Ajándék novella: Tullia meséi - Triar hosszú éjszakája

A Tullia meséi Facebook oldala

Ezzel a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, Tulliában játszódó novellával szeretném megköszönni a Tullia meséi - Őrző olvasóinak, a könyv Facebook oldalát kedvelőknek, illetve a Molyoknak az érdeklődést. A teljes, pdf formátumú novellát elküldöm email címre vagy privát Facebook üzenetként. 
2016. december 4. és december 31. között várom az érdeklődőket. Innen a blogról legegyszerűbben az oldalsávban elhelyezett kapcsolati modulon keresztül érhetsz el.

Aki még nem ismeri a könyvet, most itt az alkalom, hogy ebből a rövid történetből képet kapjon Tullia világáról, megismerkedjen a szereplők egy részével, és átérezze a hangulatot. A történet kronlógiailag a regény utolsó harmadába illeszkedik, így spoileres.

A Tullia meséi - Őrző regény megvásárolható nyomtatott könyvként és e-pub formátumban is. 

 Részlet a novellából: 
A sülő tészták fűszeres illata lengte be a fáklyákkal megvilágított, boltíves helyiséget, és a kemence melege tette még hívogatóbbá, miközben a belsőudvarra néző ablak párkányán megült az elmúlt napokban hullott hó. A királyné gazdagon hímzett vörös kaftánban és nadrágban a kemence előtt állt. A törékeny, lányos arcú fiatalasszony egész aprócskának tűnt a magas konyhafelügyelő mellett, akinek termetén látszott a harcos múlt. Rolo fehér kabátján nem éktelenkedtek ételfoltok. Ahogy a konyhája, ő maga is mindig tiszta és rendezett volt. Nindra tisztelte a hozzáértéséért, és szerette az általa készített, időnként szokatlan, de jó ízű ételeket.
– Lakortól is kaptam növényeket, amiket belesütöttem a lepényekbe. Azt mondta, ezek az ízek illenek az ünnephez. A királynak erdaraguval töltöttem meg egyet. Többféle zöldséggel főztem össze a húst, mielőtt a tésztába tettem.
– Hálás lesz neked, Rolo – bólintott Nindra. – Étvágygerjesztőek az illatok.
– Vadászat után mindig nagyon éhes, és mostanában a vacsorát sem hagyja a tányérján, hogy helyette a napi gondokba vesse magát. Egyre gyakrabban hallom nevetni. Jó hatással vagy rá, úrnőm.
–  A téli csendben nem háborgatják a törzsfők, és panaszosok sem érkeznek minden nap, ezért nyugodtabb  –  hárított Nindra elpirulva.
Rolo elmosolyodott, megérintette az asszony karját, közben folytatta az ünnepi vacsora terveinek ismertetését:
– Ma este felszolgálom az égővízbe áztatott gyümölcsöket is. A király kérte, hogy süssünk kalácsokat, amiket a máglyák körül osztogathatunk.
– Lenyűgöző a lelkesedésed, Rolo. Segítek a kalácsosztásnál, de most magadra hagylak. Ellenőriznem kell a máglyák előkészítését, és beszélek a krímadarak idomáraival is. Lork már felállíttatta az íjászverseny céltábláit. Triar, gondolom, részt akar venni a versenyben. Mire megérkezik, elő tudnád neki készíteni azt a lepényt, hogy ne kelljen éhesen kiállnia és várnia vacsoráig?
A konyhafelügyelő bólintott.
– Köszönöm – mosolygott rá a királyné, mielőtt az udvarra lépett volna.
Odakinn vidámságát aggodalom váltotta fel, amikor a kapunál meglátta az aranymarlát kantárszáron vezető testőrt. A harcos hajnalban a királlyal ment vadászni, és most ura nélkül, az ő hátasát vezetve tért vissza…