Könyvbe zárt karácsonyok - könyvajánló interjú

"Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket. Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből. A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából. Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is. Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk. "

Interjú Tapodi Brigittával a Taxi című novella szerzőjével

Ha interjút készítek, vagy író-olvasó találkozó keretében beszélgetek egy szerzővel, mindig alaposan felkészülök. Utánanézek az író életművének, elolvasom az életrajzát, az épp bemutatandó köteten kívül más műveket is, illetve azok kritikáit. Ezúttal azonban csak egy novella van a kezemben és pár sor a szerzőjéről, Tapodi Brigittáról. Elhatároztam, hogy most nem kutatok előzetesen, hanem azonnal kérdezek.

B.E.: – Mennyire fontos része az életednek az írás? Le tudnád tenni a tollat?

T.B.: – Nagyon fontos része. Gyermekkorom óta írok, eleinte naplót (remek önismereti alapokat ad, ajánlom mindenkinek), később verseket, aztán jöttek a novellák, és végül a regényem. Nem gyakran írok, leginkább akkor, ha ihletem, gondolatom, mondanivalóm van. Nem tudnék „rendelésre” írni. Hogy letudnám-e tenni a tollat? – nehéz kérdés. Azt hiszem, hogy nem, mert az öröm, ami vele jár, elengedhetetlen.

B.E.: – Kell kompromisszumokat kötnöd a hétköznapokban, hogy írhass?

T.B.: – Igen. Akinek családja van, és amellett próbál bármilyen művészeti ágban tevékenykedni, az egészen biztosan lemond valamiről, mondjuk leginkább egy jó kiadós alvásról. Én általában este, vagy éjszaka írok, amikor már nyugalom van.

B.E.: – Jegyzetelő típus vagy? Mesélnél egy kicsit az írói módszereidről?

T.B.: – Igen, teljes mértékben. Régen persze ez nem így történt, de rájöttem, hogy igen hasznos, mert az ihlet egyúttal áldás, ami pillanatok alatt elillan. Később hiába próbálnám újrafogalmazni, az a gondolat, vagy érzés már nem ugyanaz lenne. Akkor és ott rögtön papírra kell vetni. Aztán persze átírható egy-egy mondat, de a lényeget érdemes azonnal leírni. A regénynél egy igen erős belső késztetés hatására megszületett az ötlet, azután fejezetekre bontottam, és átgondoltam, hogy mit szeretnék egy-egy részbe beleírni. Ezekhez jegyzeteket készítettem, és utána estem neki az írásnak. A kutatómunka, ami az adott témához szükséges az menet közben vagy már korábban megtörtént.

B.E.: – Úgy tudom, szívesen túrázol… Megihletnek a hegyek, a táj? Rögzíted ott azonnal valahova a benyomásaid, hogy ne vesszen el egy-egy gondolat?

T.B.: – Igen, a hegyek szeretete a véremben van, felmenői ágon. Apukám révén erdélyi vonatkozásom van, anyukám nagypapája pedig erdész volt. Szerintem a természet egyrészt kimeríthetetlen „anyagforrás”, másrészt nincs „zaj”, ami elvonja a figyelmet. Nagy klasszikus íróink – Jókai, Fekete – gyönyörűen, hitelesen írtak a természetről. Érdemes túrázás közben figyelni. Nemcsak kifelé, hanem befelé is. Addig láthatatlan felismerésekre tehetünk szert, vagy épp letisztult gondolatok fogalmazódhatnak meg.

B.E.: – A novelládban bátran írsz a veszteségről. Le tudsz mondani a happy end-ről, tudva, hogy az olvasók egy részét elriasztja a „rossz vég”?

T.B.: – Engem mindig is leginkább az életrajz jellegű regények, írások érdekeltek. És ezzel azt hiszem, hogy megválaszoltam a kérdést. Tudom, hogy az emberek többsége a happy end-et szereti, de az élet alapvetően nem tömény boldogság. Bármikor jöhet egy kanyar, amely a szakadékba visz. Nem tudok olyan embert mutatni a családomban, az ismeretségi körömben, akinek az életében ne történt volna tragédia, ne lenne bánat vagy szomorúság. Az élet velejárója. Nem hiszek a túl szirupos dolgokban, az élet sem ilyen. S ha körülnézek, akkor azt látom, hogy nem mindenkit riaszt el a „rossz vég”, ahogy te fogalmazol. Sokszor a „megtört” végkifejletű írásokból építkezünk a legtöbbet. Meghatározó írónőm Szabó Magda, az ő regényei sem happy end-esek, mégis ezrek olvassák, s a legnagyobbak közül való. Mert elgondolkodtat, mert mélységeket, valós élethelyzeteket mutat meg. Ettől függetlenül nagyon szeretem a boldog írásokat, és szívesen olvasok romantikus regényeket. Mert olykor nagyon kell a léleknek. Az embernek alapigénye, hogy vágyik a szépségre, a boldogságra. S ez így van jól.

B.E.: – 2013-ban jelent meg első regényed Szárhegy öröksége címmel. Azóta mit publikáltál?

T.B.: – A Taxi című novellámon kívül idén karácsonyra megjelent egy másik novellám, Lezárt vagonok címmel, amelyet a Történelemregény-írók Társaságának ez évi karácsonyi antológiagyűjteményében (Oltár, Kard, Legenda) olvashat az érdeklődő olvasó. Ez a novella teljesen más műfajban íródott, mint a Taxi. Történelmi, amely a II. világháborús sváb kitelepítésről szól, és nagyon is aktuális, ugyanis 2016. januárjában 70. évfordulója lesz a magyarországi svábok kitelepítésének. Nehéz téma, amely konkrét emberi sorsokat mutat be.

B.E.: – Úgy tudom, írsz/írtál meséket is?

T.B.: – Csak a saját, és a lányom szórakoztatására. Kiadásra nem került. Ám ha az ember lányának gyermeke van, akkor óhatatlanul születnek mesék a mindennapok során.

B.E.: – Megosztod velünk, min dolgozol most?

T.B.: – A Szárhegy öröksége regény folytatását írtam ez évben, mely jórészt elkészült, de megakadtam vele egy ponton, így egyelőre félreraktam. Úgy érzem, hogy az érdeklődésem egyre inkább a történelmi-romantikus regények irányába tart. Nagyon érdekel az angol középkor, illetve a magyarországi boldog békeidők. Mégis megtartanám a rám jellemző modernséget. Olyan regény megírásában gondolkodom, ahol e kettőt egybegyúrhatnám.

Végezetül néhány írós kérdés a közelgő karácsonnyal kapcsolatban.

B.E.: – Számodra mit jelent a karácsony, képes vagy kivonni magad a vásárlási lázból vagy épp ellenkezőleg, szereted belevetni magad a forgatagba, esetleg figyeled közben az embereket, karaktereket keresve?

T.B.: – Nekem ez az ünnep a családról szól. S mivel a családom másik fele Angliában él, ezért még fontosabb, hogy ilyenkor végre együtt lehetünk. Amióta gyermekem van a karácsony különösen szép, újra éljük azt az önfeledt, ártatlan gyermeki áhítatot, csodát, ahogy csak a gyerekek képesek a világra, egy csillogó karácsonyfa alatti bontatlan ajándékcsomagra, egy meggyújtott gyertyára tekinteni. Igen, képes vagyok kivonni magam a vásárlásból. Mi már sokadik éve úgy karácsonyozunk, hogy a gyerekek kapnak ajándékot, mi felnőttek pedig csak némi aprósággal lepjük meg egymást. Épp azért, hogy a karácsony valóban a szeretetről szóljon, s ne holmi vásárlási őrületről.

B.E.: – Tudod, már mit olvasol majd a karácsonyi szünetben?

T.B.: – Talán végre befejezem Tracy Chevalier-től Az utolsó szökevényt, és Salamon Páltól a Sorel-ház című regényt. Szeretném még elolvasni Fábián Jankától a Búzavirágot, és az Oltár, Kard, Legenda történelmi antológiát.

B.E.: – Köszönöm az interjút és áldott karácsonyt kívánok!

T.B.: – Én köszönöm! Áldott karácsonyt neked és minden olvasónak!

Vásárlási linkek:

Nyomtatott könyv vásárolható:  http://undergroundbolt.hu/konyvbe-zart-karacsonyok-1344

E-könyv vásárolható:

Nádasi Krisznél: http://krisznadasi.wix.com/krisznadasiwrites#!karacsony/cpry

a Bookline-on: http://bit.ly/KZK_BL

a Librinél: http://bit.ly/KZK_Libri

a Google Play-en: http://bit.ly/KZK_Google

az Apple iTunesnál: http://bit.ly/KZK_itunes

a Publión: http://bit.ly/KZK_Publio

az ekönyv.hu-n: http://bit.ly/KZK_ekonyv

Oszlár Kálmán András: Időtlen orgazmus - Tantrikus kontinencia & spirituális intimitás

Megvásárolható

A nyugati és a keleti életfelfogás közötti különbséget mutatja, hogy zavarba jöttem, amikor  megosztottam a moly.hu-s bejegyzést, hogy olvasni kezdtem Oszlár Kálmán András Időtlen orgazmus című könyvét. A saját kellemetlen érzéseim erősítették meg bennem, hogy valóban rossz irányba halad a nemiséghez és szexualitáshoz való viszony az európai vagy úgy nevezett nyugati kultúrában, végképp kiüresedik, lélektelenné válik. Egyre természetesebb, hogy van a szex és van a szerelem, a fiatalok már eleve úgy indulnak neki a felnőtt életnek, hogy kapcsolataikban szétválasztják a testet és a lelket.  Erre válaszul egy idézet a könyvből:

„A spirituális szexben a test csak eszköz, a lélek és a test együtt egyfajta testen kívüliséget, egységtudatot él meg. Itt cél a finomság, az érzékiség és a lassúság. Ami néha a nőknél túlzott romantikus elvárásnak tűnik (fürdőzés, illatok, füstölők, gyertyák, virágok), az a keleti spirituális szex kultúrában alap.”

 A szerző az indiai filozófia, illetve vallás témához kapcsolódó alapjait részletesen ismertetve vezeti el az olvasót a képesség kifejlesztéséhez szükséges gyakorlatok bemutatásához. Az ismeretek megértéséhez többek között Csíkszentmihályi Mihály flow-élmény koncepcióját, szexuál-pszichológiai forrásokat, illetve a keresztény vallás és a japán gésa hagyományok párhuzamait is felhasználja.

„A szexuális erőt nem elfojtva, hanem ’felemelve’ az Urdhvaretas jógik is képesek voltak a tökéletes belső alkímiai átalakításra a testükön belül, speciális jógamódszerek segítségével. Ugyanakkor nem éltek nemi életet, hanem aszkéta módjára elvonultak.”

„A Tantrikus Kontinencia pedig ennek a képességnek a kiterjesztése a nemi életre, vagyis annak spirituális oldalát előtérbe helyezve az energiák gerjesztését, felhalmozását és átalakítását, majd pedig felemelését helyezi a középpontba, szex előtt, közben és után.”

Oszlár Kálmán András, ahogy már fent írtam több oldalról, sokféleképpen közelíti meg a témát, megkönnyítve ezzel a megértést. Még a szkeptikusoknak is szán egy külön fejezetet, bátran és érthetően felépítve érvrendszerét.

Kitér és férfi és a nő szexualitása és érzelmi világa közötti különbségekre is, megmutatva, hogy épp a női lélek teszi szinte természetessé a nő számára, amit a férfinak gyakorolnia kell.

Különleges utazás ez a könyv a jóga, a spiritualitás, a szexualitás és a filozófia világába, nemcsak azért érdemes elolvasni, hogy a párkapcsolatunkat jobbá tegyünk, találhatunk benne az élet bármely területére érvényes szép, megszívelendő gondolatokat.

Frányó Kriszta: Legénylak

Megvásárolható

Beismerem az elején egy kicsit nehezen indult, míg aztán egy ponton megfogott a történet. Való igaz leginkább történelmi könyveket, kalandregényeket, fantasy-ket és klasszikusokat olvasok, a mai Magyarországon játszódó huszonéves fiatalokról szóló regény viszonylag új terep, fel kellett vennem a fonalat. Rájöttem, hogy generációs problémával találtam szemben magam: nem ismerem a mai húsz és harminc közötti nemzedéket, én már kinőttem belőle, a környezetemben élő gyerekek pedig jóval kisebbek. Így nézőpontot váltottam, nem beilleszkedni próbáltam a történetben, ahogy eddigi olvasmányaim során, hanem igyekeztem megismerni, megérteni a szereplőket, motivációikat, gondolataikat. Rájöttem, mennyire mások, mint azok az emberek, akiket eddig ismertem.

Egy jól megírt, szépen kidolgozott írást kaptam kézhez. A környezet, a karakterek jól elképzelhetők, szinte „láthatók”, van dráma, titok, szerelem, barátság. Lassan elfogadtam a fiúk számomra túlzott érzelemnyilvánításait, a hisztiket, sírásokat, néha zavarban ejtően feminin hozzáállásukat a világ dolgaihoz. Sajnos kedvencem nem lett közülük, a legszimpatikusabbnak a művész Rolandot találtam. Az abszolút kedvenc szereplő pedig Emmi. A srácok barátsága, összetartása ellenben nagyon tetszett, ahogy a jól felépített és gördülékenyen megírt történet fordulatai is, ezekről nem is írnék, mert megéri őket olvasóként felfedezni. Azoknak ajánlom a történetet, akik szeretnek új, érdekes arcokat megismerni, és ebben könyvben olyan srácokkal lehet együtt sírni, nevetni, akik akár a szomszédban is élhetnének egy „legénylakban”.

Horváth Éva: Lélekfonalak

Megvásárolható

A Lélekfonalak-ban Horváth Éva a hétköznapi élet küzdelmeit, örömeit, és ezekből merített tapasztalatait írja le. A szerző blogon megosztott bejegyzéseit gyűjtötte csokorba és adta közre. A kötet kiadásában úgy érzem, nagy szerepe volt a személyes életében bekövetkezett változásnak, fejlődésnek, melyen egy általa nagyra becsült ember indította el. A regények ismertetésénél vigyázni kell a spoilerekkel. Itt ugyan nem fikciós történetről van szó, de mivel a szerző nem közli azonnal a tanítómesterként tisztelt személy nevét, úgy gondoltam, én sem írom le. Annyit azonban elárulok róla, hogy a médiából is ismert szakember maga is különleges személyiség.
A könyvben fellelhető gondolatok köre rendkívül széles. Tükrözik a szerző életfelfogását, munkája, személyes kapcsolatai során szerzett tapasztalatait, így a kötet nagyon szubjektív, önfeltáró. Hol megmosolyogtatnak, hogy töprengésre késztetnek a többek között gonoszkodásról, haragról, dühről, félelemről, lelki egyensúlyról, fotóarcról, felelősségről, halálról, gyászról szóló fejezetek.
Minden személy egyedi létező, szerzőként pedig jómagam is nagyon kíváncsi vagyok, ezért érdekes olvasmány volt megismerni egy más világszemlélettel rendelkező ember őszinte gondolatait.  

Előkészületek a XV. Győri Könyvszalonhoz kapcsolódóan...

2015. november 6-8. között A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér valamint a Győri Nemzeti Színház együttműködésével kerül megrendezésre a XV. Győri Könyvszalon. Ezen a rendezvényen   lesz a Tullia meséi - Őrző első könyvbemutatója, november 7-én 10 órakor a Megyei Könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárában. Nagy öröm ez számomra, és szeretném, ha a történet sokakhoz eljutna, ezért a regény e-könyv változata november 1-8. között ingyenesen letölthető a Publio kiadó oldaláról.
Emellett a Tullia meséi - Őrző Facebook oldalán egy játékot is útjára indítok, melyhez kapcsolódóan november 9-én este nyolc órakor a Könyvbarlang antikvárium által felajánlott ajándékot sorsolom ki.
A bejegyzés végén egy képösszeállítást találhattok, az antikvárium ugyanis a könyvek mellett különböző kézműves tárgyakat is forgalmaz, amik szép ajándékok lehetnek bármely könyvbarátnak.
Köszönöm a Publio Kiadó, a Könyvbarlang antikvárium és nem utolsó sorban a győri  Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér támogatását! És természetesen köszönet illeti hűséges és kedves olvasóimat is!

Könyves ajándéktárgyak

Városi Emese: Éva naplója

Megvásárolható

Egy különös könyv, egy nehéz sorsú asszonyról. Nehéz úgy írni az olvasottakról, hogy ne áruljak el túl sok mindent. Az első oldalak elolvasása után a címválasztás kicsit furcsának tűnik, hiszen a dátumokkal megjelölt fejezetek nem E/1-ben íródtak. Később azonban helyre kerülnek a dolgok, mert a történetben valóban nagy szerep jut annak a bizonyos naplónak. A főhőst Szerencsés Évának hívják, aki egymás után kerül szerencsétlen helyzetekbe. A kitartása, a gyermekei iránt érzett szeretet és néhány segítő szándékú ember támogatása viszi tovább, emeli át - a körülmények alakulása folytán - sajnos sokszor egyik nehézségből  a másikba. A szereplők bármelyikével találkozhatnánk a lépcsőházban, az utcán vagy a boltban, hiszen ez egy mai magyar történet, minden szépségével és csúfságával. Egyetlen dolog hiányzott, de magam sem értem, hogy miért: nem tudtam sírni, sem örömömben sem bánatomban, pedig Éva története könnyekért kiált. A sok küzdelem és harc után végül elmaradt a felszabadító katarzis, és jelenleg nem tudom eldönteni, hogy a történet ritmusa és végkifejlete vagy saját lelki beállítódásom miatt alakult így. 

Az elején nehezen boldogultam Éva gyerekeinek beazonosításával,  de ahogy egyre jobban belemerültem, belemerültek az események forgatagába, észrevétlenül váltak ismerőseimmé, és Erika, nem a neve, hanem a talpraesettsége miatt, kedvencemmé. Éva cselekedetei néha megleptek. Általában megértettem, de voltak tettei, döntései, amikkel nem tudtam azonosulni. Bátran ajánlom a történetét azoknak, akik a romantikus kalandozások, misztikus utazások, disztópiák és urbanfantasyk mellett a mai ember hétköznapi életének küzdelmeiről és örömeiről is szívesen olvasnak.

Ekker Éva: Tullia meséi értékelés

"Bevallom, nem a fantasy a kedvenc műfajom. Ezért örültem, hogy Bogár Erika könyve, a Tullia meséi – ŐRZŐ nem esik túlzásokba, nem megy át csodalényekkel és szuperhősökkel megtűzdelt gyermekmesébe. Mértéktartóan használja a fantasy elemeit, épp csak annyira, hogy lefesse, és mindvégig fenntartsa előttünk annak a képzeletbeli világnak a képét, mely leginkább magyar mondák hangulatát idézi. Ezt segítik elő a környezet, az emberek, és az állatok pontos leírásai, melyek soha nem hosszabbak a szükségesnél, nem akasztják meg a történet folyamát. A könyv a fantasytól eltekintve önállóan, mint némi thrillerrel átitatott romantikus kalandregény is megállná a helyét.

Hamar megkedveljük a főhőst, Triart, aki a szemünk előtt válik zabolátlan ifjúból rendkívüli, szinte emberfeletti akaraterővel rendelkező, vezetésre termett férfivá. Akkor sem vagyunk képesek elfordulni tőle, mikor nyilvánvalóvá válik a démoni hatalmakkal szembeni esendősége.

A történet az érzelmek széles skáláját csalja elő belőlünk. Örülhetünk, szomorkodhatunk, félhetünk, aggódhatunk, s nem csak Triarért. Engem legalábbis nagyon megfogott az a borzongató rész is, ahol az egyik női szereplő kicsit a Kékszakállú herceg várára emlékeztető helyre kerül.

A romantikus szálak további erőssége az azokat átlengő finom érzékiség.

A befejezést természetesen nem árulhatom el. Bizonyára megoszlanak róla a vélemények, nekem mindenesetre tetszik. Bár a regény végül kerek egész lesz, mégis folytatás után kiált."

Köszönöm az elismerő szavakat!

Megjelenési terv: Szellemsegítők - Naptánc

A Tullia meséi folytatásával nem haladok úgy, ahogy szeretnék, viszont előkerült 2010-ben Naptánc címmel megjelent romantikus kalandregényem törléseket is tartalmazó kézirata.  Akkoriban a nyomda javaslatára kötöttem egy helytelen kompromisszumot, lefaragtam oldalakat, hogy kedvezőbb árkategóriába kerüljek. A könyvvel kapcsolatos olvasói vélemények szerint a törölt részek nagyon hiányoznak. Így azokat visszaírom a számítógépen lévő kéziratba, melyet ezt követően átnézek, javítok és korrektúráztatok. A könyv megjelenését jövőre tervezem. Egy rövid részlet:

„Amikor Ruth egyedül maradt, a táskájához lépett, egy kis tégelyt vett elő.

Élete során folyamatosan két világ között vergődött. Cheyenne-nek született, de fehérek között nőtt fel. Hat éves volt, amikor egy fiatal néprajzkutató érkezett a rezervátumba, aki felfigyelt a tehetséges kislányra, és a szülők beleegyezésével magával vitte, hogy tanulhasson.

Élete nehéz pillanataiban Ruth mindig visszanyúlt a gyökereihez, így tett most is.

Kifestette Burt arcát, majd csuklóit a Naptánc szertartáshoz, közben halkan énekelt.

Johnson doktor, ígéretéhez híven, munkaideje végén benézett a kórterembe, és döbbenten látta betegén a fekete festéket.

– Ez a Mennydörgő Hold ideje – jelentett ki Ruth, az orvos arcára szegezve tekintetét. – A régi időkben a népem fiataljai ebben a hónapban vettek részt a Naptánc szertartáson. A mellkas két oldalán, késsel két párhuzamos sebet vágtak, melyeken kötelet fűztek át, a kötél két végét egy oszlophoz kötötték. A leendő harcosnak ki kellett szakítani testéből a kötelet. Amikor sikerült neki, teljes jogú harcosként tért vissza a családjához. A Naptánc végére Burt szelleme szabaddá válik, és visszatér oda, ahova tartozik.

Johnson komoly arccal nézett az asszonyra, aztán bólintott.

– Rendben, Dr. Dalton, maradhat a festék.

Ruth hálás pillantást vetett a férfira.”

(Ruth cheyenne néprajzkutató, Burt a fia)

Kulcsár Nárcisz rajaz

Ekker Éva: Sarki tűz

Megvásárolható

A könyvekkel való ismerkedésem legelején azt tapasztaltam, hogy a sci-fi férfi műfaj. Később már úgy láttam azért - teljesen szubjektív felvetés -, mert az alapkövetelményei nem egyeztethetőek össze a női lélekkel. Kevés nő alkot tudományos-fantasztikus műveket, vagy ha igen, sajátos hangot üt meg, mint például Szepes Mária.

Ekker Éva novelláinak egy része is a tudományos fantasztikum határmezsgyéjén jár, és a női érzelemvilág az, ami különlegessé teszi őket. A realisztikusabb írásoknak is megvan a maguk misztikus varázsa és elgondolkodtató végkövetkeztetése. A címadó novellát, a Sarki tűz címűt olvasva egyik tinédzserkori kedvencem, a Meghökkentő mesék filmsorozat jutott eszembe. Ez a nosztalgikus, kellemes érzés kísérte végig egész olvasmányélményemet. Nem sorban olvastam a történeteket, hanem a tartalomjegyzékből egyet-egyet kiválasztva, ide-oda ugrálva.  A Láncreakció a transzcendentális-utópisztikus "vezetőszál" ellenére is romantikus hangulatot ébresztett bennem, míg A projekt elgondolkodtatott. Minden novella tartogat meglepetéseket, és egyik-másik befejezése nagyot üt. Találkozhatunk bibliai utalásokkal, valóságshow-val, kórképes korképpel, melyben fontos szerep jut a ma annyira jellemző adrenalin-függőségnek. A karakterek szimpatikusak, bár egyik-másik a helyzetéből - és úgy gondolom - a szerző szándékából adódóan, néha a szánni való kategóriába csúszott át. A novellákban erősek a párbeszédek, ezeken keresztül ismerjük meg a szereplők gondolatait, érzéseit.

Néhány esetben hiányoltam a leírásokat, szerettem volna határozottabb képet kapni a környezetről. Természetesen találtam támpontokat, és nem lógtam a levegőben, de elbírtam volna hosszabb tájleírásokat is, még akkor is, ha manapság egyre kevesebben szeretnek ilyet olvasni.  A kék sziget-ben éppenséggel nagyon látványos, képszerű elemeket is találtam.

Összességében nagyon érdekes és elgondolkodtató történetekben volt részem, melyek tanulságaival is egyetértettem.

Egri Zsanna: Elveszve Mexikóban

A könyv megvásárolható

Egri Zsanna regénye romantikus roadmovie-ra emlékeztet, szimpatikus magyar és mexikói szereplőkkel, magyar és mexikói helyszíneken.

Sok más romantikus könyvvel ellentétben az erotika nem kap szerepet a történetben, az érzelmek és a váratlan fordulatok dominálnak. Néha szinte krimibe illő helyzetekbe cseppennek a szereplők. Számomra új tapasztalat volt, hogy a karakterek közül a tulajdonképpeni főhőst tudtam megkedvelni legkevésbé.  Ennek ellenére azt mondhatom, a bizonytalankodó, néha hisztérikus Kathy jól kidolgozott regényalak, és érdekes volt, hogy alakul a kapcsolata a többi szereplővel. Eddig csak filmeken láttam Mexikót, és nem tudom, milyen ott a valós hangulat, az azonban egy értelműen érezhető a könyvben, hogy más az atmoszféra az ottani és a magyar helyszíneken. Az utolsó lapokon felperegtek az események, itt néhány késleltető epizód, leírás jól jött volna, hogy ne legyen olyan hirtelen vége. A szolid, érzelmekre apelláló romantikus könyvek kedvelőinek ajánlom ezt a regényt, akik számára az erotikánál fontosabb egy-egy rafinált csavar a történetben.

Troppauer Hümér: Hajnali rózsák a Szahara felett

„Hogy lássátok, mit szem nem láthat,
mi része pedig e nagyvilágnak,
nélküle élni lehet, de nem érdemes,
mert kell a vers, hogy sírj, s nevess!”

 (A versíró, részlet)

Egyre ritkábban olvasok verseket, és ez nem jó. Elveszett valami a világból. A hétköznapok rohanása elsodorta az elmélyülés pillanatait, amikor magamban lehetek, magammal, a csendben, és hagyom legördülni azokat a bizonyos könnycseppeket, nem csak az arcomon, a lelkemben is.

Troppauer Hümér rejtői figura, költő, többek között. Rejtő Jenőnek nem sok írását olvastam, csak a Gibson Lavery néven írt westernek közül néhányat. Így kénytelen voltam kicsit nyomozni, és mivel e-könyvként vettem birtokba a Hajnali rózsák a Szahara felett című verseskötet, így természetesen az Interneten néztem utána ennek-annak. Troppauer Hümér költeményeit „a soha meg nem írt verseket tartalmazó gyűjteményben” kell keresni, derül ki az ekultura.hu Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség címűkönyvajánlójából.

Ebben a felbolydult világban, ami most körülvesz bennünket, a felmerülő kérdésekre sokszor csak abszurd válaszokat lehet adni. Troppauer Hümér kötete is abszurd válasz. A humoros, Rejtő alkotta, légiós Hümérhez illő költemények között felvillan jó pár olyan, ami megremegteti a szívemet, és tudom, hogy akkor lép elő az a Hümér, akit én ismerek…

A Világ sivatag, Szívek temetője, Vihar előtt, Egy éve már, A versíró, Félelem nélkül című versek különösen megérintettek.

Diana Landry: Nem bújhatsz el

A Nem bújhatsz el  igazi „csajos könyv”, sok erotikával, időnként akciófilmbe illő jelenetekkel fűszerezve. Diana Landry a kalandos romantikus történetek kedvelőit célozta meg könyvsorozatának indítókötetével.

A könyvbolond, kicsit meggondolatlan, nehézsorsú, magyar származású Kate szemtanúként rejtőzködni kényszerül, és ebben Alex, az ex-tengerészgyalogos segít neki.

A jelenben futó romantikus főszál mellett kibontakozik Kate múltja, és betekinthetünk a Kate-et üldöző bűnözők, valamint az ügyön dolgozó nyomozó magánéletébe is. Ezekben a jelenetekben is inkább az emberi oldal, az okok és az érzelmek kapnak hangsúlyt, mint az akció.  

A főszereplők közül Kate bemutatása jóval részletesebb, mint Alexé, jelleme sokkal árnyaltabb. Alex számomra túl tökéletes, túl kiegyensúlyozott, ahhoz képest, hogy tíz évet töltött az amerikai hadi tengerészet egyik harcoló alakulatánál. Minden olyan negatívumtól mentes, ami a harcedzett veteránok és a velük élők hétköznapjait sokszor megkeseríti. Vannak ugyan utalások rossz álmokra, de nem látunk ilyen jelenetet. Ezzel szemben Kate folyamatosan vívja a maga kis harcát traumatikus múltjával, ami szépen felépítve bontakozik ki az olvasó előtt a kötet végére. A legtöbb mellékszereplőt megkedveltem, és remélem, közülük sokan visszatérnek majd a Nem felejthetsz el című folytatásban, melynek igazán figyelemfelkeltő bevezetése a Nem bújhatsz el utolsó néhány bekezdése... 

Ajánlom még:

Diana Landry blogja