 | |||
| Forrás: Pixabay |
Hosszú-hosszú idő után újra írok, és ez most nemcsak fellángolás, kezd kibontakozni a Tullia meséi sorozat következő részének, A Tűz Őrzőjének cselekménye. Egy érdekes beszélgetés alakult ki Nindra és Tirla hercegnő között Triarról. Milyen is volt Tullia első királya? (Tirla Trasnak,Tullia jelenlegi királyának lánya.)
Az úton Nindra szembesült Kelmar táltosok elleni harcának véres következményeivel. Elborzadva nézte az utak mentén beásott fákra kötözött, vagy faketrecekben fellógatott, megkínzott embereket.
– Mi folyik itt? – nézett kérdőn a mellette kocogó marla nyergében üldögélő Tirlára.
– Ezek az emberek vétettek Mia törvényei ellen.
– Mia nem büntet így! – kiáltotta a királyné keserű hangon. – Eddig csak Krón követőitől tapasztaltam ilyen kegyetlenséget.
– Kelmar szerint, az emberek csak a büntetésből értenek. Mélyen beléjük ivódtak már a tévhitek a csodás gyógyítások és babonák miatt. A táltosok becsapják a tudatlan szegényeket, azért hogy pénzt csaljanak ki tőlük, mindenféle varázserővel hitegetik őket, de ez tévedés, csak magának Miának van varázsereje, a táltosoknak nincs.
– A Miától kapott tudást használják, ismerik a gyógynövényeket, az állatokat, a csillagokat. Tudják, hogy vehetjük fel a harcot a démonok ellen. Hallják a szellemek szavát.
Tirla tágra nyílt szemmel nézett az asszonyra.
– Úrnőm, hogy mondhatsz ilyen szörnyűséget! Ez a varázslat!
– Tirla ezek az életünk velejárói, a falvak népe hosszú-hosszú ideje e hagyományok szerint él. Nagyon sok dolgot én sem tudtam, mert várbeli életem során nem volt rá szükségem, és a szüleim sosem beszéltek róla, de Lakor tanít engem. Mesélt hihetetlen és csodás dolgokat, aztán pedig megmutatta, hogyan lehetségesek. Sokat tanultam tőle Miáról, és sajnálom, hogy nem ismertem mindezt sokkal korábban. Segíthettem volna a férjemnek, nem hagytam volna figyelmen kívül olyan eseményeket, amik végül bajokhoz vezettek, és károkat okoztak.
– Triar király kegyetlen és gonosz ember volt, ezért dúltak véres harcok az országban az uralkodása alatt, és ezért fordultak el tőle a törzsfők. Megölte Fentor törzsfőt és Verlor urat, száműzte Kasor törzsfőt – jelentette ki Tirla nyersen.
Nindra nem bírt megszólalni a döbbenettől.
– Tudom, hogy kötelességed védeni őt, úrnőm, mert a férjed volt, de mindenki tudja, hogy iszákos, ijesztő arcú ember volt, bántalmazott téged és szajhákhoz járt.
– Hallgass! – kiáltotta Nindra élesen, majd szinte suttogva tette hozzá: – Hallgass. Te nem tudod, mit beszélsz.
Tirla zavartan nézte az asszonyt. Nindra szemébe könnyek gyűltek, és a fényes kis cseppek egymás után gördültek le az arcán. Szóra nyitotta a száját, de képtelen volt bármit mondani, kezét az ajkára szorította.
– Úrnőm, rosszul vagy? – kérdezte Tirla, inkább undorral, mint aggódva. – A szörnyű emlékek… Sajnálom!
Nindra megtört tekintete lassan sötétre váltott, kihúzta magát a nyeregben, letörölte a könnyeit.
– Mit képzelsz, te lány? – kérdezte keményen. – Ki mesélt neked ezekről?
– Kelmar, apám papja tanította a bátyámnak és nekem népünk történetét.
– Kelmar, akinek a parancsára itt lógnak a fákon ezek az emberek?! – Nindra hangja remegett, de már nem az iménti elgyengüléstől, hanem az egyre gyűlő haragtól.
– Kelmar azt mondta, Triar király gyenge ember volt. Azért, hogy bűneit megbocsássa a nép, a táltosa, Lakor kitalálta, hogy démon szállta meg. Fentor nagyúrnak meg kellett halnia, mert harcba szállt a trónért. Az embereknek azt mesélték, hogy a nagyúr volt a torkaldémon, ezért Triar sajátkezűleg végzett vele.
Nindra mélyet sóhajtott.
– Igen Tirla, Triar kegyetlen volt, durva, az arca ijesztő. Megölte Fentort, Verlort és még sokakat. Egyetlen szavadra sem tudom azt mondani, hogy nem igaz. Kelmar nagyon okos ember és ravasz, és te megbízol benne. Ő talán édesanyádat is meggyógyíthatja. Kérlek, fordulj hozzá, ha hazatértél, mert nekem most vissza kell sietnem Mia Könnyeihez.
Tirla megrettenve nézett az asszonyra.
– Én nem vagyok méltó, hogy édesanyád kezeljem, én Triar király özvegye vagyok, Tullia sötét idejéből. Ma már új idők járnak, Kelmar és édesapád a múltam miatt talán édesanyád közelébe sem engedne. Nem értem, mi vitt rá, hogy felkeres.
– Kelmar azt mondta, hogy anyámon már csak a csoda segíthet, a várban azt suttogják, te egyszer felébresztetted a halott királyt… Igaz ez, úrnőm?
– Nekem nincs ekkora hatalmam. Folytasd az utat, Tirla, én sajnos nem tudok segíteni neked… Ismersz egy Rinia nevű asszonyt?
– Ő már nem a várban él.
– Ha tudni szeretnéd az igazat Triar királyról, keresd fel őt. Jó utat, hercegnő!
– Mi folyik itt? – nézett kérdőn a mellette kocogó marla nyergében üldögélő Tirlára.
– Ezek az emberek vétettek Mia törvényei ellen.
– Mia nem büntet így! – kiáltotta a királyné keserű hangon. – Eddig csak Krón követőitől tapasztaltam ilyen kegyetlenséget.
– Kelmar szerint, az emberek csak a büntetésből értenek. Mélyen beléjük ivódtak már a tévhitek a csodás gyógyítások és babonák miatt. A táltosok becsapják a tudatlan szegényeket, azért hogy pénzt csaljanak ki tőlük, mindenféle varázserővel hitegetik őket, de ez tévedés, csak magának Miának van varázsereje, a táltosoknak nincs.
– A Miától kapott tudást használják, ismerik a gyógynövényeket, az állatokat, a csillagokat. Tudják, hogy vehetjük fel a harcot a démonok ellen. Hallják a szellemek szavát.
Tirla tágra nyílt szemmel nézett az asszonyra.
– Úrnőm, hogy mondhatsz ilyen szörnyűséget! Ez a varázslat!
– Tirla ezek az életünk velejárói, a falvak népe hosszú-hosszú ideje e hagyományok szerint él. Nagyon sok dolgot én sem tudtam, mert várbeli életem során nem volt rá szükségem, és a szüleim sosem beszéltek róla, de Lakor tanít engem. Mesélt hihetetlen és csodás dolgokat, aztán pedig megmutatta, hogyan lehetségesek. Sokat tanultam tőle Miáról, és sajnálom, hogy nem ismertem mindezt sokkal korábban. Segíthettem volna a férjemnek, nem hagytam volna figyelmen kívül olyan eseményeket, amik végül bajokhoz vezettek, és károkat okoztak.
– Triar király kegyetlen és gonosz ember volt, ezért dúltak véres harcok az országban az uralkodása alatt, és ezért fordultak el tőle a törzsfők. Megölte Fentor törzsfőt és Verlor urat, száműzte Kasor törzsfőt – jelentette ki Tirla nyersen.
Nindra nem bírt megszólalni a döbbenettől.
– Tudom, hogy kötelességed védeni őt, úrnőm, mert a férjed volt, de mindenki tudja, hogy iszákos, ijesztő arcú ember volt, bántalmazott téged és szajhákhoz járt.
– Hallgass! – kiáltotta Nindra élesen, majd szinte suttogva tette hozzá: – Hallgass. Te nem tudod, mit beszélsz.
Tirla zavartan nézte az asszonyt. Nindra szemébe könnyek gyűltek, és a fényes kis cseppek egymás után gördültek le az arcán. Szóra nyitotta a száját, de képtelen volt bármit mondani, kezét az ajkára szorította.
– Úrnőm, rosszul vagy? – kérdezte Tirla, inkább undorral, mint aggódva. – A szörnyű emlékek… Sajnálom!
Nindra megtört tekintete lassan sötétre váltott, kihúzta magát a nyeregben, letörölte a könnyeit.
– Mit képzelsz, te lány? – kérdezte keményen. – Ki mesélt neked ezekről?
– Kelmar, apám papja tanította a bátyámnak és nekem népünk történetét.
– Kelmar, akinek a parancsára itt lógnak a fákon ezek az emberek?! – Nindra hangja remegett, de már nem az iménti elgyengüléstől, hanem az egyre gyűlő haragtól.
– Kelmar azt mondta, Triar király gyenge ember volt. Azért, hogy bűneit megbocsássa a nép, a táltosa, Lakor kitalálta, hogy démon szállta meg. Fentor nagyúrnak meg kellett halnia, mert harcba szállt a trónért. Az embereknek azt mesélték, hogy a nagyúr volt a torkaldémon, ezért Triar sajátkezűleg végzett vele.
Nindra mélyet sóhajtott.
– Igen Tirla, Triar kegyetlen volt, durva, az arca ijesztő. Megölte Fentort, Verlort és még sokakat. Egyetlen szavadra sem tudom azt mondani, hogy nem igaz. Kelmar nagyon okos ember és ravasz, és te megbízol benne. Ő talán édesanyádat is meggyógyíthatja. Kérlek, fordulj hozzá, ha hazatértél, mert nekem most vissza kell sietnem Mia Könnyeihez.
Tirla megrettenve nézett az asszonyra.
– Én nem vagyok méltó, hogy édesanyád kezeljem, én Triar király özvegye vagyok, Tullia sötét idejéből. Ma már új idők járnak, Kelmar és édesapád a múltam miatt talán édesanyád közelébe sem engedne. Nem értem, mi vitt rá, hogy felkeres.
– Kelmar azt mondta, hogy anyámon már csak a csoda segíthet, a várban azt suttogják, te egyszer felébresztetted a halott királyt… Igaz ez, úrnőm?
– Nekem nincs ekkora hatalmam. Folytasd az utat, Tirla, én sajnos nem tudok segíteni neked… Ismersz egy Rinia nevű asszonyt?
– Ő már nem a várban él.
– Ha tudni szeretnéd az igazat Triar királyról, keresd fel őt. Jó utat, hercegnő!
