| T. C. Lang kreatív oldala |
Részletek T. C. Lang ajánlójából, melyet a honlapján tett közzé:
Köszönöm szépen! ☺️
A részletes ajánló a kép alatti linken keresztül is elérhető.
Képek: Pixabay
| T. C. Lang kreatív oldala |
Részletek T. C. Lang ajánlójából, melyet a honlapján tett közzé:
Köszönöm szépen! ☺️
A részletes ajánló a kép alatti linken keresztül is elérhető.
Képek: Pixabay
| Sötét gondolatok - moly.hu |
A Sötét múlt és a Sötét gondolatok Kopácsi Krisztina romantikus krimi sorozatának egymást követő két része.
Szívesen olvasok pszichothrillereket, thrillereket, krimiket, romantikus krimiket és romantikus regényeket is. Sandra Brown és Nora Roberts az első írók, akiknek olvastam romantikus krimijét és romantikus regényét is. Ők általában nagyon jól futtatják egymás mellett a szerelemes és a krimiszálat, illetve kiválóan használják a romantikus és bűnügyi jelentek váltakoztatását a feszültség fokozására.
Kopács Krisztina trilógiájában a Sötét múlt esetében egyértelműen a romantika dominál, a mélyben rejlő múltbéli konfliktus drámai, és bár felvillannak krimielemek, inkább egy családi dráma bontakozott ki előttem.
Alex és Stephanie két különböző társadalmi réteg szülöttei, és ez megnehezíti kapcsolatuk alakulását, ugyanúgy ahogy a második rész párosának Lizzynek és Gregnek. Ők négyen a trilógia fő karakterei. Fontos szerepet tölt be mellettük Troy, a fiúk régi barátja és Boris, aki a lányok múltjának része.
A Sötét gondolatok című második részben – mely Lizzy és Greg története – egy sorozatgyilkos feltűnésének köszönhetően már jóval erősebb a krimiszál, melyet az író egy csavarral visz el a végkifejletig.
Az utolsó fejezet megzavart, nem értettem hirtelen, hova is kerültem. Mivel nem szeretnék spoilerezni, annyit írok csak, hogy meg voltam győződve róla, hogy ez a kemény fordulat már Troy történetének felvezetése, amely a második résznél thrilleresebb lesz.
Az első kötetben még sokszor egymásra csúsztak jelentek, nemcsak azért, mert nem voltak az epizódokat elválasztó jelek, melyek a második kötetben már a helyükre kerültek, hanem még szövegszinten is hiányzott a megfelelő átkötés. A folytatásra ez szépen kiforrott. A kötet utolsó fejezetei pedig egészen felpörgették a ritmust az egymást váltó krimipanelekkel. Engem egyáltalán nem zavart volna, ha ilyen elemek korábban is többször előfordulnak.
Mivel a harmadik kötet Troy, a nyomozó szerelmének történetét meséli el, remélem, a munkájából eredően még erősebb lesz a krimivonal.
![]() |
| Forrás: Pixabay |
2022 – Virágot a Holnapnak
2021 – Hullámok hátán
2020 – Hajnali kiáltók
2019 – Ha táncol a parázs
2018 – Találkozások
2017 – Bennünk ring a világ
2016 – Korképek
Sárkányvadászok (fantasynovella-füzér-részlet)2015 – Válasz - utak
2014 – 15.
2013 – Határtalanul
2012 – Eleven katedrális
2011 – Szárnyalás
2010 – Üzenetek
2002 – Győri Antológia 2002
2020-ban jelenet meg G. Komoróczy Emőke irodalomtörténész tollából A Győri Antológia húsz éve című tanulmánykötet, melyben így ír A hiúz című erotikus elemeket is tartalmazó novellámról:
| Játék |
A Facebook-on játékra invitálom a szerzői oldalam kedvelőit.
A Széttört akkordok című regényben – ahogy sokunk életében – jelentős szerepet játszik a zene.
A könyvben és Spotify-on is található egy lista azokból a dalokból, melyeket legtöbbet hallgattam írás közben.
Ehhez kapcsolódik a játék:
* mely a mai naptól, február 18-tól február 28-án 18 óráig tart.
* A szerzői oldalam kedvelői közül szeretnék valakit megajándékozni, ezért ha szeretnél részt venni a játékban, csatlakozz hozzájuk.
* Az ottani poszt alá hozzászólásban írd le a dalt, amely legjobban tetszett a listákról. Ha más műfajt kedvelsz és egyik sem fogott meg közülük, akkor azt a zeneszámot, amit te hallgatsz legszívesebben.
* Az eredeti poszt hozzászólói között február 28-án 20 órakor kisorsolom a Széttört akkordok egy dedikált, nyomtatott példányát.
Hogy miért éppen 28-án 18 óráig? Ez egy kis játék a számokkal: az egyik főszereplő Josh a huszonnyolcadik születésnapját ünnepli a történetben, a másik főszereplő, Gitta pedig tizennyolc éves.
* A sorsolás után az oldalon közzéteszem a nyertes nevét és privát üzenetben egyeztetünk a nyeremény átvételéről.
* A könyvet magyarországi címre vagy Foxpost automatába küldöm, a nyertes által kért dedikációval.
| Hugyec Anikó - NewLine Kiadó |
Nagyon sokat gondolkoztam a könyv molyos csillagozásán, mert ez egy gyönyörű történet, első könyvnek pedig igazán különleges, így félretettem a személyes érzéseimet a könyv egy szálával kapcsolatban, melyet én máshogy ítélek meg, és megadtam az öt csillagot. A kérdéses témát a bejegyzés végén fejtem ki.
A regényben egy gyermekeivel magára maradó asszony, Juli érzéseit, történetét ismerjük meg. Párhuzamosan fut a cselekmény két idősíkon, a fiatal lány és szerelmének története és az asszonyé, akinek férje egy napon kilépett az ajtón és nem jött többé vissza.
A jelenben a gyermekek, Zoe és Alex; a barátok Ria, Jocó és Arnold maradnak Juli mellett, míg a múltban a fókusz Márkon van és a bimbózó, kibontakozó, majd testileg is elmélyülő szerelmen, melyről sokan egész életükben csak álmodhatnak. Nagyon szép párhuzam erre a többször felbukkanó virág, a tulipán.
Nem tudjuk miért ment el Mark, csak a magára maradtak között feszülő fájdalmat, indulatokat, szeretetet érezzük. Itt néha elbizonytalanodtam. Tudom, hogy a gyerekek különbözőek az egyes fejlődési szakaszokban, vannak akik "korábban érnek", de Juliék ikrei csak tizenkét évesek, mégis néha inkább a középiskolásokra (16) jellemezően viselkedtek.
A szöveg egyenletes, jó ritmusú; szabatos fogalmazás jellemzi. Az első oldalakon túlírtnak tűnő sorok könnyedebbek, levegősebbek lesznek ahogy az írónő rátalál saját, finom hangjára. A leírások szépek, jól láttatnak. Az erotikus, szerelmes jelenetek életszerűek, nem válnak nevetségessé. Mivel még a mellékszereplők múltjáról, jelenéről is kapunk apró részleteket, a karakterek több dimenziósak, életképesek, plasztikusak.
A történet őszintén megérintett.
A történetben nagy szerep jut egy "drogos" családtagnak. A könyvben szereplő "drogos" lány viselkedése regénybeli pszichopatákra emlékeztetett, ami elszomorított. A függőség nem csak a gyenge jellemen múlik, komoly háttere van és modern társadalmunk nagy problémája. Nagyon sok oka lehet, fontos a család szerepe; sokszor épp annak hibája, rossz működése vezet egy sérülékenyebb embert a szenvedélybetegség (nemcsak kábítószer) felé. Az "őrület" nem jellemző minden szerhasználóra, akik sokszor keményen küzdenek, hogy visszataláljanak az életbe. Érteni vélem az írói szándékot – a függőség veszélyeinek bemutatását – és tisztelem is, de számomra meglepő a két jelenség összemosása.
| NewLine Kiadó |
Mint a NewLine Kiadó szerzője és láncolvasó könyvmoly elhatároztam, hogy megismerkedem szerzőtársaim könyveivel, ahogy időm és a lehetőségeim engedik...
Darvas Petra kötete, a Hópelyhek májusban ifjúsági portál-fantasy sorozat első része utazókönyvként került hozzám a moly.hu segítségével. Úgy gondolom, a történet erejét a főhősök közötti kötelékek – mai divatos szóval a kémia – adják, bár nem kap különösebb szerepet a romantika, mégis tisztán látjuk a barátságokat és a talán kialakuló szerelmek jeleit.
Az események indulásakor az olvasó, néhány főszereplőhöz hasonlóan ismeretlen helyen találja magát, és ahogy számukra, előtte is lapról-lapra, fokozatosan bontakozik ki az új világ. Megismerjük a hatalmi viszonyokat, a mágia működésének alapjait. Magyarázatot kapunk néhány dologra (pl. a különböző nyelvek megértése az új világban), amit nagyon szimpatikusnak találok, mert akadt múltbéli fantasy olvasmányom, mellyel kapcsolatban bizony maradtak bennem kérdések. Tetszik az írónő által felépített, számomra újszerű egyedi világ, a főhősök egyéni képességei, és van néhány tipikus fantasy jellemző, ami nem hiányozhat: például egy sárkány. A karakterek jól kidolgozott, múlttal, célokkal rendelkező színes egyéniségek, akár fiatalok, akár az idősebb korosztály tagjai közül kerülnek ki.
A könyv vége felé úgy tűnik, hogy megoldódnak a problémák, válaszokat kapunk. Ez egy kicsit meglepő is, hiszen mostanában a legtöbb folytatásos regény már-már bosszantó függővéggel zárul... Mint írtam, úgy tűnik...
Köszönöm, hogy olvashattam!
Már megjelent a regény második kötete is, Mágusok kelyhe címmel.
| Czank Nelli - Erawan Kiadó |
Néhány évvel ezelőtt már próbálkoztam az olvasmányélményeim megosztásával. Idén újra megkísérlem, hogy az általam olvasott könyvekről írjak - szubjektíven, könyvmolyként.
Czank Nelli könyvére esett először a választásom, melyet nemrég fejeztem be másodszor - ezúttal már igazi könyv formájában. Köszönöm, hogy előolvasója is lehettem, és hogy a regényben felbukkan egy korábbi történetből már ismerős, számomra nagyon szimpatikus szereplő.
Hogy ki ő? Maradjon meglepetés, de az ő karaktere most lehetőséget teremt, hogy írjak róla, miért jelentenek számomra különleges élményt Czank Nelli (Cornelie C. G.) történetei. Amellett, hogy valós helyszínekről ír, rendkívül színesen és képszerűen, a szereplői is élettel teli, kedvelhető emberek, akiket ügyesen mozgat könyvről könyvre. Az új történetben felbukkanó kedves illető (sőt illetők) azt a hatást kelti bennünk, mintha egy személyes ismerőssel találkoznánk újra. A segítségével még könnyebben belehelyezkedhetünk az egyébként is pörgős, izgalmas történetbe.
A menekülés, nyomozás, kaland és természetesen a szerelem mellett az írónő – ahogy korábbi regényeiben – érint egy aktuális témát is, egy szenzációs találmány formájában, "ami ráférne már a világra". A főhősök Lori és Alex mellett sok szereplő tűnik fel: családtagok, barátok, munkatársak, ellenfelek. Van, aki kedves és szimpatikus, más laza és fiatalos, akad meggondolatlan, más valaki bátor és tapasztalt. ;) Romantikus jelenetek és krimibe illő epizódok váltják egymást.
Czank Nelli választékosan, gördülékenyen fogalmaz, új története is könnyen olvasható, és ahogy a korábbiak igazi kikapcsolódást jelentett számomra.
Az első bejegyzés 2022-ben.
| Forrás: Pixabay |
A zuhanás után megtapogatod a mellkasod. Az újra összetört szíved még dobog, a régi, koszos kötés a rászáradt vértől megkeményedve összetartotta ott bent.
Felállsz.
Felveszed a porba hullott tarisznyád, a válladra akasztod. Lassan, remegő térddel, óvatosan lépsz. Közvetlenül a lábad elé nézel, még szédülsz, még támolyogsz, még fáj…
Feltűnik, hogy a tornacipőd elnyűtt, itt-ott már kikandikálnak belőle az ujjaid. Legalább egy rázásra kipotyognak belőle a kavicsok. Ez egy mosolyféle… kicsit önironikus, kicsit mesterkélt, de mosoly.
A kudarc egy újabb lecke: ezúttal sem, ezen a helyen sem téged kerestek. Hiszen már elő is kaptak valakit a kalapból… Hogy ő sem vált be?
Nem, ez nem boldogít, ez nem változtat a helyzeten. Ettől nem érzed magad értékesebbnek kedvesebbnek vagy jobbnak, ugyanúgy kidobott és lecserélt maradtál.
Már biztosan tudod, itt az ideje, hogy ismét útra kelj, ez már nem a te helyed, nem a te célod, nem a te álmod.
A céljaid és az álmaid elrejtőztek kicsit, de várnak.
Felhajtod a tarisznyád fedelét, és kiszórod a tegnap kincseit, amelyek már húzzák a vállad. A látványuk könnyeket csal a szemedbe.
Sírj! Most van itt az ideje. Gyászold meg őket!
Lépj tovább!
Elindulsz.
Megállsz.
Még utoljára visszanézel. Tudod, hogy a kötések alatt a szíved cserepei megőriznek minden szépet. Ami miatt fájt, azt pedig otthagytad halomban az út szélén. Lassan felkapja és szerteviszi őket a szél... A kis szilánkok megremegnek a mellkasodban. Haragszol a szélre, de most már a hajadat táncoltatja, virágillatot hint az orrodba.
Megbocsátasz.
Felemeled a lábad, és rálépsz az új útra.
Téged vár.
Már szereted a kavicsot a cipődben, mert végre érzed, ahogy szúrja a talpad, mielőtt kirázod. Formás, színes, kis kő a porban. Lehajolsz érte, a tarisznyádba ejted.
Ez a lépés már könnyed.
Újra élsz, lélegzel, érzel, remélsz...
Felnézel.
A napfény végigsimítja az arcod, és beragyogja előtted az utat, a tájat, a végtelent.
Rád vár...
Végtelen Mezők Vándora
Az egyik legrövidebb bejegyzés következik a blog történetében, mely az örömről és a háláról szól, hiszen könyves, írós és blogos témában ez az év,
2021. különleges és kedves volt számomra.
Hosszú csend után új könyvem jelent meg, Széttört akkordok címmel...
Köszönöm a NewLine Kiadónak, minden kedves közreműködőnek és az Olvasóknak!
...és idén ünnepeltük a blog tizedik születésnapját.
Köszönöm a kitartó figyelmet!
Sok szeretettel kívánok egészségben, szeretetben, megvalósult álmokban gazdag új esztendőt!
Poharat törölgetve bámult ki az ablakon. A szemközti házban néhány karácsonyfán már meggyújtották az égőket.
„A gyerekek miatt” – gondolta szomorúan. Összeszorult a szíve. Neki is van egy fia, nem egészen egy éve találkozott vele, és azonnal el is veszítette. Biztos volt benne, hogy a fiú tudta, hogy ki ő, és elszökött előle. A felismerés pillanata élénken élt benne: nem szabadulhatott a kétségbeeséstől, amikor hiába rohant utána.
Hetekig kereste, de csak barátok, ismerősök útján. Nem mert továbblépni. Soha nem kételkedett magában, de ott a sírok között rátört a félelem. Néhány telefonbeszélgetés után nyugodott meg, amikor többen megerősítették, hogy a fiú az övé.
Letette a poharat a tányér mellé az asztalra, elkeseredetten mérte végig az üvegvázában a pár szál fenyőágat, a rajta függő, két szem szaloncukorral. Egy kolléganője adta a cukrot, amikor munka után elbúcsúztak.
A fia miatt nem utazhatott haza a szüleihez, miatta üldögél egyedül egy üveg bor és két boltban vásárolt, kihűlt halszelet mellett szenteste. Tudta, hogy ez így nem igaz.
Gondosan felépített szakmai élete már a találkozás előtt is válságban volt, de utána még több hibát követett el. Elveszítette a munkáját, és ahelyett, hogy másikat keresett volna, utazgatott. Megnyugodva, de pénz nélkül tért haza.
Néhány hónapja újra munkába állt, szabadságról azonban egyelőre nem is álmodhatott.
Csengettek.
„Biztos a tévében” – futott át az agyán, aztán rájött, hogy sem a rádiót, sem a televíziót nem kapcsolta be a hazaérkezése óta.
– Kéregetők – találgatta sóhajtva. A szavakat kereste, amivel udvariasan elküldheti őket.
– Tűnj innen, fiam! – tört ki felháborodva a bőrdzsekis, málhazsákos alak láttán. – Szégyen, ha az ilyen kéreget…
A fiatalember arcáról nehezen tűnt el az első szavakra megjelenő döbbent keserűség, de aztán leeresztette a zsákot a válláról a kőre. Csendben, riadt tekintettel várakozott.
A férfi a kilincset markolta, képtelen volt mozdulni vagy szólni.
– Egy barátomnál voltam – magyarázkodott a fiú –, ma indultam volna haza a nagyihoz, de elfelejtettem, hogy már nem járnak a buszok.
– Gyere be – lépett el a férfi az ajtóból. A fiú beballagott, körülnézett, a tekintete megállapodott a szemközti, nyitott ajtó mellett álló hűtőn.
– Éhes vagy? – kérdezte a férfi, és a két vékony szelet halra gondolt.
A fiú bólintott, és elindult a konyha felé. Letette a zsákot az egy személyre terített asztal lábához.
– A szobában a bárszekrényben van egy szép étkészlet – mondta a férfi –, ha már ünnep van…
A szekrény előtt állva hallotta, ahogy a fiú pakolászik. Remélte, hogy nem tör össze semmit. Eszébe jutott, hogy van valahol egy gyertya is.
A konyhába visszatérve csodálkozva megállt. Az asztalon ételes dobozok várták, volt ott sütemény, sült pulykadarabok, saláta és egy üveg pezsgő.
Elrendezte a fehér porcelántányérokat, egy pohárba állította a gyertyát. Ahogy meggyújtotta, sután a fiúra mosolygott:
– Vidékre még megy vonat és busz is…
A teljes novella a Győri Antológia 2021. évi Hullámok hátán című kötetében jelent meg.
Az alacsony termetű, csupa izom férfi és négy kísérője kantárszáron vezeték marláikat. Még csak össze sem rezzentek, amikor a fák ágai közül egy fürge alak ugrott eléjük.
– Mit akartok? – kérdezte a lirabőr ruhát viselő, húsz év körüli fiatalember.
– A Sötét Harcost keressük. A fogadóban azt mondták, nemrég ott járt, valahol a közelben lehet a tábora.
Az őrszem felnevetett.
– Hiszel ilyen feltűnésre vágyó alakoknak, mint egy kocsmáros?
– Kinek a parancsára figyeled az utat? – Az apró termetű harcoson nem lehetett egyszerűen kifogni.
– Nekem nem parancsol senki, csak az időmet múlatom itt.
– Akkor az sem zavarna senkit, ha valamelyik harcosom a szemed közé vágná a baltáját? –Arcán gúnyos mosollyal tovább bolondította a meghökkent őrszemet. – Neked már mindegy lenne, még ha a fák között lapuló íjászok le is terítenének bennünket, ugye?
Az őr rövid töprengés után szólalt meg:
– Ha Triart keresed, odavezetlek hozzá.
– Hutar vagyok, a Szövetségen kívüli, déli területek főnöke. Kérlek, így mutass be uradnak!
– Hutar, a kovácsok törzsfőnöke? – A fiatalember elképedt arccal meghajolt, intett, hogy kövessék.
Triar a tűz mellől állt fel az érkezők láttán. Keze az első pillanattól tőre markolatán pihent.
Hutar nyugodt hangon neki is bemutatkozott, közben alaposan végigmérte a jól megtermett ifjút.
– Köszöntelek téged, Mia leghűbb szolgája – mondta fejet hajtva.
– Én nem vagyok senki szolgája – tiltakozott Triar kimérten a sértésnek értelmezett megjegyzés ellen. Sötéten villogó szeme, az arcán megfeszülő izmok nem kerülték el Hutar figyelmét. Nem volt kétsége, hogy sok igazság rejlik a Sötét Harcos körül keringő szóbeszéd mögött.
– Való igaz, Mia elítéli a gyilkolást.
Triar gúnyosan nevetett.
– Mondd ezt a nőknek, akiket feláldoztak, miközben esélyük sem volt az önvédelemre.
– Ismerem mérhetetlen fájdalmad okát, de bízd az ítélkezést Miára. Ha egyszer letérsz az ő útjáról, hihetetlenül nehéz oda visszatalálni.
– Fenyegetsz?
– Nem fenyegetlek, Triar, de tudd, Mia nagy árat kér majd a kegyelemért.
Triar dühödten rázta a fejét.
– Ahogy rád néztem, azt hittem, harcos vagy, nem valami pap. – Ismét felnevetett keserű, fájdalmas nevetéssel.
– Én pedig azt hittem, barátok lehetünk. – Hutar hangja szomorú volt, minden indulat nélkül.
– Nem sértem meg a vendégjogot, itt maradhattok éjszakára. Pihenjetek a tűz mellett, egyetek az ételünkből, igyatok az italunkból! – Triar mérge is csillapodott valamicskét.
A vacsora kínos csendben zajlott. Hutar mindvégig Triar tekintetét kereste, hiszen tárgyalni jött, és támogatást ajánlani. A fiatalember azonban csak az evéssel törődött, jóformán tudomást sem vett róluk, és korán elhagyta a tűz fénykörét.
Éjszaka hangos szóváltás ébresztette a tábort. Triar rögtön a tűz mellett termett.
– Mi történik itt? – kérdezte.
– Dézsmálják a készleteinket! – kiáltotta egyik embere vádlón.
Hutar és társai még mindig a tűz mellett üldögéltek, kezükben ivókürtök, mellettük bőrtömlők.
A kovács az egyik tömlőre mutatott:
– Az úton idefelé jövet megálltunk a fogadónál. Szkú, uram. Szerettem volna, ha ma este ezzel ünnepeljük meg új szövetségünket, de látom, csak hiú ábránd volt.
Még a tűz vörös fénye sem rejthette el, ahogy a szégyen pírja elöntötte Triar arcát. Mélyet sóhajtott, a kezét nyújtotta.
– Megkövetlek, kovács!
Hutar habozás nélkül kezet rázott vele.
– Remélem, az új nappal új barátság kezdődik – mondta mosolyogva.
Triar tétován viszonozta a mosolyt.
A felkelő nap a lassan kihunyó tűz mellett találta a két vezért.
– Tudom, mit jelent elveszíteni, akit szeretünk. Az egyik lányom meghalt, Triar, de a bosszú nem adja vissza… A meggyilkoltak éjjelente visszajárnak, és fokozzák a kínt. A kiontott vér nyomán nem születik új élet, csak fájdalom. Egyedül a könnyek tisztítanak meg a vértől… Az áldozat vérétől és bűnösökétől is. Azt hiszem, Triar, neked nincsenek könnyeid.
Triar meghökkenve nézett Hutarra, aki folytatta:
– Akkor leszel szabad és boldog ember, ha a könnyeid tisztára mossák az arcodat, a kezedet és a lelkedet. Megbánás nélkül a fájdalmad és a bűneid foglya maradsz.
Triar hosszú hallgatás után szólalt meg:
– Bölcs vagy, harcos létedre.
– Bölcsesség nélkül a harcos halott, uram.
– Miért szólítasz így?
Ezúttal a kovács lepődött meg, a szívére tette a kezét.
– Valami erre késztet, Triar, itt legbelül.
– Ha Tulliának lesz egyszer királya és egységes hadserege, már nem lesz szükség rám. Az a pillanat azonban még várat magára, az áldozat pedig egyre több – mondta Triar szomorú arccal.
– Neked kell tudnod… – Hutar vállat vont.
– Te sosem támadtál?
– Fegyvereket készítek, fegyverrel védem Mia földjét.
Triar szomorúan bólogatott.
– Mi nem érthetjük Miát.
Hutar elgondolkozva nézte a fiatalembert, így szólt:
– A földünkön van egy hely, egy seb a föld testén, ahonnan mi, kovácsok Mia szent tüzét vesszük a munkánkhoz. A Szövetségben sokan Mia választott népének tartják a törzsemet. Szeretném, ha eljönnél hozzánk, hogy megtapasztald az Istennő közelségét, megismerd végtelen szeretetét. Talán megtalálod lelked elveszett nyugalmát.