 |
| Megvásárolható |
2016. november 19-én szombaton 18 órakor a XVI. Győri Könyvszalonon lesz a novellás kötet bemutatója. Helyszín: a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteménye. Beszélgetőtársam: Koósz Fanni.
A következő héten kis meglepetéssel készülök, melyről Facebook oldalamon, illetve a a Moly-on írok majd többet.
A könyvbemutatón sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.
A könyvbemutatón sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.
Addig egy kis ízelítő a kötetből, részlet a Vendég a faluban című novellából:
"A fáklyák és tábortüzek vörösarany fényében forogtak, pörögtek a táncosok. Ragyogott a lányok szeme, a színes szalagok, akár a pillangók, ide-oda reppentek a hajfonatokban. Időnként felharsant egy-egy vidám kurjantás, füttyszó. A kaftánok, hímzett felső ingek színes kavalkádja keveredett a szolganép egyszerű ruháival. Ha a munkáját tisztességgel elvégezte, Solt senkitől sem tagadta meg a pihenés és a mulatság gondtalan pillanatait.
Nyusztot Béla vitte táncba, Béla húgát pedig Szabolcs forgatta a tárogató és lant hangjaira.
Gyöngy fülében kis ezüstfüggők csillogtak, ezekkel megegyező formájú veretek díszítették magas nyakú ingének gallérját és a pártája homlokrészét is. Nem hiányoztak a veretek a derekát körülölelő övről és a csizmájáról sem, melybe buggyos nadrágja szárát tűrte.
Szabolcs is magyar ruhát viselt, térdig érő zöld kaftánt, hozzáillő nadrággal. Veretes övén egyik oldalon függött a kése díszes bőrhüvelyben, a másikon pedig egy ezüstlemezes tarsoly, melyben tűzszerszámokat és fenőkövet tartott.
A táncolóktól távol, egy fa alatt fiatal férfiak üldögéltek.
– Mit képzel ez? Idejön és elszédíti az ember kedvesét – morogta a mokány, kerekképű, sötétszemű Gyenes.
Botond boros kupát nyomott a kezébe.
– Hallgass! Csak pár napot marad itt, és megy tovább. Minek keresed a bajt?
– A választottammal táncol! – dühöngött a legény egyre vörösödő arccal.
– Békén hagyhatnád végre Gyöngyöt, Gyenes! Nem kellesz neki. Ha sokat jársz utána, még Soltot vagy Bélát is magadra haragítod – szólt közbe Ajtony a fejét ingatva. – Nem kell felesleges ellentéteket szítani. Várj, míg eljön a cselekvés ideje!
Gyenes féltékenyen figyelte, ahogy Gyöngy és Szabolcs kiválik a táncosok közül. A lány csillogó szemmel nézett fel a vitézre:
– A bátyám azt mondja, nagyon különleges a lovad, Szabolcs úr.
– Nemrégiben egy portya során megsebesültem, de az égiek vigyáztak rám, nem fordultam le a nyeregből, a lovacskám visszavitt a táborba.
– Csodálatos állat lehet.
– Igen, a legkisebb húgom, akinek a menyegzőjéről tartunk vissza a fejedelem udvarába, szerette volna megtartani – mosolygott Szabolcs.
Ahogy sétálgattak, lassan kikerültek a tüzek adta meleg fényből, a langyos éjszaka sötét homályába.
– Csillag igazi jó barát – mondta a legény csillagos homlokú lovára utalva, s hosszú, erős karja a gömbölyű, feszes vállakra siklott. Gyöngy mozdulatlanná dermedt, majd bátortalanul felnézett. Szabolcs hozzáhajolt, ajkuk összeért…
Halk torokköszörülés hallatszott a sötétből. Gyöngy rémülten megperdült, Szabolcs vállát megfeszítve kihúzta magát.
Egy közeli fűzfa árnyékában pipa parazsa villant. Solt szállásfő lépett elő. Egyetlen szó nélkül a lányának nyújtotta a kezét. Gyöngy mereven lehajtott fejjel szaladt hozzá. Némán, egymásra sem pillantva tértek vissza a mulatozók közé. Szabolcs nem követte őket, a falut elhagyva a karámokhoz indult.
Reggelre kelve vették észre Szabolcs és Csillag eltűnését..."
Nyusztot Béla vitte táncba, Béla húgát pedig Szabolcs forgatta a tárogató és lant hangjaira.
Gyöngy fülében kis ezüstfüggők csillogtak, ezekkel megegyező formájú veretek díszítették magas nyakú ingének gallérját és a pártája homlokrészét is. Nem hiányoztak a veretek a derekát körülölelő övről és a csizmájáról sem, melybe buggyos nadrágja szárát tűrte.
Szabolcs is magyar ruhát viselt, térdig érő zöld kaftánt, hozzáillő nadrággal. Veretes övén egyik oldalon függött a kése díszes bőrhüvelyben, a másikon pedig egy ezüstlemezes tarsoly, melyben tűzszerszámokat és fenőkövet tartott.
A táncolóktól távol, egy fa alatt fiatal férfiak üldögéltek.
– Mit képzel ez? Idejön és elszédíti az ember kedvesét – morogta a mokány, kerekképű, sötétszemű Gyenes.
Botond boros kupát nyomott a kezébe.
– Hallgass! Csak pár napot marad itt, és megy tovább. Minek keresed a bajt?
– A választottammal táncol! – dühöngött a legény egyre vörösödő arccal.
– Békén hagyhatnád végre Gyöngyöt, Gyenes! Nem kellesz neki. Ha sokat jársz utána, még Soltot vagy Bélát is magadra haragítod – szólt közbe Ajtony a fejét ingatva. – Nem kell felesleges ellentéteket szítani. Várj, míg eljön a cselekvés ideje!
Gyenes féltékenyen figyelte, ahogy Gyöngy és Szabolcs kiválik a táncosok közül. A lány csillogó szemmel nézett fel a vitézre:
– A bátyám azt mondja, nagyon különleges a lovad, Szabolcs úr.
– Nemrégiben egy portya során megsebesültem, de az égiek vigyáztak rám, nem fordultam le a nyeregből, a lovacskám visszavitt a táborba.
– Csodálatos állat lehet.
– Igen, a legkisebb húgom, akinek a menyegzőjéről tartunk vissza a fejedelem udvarába, szerette volna megtartani – mosolygott Szabolcs.
Ahogy sétálgattak, lassan kikerültek a tüzek adta meleg fényből, a langyos éjszaka sötét homályába.
– Csillag igazi jó barát – mondta a legény csillagos homlokú lovára utalva, s hosszú, erős karja a gömbölyű, feszes vállakra siklott. Gyöngy mozdulatlanná dermedt, majd bátortalanul felnézett. Szabolcs hozzáhajolt, ajkuk összeért…
Halk torokköszörülés hallatszott a sötétből. Gyöngy rémülten megperdült, Szabolcs vállát megfeszítve kihúzta magát.
Egy közeli fűzfa árnyékában pipa parazsa villant. Solt szállásfő lépett elő. Egyetlen szó nélkül a lányának nyújtotta a kezét. Gyöngy mereven lehajtott fejjel szaladt hozzá. Némán, egymásra sem pillantva tértek vissza a mulatozók közé. Szabolcs nem követte őket, a falut elhagyva a karámokhoz indult.
Reggelre kelve vették észre Szabolcs és Csillag eltűnését..."
