Az Útitárs
Az Útitárs
A Hűséges
A Félelem
Bennem van,
Birtokba vesz, terjeszkedik.
Megmagyarázhatatlan, de
Egyértelmű,
Elrejtőzik
S új erővel
Tör elő
Feltartóztathatatlanul,
Egyeduralma bénít,
Vigyorrá torzítja a mosolyt,
Lázzá a lángolást,
Elnyomja, megöli
A Vágyat a Reményt.
Jóslat (?)
Valami ősi átok
Valahol mélyen
Mint sötét titok
Rejtőzve bennem él.
Egy napon talán,
Mint őrület
Felszínre tör
Sötét talány
S mint oly' sok művészt
– Ha az vagyok netán –
A téboly magába ránt
És lobogó lelkem
Emésztő vad lánggal
