris bemutatása. Nem vagyok túl érzékeny, nem erről van szó. Háborús könyv rajongó vagyok, elfogadom egyes témák sokszor véres, trágár és kegyetlen voltát. Az emberek csúnyán beszélnek, káromkodnak, ölnek, kiontják a másik belét, esznek és ürítenek, kielégítik a fizikai, testi szükségleteiket. A szex, a testiség az élet része. Ám az imént felsorolt témák naturalisztikus, kendőzetlen bemutatása nem helyén való minden könyvben és minden helyzetben. Talán voltak az imént olyan szavak, amik megleptek néhány olvasót. Nem véletlenül fogalmaztam így, mert a rosszul megválasztott kifejezések használata a legjobb könyvet is tönkre vágja. Nemrég egy értékesnek tűnő, népszerű könyvben csalódtam az egyik mellékszereplő szájába adott vulgáris szavak miatt. Szerintem nem illettek oda, kilöktek a könyv világából, úgy ahogy a fenti kifejezések is ilyen érzést válthatnak ki sokakból. Sajnos a mostanában megjelenő romantikus, nem erotikus (!) könyvek esetében egyre gyakrabban futok bele az erotikus jelenetek taszító, sokszor nevetséges bemutatásába, úgyhogy egyébként egy habos fehér, szűz lányos történet pereg a szemem előtt. "Ilyen a valóság!" - kapom meg gyakran, ha szóvá teszem. Nem rossz érv, de én épp azért olvasok, mert néha mást, szebbet, jobbat, varázslatosabbat szeretnék látni annál, ami körülvesz. Sajnos a romantikus könyvekben csak ritkán találom meg ezt, viszont az úgynevezett szépirodalmi művekben és néhány akció, kaland és történelmi regényben olyan szerelmi történetekre leltem, hogy sok, valóban romantikus regény a nyomukba sem ér. Kimondott erotikus regényt pedig még nem olvastam, nem mondom, hogy nem szemeztem vele, vagy nem olvastam bele, de annyi más könyv van, amit elolvasnék, hogy az erotikusok művek valahogy mindig parkolópályára kerülnek. Szóval, ha én nagy ritkán romantikus, erotikus téma írására szánom el magam, azt az érzést szeretném átadni reménybeli olvasóimnak, amit többek között Leon Uris, Nicholas Evans, Zane Grey, Walter Scott és Henry Sienkiewicz varázsoltak a szívembe szerelmes párjaikkal. Íróként csak próbálkozom a területen, de azért megmutatok néhány részletet.
2017. február 19.
Sokat gondolkodtam ezen a cikken, hogy egyáltalán megírjam-e, mert nem hiszem, hogy erre számított, aki a romantikáról várt bejegyzést, de nagyon sok könyvet olvastam/olvasok és őszintén haragszom a műfajra, amitől bevallom, túl korán elment a kedvem a sok csalódás miatt, és sajnos úgy tűnik, ismét hiába próbálkozom vele. Mindig "túl sokat" olvastam, tini- és fiatal felnőttkoromba még többet, abban az időben rengeteg romantikusat is, odavezethető vissza az én rosszkedvem. Tisztelet a kivételnek, az igényesen megírt könyveknek, de amikor valaki annyit olvas, mint én, óhatatlanul a kezébe akad olyan kötet is, ami nem igazán jó, sajnos túl sok ilyennel találkoztam. És ezt nem elsősorban az írók rovására írom, mert a piac diktál, és mivel az olvasók keresik a romantikus könyveket, sajnos futószalagon gyártják őket. Akinek kisgyereke van ugyanezzel a helyzettel találja szemben magát a mesekönyv piacon. De ez már egy másik történet...
2017. február 19.
Sokat gondolkodtam ezen a cikken, hogy egyáltalán megírjam-e, mert nem hiszem, hogy erre számított, aki a romantikáról várt bejegyzést, de nagyon sok könyvet olvastam/olvasok és őszintén haragszom a műfajra, amitől bevallom, túl korán elment a kedvem a sok csalódás miatt, és sajnos úgy tűnik, ismét hiába próbálkozom vele. Mindig "túl sokat" olvastam, tini- és fiatal felnőttkoromba még többet, abban az időben rengeteg romantikusat is, odavezethető vissza az én rosszkedvem. Tisztelet a kivételnek, az igényesen megírt könyveknek, de amikor valaki annyit olvas, mint én, óhatatlanul a kezébe akad olyan kötet is, ami nem igazán jó, sajnos túl sok ilyennel találkoztam. És ezt nem elsősorban az írók rovására írom, mert a piac diktál, és mivel az olvasók keresik a romantikus könyveket, sajnos futószalagon gyártják őket. Akinek kisgyereke van ugyanezzel a helyzettel találja szemben magát a mesekönyv piacon. De ez már egy másik történet...
Részlet a Végtelen Mezők Vándora novellás kötetben megjelent A hiúz című novellából:
 |
| Forrás: Pixabay |
Lilla besiklott a paplan alá, Ákos gyorsan követte. Szorosan összebújva csókolóztak, hogy felmelegedjenek. A férfi a lány mellére simította a tenyerét, a hidegben meredező bimbókat morzsolgatta az ujjaival, nyalogatta a nyelvével. Lilla altestében, a becézgetésre válaszul, izzó forrás fakadt. A combján érezte Ákos vágyát, ráfonta az ujjait. A férfi rekedten sóhajtott. A lány mellei közé csókolt. Simogatta, az ujjai hegyével alig érintve cirógatta a testét. Lilla a kezével izgatta őt. A mellkasát, nyakát csókolta, harapdálta. Egy-egy pillanatra egyikük leállt, vágytól reszketve belefeledkezett a másik keltette élvezetbe, majd felfokozva viszonozta. Ákos Lilla sóhajaiból, testének remegéséből tudta, hogy már kész őt befogadni. Lassan, gyengéden sóvárgó, nedves, forró ölébe merült. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, tekintetét a lányra szegezve kifújta a levegőt. Lilla, nőiségének tudatában, rámosolygott. Teste erős szorítással válaszolt a férfi ritmikus lökéseire. Ákosnak erőt kellett gyűjtenie, hogy tartsa magát. Lilla már vergődött és nyöszörgött alatta, szemét behunyva saját ajkát harapdálta.
A kéj vibráló, sötét mélye lüktetve várta őket.
– Annyira jó – lehelte a lány. – Ne hagyd abba! – könyörgött, mert a férfi fékezte magát, hogy tovább bírja. A szünet így is csak a pillanat töredéke volt. Lilla teste reszketve megfeszült, magába szorítva a férfit, és Ákos felszabadultan adta át magát neki.
Együtt emelkedtek, a ház, a fehér hó fölé, belevesztek az aranyló napsugarakba, melyek szivárvánnyá robbanva lágy feketeségbe taszították őket.
Néhány pillanat telt el, míg mindketten magukra találtak. Lilla kinyitotta a szemét, kábán Ákosra mosolygott. A férfi szorosan átölelte, oldalra fordult vele.
Jó ideig maradtak így, erőt gyűjtve, feltöltődve a másik közelségéből, testének melegéből.
Lilla mozdult először. Ákos csodálkozva nézte, hova indul.
A lány a férfi kabátját magára kapva, mezítláb szaladt a kályhához, néhány hasábot dobott a tűzre, majd a tetejére tette az eddig a fal mellett álldogáló öreg, sípolós teafőzőt. Egy műanyag kannából vizet töltött bele. Az asztalból kivette a teás dobozt és egy üveg mézet. Ákosra mosolygott, miközben mindent elrendezett a visszacsukott asztalon.
A férfi hasra fordult, keresztbe font karjaira hajtotta a fejét, úgy csodálta az ablakhoz sétáló lány izmos, hosszú lábait.
Lilla a függönyt félrehúzva kinézett, a téli álomba dermedt táj varázsa megborzongatta. A testében még érezve a gyönyör emlékét, visszanézett a férfira, felé nyújtotta a kezét.
Ákos felállt, felvette az ingét, a lány felé indult. Könnyedén, puhán lépkedett. Lillát a macskákra emlékeztette ruganyos, halk járása. Mezítláb képes volt bármikor észrevétlenül a háta mögé osonni, de néha még bakancsban is sikerült úgy mögé lépnie, hogy csak akkor vette észre, ha a nyakába csókolt.
– Hiszel benne, hogy a szerelem megmarad a halál után? – kérdezte a lány, egy lombtalan fát bámulva a havas udvaron, Ákos mellének támasztva a hátát.
A blogon korábban már megosztott romantikus részletek:
Sárkányvadászok - Csókpárbaj
Romantika az Őrzőből
A kéj vibráló, sötét mélye lüktetve várta őket.
– Annyira jó – lehelte a lány. – Ne hagyd abba! – könyörgött, mert a férfi fékezte magát, hogy tovább bírja. A szünet így is csak a pillanat töredéke volt. Lilla teste reszketve megfeszült, magába szorítva a férfit, és Ákos felszabadultan adta át magát neki.
Együtt emelkedtek, a ház, a fehér hó fölé, belevesztek az aranyló napsugarakba, melyek szivárvánnyá robbanva lágy feketeségbe taszították őket.
Néhány pillanat telt el, míg mindketten magukra találtak. Lilla kinyitotta a szemét, kábán Ákosra mosolygott. A férfi szorosan átölelte, oldalra fordult vele.
Jó ideig maradtak így, erőt gyűjtve, feltöltődve a másik közelségéből, testének melegéből.
Lilla mozdult először. Ákos csodálkozva nézte, hova indul.
A lány a férfi kabátját magára kapva, mezítláb szaladt a kályhához, néhány hasábot dobott a tűzre, majd a tetejére tette az eddig a fal mellett álldogáló öreg, sípolós teafőzőt. Egy műanyag kannából vizet töltött bele. Az asztalból kivette a teás dobozt és egy üveg mézet. Ákosra mosolygott, miközben mindent elrendezett a visszacsukott asztalon.
A férfi hasra fordult, keresztbe font karjaira hajtotta a fejét, úgy csodálta az ablakhoz sétáló lány izmos, hosszú lábait.
Lilla a függönyt félrehúzva kinézett, a téli álomba dermedt táj varázsa megborzongatta. A testében még érezve a gyönyör emlékét, visszanézett a férfira, felé nyújtotta a kezét.
Ákos felállt, felvette az ingét, a lány felé indult. Könnyedén, puhán lépkedett. Lillát a macskákra emlékeztette ruganyos, halk járása. Mezítláb képes volt bármikor észrevétlenül a háta mögé osonni, de néha még bakancsban is sikerült úgy mögé lépnie, hogy csak akkor vette észre, ha a nyakába csókolt.
– Hiszel benne, hogy a szerelem megmarad a halál után? – kérdezte a lány, egy lombtalan fát bámulva a havas udvaron, Ákos mellének támasztva a hátát.
A blogon korábban már megosztott romantikus részletek:
Sárkányvadászok - Csókpárbaj
Romantika az Őrzőből
