 |
A Végtelen bezárva önmagamba vagy a Végtelenbe zárva önmagamban...
Bármelyik szófordulat igaz lehet erre a évre az én szemszögemből nézve.
A tavaszt bezárva töltöttük, és alighogy kiszabadultunk a karanténból, július közepén bokatörés miatt ismét bezárva találtam magam. A bezártság engem soha nem rettent el, mivel írok, imádok olvasni és zenét hallgatni, ezért - eltekintve a bizonytalanságtól és az idős szeretteim, barátaim miatti aggódástól- nem éreztem rosszul magam, sőt ajándékként fogtam fel a gyerekeimmel töltött hónapokat. Hiszen kamaszok, és ahogy telnek a napok egyre önállóbbak, én pedig engedem őket, menjenek ahova lehetőségük nyílik, próbálgassák a szárnyaikat, mint a sasok.
Ez az év nagyrészt az írásról és az olvasásról szólt. Az utóbbi miatt készül december 24-én az évzáró blogbejegyzés, ugyanis ma 10 éve, hogy regisztráltam a moly.hu könyves közösségi oldalra.
Viszont olvasás szempontjából mégsem ez a legjobb évem, mert még csak beállítani sem sikerült a tavalyi olvasási rekordokat. Ennek pedig az írás az oka.
Itt a molyos statisztikámon látszik, hogy 2017-ben és 2020-ban is kevesebbet olvastam, mint 2018-ban és 2019-ben. Mindkét év egy új regény körül forgott első sorban. 2017-ben írtam, 2020-ban pedig nagyon komoly javításon esett át Josh története.
Idén sok könyvet olvastam kihívásra jelentkezve, az oldalsávban láthatók az aktuális olvasmányaim.
Amikor a bejegyzést írom, épp Brian McClellan új sorozata tart bűvkörében. A Lőpormágus trilógia után A vér és lőpor isteneinek második kötetét olvasom.
Az ötven könyves kitüntetést idén is sikerült megcsípni, így a heti legalább egy könyv ebben az évben is meglesz. Nagyon örültem a "Csak a magyar!" kihívásnak, melyben különböző szempontok alapján magyar szerzőktől olvastam.
Jelenleg négy kihívásban veszek részt. Háromnál 2021-es a határidő, a legösszetettebbnél a Dalriada (igen, a magyar folk metal zenekarról van szó ;) ) kihívásnál 2024-ig van időm. A zenekar lemezei és dalai alapján összeállított szempontok szerint olvasunk.
Ha már Dalriada és tél...
Dalriada: Téli ének
Régóta nem írtam és publikáltam annyit, mint az idén.
Meséim olvashatók az új Győri Antológiában, mely idén a Hajnali kiáltók címet kapta. A Kandalló és fahéj karácsonyi novellapályázat gyűjteményes kötetébe került Első lépés című írásom.
A Győri Antológia húsz éve című tanulmánykötetben pedig G. Komoróczy Emőke méltatta A hiúz című novellám, mely A szerelem misztériuma című kötetben jelent meg először 2013-ban: "Bogár Erika a maga kedves, nőies, az árnyalatokra is figyelő modorában, kitűnő pszichológiai elemzőkészséggel egy véletlenszerű találkozásból kibomló elementáris fellángolást tár elénk, amely fokozatosan egymást elfogadó-támogató szoros élet-szövetséggé alakul/hatna/, ha egy véletlen baleset nem jönne közbe. A szerző jó érzékkel nyitva hagyja és az olvasóra bízza a megoldást – ez a zárlat emeli igazán magasba a kitűnően szerkesztett, szépen megformált elbeszélést (A hiúz)"
Több éves közös munka utána megjelent a Szeretlek, Anya című kötet, melynél közreműködtem. Ez Nagy Edina és autizmus spektrum zavarral élő fia, Olivér története.
A Győri Szalonban, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér online kulturális magazinjában decemberben több cikkem is megtalálható, tegnap óta főszereplője miatt, az egyik legkedvesebb, a Van Gogh-ról szóló.
 |
| Novellák, mesék, közreműködés |
Átdolgoztam a 2017-ben a Twister Kiadó Bekezdés pályázatán Shortlistre került regényemet (erről esett szó fent az olvasás kapcsán), melyet elküldtem lektorálásra Nádasi Krisznek. A tanácsai alapján javítottam a kéziratot, aztán tovább küldtem néhány kedves barátnak, akik bétázták, előolvasták. Az év utolsó napjaiban az ő javaslataikat is figyelembe véve az utolsó simítások következnek, hogy jövőre végre J.V.B. és zenészbarátai is az olvasók elé léphessenek, ahogy néhány évvel ezelőtt Triar és harcosai. Ez persze nem egyik pillanatról a másikra következik majd be, hiszen az elkészült kéziratot tovább kell küldenem szerkesztésre, korrektúrázásra. A lapokat szépen fel kell öltöztetni, azaz borítót is kell terveztetni, de igyekszem, hogy egy év múlva ilyenkor egy hasonló bejegyzésben már ezekről a munkafolyamatokról mesélhessek.
Nincs írás zene nélkül! A Spotify összegyűjtötte, és már meg is mutatta az évi zenehallgatásom történetét, legalábbis azt a részét, amit az ő rendszerükben töltöttem. E szerint:
A Five Finger Death Punch dal nem véletlenül vezeti a listát, hiszen még a lezárások előtt sikerült eljutni a budapesti koncertjükre, és velük együtt a színpadon láthattam, hallhattam Dave Mustaine-t, a Megadeth-szel és a Bad Wolvest is.
Jót nevettem, mikor megjelent a kedvencekről szóló kérdés a telefon képernyőjén, én sem tippeltem volna másra... (Kép és felirat - két dal ;) )
A véleményem az idei évről?
Lapot húztunk 19-re...
 |
...de jövőre meglesz a 21!
"Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan
az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek
összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az
öleléstől való tartózkodásnak..."
(Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990.) A prédikátor könyve / 3. fejezet)
Áldott, békés karácsonyt és ölelésekben, kézfogásokban gazdag boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak!
