Az éjjel, ami a miénk volt

SPOILERVESZÉLY-Széttört akkordok

 

Kedves Olvasóim!

Ezzel a történettel kívánok áldott, békés karácsonyt!
A novella a Széttört akkordok regény 

cselekménye után játszódik... 

 

A kaputelefon ébresztette Tildát. Egy rekedtes, mély férfihang Svenre hivatkozva angolul Napocskát kereste. A lány a nyitott lakásajtóban várakozott, amikor a fekete bőrruhás, magas, félhosszú hajú, szakállas alak betámogatta Svent. A férfi farmernadrágja és farmerkabátja is sáros és szakadt volt, hosszú szőke haja ki tudja, mitől ragadt össze.
– Helló, Josh Bradford vagyok, Sven amerikai haverja – biccentett Tilda felé a szakállas, és lenézett az alagsort uraló hatalmas légterű nappalira, majd a csúsztatva elhelyezkedő félemeletre vezető lépcső felé pillantott. – Hova vihetem?
A dermedten álló lány csak most tért magához. A lépcső felé mutatott, mert a hálószoba és a lakás többi apró helyisége a félemeleten kapott helyet.
Josh az oldalára fordítva lefektette Svent a franciaágyra.
– Lent vár a taxi, visszavisz a klubhoz a motoromért. Sven meghívott hozzátok aludni holnapig, de ha zavarok, nem jövök vissza, megyek tovább. – Amíg beszélt, bal karját a bordái fölé szorította.
– Jól vagy? – kérdezte Tilda, miközben a rockergyűrűket nézte a férfi nagy kezén.
– A kedvesed nem éppen pehelysúlyú, nekem meg balesetem volt nemrég.
– Ha Svennel úgy beszélted meg, természetesen itt maradhatsz, sőt nyugodtabb is lennék. Aggódom érte és félek egyedül maradni vele, ennyire rossz állapotban még nem volt, hogy haza kelljen hozni.

– Sietek vissza – mosolyodott el Josh a szakálla mögött, és megfogta Tilda vállát, finoman hátratűrve a lány egyenesszálú fekete haját. – Addig is figyelj rá, ne engedd hanyatt fordulni, nehogy megfulladjon.

Tilda megrettenve kapta fel a fejét Sven köhögésére. Rájött, hogy elbólintott a férfi mellett ülve, akit a gimnáziumi elsősegély-tanfolyamon tanult, stabil oldalfekvésbe húzkodott, miután Josh elment. Még mindig szépnek találta a Sven felsőtestére és karjaira tetovált nonfiguratív ábrákat és kidolgozott izmait is, de most keserűség járta át a szívét, ahogy nézte, mert a lelkét már nem érezte közel a férfiéhoz. Pislogott, hogy eltüntesse az összegyűlő könnyeket mandulavágású sötét szeméből, melyet mongol édesanyjától örökölt.
Sven ismét köhögött, fel sem ébredt, és fektében hányt. A lány rémülten ugrott ki mellőle az ágyból. Ugyanabban a pillanatban megszólalt a kapu csengője. Tilda egy pillanatig tanácstalanul állt, aztán kirohant, és felvette a kaputelefont.
– Baj van! – kiáltott bele a kagylóba, megnyomta a nyitógombot, kitárta a bejárati ajtót, és visszaszaladt Svenhez.
Josh nem sokkal később ott termett mellette, ledobta a bőrkabátját, aztán lekapta magáról fekete pólóját is. Tilda látta, hogy Svenhez hasonlóan az ő felsőteste is tele van tetoválásokkal, de most csak az érdekelte, hogy ez a barátjánál sokkal vékonyabb, szikár férfi megemeli Svent, nehogy megfulladjon hányás közben.
Josh segített leszedni a bemocskolt ágyneműt, és továbbra is tartotta Svent, amíg Tilda egy törülközővel letisztogatta. A férfi higgadtsága, nyugodt mozdulatai, mély hangján alig érthetően elmorgott kurta mondatai oldották Tilda feszültségét.
Amikor Josh újra az oldalára fordította Svent, Tilda látta, hogy nemcsak a bordái fájnak, de a jobb kezét is óvatosan használja, a bal vállán pedig frissnek tűnő heget vett észre.
Sven még mindig nem tért magához, Tilda tudta, ha nincs mellettük Josh, talán tényleg megfulladt volna.
– Köszönöm, hogy segítesz – mosolygott hálásan a férfira.
– Régről ismerem Svent, de nem így emlékszem rá – nézett rá Josh, ezüstszürke szemében együttérzéssel.
– Már újév óta feszült volt, érezte, hogy valami nem stimmel a Black Miracle körül. Aztán Anette és Erik a lemezfelvétel lezárását ünneplő vacsorán bejelentették, hogy babát várnak. Így a zenekar bizonytalan időre parkolópályára került. Még aznap éjjel nyilvánosságra hozták a hírt a közösségi oldalakon és a honlapon is. Svent az első hetek bizonytalansága után egyre többen keresték különféle ajánlatokkal, mostanra pedig teljesen elveszett a rengeteg munkában.
– Túlvállalta magát – állapította meg Josh.
– Egyrészt, de úgy érzem, sokkal nagyobb a baj. A Falling Skulls énekese, Jörgen és ami körülötte van, rosszul hat rá és most már a kapcsolatunkra is – bökte ki.
– Nem kell bemutatnod Jörgent, hallottam a piszkos ügyeiről, és tegnap éjjel láttam is, mit művel – bólintott Josh. – Sven jól ismeri, tudja, mit kockáztat, bízz benne.
Tilda kételkedve nézett a férfira.
– Lehet, hogy ő tudja, mit kockáztat, de egyre kevesebbet telefonál, és akkor is hallom a hangján, hogy ivott, szerinted, hogy bízzak benne? Ha legalább elmondaná, mi bántja.
– Jobb, ha nem tudod, mi folyik a Skullsban, és Sven jó srác.
– Igen, Sven a Miracle-ből, de ő… egészen idegen… – intett elkeseredetten a mellette fekvő Sven felé Tilda.
Josh elkapta a kezét.
– Nyugalom – mondta szelíden. – Ő most nem hallja, és amíg Jörgennel koncertezik jobb is, ha hagyod, türelem.
– Rendben, Sven is folyton ezt kéri tőlem – mosolygott beletörődve a férfira, és megérintette vállán a heget. – Ez elég komolynak tűnik…  
– Felbuktam a motorral.
– Jézusom! Már rendben vagy?
– Mondjuk. Ott egy fém van bent – Josh a vállára szorította a lány kezét, és a szakálla mögött is látszott, ahogy elvigyorodott. – Metálzenész vagyok.
– Hülye vicc – mosolyodott el Tilda. – Szerinted itt hagyhatjuk egy kicsit?
Josh vállat vont.
– Éhes vagyok – mondta a lány sóhajtva. – Úgy gondolom, te is régen ettél, ha a koncert után szedted össze valahol. Evés után majd pihenünk, én vigyázok rá, te meg alhatsz lent a nappaliban a kanapén.

Tilda kora délután úgy gondolta, Sven túl van a nehezén, és nem kell tovább őriznie. Lement a nappaliba. Josh a hatalmas négyszemélyes grafitszürke kanapén aludt elnyúlva, motoros nadrágban, mezítláb, félmeztelenül. A bőrdzsekije és a bukósisakja egy bőr hátizsák és egy félig üresnek tűnő gitártok társaságában az egyik fotelban hevert.
Tilda finoman megérintette a férfi vállát, de ő meg sem mozdult.
– Josh!  – szólongatta, újra végigsimítva a bőrét. – Josh, ébredj!
A férfi hirtelen magához rántotta, és átölelte.
– Honey! – sóhajtotta rekedten.
Tilda megrettent. Josh vállára támaszkodva feltolta magát. A férfi megrázkódott, kinyitotta a szemét. A lány, kezét a mellére szorítva lehuppant a háta mögött álló fekete dohányzóasztalra.
– Ne haragudj! – kérte Josh. Felült, hátratűrte arca elé hulló haját, majd hosszú szakállát simogatta. – Álmodtam.
– Megijesztettél, nem is kicsit, de már semmi baj. Hozzá igyekszel haza? – kérdezte a lány gyengéden, bár még elég gyorsan szedte a levegőt.
– Itt van velem – szólalt meg Josh rezignáltan, rövid csend után, és a szíve fölé emelte a kezét.
–  Álmodtál róla, én meg felzavartalak –  mondta Tilda bűnbánú mosollyal, a férfi szemébe nézve –, jobb lett volna, ha hagylak aludni, de dolgoznom kell.
A hátsókertre néző panorámaablak mellett elhelyezett gótikus, csipkével és fémláncokkal díszített, fekete, selyem spanyolfal mögé lépett, és felemelte a laptopot az íróasztalról.
A térelválasztót a Black Miracle énekesnője, egyben Tilda volt gimnáziumi osztálytársa és legjobb barátnője, Anette ajándékozta nekik, a dolgozósarok leválasztásához.
Amikor felállították, barátnője Tilda fülébe súgta, hogy mostantól nagyon vigyázzon, mert a szexi térelválasztó felerősíti majd Sven romantikus oldalát. Anette jóslata valóra vált, mert a férfi a legképtelenebb időpontokban és helyzetekben zavarta meg Tildát, hogy valami zenei újdonságot mutasson neki, beszélgessenek, vagy a legtöbbször a hálószobába csalogassa. A szép emlékek csak fokozták Tilda szomorúságát. Gyorsan visszalépett Josh elé.
– Készítek néhány szendvicset, gyere fel enni. Aztán a konyhában maradok dolgozni. Tolmács és fordító vagyok. Ne haragudj az előbbiért, nem akartalak megijeszteni. Nem foglak zavarni még egyszer, hagylak pihenni. Ha már nem tudsz aludni, nyugodtan nézz tévét, hallgass zenét, vagy próbáld ki Sven gitárjait – intett körbe a helyiségben.
A gitárok a kanapé mögötti fal alsó részére rögzített állványokon sorakoztak, felettük bekeretezett koncertfotók és bakelitlemezek függtek. A szemközti falat hatalmas tévé uralta, melyet egy hangfalrendszer elemei vettek körül. A félemelet alatt helyezkedett el a ház garázsa, ennél a falnál kapott helyet Sven számítógépe, és itt gyűjtögette a hangtechnikai eszközeit, hogy egyszer megvalósíthassa az álmát, egy saját stúdiót.
– Engedély nélkül nem nyúlok más hangszeréhez – mondta Josh komolyan, és felállt.
– Van neked rossz tulajdonságod? – mosolygott rá Tilda, az arcát fürkészve.
A férfi felnevetett, és Tilda azon töprengett, hol lehet valójában a Honey nevű lány, aki miatt még e hihetetlen kacagás közben sem tűnik el a szomorúság a szeméből. Remélte, hogy nem a baleset során történt vele valami. Kíváncsi volt, de nem akart ajtóstól rontani a házba.
– Te énekelsz és gitározol, ugye? – kérdezte.
Josh bólintott.
– A neved is ismerős, de a leggyanúsabb a hangod, most lettem biztos benne. Sven több demo felvételén is szerepelsz.
– Játszottunk együtt néhány fesztiválon is.
 
Sven egész nap aludt, ha rövid időre felébredt, zavart volt. Tilda ilyenkor rávette, hogy igyon pár korty vizet, nehogy kiszáradjon. A gyengéd érzelmek helyett már csak a felelősségérzet vezette, miközben egyre gyűlt benne a harag. Ha egyedül vannak, mentőt hív, és elviteti Svent, de Josh  jelenléte megnyugtató volt a számára. Sven miatt nyitva hagyta a konyhaajtót, így azt is hallotta, ahogy Josh többször kiment dohányozni a teraszra, majd utána rendszeresen felment a hálóba és ellenőrizte Svent. Néha hozzá is benézett, biccentett, aztán eltűnt, mint egy árnyék. A szótlansága, a csendes bánat a szemében, arra késztette Tildát, hogy átgondolja a saját kapcsolatát Svennel.
Csalódást és keserűséget érzett, melynek következtében a befejezett fordítást nem a szokásos kísérőszöveggel küldte el a főnökének, hanem megkérdezte, szükség lenne-e újra a munkájára a göteborgi irodában.
Az estefelé érkező nemleges válasz az első pillanatban a végsőkig fokozta az elkeseredését, aztán az egész dacba váltott át, és tettvágyat is hozott magával. Visszaült a notebook elé, hogy otthon, Göteborgban, a szülei házához közel bérelhető helyiségeket keresgéljen.
Elküldött néhány érdeklődő e-mailt, és végre kisírta magát. A mosogatóhoz lépett, egy pohárba vizet engedett magának. A helyiségben sötét volt, csak az utcai lámpák fénye világított be. Megérezte, hogy nincs egyedül, a férfiparfümmel keveredő cigarettafüst szokatlan volt ebben a lakásban. A következő pillanatban tetovált karok ölelték át hátulról.
– Hallottam, hogy sírtál. – A rekedtes, mély suttogásra és gyengéd érintésre Tilda egész teste rezonált. – Hajnalban eltűnök, szeretnék elköszönni tőled.
A lány megfordult, és várakozva nézett a férfira, aki úgy tűnt, meglepődött egyértelmű reakcióján, mert zavartan viszonozta a pillantását. Tilda két karjával átfonta a férfi nyakát. Josh egyik keze a lány fenekére siklott, a másikat a tarkójára simította. Lehajolt és ajkával végigsimította a bőrét a kulcscsontja felett a nyakáig. Tilda átengedte magát az édes zavarnak, amit az ölelés váltott ki belőle. Kis büszkeséget és elégtételt is érzett, hogy Josh nála keres vigaszt. A férfi szája a száját kereste. Tilda finoman mozdult, és az ajkuk összeért. A bajusz és a szakáll újszerű érintése felkavarta az érzékeit, sóhajtott. Josh azonnal reagált, keze belemarkolt a fenekében, és feszülő ágyékát a lány hasához szorította. Mély, rekedt nyögése magához térítette Tildát.
– Ki vagyunk bukva, Josh, mindketten megbánnánk. Nem tudom, ki az a lány, de ha úgy szereted, ahogy hiszem, akkor te is tudod, hogy ez nem helyes –  súgta a fülébe, a levegőt kapkodva. Érezte, ahogy a férfi megremeg. Nyugtatóan simogatta a haját, a tarkóját. – Fürödj meg, és aludj még egy kicsit!
 – Bocsáss meg!    –  mormolta Josh, és még szorosabban ölelte. – Tudod, sokkal több rossz tulajdonságom van, mint Svennek, és ő még tanul. Kicsi lány... jobb neki nélkülem.
– Vagy minden éjjel a sötétséget hallgatja és téged vár… –  mosolygott rá Tilda gyengéden, és megpuszilta a férfi arcát a szakáll felett. – Messze van New York, vigyázz magadra! Ha bármelyikünk el is veszíti a kapcsolatot Svennel, egymást ne veszítsük el.

Sven a Falling Skullsszal töltött idő alatt ritkán hívta Tildát, ellentétben azzal, amikor a Black Miracle-ben játszott. Akkor, ha felébredt a koncert utáni első alvásból, azonnal telefonált. Fotókat küldött a színpadrendezésről, készülődő zenésztársairól, a koncerthelyszínekről, néhány szóban még a helyi látványosságokról is írt.
Tilda először óvatosan tervezgetett, aztán a magányos estéken, a néma telefont ellenőrizgetve, elkeseredetten építeni kezdte a jövőjét. Néhány héttel később megírta Svennek, hogy amíg turnézik, ő hazautazik Göteborgba, a szüleihez. Már csak a bérleti szerződést kellett aláírnia, hogy megnyithassa saját kis fordítóirodáját az egyik ingatlanban, amit talált. Online jelentkezett egy írásszakértői tanfolyamra is, felfrissíteni az ismereteit, hogy azt a tevékenységet is felvehesse a vállalkozásába.
Kerekes bőröndjét húzva lépett be a stockholmi repülőtér előcsarnokába, ahol Sven várta. Tilda megszólalni sem tudott, amikor a férfi átölelte. Csak bújt hozzá, és úgy kapaszkodott belé, mint a szíve a reménybe, hogy még minden rendbe jöhet közöttük. Sven autóval érkezett. Amikor kiderült, hogy az egyik roadnak családi probléma miatt haza kell utaznia Stockholmba, azonnal csatlakozott hozzá, hogy láthassa Tildát. A lány úgy érezte, hibát követett el az otthoni vállalkozás indításával, miközben a férfi a haját, az arcát simogatta. Bocsánatot kért a viselkedéséért, és megígérte, hogyha a turné még hátralévő két koncertje lezajlik, utána utazik, és visszaadja neki, amit az elmúlt hónapokban a munka miatt elveszítettek. Tilda a Göteborgba vezető repülőút során jegyzeteket készített, hogyan kell átalakítania a terveit.
A turné végén azonban belefutott az egyik közösségi oldalon egy Sven nevével és szívecskékkel megjelölt albumba. Hiába határozta el, hogy nem foglalkozik a rajongókkal, az elmúlt időszak után ezen már képtelen volt túllépni. A fotókon ugyanaz a lány szerepelt, a Skulls turnéjának különböző állomásain, a legtöbb képen Svennel. Az utolsó felvételen épp a zenekar buszának árnyékában csókolóztak.
„Inkább utána utazz” írta az elküldött link mellé Tilda, és amint Sven elolvasta az üzenetet, letiltotta a közösségi oldalakon. Letiltotta a telefonszámát, és végül Anetté-ét is, aki hetente többször hívta.  Saját magát, a Black Miracle-t, Jörgent és a Skullst hibáztatva kérlelte, hogy adjon egy utolsó esélyt Svennek.

***

Tilda az első zenekar, a Burning Angel koncertje után tanácstalanul méregette a színpadrendezés idejére lehúzott hatalmas függönyt, aztán a küzdőtér túlsó felét nézte. Képtelen volt dönteni, menni és maradni sem akart. Alva, Anettével közös gimnáziumi osztálytársa aggódva kérdezte:
– Kimenjek veled?
Kjell, Alva párja biztatóan Tildára mosolygott.
– Menjetek ki nyugodtan, kint is halljátok a zenét, és talán könnyebb lesz neked – biztatta a férfi.
– Látnom kell őt – suttogta Tilda.
Amikor a függöny felemelkedett, és a Black Miracle felirat ezüst-feketén felragyogott a színpad hátterében, tudta, hogy itt marad az utolsó pillanatig. Marco, a dobos már a felszerelésnél ült, Anette fekete bőrnadrágban, lobogó fekete selyemblúzban integetve szaladt be a színpadra, Erik szintén talpig feketében, kezében a basszusgitárjával kényelmesen követte. Az énekesnő elvett egy akusztikus gitárt a dobos előtti állványról, és a mikrofonhoz lépett. Tilda nem értette, hol késik Sven. Szíve megkönnyebbülten dobbant, amikor felbukkant a színpad hátterében. Megszokott fellépőruháját viselte, sötét farmert és szakadt, fekete trikót, mely szinte semmit nem takart tetovált felsőtestéből. Tilda ahhoz nem állt elég közel, hogy lássa bőrén a motívumokat, de ha behunyta a szemét, a legtöbbet fel tudta idézni, ahogy a férfi illatát, az érintésének emlékét. Megpróbált úgy mozogni, ellazulni, mint az első zenekar fellépése alatt, de ha Svenre nézett, nem tudott a zenére figyelni, mert kettejük közös dalának foszlányai lüktettek a lelkében.
A Black Miracle levonulása után Alva rávette őket, hogy a The Knigths of Fortune koncertjét közelebbről nézzék. Amikor előbbre óvakodtak a tömegben, még nem tudhatták, hogy a buli közepén néhány szám erejéig visszahívják Svent, aki saját zenekara szünete alatt a Knigths-cal is játszott néhány koncerten. Az énekes ráadásul azt kérte a szervezőktől, kapcsolják fel a nézőtéri világítást, hogy a zenekar tagjai is láthassák a rajongóikat, miközben bemutatja őket.
Tilda utálta, ha valami nagydarab néző eléje állt, ilyenkor a jobb kilátásért sasszézni kényszerült a tömegben. Ezúttal azonban mintha törpék hada gyülekezett volna előtte, annak ellenére, hogy a százhatvanhárom centijével nem volt éppen magas nő. Tökéletes rálátása maradt a színpadra, ami azt jelentette, hogy ő is láthatóvá vált a zenészek számára. Ráadásul valamikor Alva és Kjell is elkeveredett mellőle, egy összetartózó társaság tagjain túl látta feltűnni barátnője pólóját a tömegben.
A fények felvillanásának pillanatában képtelen volt elfordítani a tekintetét Svenről. A férfi is azonnal észrevette őt. A lány látta rajta a megrendülést, a megdöbbenést és valami mást is, amit hinni sem mert. Sven szeme ragyogott, és a mosolya láttán a nézők forgolódva találgatták, kinek szól a leplezetlen, őszinte öröm. Végül sikongatva, fütyülve nyugtázta a nézősereg, hogy bizony nekik, a közönségnek.
Tilda a koncert vége felé a mosdóba indult. Ahogy a tömeg ritkult, riadtan érzékelte, hogy egy biztonsági ember szegődött a nyomába. Amikor visszaért az előtérbe, a férfi ott állt. Bemutatkozott, közölte, hogy Sven küldte, és szeretné, ha vele menne. A lány nem mondott nemet, csak időt kért, hogy szólhasson a barátainak. A férfi bólintott, és maga elé mutatott, jelezve, hogy itt vár rá.
Tilda nem akarta, hogy Alva és Kjell megtudják, mire készül, sem az esetleges egyetértésüket, sem az ellenérzéseiket nem akarta hallani. Valami ürügyet kellett találnia, miért nem velük megy haza. Végül magyarázkodás nélkül megúszta a helyzetet, mert Kjell telefont kapott, hogy a lánya egy másik koncerten itt van a városban, és szeretne nála aludni. Így Tilda bátran mondhatta, hogy ő majd hazamegy taxival, Kjell pedig nyugodtan szedje össze a lányát a másik helyszínen.
Mire a biztonsági ember hozzákísérte, Sven már lezuhanyozva, tiszta ruhában, indulásra készen várta, csak megfogta és megszorította a lány kezét. Aztán rábízta magukat a férfira, hogy kivezesse őket a rajongók elől az éjszakába.
Sven egyetlen pillanatra sem engedte el Tilda kezét, de mást nem erőltetett. Egy darabig egyikük sem szólt, néha összenéztek, és csak lépkedtek egymás mellett csendben. Aztán Sven nyelt egyet és megkérdezte, sikerült-e Tildának beindítani a fordítóirodát. A lány mesélni kezdett, a férfi közbekérdezett, majd a beszélgetés lassan Alvára és Kjellre terelődött, aztán a koncertre, és azon kapták magukat, hogy egymást faggatva, egymás kezét szorítva órák óta sétálgatnak a városban.
Anette rokonának házánál, ahol a zenekar tagjai előző fellépésükkor is megszálltak, Tilda könnyedsége eltűnt. Itt találkoztak először, amikor Anette annak örömére, hogy a szülővárosában koncerteznek, bulit rendezett és néhány régi osztálytársát, köztük Tildát is meghívta.
 A lány elővette a telefonját, hogy taxit hívjon, de Sven kivette a kezéből a készüléket, visszatette a kis táskába, és óvatosan végighúzta ujjait a lány haján. Tilda belesimította az arcát a férfi tenyerébe.
– Napocska, kérlek, ne hagyj így itt. Adj időt, hogy beszéljünk. Köszönnöd sem kell a többieknek, látnod sem kell őket. –  Mivel nem érzett ellenállást, magához szorította a lányt. Tilda lassan engedett fel a karjában. A félig kigombolt fekete ingből kivillanó, forró mellkasára szorította az arcát.
 A lány érezte a bőre és a jól ismert tusfürdő illatát. Mindez és a kis utca éjszakai, ezüst-fekete csendje az együttélésük legszebb emlékeit hozta vissza. Hallgatta Sven szívdobogását, tétovázva átölelte a derekát. A férfi hatalmasat sóhajtott, a bordái megemelkedtek. Tilda felnézett. Amikor Sven szája az ajkához ért, belemarkolt a hátán az ing szövetébe, megremegett, és elfordította a fejét. Meg kellett küzdeni a testét elborító erővel, mely arra biztatta, hogy itt maradjon örökre, itt, Sven karjában, ahol érzi, hogy él. Megrettent a felismeréstől, hogy oly’ végtelenül hiányzott neki. Harcolt magával. Sven a tarkójára csúsztatta a kezét. Tilda lehunyt szemmel visszafordult felé. Ajka ösztönösen nyílt, hogy utat engedjen a férfi nyelvének.
 A cipőiket az ajtónál levetve, lábujjhegyen lopakodtak be a sötét házba, a régi szobába, ahol először töltöttek együtt egy furcsa éjszakát, miután Sven, ahogy a buli legtöbb résztvevője lerészegedett, majd zajos ténykedésével a szomszédos fürdőszobában felébresztette Tildát, és végül  elterült az ajtóban. Valójában másnap ismerkedtek meg, amikor a férfi megkereste, hogy bocsánatot kérjen.
– Én kértem Anettétől – mondta Sven –, hogy legalább így velem legyél. Tudod, hogy legszívesebben összetörtem volna a spanyolfalat, amikor hazaértem az üres lakásba? De képtelen voltam, a fekete selyem a hajadra emlékeztetett. – A sötét tincseket felemelve megcsókolta a lány nyakát. Levetkőztette, de nem sürgette. Azonnal megérezte, ha Tilda elbizonytalanodott és menekült volna, ilyenkor az arcát simogatta és puhán csókolta. A lány minden mozdulata elfojtott vágyairól tanúskodott, de míg az egyik pillanatban lehunyt szemmel elsimult Sven tenyere alatt, a másikban csak nézett rá, kétségekkel teli tekintettel.
– Miért nem akarsz engem? Fáj engem szeretni? – kérdezte Sven.
– Veled vagyok ma éjjel, mert holnap továbbmész, máskor nem kockáztattam volna – mondta Tilda dacosan, még mindig küzdve az érzései és a fokozódó, perzselő mámor ellen.
– Félsz, és sosem bíztál bennem. – Sven felemelkedett.
– Sokszor egyedül voltam melletted, Sven. – Tilda reszketett, a hangja elcsuklott. –  Féltékeny voltam, amikor láttam azt a rengeteg közös képet, mindenféle lányokkal.
– Most legalább bevallod, de akkor sosem kérdeztél. Ez a munkám, Tilda. – sóhajtott Sven.  – Ha elutasítom őket, megsértem a rajongóimat. Csak fotók voltak… Amíg nem hagytál el, nem feküdtem le senki mással, és azóta nem szeretkeztem... Hozzád mentem haza. – suttogta. A lány felnézett rá, a férfi láthatta a könnyeket a szemében.
Tilda Sven mellkasára simította a tenyerét, arra a rajzolatra, amelyet ebben a házban érintett meg először. Az ujjai alatt érezte a bőre forróságát, szívének őrült iramát.
– Én pedig minden éjjel vártalak, Sven – súgta lelkének legmélyéről. Ősi ösztönnel, odaadón emelte meg a testét. Sven megfogta a kezét, összekulcsolta az ujjaikat, és a lány feje mellé szorította a párnára.
– Akarsz engem – zihálta a férfi Tilda szemébe nézve.
– Ez az éjjel a miénk, Sven  – nyögte a lány elfulladva, de már nem tudott harcolni, sem a saját érzései, sem a férfi ellen. Megszorította Sven kezét.
Testük egymásnak feszült. A lány sóhajtott, a férfi kiáltott, amikor a gyönyörrel eggyé olvadt az életük.
Sven néhány perc múlva elaludt, egyik karjával és lábával ölelve a lányt. Tilda hallgatta, ahogy lélegzik, egy pillanatra még engedte magának, hogy beborítsa a teljesség érzése. Aztán óvatosan kimászott alóla, felöltözött, és megállt az ágy mellett. Már lehajolt, hogy megcsókolja Svent, de végül megtámaszkodott mellette, és csak nézte szeplős arcát, a rátapadt hosszú, szőke hajtincsekkel. Már emelkedett a keze, hogy lesimogassa a hajszálakat az orrnyergéről, a szeme elől. Reszketett a vágytól, hogy visszabújjon mellé, átölelje tetovált testét, és a forróságával eltüntesse a fagyot a lelkéből. Hirtelen sarkon fordult, kisurrant a szobából.
Anette a nappaliban állt, cumisüveggel a kezében, és elkerekedett szemmel nézett rá.
–  Te voltál nála?
Tilda a szája elé tette a mutatóujját.
– Ne mondd el Eriknek – kérte, és felemelte a cipőjét az ajtó mellől.
Anette kiengedte a házból, könyörögve nézett rá, amikor megkérdezte:
– Ugye tudod, hogy már így is darabokban van a szíve? Ne hagyd itt!
– Vigyázzatok rá! – suttogta Tilda, mielőtt mezítláb leszaladt a lépcsőn a kertkapu felé.
– Legalább engem ne tilts le többé, Tilda! Írj, mi van veled!

***

Kjell lakásának nappalijában ültek, már túl voltak a vacsorán. Alva és Tilda az étkezőasztalnál teáztak, pizsamában. A férfi a tévé előtt, a kanapén heverészett.
– Nem értelek – ingatta a fejét Alva. – Még csak pár hete ismeritek egymást, de ez a Niklas boldogan elvenne feleségül, odavan érted, kedves, intelligens pasi.
Tilda kibámult az ablakon, és mélyet sóhajtott.
– Csak a gyerek nem az övé.
– Azt azért megmondod végre, mégis milyen keresztgyerekre készüljek? – Alva belekortyolt a teájába.
– Szőke, tetovált.
Alva kiköpte a teát, és fulladozva köhögött.
– Sven? – kérdezte két köhintés között. – Dalban küldte neked, vagy hogy a francban?
– De hülye vagy!
– Találkoztál vele a koncert után, mikor elmentünk Kjell lányáért, igaz? Persze, nem tudja…
– Én is csak most kezdem elhinni.
– Akar téged, akarná a gyerekét is, ha tudna róla. Nem teheted meg vele, hogy nem szólsz, nagyon nagy szemétség. Olvastad, hogy talán otthagyja a Black Miracle-t, mert Amerikába hívták?
– Tudok róla. Josh, az amerikai barátja néha ír nekem. Ő közvetített Sven és a kinti zenekar között.
 – Azt nyilatkozta, nagyon nehéz döntés, mert nem akar minden hidat felégetni maga mögött a távozásával, és nem csak szakmai értelemben... Jézusom! Már értem.
Alva felvette a telefonját az asztalról, és bőszen nyomkodni kezdte. Amikor megtalálta, amit keresett, Tilda orra elé tette a készüléket, Sven egy rockmagazinban megjelent, koncerten készült fotójával.
– Nézd meg ezt az embert! Nézd meg az arcát abban a pillanatban, amikor a felkapcsolták a nézőtéri lámpákat. Ez a férfi megtalálta a boldogságot! A mosolya nem a rajongóknak szólt. Téged látott meg, igaz? – Alva a homlokát megtörölve, kifulladva dőlt hátra. – Hogy nem vettem észre?!
– Iszonyatosak voltak az utolsó heteink. A Falling Skulls turné alatt Sven még jobban bezárkózott. Aztán a végén… Nem értem, miért.  – Tilda megsimogatta még alig kerekedő pocakját. – Pedig előtte hihetetlen pillanataink voltak. Úgy aludt el, hogy átölelt, és valahol mindig megérintett, félálomban sokszor simogatott. Minek szedtem volna tovább a tablettát, mikor nem akartam lefeküdni senkivel...
– De Niklassal lefeküdtél már, nem?
– Nem. Ő akarta volna, de én időt kértem. Hiányzik Sven, Alva, mindig is hiányzott. Üres vagyok nélküle, és mégis összetörtem a szívét, ahogy Anette mondta. – Könnyek gyűltek a szemébe. – Szeret engem, érzem abból, ahogy ölelt, ahogy csókolt.
– Tilda! – kiáltotta barátnője, és tehetetlenül figyelte a kétségbeesését.
–  Addig a pillanatig nem szerettem úgy, ahogy ő szeretett engem. Feltételek nélkül. Sosem várta el tőlem, hogy része legyek a világának. Marcót az új barátnője elkíséri még a turnéra is.
– Talán épp ez kellett Svennek, Tilda, hogy olyan valakihez mehessen haza, aki máshogy gondolkodik. Többet, mást is adhat neki.
– De én éppen ezért nem is értettem meg őt! – Gyorsan letörölte arcáról a legördülő könnycseppeket. – Fogalmam sem lehetett róla, milyen nehéz volt neki a Miracle szünete alatt. A szakmai gondjait nem osztotta meg velem. Kicsúszott a lába alól a talaj, ezért viselkedett úgy, és már én sem voltam neki biztos pont. A koncert utáni éjjel felkeltem mellőle, és néztem, ahogy kimerülten, sebezhetően alszik. Talán rávehettem volna a Black Miracle leállásakor, hogy vegye könnyebben az egészet. Ha kérdezem, ha beszéltetem és megnyugtatom, hogy számomra ő a legjobb gitáros a világon, semmit nem kell bizonyítania, sem nekem, sem másnak. Tönkreteszi magát, ha ennyit vállal. Ami köztünk történt, nem csak az ő hibája.
– Mégis otthagytad...
Tilda könnybe lábadó szemmel bólogatott.
– Megbántad. – Alva nem kérdezett. – Ó, te jó Isten! Niklas tud a babáról?
– Nem.
– Mondd meg neki! Ezek után tuti, hogy szakítani fog, és teljesen jogosan. Legalább ezt a terhet magad mögött hagyhatod. Gondolom, a szülést is egyedül akarod végigcsinálni – firtatta Alva. – Nem értek egyet veled, mert Sven nem ezt érdemli. Nem szeretem a kórházat, de ha akarod, bemegyek veled. Vagy megkérem Kjellt, ha inkább pasit akarsz magad mellé – intett a férfi felé, aki eddig nem szólt bele a beszélgetésbe, még mindig a tévét nézte, de közben már egy játékkonzol irányítóját is nyomkodta.
Tilda hálásan elmosolyodott.
– Megtennétek értem?
– Persze, de akkor sem nekünk kellene. – Alva megfogta a kezét.
– Azt szeretném, ha Sven velem lenne, de nem mehetek hozzá könyörögni. – Megszorította barátnője ujjait. – Nem bánthatom meg még jobban, hogy azt higgye, csak a gyereke miatt kell nekem.
– Majd azt képzeled, hogy Sven vagyok, úgyis mögéd kéne állnom – szólalt meg Kjell megnyugtató hangon, és a lányra mosolygott.
– Nincs tetkó a kezeden – suttogta Tilda.
– Majd rajzolok rá valamit filctollal – ajánlotta Alva, miközben az asztalon megrezdülő telefonra pillantott.
– Anette – mondta meglepetten, aztán elvigyorodott. – Ez egy jel.
– Tegnap beszéltem vele, most képtelen lennék – tiltakozott Tilda, már fel is állt az asztaltól. – Addig kimegyek a konyhába a kekszért, amit hoztam. Beszélgessetek nyugodtan. Majd lehet, hogy még rászánom magam, hogy beszálljak – tette hozzá halvány mosollyal, mielőtt kiment a szobából.
– Szia! – szólt bele Alva vidáman a telefonba. – Tilda velünk van, telefonok lehalkítva, mert épp pizsipartizunk, már csak te hiányzol! Alva döbbent arccal elhallgatott. – Mi van? – kérdezett vissza, intett Kjellnek, hogy menjen oda hozzá. Az asztalra tette és kihangosította a telefont.
– Egy rockkocsmában vannak, még nem értek ki a rendőrök – hadarta Anette.
– Semmit nem értek. Kezdd elölről!
– Lehet, hogy terrortámadás, de Erik úgy gondolja, hogy egy rajongó kattant be.
– Beszélj már érthetően!
– Sven megint fellépett a Falling Skullsszal, a death metal bandával, akiknél már többször beugró volt. Jönnek-mennek a tagok, ezért szólnak folyton Svennek. Az alapító énekest, Jörgent régről ismeri, zűrös alak, nem csak a zeneiparban ügyködik. Én félek tőle, ezért inkább itthon maradtam Ingével, Erik vitte el Svent kocsival. Jörgen nemrég bejelentette, hogy feloszlatja az együttest, a búcsúkoncertet most tartotta a saját bárjában. Azt hiszem, neki ez volt a végső búcsúja...
– Ugye, nem azt akarod mondani, hogy Sven…
– Ez az, amit nem tudunk!  – kiáltotta kétségbeesetten Anette. – Egy férfi a nézőtérről lövöldözni kezdett a színpad felé. Itt ülök a számítógép előtt, nézem a Skulls oldalát, ahova rémült vagy eszetlen rajongók nyomják fel a hülye videókat, és valójában nem tudok semmit, csak azt, hogy Sven is a színpadon volt, és túl sokszor lőtt az az őrült, mire végre leteperték. Leteszem, hátha Erik újra hív.
– Nem!
Tilda kiáltását meghallva Alva tanácstalanul nézett Kjellre.
– Vedd ki a notebookot a táskámból és hozd ide! – utasította a férfi Alvát. Aztán intett Tildának, hogy üljön le.
– Mennyit hallottál?
– Azt hiszem, mindent, ami fontos – mondta a lány monoton hangon, ahogy leereszkedett a férfival szemben a székre. Az asztalra ejtette a kekszes dobozt.
– Jól vagy? – kérdezte Kjell az arcát fürkészve.
– Nem tudom. – Gépies mozdulattal letörölte a szeméből elinduló könnycseppet. – Mostanában sokat sírok. Az anyukám azt mondta, ő is folyton sírdogált, amíg engem várt.
Alva telefonja pittyegett, jelezve, hogy üzenet érkezett.
– Nem szoktunk belelesni egymás mobiljába – nézett tanácstalanul Kjell a készülékre.
– A születési éved a jelszó – közölte Alva, letéve a notebookot a férfi elé az asztalra, és már nyúlt a telefonjáért. – Anette…
Megnyitotta, majd felolvasta az üzenetet:
– „Erik az első pánikhullámban kikísért egy rémült nőt meg a tinilányát, és utána ment vissza Svenért, egyelőre semmit nem tud róla.”
Kjell bekapcsolta a számítógépet.
– Tetszikeld a Skulls oldalát! – javasolta Alva, a férfi válla felett a képernyőt nézve.
– Felesleges, úgyis nyilvános videókat tesznek fel.
– Nem baj, ha inkább itt ülök, és nem nézem? – kérdezte Tilda.
– Ezt akartam javasolni – mondta Kjell atyaian, és megnyugtató mosolyt küldött felé.
Alva azonnal fogadta a hívást épp csak felmorranó telefonján.
– Ezt azért kihangosítom. – Átment Tilda mellé, és letette az asztalra a készüléket.
– Nézitek a videókat? – kérdezte Anette. – Ezek nem normálisak… Iszonyú sokan csoportosultak a színpad körül. Erik megpróbált átjutni, de közben megérkeztek a mentők és a rendőrök. Körülvették a színpadot, mindenkit kizavarnak az épületből. Erik aggódik. Ha minden rendben lenne, Sven lejött volna hozzá. Néhányan már korábban felmentek segíteni a sérülteknek. Abban reménykedik, hogy Svennel is van valaki, mert a lövöldözés óta nem látta.
–  Mondd meg Eriknek, hogy Tilda babát vár Sventől. Ha erre hivatkozik, talán felengedik hozzá a rendőrök – ajánlotta Alva, nem törődve az egyre kétségbeesettebb Tilda fejrázásával.
– Szerintem hülye ötlet, főleg mert már Sven is tudja – válaszolt Anette.
– Elmondtad neki? – kérdezte Tilda rémülten. – Megbíztam benned. Azt kérted, ne tiltsalak le többé. Jaj, ha Sven… Most mit csináljak?
– Ma reggel mondtam el, mielőtt elindultak. Nincs jól mostanában, ezt a bulit csak a rajongók miatt vállalta. A skullsos kölykök is bírják. – A hangja ellágyult egy pillanatra, aztán gyorsan folytatta. –  A lány, aki miatt szakítottál vele, Jörgen italbeszállítójának a lánya, az a „nekem minden kell” típus. Sven nem akart balhézni. Csak az számított akkor, hogy majdnem egy teljes turnét talált a miénk helyett. Nem feküdt le vele, de tudja, hogy hibázott. Azt hitte, megérted. Attól féltem, talán most is ott lesz ez a csaj, egyszerűen beszélnem kellett a babáról. Ne haragudj! Sven nagyon boldog miatta, tudod? De a francba! Talán nem is láthatja, ha már meghalt egy lepukkant kocsma színpadán! – Anette elkeseredett kitörése mindannyiukat meglepte. Egy pillanatra csak bénultan meredtek a telefonra.
Alva átölelte Tildát.
– Ez egy kicsit erős volt – mondta nagyot fújva.
– Nem – suttogta Tilda. – Igaza van. Ha nincs baja, Sven már Erikkel lenne.
Tilda telefonja újra jelzett.
– Josh az, Sven amerikai haverja. Úgy látszik. ő is belefutott a netes hírekbe. Azt kérdezi, mit tudok Svenről – mondta feszült arccal, amikor elolvasta az üzentet.

– Miért érzem azt, hogy ő már tud a babáról – nézett Alva gyanakodva a barátnőjére.

– Tud – bólintott a lány.

– És mit mondott?

– Legközelebb, ha beszélünk, szeretne gratulálni Svennek is...

– Bírom a fickót, így ismeretlenül is – mosolygott Alva, és gyengéden megsimogatta Tilda vállát.

– Azért az ilyen kijelentésekkel vigyázz – figyelmeztette Anette éles hangon a telefonból.

– Mi bajod van Joshsal? – kérdezte Tilda megemelve a hangját.

– Jó, jó – csitította Anette. – Ő nem Jörgen, de vannak sötét dolgai. 
– Itt egy videó, valakinek sikerült felvenni a lövöldözést. Döbbenetes…  – szólt közbe Kjell  a legjobbkor. – Szerintem az énekes azonnal meghalt, és a dobos is súlyosan megsérülhetett mögötte, épp lővonalban volt. Hallani még további lövéseket, de ezen a közeli felvételen csak őket lehet látni.
– Jörgen volt az énekes, ő lehetett a célpont, bizonyára az egyik zűrös ügye miatt. Sven legtöbbször bal oldalon áll, a nézőtérről nézve. – Tilda két karjával átölelte magát.
– Igen, most is ott állt – bólintott a férfi. – Találtam néhány felvételt a koncert elejéről. Ez egy kis klub. Úgy nézem, a színpad talán derékmagasságig ér, a közönség rengeteget kitakar a zenekarból. Csak akkor találtuk volna meg Svent a lövések utáni felvételeken, ha állva maradt, de ha Erik sem látta, akkor...
– Ma már mindent ellenőriznek… Hogy vihettek be fegyvert? – kérdezte Tilda összerázkódva. – Nagyon fázom.
Alva odaadta neki a kanapé támlájára terített régi, kopott babaplédet.
– A lányomé – jegyezte meg Kjell gyengéd hangon. – Terítsd magadra nyugodtan!
– Írtam Eriknek, hogy veletek beszélek. Írjon üzenetet, ha megtud valamit – hallatszott Anette hangja a telefonból, most már visszafogottabban. – Közben kiderítettem, hogy a fickó törzsvendég a klubban, fanatikus rajongó és rendőr. Így vihetett be fegyvert. Beteg, vagy elszámolnivalója volt… – találgatott. Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt felkiáltott: – Megvan Sven!
– Jól van? – Tilda két öklével a takarót markolva hallgatta, ahogy barátnője a billentyűzetet nyomkodja.
– Az egyik hangfal mellett fekszik, Erik már vele van. Azt írja, most tért magához – válaszolt Anette elcsukló hangon, miközben gépelt tovább. – Megsérült a combja. A mentős azt ígérte, ha ellátták, telefonálhat, mielőtt kórházba szállítják… Meggyógyul, Tilda, ne félj! Elküldtem Eriknek a számod, Alva. Tegyük le!
Tilda ledobta a takarót, a szája elé szorította a kezét, és kirohant a szobából. Kjell aggódva nézett utána.
Alva a kezében tartott telefont bűvölte. Amikor rezegni kezdett, beleszólt, és kiszaladt a fürdőbe. Tilda a vécékagyló mellett ült a járólapon, papírral törölgette az arcát, csendesen sírt.

– Itt van, ő az! – nyomta a kezébe barátnője a készüléket. Tilda remegve emelte a füléhez a telefont.
– Sven…
– Jól vagy?  –  kérdezte a férfi elgyötört hangon.

– Féltelek… Ne haragudj rám! – kérte Tilda.
– A baba?
– Még picike, de hallottam a szívét.
– Én is szeretném... – suttogta Sven.
– Együtt, Sven, együtt hallgatjuk meg.
Tilda hallotta a készülékből, hogy valaki többször a nevén szólítja Svent.
– Halló, Sven Mattsson hozzátartozója? – kérdezte egy halk, kedves férfi hang.
– Igen – sóhajtott Tilda.
– A hudiksvalli kórházba visszük, ott érdeklődhet az állapotáról és meglátogathatja.
– Köszönöm! Reggel az első vonattal indulok, mondja meg neki, kérem!

 

 

Josh és Honey történetét ebből a kötetből ismerhetitek meg:

Széttört akkordok