A terrák már közeledtek felé, egyre többen lépdeltek elő a fák közül. Tudta, hogy a legnagyobb, a fekete bundájú vezérhím indítja meg a támadást. Még egyszer körülnézett, lassan letette íját és a tegezt maga mellé, közben a vezér tekintetét kereste.
Volt idő, amikor nem riasztotta a halál gondolata, de mióta Tras földjén a felesége szerelme térdre kényszerítette, minden megváltozott. A Királynőjével akarta tölteni az ünnepet. Számára Nindra jelentette a Fényt, neki köszönhetően ért véget hosszú éjszakája.
Balkarjával védte a nyakát, hogy a rárontó terra azt kapja el, így megmaradt az esély, hogy jobb kézzel elővegye a tőrét. A hatalmas állat, fogait a több réteg ruhába mélyesztve, hanyatt döntötte a hóban. A király érezte az erős állkapcsok szorítását, de szerencsére a fogak nem hatoltak mélyre a húsába. A vak remény vagy a téboly vezérelte, amikor puszta kézzel kapta el a terra nyakát, ahelyett, hogy a tőrét kereste volna. Ujjait belemélyesztette a gyönyörű puha bundába, és megszorította az állat torkát. A vezérhím sípoló nyüszítése megtorpanásra késztette lassan feléjük kúszó társait...
20000 látogató (néhány hét alatt 7000-es növekedés), remélem, nem robotok...
Köszönetem jeléül írtam ide ezt a kis részletet a Triar hosszú éjszakája című novellából, melynek teljes verziója 2016. december 31-ig továbbra is kérhető pdf formátumban, akár innen üzenetben vagy a Tullia meséi Facebook oldalról. Emailben vagy Facebook üzenetként küldöm.
Köszönetem jeléül írtam ide ezt a kis részletet a Triar hosszú éjszakája című novellából, melynek teljes verziója 2016. december 31-ig továbbra is kérhető pdf formátumban, akár innen üzenetben vagy a Tullia meséi Facebook oldalról. Emailben vagy Facebook üzenetként küldöm.
Köszönöm az érdeklődést az írásaim iránt!
 |
| Tullia meséi |
