Büksi Zsuzsanna: Csodakert

 Könyvismertető

Csodakert a moly.hu-n

A Csodakert lett a kedvencem Büksi Zsuzsanna könyvei közül. Először a Kapcsolat: Bonyolult című regényét olvastam, melynek egy kicsit megtévesztő a rózsaszín borítója, ugyanis egyáltalán nem könnyed romantikus, mint ahogy azt a külseje sugallja. Én ezt nem is bántam.

A Csodakert borítója azonban szerintem nagyon jól eltalált és meseszép, amikor megláttam, azonnal elhatároztam, hogy ezt a könyvet nem a könyvtárból fogom majd kikölcsönözni, hanem a polcomra szeretném tenni. 

Amint lehetett, megrendeltem, de mivel az Őrző javítása minden időmet és gondolatomat lekötötte, tudtam hogy ki kell várnom a megfelelő pillanatot, amikor belemerülhetek. Ez a nyáron érkezett el, amikor a saját regényem már a szerkesztésen és korrektúrázáson is túljutott.

A Csodakert a Kapcsolat: Bonyolult-hoz hasonlóan összetett történet. Mindkettő komoly kérdéseket boncolgat, ezek mellett ad teret a romantikának.

A népszerű és az olvasók által is nagyon kedvelt romantikus páros, egy hétköznapi, kissé naiv nő (Dóri) – jelenesetben egy kisfiú (Lackó) egyedülálló anyukája – és egy sérült lelkű, "múlttal rendelkező", sokat tapasztalt férfi (Márk) kapcsolata kerül a középpontba, ám mindez magyar helyszíneken, magyar közegben, ízig-vérig magyar mellékszereplőkkel. 

Minden adott a romantikus bonyodalmakhoz: exek, állati kedvencek, barátok, családtagok, titkok, meseszép környezet. Viszont nagyon nehéz a történetről és a szereplőkről spoiler nélkül írni, mivel lépésről lépésre derül ki az események háttere, a karakterek motivációi, szándékai.

A múlt és a jelen erőteljesen összefonódik, a különböző generációk hatással vannak egymás életére.

A hirtelen félbeszakadt karrier, az egyedülálló szülőség, a csonka családban élő gyermek, az erőteljes (nagy)szülői kontroll és egyéb  (bizony még előkerülő)  nehézségek és kérdések mellett, megjelenik a gyászfeldolgozás problémája. Az előbb részletezett események miatt nemcsak egy szeretett személy elvesztésével kapcsolatban, hanem az életkörülmények megváltozása és a nagy szerelem elengedésének viszonylatában is.

Megkedveltem a főszereplőket, Markot jobban, mint Dórit, mert ő néha felbosszantott a számomra minden realitást nélkülöző álmodozásával.  Ám ennek ellenére is úgy gondolom, mindketten jól helytálltak az eléjük kerülő néha már tragikus vagy megrázó helyzetekben.

Miattuk és a történet egymásba fonódó eseményei miatt szeretném újra elővenni és legalább még egyszer elolvasni. 

Mert a jó könyv nem "egyszer-olvasós".

A Csodakert a Fairbooks Kiadó és Írói Műhely webshopjában.

Őrző – 4. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

"Feszült csend telepedett közéjük. Nyílt mezőn poroszkáltak a még mindig vakító napfényben. Egyetlen felhő sem látszott az égen. Furcsa módon eltűntek a közelből a vadak. Az emberek hallgatását a természet dermesztő csendje mélyítette.
– Valami készül – suttogta Rolo. Ellenséget érzett a közelben. Rekedtes, nem túl mély hangja széttörte a fehér csendet.
Lork köhintett. Triar hátrafordult.
– Mi legyen? Visszaforduljunk? Arrébb láttam néhány sziklát, azok tövében kibírhatjuk az éjszakát.
– Korán van még – tiltakozott Lork.
Triar gyorsabb haladásra biztatta a marláját. Előttük szürke fák meredeztek az ég felé. Lehetséges támadóik akár az erdőben is elrejtőzhettek, és ott nehezebb észrevenni a lopakodó ellenséget, mint a nyílt, jól belátható terepen.
– Hiányoznak a madarak – állapította meg Rolo, amikor már jó ideje benn jártak a fák között. Nem a látható ellenfelektől tartott, hanem a láthatatlantól.
Triar somolygott. Várta Lork megjegyzését, de barátja ezúttal hallgatott. Kíváncsian hátrafordult. Megrettent Lork szürke arcától. A férfi mereven előre nyújtott karjával egy haldokló fák által övezett tisztás irányába mutatott.
A fák tövében nőknek látszó alakok ültek. A tisztás szélén Triar hátasa megmakacsolta magát. Gazdája próbálta engedelmességre bírni a kecses kétszarvút, ám a szerencsétlen a hátsó lábára támaszkodva felágaskodott. Triar csak tapasztalatának köszönhetően, nyakát szorosan átölelve maradt fenn a hátán, majd engedte, hogy visszahátráljon. Egy ideig az oldalát veregetve nyugtatta, és leugrott a ropogó hóba.
– Utánajárok, mi van ott – adta át Lorknak a kantárt.
– Démonok, Triar, ne menj oda – intette Rolo.
Triar a fák közé lépve fázni kezdett, de nem a hidegtől, inkább, mintha láz kínozná. Rosszat sejtve megfordult. Egyensúlyát vesztve huppant le a hóba. Lábával majdnem elérte a fához kötözött alakot. Oszlásnak indult, majd megfagyott női test volt.
Triar felállt, lélegzet-visszafojtva körülkémlelt. Még hat hasonló alakot számolt meg. Közelebb merészkedett a fához. A lány segélykérőn felemelte a kezét. Már majdnem csontig szétmállott ajkai szóra nyíltak. Triar leguggolt. Megérintette az ujjak hegyét, de rémülten eszmélt rá, hogy a koponya szemrésébe nyúlt.
– Gyere ki onnan, te őrült! – kiabált Rolo halálra váltan.
Triar ismét felállt. Néhányszor körbefordult saját tengelye körül, majd hanyatt vágódott.
– Ne bolondozz, úgysem hiszünk neked – szólt rá már Lork is türelmét vesztve.
– Ez nem a tréfa ideje, gyere ki – könyörgött Rolo.
– És ha nem tréfál? – Lork Triarhoz rohant. Megrettenve térdelt le mellé. A fiatalember szeme csukva volt, verítékes arca tüzelt a láztól. – Nagy baj van, gyere ide!
– Én ugyan be nem megyek – ellenkezett Rolo.
– Nincs magánál."

BOOKLINE   LIBRI   LÍRA   NEWLINE

Őrző – 3. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

 

 – Triar király felesége leszel, Tullia első asszonya.
Nem szakadt le az ég, nem dőlt össze a vár, csak Nindra állt ott dermedten, egy pillanatig levegőt sem véve. Aztán, mint egy fuldokló, kapkodva lélegezni kezdett. Raila legszívesebben átölelte volna, de attól félt, hogy az érintésére a lány sírva fakad, ezért így biztatta:
– Csodálatos életed lesz, de tudd, én mindig itt leszek, ha szükséged lenne rám.
 A visszatérő Darvo büszkén mérte végig a lányát. Nindra az ő szemében is könnyeket fedezett fel.
– Miára, de szép vagy! – A törzsfő nem bírt többet mondani a rátörő szorongástól, és sokadszorra bánta meg a királynak tett ajánlatát. Megragadta Nindra kezét. Raila a lánya arca elé hajtotta és elrendezte a fátylat, amíg odaértek a nagyterem sarkig tárt ajtajáig.
Nindra megremegett, amikor ráébredt, hogy a szülei a tudta nélkül már mindent előkészítettek. Az eddig középen álló nagyasztalt jobbra, a fal mellé húzták és néhány rövidebbet állítottak mellé. Bal oldalon ünnepi ruhában álldogáltak a vendégek.
A király a terem legvégében várakozott Lakor és Hutar társaságában egy aprócska kőszentély előtt, amit kizárólag az esküvő miatt emeltek.
Triar dísztelen fekete kaftánt és nadrágot viselt. Ruhája egyhangú sötétjét csak fegyvereinek, övének és csizmájának ezüst veretei törték meg. Hullámos sötét hajából néhány tincset a halántékánál vékony fonatba kötött, de nem tett bele hajkorongot. Szakálla ujjnyi vonalként követte az állcsontját, és vékony bajuszával összeérve vastag száját keretezte.
Raila, aki most már a lánya mellett állt, a sebhelyet tanulmányozta a király arcán, közben Darvónak suttogott:
– Miért van feketében? Teljesen dísztelen. Ez nem temetés.
– Gyászol.
– Ez a lányom esküvője!
– Raila! – dörrent a feleségére Darvo. Kitörését mindenki hallotta, ugyanis már türelmetlenül várták, mikor indulnak el végre a vőlegény felé.
Az eddig bénultan álló Nindra a törzsfő kiáltására magához tért. Első gondolata a menekülés volt, de attól tartva, hogy ezzel az apját veti oda áldozatul a kegyetlen király elé, végül megtette merev lábával az első lépést. A szülei ugyanolyan lassan követték...

 

BOOKLINE     LIBRI     LÍRA       NEWLINE WEBSHOP

Őrző – 2. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

Triar az utolsók között érkezett a helyiségbe. Megvárta, amíg asztalra kerülnek a kupák és a kancsók. Töltött magának egy korsó szkút, majd a helyiség egyik sötét sarkába ballagott, és leült az ajtótól legtávolabbi székre. Alaposan megvizsgálta a vacsora maradéka fölött bóbiskoló fáradt utazókat. Túl sok rossz tapasztalatot szerzett már efféle helyeken, gyanakvóvá és óvatossá vált.
Az otthonától távol töltött évek alatt kinevelődött benne a bizalmatlanság az emberek iránt, és e téren nem tudott különbséget tenni Krón követői és Mia hívei között. Nerdo mellett megtanulta azt is, hogy egyedül Alder földjén fogadják el az őrzőket, a törzsszövetség más részein szükséges rosszként legfeljebb megtűrik őket. Az északi területeken pedig valóságos irtó hadjáratot folytattak ellenük. Az utóbbira a legjobb bizonyíték Lork forradásos nyaka volt.
Triar felidézte ezeket az emlékeket, ha elhagyták az erdőt, így készítette fel magát, hogyha mód van rá, vérontás nélkül oldja meg a felmerülő nehézségeket. Amióta elváltak Nerdóéktól, sokkal erősebbé vált benne a felelősségérzet a társai iránt. Pontosan tudta, mit jelentenek számukra a fogadóbeli esték, a meleg étel és a szkú. Nem ismertek határt semmiben, mértéktelenül ettek, ittak. Védtelenné váltak mind a fegyverek, mind a sértések ellen. Triar óvta őket a fogadó sötét sarkába húzódva, megtagadva magától a szkú és az önfeledt duhajkodás örömét. Őrző volt az őrzők között.

 

 

Őrző – 1. beleolvasó

 

ELŐRENDELHETŐ

Triar elbűvölve szállt le marlája nyergéből. Ennyi vizet soha életében nem látott még.
Nem volt túlpart, az ég a vízre hajolt. A fehéren tajtékzó hullámok zúgva, csattogva rohantak neki a partnak. A fiatalember letérdelt, hogy igyon. Amint a kezére hajolt, prüszkölve köpte ki a vizet.
– Ha először hozzám jössz, ez nem fordul elő.
Triar a tőréhez kapva felpattant és megperdült.
Hutar mosolygott rá.
– Hogy kerülsz ide? – álmélkodott Triar.
– A földemen nem maradhat észrevétlen egyetlen idegen sem. A víz egyébként ihatatlan, sós.
– Éreztem.
A két férfi megölelte egymást. Hutar négyfős kísérete kicsivel távolabb némán várakozott.
– Mióta tudod, hogy itt vagyok? – kérdezte Triar elismeréssel.
– A határ óta követtek. Meg kell védenünk magunkat, Triar. Itt még a földjén dolgozó paraszt is tudja, hogy vigyáznia kell, ha idegent lát.
– Ahonnan jövök, lassan már a szomszédjukban sem bíznak az emberek.
– Tudom. A hét törzs körül súlyos gondok vannak. A Szövetség hamarosan széthullik. Ez a vidék Mia otthona. Amíg érezni az Istennő leheletét, látni a föld vérét, addig nem kell félnünk Krón követőitől… De pontosan ez az, amiről nem kívánok beszélni. Nem ezért hívtalak meg az otthonomba.
Triar elmosolyodott.
– Nem gondoltam, hogy egyedül jössz – jegyezte meg Hutar már marlája nyergében ülve, miközben az otthona felé haladtak.
– Magányra volt szükségem, otthagytam a csapatot. Azon gondolkoztam, amit a bosszúról és a halálról mondtál.
– És mire jutottál?
– Volt, amit megbántam.
– Áldozatot mutatunk be Miának, hogy segítsen megtisztulni.
– Áldozattal megtisztulni? – sziszegte Triar.
– Te nem is hiszel Miában – állapította meg a kovács.
– Az áldozat számomra... – hallgatott el a fiatalember, és a keze ökölbe szorult.
– Sajnálom. Azért bemutatom a füstáldozatot, illatos növények formájában – tette hozzá Hutar megnyugtatóan.
– Köszönöm – hajtott fejet hálával Triar.

Meglepetés Josh születésnapja alkalmából – SPOILERVESZÉLY!

 Az éjjel, ami a miénk volt (novellarészlet)

(Ha még nem olvastad a regényt, a részlet spoilert tartalmaz.) 

Tilda kora délután úgy gondolta, Sven túl van a nehezén, és nem kell tovább őriznie. Lement a nappaliba. Josh a hatalmas négyszemélyes grafitszürke kanapén aludt elnyúlva, motoros nadrágban, mezítláb, félmeztelenül. A bőrdzsekije és a bukósisakja egy bőr hátizsák és egy félig üresnek tűnő gitártok társaságában az egyik fotelban hevert.
Tilda finoman megérintette a férfi vállát, de ő meg sem mozdult.
– Josh!  – szólongatta, újra végigsimítva a bőrét. – Josh, ébredj!
A férfi hirtelen magához rántotta, és átölelte.
– Honey! – sóhajtotta rekedten.
Tilda, Josh vállára támaszkodva feltolta magát. A férfi megrázkódott, kinyitotta a szemét. A lány, kezét a mellére szorítva lehuppant a háta mögött álló fekete dohányzóasztalra.
– Ne haragudj! – kérte a férfi. Felült, hátratűrte arca elé hulló haját, majd hosszú szakállát simogatta. – Álmodtam.
– Megijesztettél, nem is kicsit, de már semmi baj. Hozzá igyekszel haza? – kérdezte a lány gyengéden, bár még elég gyorsan szedte a levegőt.
Josh rövid csend után a szíve fölé emelte a kezét.
– Itt van velem – mutatta.
–  Álmodtál róla, én meg felzavartalak – mondta Tilda, bűnbánó mosollyal, a férfi szemébe nézve –, jobb lett volna, ha hagylak aludni, de dolgoznom kell.
A hátsókertre néző panorámaablak mellett elhelyezett gótikus, csipkével és fémláncokkal díszített, fekete, selyem spanyolfal mögé lépett, és felemelte a laptopot az íróasztalról.
A térelválasztót Anette, a Black Miracle énekesnője, egyben Tilda volt gimnáziumi osztálytársa és egyik legjobb barátnője ajándékozta nekik a dolgozósarok leválasztásához.
Amikor felállították, Anette Tilda fülébe súgta, hogy mostantól nagyon vigyázzon, mert a szexi térelválasztó felerősíti majd Sven romantikus oldalát. Az énekesnő jóslata valóra vált, mert a férfi a legképtelenebb időpontokban és helyzetekben zavarta meg Tildát, hogy valami zenei újdonságot mutasson neki, beszélgessenek, vagy legtöbbször a hálószobába csalogassa. A szép emlékek csak fokozták Tilda szomorúságát. Gyorsan visszalépett Josh elé.
– Készítek néhány szendvicset. Gyere fel, ha te is megéheztél. Aztán majd a konyhában dolgozom. Tolmács és fordító vagyok. Ez itt a spanyolfal mögött az én kis dolgozószobám, de most maradj csak itt pihenni. Úgysem tudom mással meghálálni, hogy segítettél Svennek. Ha már nem tudsz aludni, nyugodtan nézz tévét, hallgass zenét, vagy próbáld ki Sven gitárjait – intett körbe a helyiségben.
A gitárok a kanapé mögötti fal alsó részére rögzített állványokon sorakoztak, felettük bekeretezett koncertfotók és bakelitlemezek függtek. A szemközti falat hatalmas tévé uralta, melyet egy hangfalrendszer elemei vettek körül. A félemelet alatt helyezkedett el a ház garázsa, ennél a falnál kapott helyet Sven számítógépe, és itt gyűjtögette a hangtechnikai eszközeit, hogy egyszer megvalósíthassa az álmát, egy saját stúdiót.
– Engedély nélkül nem nyúlok más hangszeréhez – mondta Josh komolyan, és felállt.
– Van neked rossz tulajdonságod? – mosolygott rá Tilda, az arcát fürkészve.
A férfi felnevetett, és Tilda azon töprengett, hol lehet valójában a Honey nevű lány, aki miatt még e hihetetlen kacagás közben sem tűnik el a szomorúság a szeméből. Remélte, hogy nem a baleset során történt vele valami. Kíváncsi volt, de nem akart ajtóstól rontani a házba.
– Te énekelsz és gitározol, ugye? – kérdezte.
Josh bólintott.
– A neved is ismerős, de a leggyanúsabb a hangod. Most lettem biztos benne, hogy Sven több demo felvételén is szerepelsz.
– Játszottunk együtt néhány fesztiválon is, amikor eljött New Yorkba.
 
Sven szinte egész nap aludt, ha rövid időre fel is ébredt, zavart volt. Tilda ilyenkor rávette, hogy igyon pár korty vizet, nehogy kiszáradjon. A gyengéd érzelmek helyett már csak a felelősségérzet vezette, miközben egyre gyűlt benne a harag. Ha egyedül vannak, mentőt hív, és elviteti Svent, de Josh  jelenléte megnyugtató volt a számára. Sven miatt nyitva hagyta a konyhaajtót, így azt is hallotta, ahogy Josh többször kiment dohányozni a teraszra, majd utána rendszeresen felment a hálóba, hogy ellenőrizze Svent. Néha hozzá is benézett, biccentett, aztán eltűnt, mint egy árnyék. A szótlansága, a csendes bánat a szemében arra késztette Tildát, hogy átgondolja a kapcsolatát Svennel.
Csalódást és keserűséget érzett, melynek következtében a befejezett fordítást nem a szokásos kísérőszöveggel küldte el a főnökének, hanem megkérdezte, szükség lenne-e újra a munkájára a göteborgi irodában.
Az estefelé érkező nemleges válasz a végsőkig fokozta az elkeseredését, aztán a keserűség dacba váltott át, és tettvágyat hozott magával. Visszaült a számítógép elé, hogy otthon, Göteborgban, a szülei házához közel bérelhető helyiséget keressen.
Elküldött néhány érdeklődő e-mailt, és végre kisírta magát. A mosogatóhoz lépett. A helyiségben sötét volt, csak az utcai lámpák fénye világított be. Megérezte, hogy nincs egyedül, a férfiparfümmel keveredő cigarettafüst szokatlan volt ebben a lakásban. A következő pillanatban tetovált karok ölelték át hátulról.
– Hallottam, hogy sírtál. – A rekedtes, mély suttogásra és gyengéd érintésre Tilda egész teste rezonált. – Hajnalban eltűnök, szeretnék elköszönni tőled.
A lány megfordult, és várakozva nézett a férfira, aki úgy tűnt, meglepődött egyértelmű reakcióján, mert zavartan viszonozta a pillantását. Tilda két karjával átfonta a nyakát.
Josh egyik keze a lány fenekére siklott, a másikat a tarkójára simította. Lehajolt, és ajkát végigfuttatta a bőrén a kulcscsontja felett a nyakáig. Tilda átengedte magát az édes zavarnak, amit az ölelés váltott ki belőle. Kis büszkeséget és elégtételt is érzett, hogy Josh nála keres vigaszt. A férfi szája a száját kereste. Tilda finoman mozdult, és az ajkuk összeért. A bajusz és a dús szakáll újszerű érintése felkavarta az érzékeit, felsóhajtott. Josh azonnal reagált, keze belemarkolt a fenekébe, és feszülő ágyékát a lány hasához szorította. Mély, rekedt nyögése magához térítette Tildát.
– Ki vagyunk bukva, Josh, mindketten megbánnánk. Nem tudom, ki az a lány, de ha úgy szereted, ahogy hiszem, akkor te is tudod, hogy ez nem helyes –  súgta a fülébe, a levegőt kapkodva. Érezte, ahogy a férfi megremeg. Nyugtatóan simogatta a haját, a tarkóját. – Fürödj meg, és aludj még egy kicsit!
 – Bocsáss meg!    –  mormolta Josh, és még szorosabban ölelte. – Tudod, sokkal több rossz tulajdonságom van, mint Svennek. Honey okos kicsi lány, és még tanul. Jobb neki nélkülem.
– Vagy minden éjjel a sötétséget hallgatja és téged vár –  mosolygott rá Tilda gyengéden, és megpuszilta a férfi arcát a szakáll felett. – Messze van New York, vigyázz magadra! Ha bármelyikünk el is veszíti a kapcsolatot Svennel, mi még maradhatunk barátok.

 

A Széttört akkordok a moly.hu-n. 

Az éjjel, ami a miénk volt a moly.hu-n.

Ezt a jelenetképet a Széttört akkordok folytatásához készítettem a NightCafe Creator AI mesterséges intelligencia programmal.

A helyszín Svédország és a jelenet a regény elején található...

Gitta és Josh

Az illatgyertya a Boszi gyertyaműhely webshopjában kapható. 

A Széttört akkordok című regény és a novella dedikálva csomagban az űrlap segítségével közvetlenül tőlem 2024. július 26-ig a készlet erejéig rendelhető.

Széttört szexualitás

Kép: Canva, NightCafe AI

 

A napokban befejeztem a Széttört akkordok olvasását és elővettem a folytatást.

Amikor komolyan elkezdtem dolgozni a második részen, felmerült egy fontos kérdés, amelyről nem is gondoltam, hogy mostanra ekkora jelentősége lesz, és a könyv forgalmazását is befolyásolhatja: ez pedig a szexualitás.

A következő sorok a történet szempontjából némi spoilert tartalmaznak, de semmit nem árulnak el a részletes tartalomról vagy a végkifejletről.

A Széttört akkordok idején Gitta épp csak befejezte a gimnáziumot, mire a folytatáshoz érünk addigra azonban - a Joshsal való találkozásnak is köszönhetően -, ahogy a történet végén az édesapja is megjegyzi, már felnőtt nő.

Josh egyes megnyilvánulásai pedig, ahogy barátokkal egymás között beszélgettük talán kimerítik az öncélú szexualitás fogalmát. Az más dolog, hogy a karakterének szerves része a szexualitás, ilyen szempontból pedig mindez már el is veszíti az öncélú kitételt, ugyanis részévé válik egy ember jellemrajzának, tehát művészi eszköz. Mégis emiatt döntöttünk úgy, a Hszien Ezoterikus Ajándékbolt -tal, hogy a könyv kikerül a bolti készletből és csak a webáruházban lesz kapható. (A Jádeszívet ugyanúgy megtaláljátok náluk a boltban és a webáruházban is.)

 

A kérdésem néhány hónapja még irodalmi, művészeti jellegű volt azzal kapcsolatban, hogy jelzésszinten vagy esetleg részletesebben, kifejezőbben menjek bele a folytatásban a szerelmi jelenetekbe – nem szeretem az ágy- és a szexjelenetek kifejezéseket, az erotikust sem érzem jelenesetben helyén valónak –, mert a történet egy fiatal nő és egy férfi (Gitta és Josh) szerelméről is szól.

Úgy döntöttem, hogy beleállok a témában, nem obszcén és trágár módon, hanem ízlésesen, szépen, ám kellő részletességgel megmutatom egy nő és egy férfi kapcsolatának ezt a részét is.

A jelenetek azóta elkészültek. Ha úgy vesszük, naturálisak, közvetlenek és ha már Josh szexualitását ezzel illettük öncélúak is. Ám ezeknek az epizódoknak jelentősége van a történet szempontjából, mert bemutatják, árnyalják két neveltetéséből, életmódjából és jelleméből fakadóan különböző ember kapcsolatának alakulását e téren is. Terjedelmük elenyésző a regény terjedelméhez képest, nem meghatározó jelenetek, ám a karakterek fejlődése szempontjából szerves, fontos, többlettartalommal bíró részei a történetnek.

Most pedig, hogy újra kézbe vettem a folytatást, nincs szándékomban törölni vagy akár finomítani az eddig leírtakon, még akkor sem, ha ezek a jelenetek veszélyeztetik a készülő folytatás könyvesbolti forgalmazását. Nem gondolom, hogy ártok valakinek vagy rosszat teszek, ha a magam képességei szerint fogalmazva az életnek erről a részéről is írok, amelyet évszázadokon keresztül tabusítottak, rengeteget ártva ezzel. Ahogy egy kapcsolatban szükség van kommunikációra annak minden területén, a társadalom sem rejtőzhet prüdériára hajazó szemellenző mögé olyan az egyének életére vonatkozó kérdésekben, amelyek igenis hatnak a társadalomra.

 

Remélem, hogy egy év múlva amikorra nagyjából a megjelenést tervezem, a történet ezen epizódjai már nem akadályozzák, hogy a könyv ott lehessen a könyvesboltok polcain a többi romantikus, de nem erotikus vagy akár erotikus könyv mellett.

Ha mégsem lenne így, az sem rettent vissza attól, hogy az eredeti koncepció szerint, a saját stílusomnak és habitusomnak megfelelően írjak. Nem fogok öncenzúrát gyakorolni.

Josh sem tenné soha!

A Széttört akkordok a békés egymás mellett élésről szól, különbözőségeink elfogadásáról, a személyi szabadság tiszteletben tartásáról, még akkor is ha az az általunk tapasztaltakkal akár ellentétes vagy szűkös ismereteink miatt értelmezhetetlen.

Juhász Bálint: A kapu

Könyvismertető 

Amikor elkezdtem olvasni Juhász Bálint A kapu című könyvét, lapról lapra merültek fel bennem a kérdések.
Könyvtárosként és két már majdnem felnőtt fiú anyukájaként több szempontból is látom az olvasott könyveket.

A kapu az első néhány fejezet után tartalmas mesének vagy ifjúsági regénynek tűnt számomra, mély, spirituális mondanivalóval, így a történet akár három korosztály, olvasóréteg számára is érdekes lehet.
A mesevilággal, a manók – pixinek – szerepeltetésével és a kiszóló nyelvezettel a szerző látszólag a kisiskolásokat szólítja meg, hiszen a gyermeki lélek közvetlenséggel, kedvességgel érinthető meg a legkönnyebben. Az olvasással még csak barátkozó gyerekek azonban általában a gazdagabban illusztrált könyveket keresik, a megértéshez pedig egyszerűbb történetvezetésre van szükségük.
A kiskamaszok a manók kora, életszakasza, a kalandos, útkereső események miatt érezhetik közel magukhoz ezt a történetet. Ők azonban furcsállhatják az ifjúsági fantasyk fiatalos nyelvezetéhez képest túl kedves, néha naiv, gyermeki szóhasználatot, ám már bizonyára elgondolkoznak a spirituális úton járó felnőtteknek is érdekes. magvas gondolatokon.
Mivel sehogysem jutottam dűlőre, hogy kinek is szól ez a történet, megosztottam kétségeimet a szerzővel, és Tőle választ kaptam a kérdéseimre:

„A kapu valójában egy innovatív önsegítő könyv felnőtteknek!”

„A játék nem a valóság, az nem komoly!”
A felnőtt emberek többségének ez a játékról és a meséről alkotott fogalmi percepciója, talán ezért is van az, hogy a játékos feladatok könnyeben nyitják meg azokat az ellenálló rétegeket, amik hosszú évek alatt „lerakódtak”. Pont ezen a nézőponton keresztül szól a Kapu az olvasóhoz. A mese „rétege” alatt egy másik értelmes lény szemén keresztül látjuk, próbáljuk megismerni és megérteni a jelenlegi emberi civilizációt, ezzel pedig nekünk sem egyszerű szembesülnünk. Mégis hiszek abban, hogy a történet felemelő ereje motivációt ad, és valós cselekvésre és fejlődésre buzdít.”
(Juhász Bálint)

A történet két pixin főhőse, Boncor és Zorgó komoly feladat előtt áll. Segíteniük kell az embereknek, hogy fejlődjenek és ezáltal megmentsék a saját világukat, mielőtt más világokat is veszélybe sodornak felelőtlen tetteikkel. Ám még a két ifjú pixinnek is tanulnia kell, mielőtt útnak indulhat. A kapu ennek az időszaknak a meséje.
Megismerjük a pixinek lakhelyét, társadalmát, oktatási rendszerét, az időhöz és a környezethez való viszonyát. Boncorral és Zorgóval együtt látogatást teszünk különféle mágikus lényeknél, amely vendégeskedések során főhőseink újabb és újabb ismereteket szereznek, melyeket feltételezésem szerint majd később felhasználhatnak.
A könyv vége ugyanis nyitott, és a szerzőtől azt is megtudtam, hogy már tervben van a folytatás, egész pontosan két rész.

Ha többet szeretnétek tudni A kapuról és mindarról, ami mögötte rejtőzik, látogassatok el

a dor project – Harmóniában a természettel oldalra 

„A dor projekt számunka egy olyan életfilozófia, amely egyesíti a természet iránti szeretetet, a környezetvédelmet, a társadalmilag hasznos projekteket, a volontőr életszemléletet, az innovatív fejlesztési programokat és az interaktív oktatást.”

 

Köszönöm Juhász Bálintnak, hogy utazókönyvként olvashattam a kötetet és hogy megosztottam velem gondolatait!

 

Ez volt 2023...

 

Régen kezdtem el ilyen nehezen bejegyzést írni, nem találom a szavakat. 

Vegyes érzések kavarognak bennem a mögöttünk hagyott évről, melynek elején kilátástalannak éreztem a helyzetet. A munkahelyem – kulturális intézményként – a rezsiválság miatt, a karanténok után, ideiglenesen újra bezárt.  A koncerthelyszín, ahova gyakran jártunk szintén szüneteltette a működését az energiaárak miatt.

Hiába rendeződött vissza az élet a járvány után egy kis időre, ez az újabb bezártság és bizonytalanság, egy személyes, érzelmi csalódás utózöngéivel kísérve valamit összetört bennem, elfojtva a lángot, ami hosszú évek óta írásra sarkallt. 

2023 elején a Tullia meséi - Őrző és a Végtelen Mezők Vándora köteteim kiadójával is megszűnt a szerződésem, ami azt jelentette, hogy a könyvek nem lesznek többé kaphatók.
 

Éreztem, hogy ott szunnyad bennem az alkotási vágy, de képtelen voltam a történeteimmel foglalkozni. Próbálkoztam, aztán feladtam.
A kreatív energiáim maradékát a szerzői Facebook oldalra fordítottam: képeket szerkesztettem és megpróbáltam rendszeressé tenni a posztokat.

Ezalatt sokat tanultam a képszerkesztésről, és megismerkedtem a mesterséges intelligencia által alkotott képek világával is, mely jelenleg a bizonytalan szerzői jogi helyzet miatt szürke zóna. 

 

Az egyik kedvenc képem...

 ...a Széttört akkordok egyik fontos jelenetéből kreálva, jól mutatja a hiányosságokat is.

 

Az AI a felhasználók által kért képekhez a neten megtalálható tartalmakat használja forrásként – festőművészek, grafikusok, fotósok és más tartalomgyártók jogdíjas képeit is. Az írókat érintő pdf-es letöltések után ez mélyen érintett, így sok képet, amit így "kaptam" az általam használt NightCafe Creator-tól nem használtam fel, és nem osztok meg. A program jelzi, hogy milyen alkotók munkáit vette alapul. Számos cikk tárgyalja a témát, és külföldön van, ahol már törvények is születnek a helyzet rendezésére. Remélem, találnak a művészeknek is megfelelő megoldást. (A mesterséges intelligencia térnyerése, annak veszélyei és pozitívumai kimeríthetetlen mennyiségű kérdést vetnek fel. Bennem is számos kérdés kavarog, de gyorsan el is  hessegetem őket, mert ez a bejegyzés most nem erről szól. Majd egyszer máskor részletesebben írok róla, talán egy novellában.)
 

Az év második felére kezdtek átbillenni bennem az érzések a bizakodás irányába.
Nagyon hiányzott már Josh (valójában mindig is velem volt, hiszen a lelkünk sötét oldala közös) és Triart is szerettem volna visszaadni az olvasóknak. 

 

NightCafe Creator  

A mesterséges intelligencia által generált kép a Széttört akkordok folytatásában szereplő

  "Josh vers" alapján készült.

Ráeszméltem, hogy saját magamat korlátoztam, ezért visszanyúltam ahhoz a technikához, ami életem legnehezebb helyzetein átsegített: ha nincs másra erőm, akkor csak arra az egyetlen dologra koncentrálok, ami épp előttem van. 

Ez mozdított ki végül a szétforgácsoltság, szétesettség állapotából, ahol annyi minden keringett előttem, bennem.
Így állt össze az új  karácsonyi novella, a Végre rád találtam, mely az Arany karácsony kötetben jelent meg. Az idei, Lélekúton című Győri Antológiába pedig nem erőlködtem új novella írásával, a verseimből küldtem be néhányat.

 

Az év utolsó hónapjaiban döntöttem úgy, hogy összeállítom a korábban megírt, Az  éjjel, ami a miénk volt című novella füzetkéjét. A borító, a tördelés, annak a próbája volt, amit az elmúlt évben tanultam. A regényeim borítóit egyelőre meghagyom a grafikusoknak, de a kisebb képeket ezentúl már magam készítem el. A novella szövegének csiszolásában Czank Nelli (Cornelie C. G.) és Lang Tünde (T. C. Lang) segítettek.

 

Szép lassan visszakerültek a koncertek is az életemben, az év vége már egész sűrű lett élőzenében. Ez is hozzásegített, hogy mostanra újra magamra, és az írás örömére találtam.

 

Kissin' Dynamite

 

A Boszi gyertyaműhelynek köszönhetően elkészült a Széttört akkordok illatgyertya.

 

 

Részt vehettem az Ünnepi Könyvhéten, a Könyvfesztiválon, a Fantasy Expo-n; jó  néhány fantasztikus koncerten; Lang Tündével Dobogókőn kirándultam. 

 

 

Bach Kata és Mihályfi Balázs felolvasták a Széttört akkordok egyik részletét, melyről felvétel is készült. Múlhatatlanul hálás vagyok a művészeknek, a szervezőknek és Halasi Miklósnak a felvételek rögzítéséért és szerkesztéséért.

Mihályfi Balázzsal

 

Nem teljes nyugalomban a jövő miatt, de a jelen és az elmúltak miatt hálásan – a boldog perceket, órákat, napokat megélve – engedem el ezt az évet, nehézségeivel, tanulságaival, szépségeivel, csodáival és ajándékaival együtt. 

 

Hamarosan beköszönt 2024, hogy mit hoz, nem tudhatjuk... Ahogy Yoda mester mondta, "a jövő szüntelen mozgásban van." A külső tényezők mellett jelenbeli tetteink alakítják, melyeket viszont a múltbéli tapasztalataink – sokszor a tudatalattiban rejtőzve – vetítenek előre...

 

Megvalósíthatónak tűnő jövő évi terv: Az Őrző újrakiadása és a Széttört akkordok folytatásának befejezése.

 

Álomszerű jövő évi terv: Az Őrző újrakiadásának és a Széttört akkordok második részének megjelenése.

Békés, empátiával, tisztelettel, szeretettel, mosollyal teli új évet kívánok! 

 

 

 

 

Kopácsi Krisztina: Fagy trilógia 1-2.

 Könyvismertető 

Hóvihar - moly.hu

Romantikus krimik terén válogatós és igényes vagyok, ugyanis ez a műfaj, amelyet a kalandos fantasy történetek mellett legszívesebben olvasok kikapcsolódás, "rekreáció" céljából.

Kopácsi Krisztina két trilógiájának (Sötét trilógia, Fagy trilógia) már megjelent kötetei egyik kedvenc romantikus regényíróm Sandra Brown történeteit juttatták eszembe, aki a könnyed, finom erotikával fűszerezett szerelmes mesék után váltott át az egyre keményebb és izgalmasabb romantikus krimi történetekre. Nora Roberts-től is ezeket – az egyéb regényeinél nagyobb terjedelmű – erősebb krimiszálú köteteket kedvelem. 

A Fagypont esetében az első néhány fejezetben sorakozó rengeteg felkiáltójel meglepett, szerencsére egyszer csak megfogyatkoztak, vagy talán már én nem törődtem velük, ahogy Ashley, Ridge és Cameron története egyre izgalmasabb fordulatokat hozott. A kezdeti nehézség miatt vívódtam a molyos csillagozásnál, így azonnal belekezdtem a következő részbe. 

Kifejezetten tetszik, hogy Kopácsi Krisztina bátran dolgozik összetett érzelmi életű, olykor hibázó, emberi karakterekkel. A főszereplő férfiak és nők családtagjai, barátai bizony nem mindig kedvelik egymást, így ezzel is színesedik, mélyül a történet. Sőt a szerző még azt is bevállalta, hogy az első kötetben mellékszereplőként megjelenő későbbi főhőst – nem biztos, hogy csak számomra – nem kifejezetten szimpatikus személyként tünteti fel. Ám a Hóvihar olvasása során jobban megismertem, sőt megkedveltem Kellyt és mellette a szívtipró autóversenyző, Liam is megmutatta a másik arcát. A szereplők munkája, hivatása sem csak háttér-információként jelenik meg a sorozatban. A lakberendezőt és a ruhatervezőt is látjuk munka közben, ahogy az autóversenyzés világába is bepillantást nyerhetünk. 

A Sötét trilógia két köteténél az író a több romantika, családtörténet és kevesebb bűnügy összetételnél maradt, a Fagy trilógia esetében viszont már  valamivel erősebb az egész történeten rejtetten átívelő, néha nagyon is izgalmasan megmutatkozó krimiszál. Amikor a második kötet végére értem, már bátran tettem a "molyon" az első kötetre négy és fél csillagot majd a másodikra ötöt, mert a két kötet között is érezhető egy minőségi ugrás. 

Az olvasmányos, izgalmas és összeszedett Hóvihar után kíváncsian és bizakodva várom a Sötét és a Fagy trilógia befejező részét is. Úgy gondolom, kellemes olvasással töltött órákra számíthatok.

Kopácsi Krisztina szerzői oldala 

Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában - Negin 1.

 Könyvismertető

A könyv a moly.hu-n

 

 

Először Ashley Carrigan Morwen történeteivel találkoztam még blogregényként. Most sem kedvelem jobban a vámpírokat, mint előtte, ám Ashley regényeit szívesen olvastam. Megfelelő mértékben adagolta az erotikát, kalandot, az érzéséket és az izgalmakat. Örülök, hogy visszatért az urban fantasy, a paranormális  jelenségek világába.

 

A történet lépésről-lépésre bontakozik ki az olvasó előtt, így nehéz róla spoiler nélkül írni. A főhős, Negin Belford egy szellemek megregulázásával foglalkozó kis egység tagja, a lány konkrét feladata a nyughatatlan szellemek átvezetése a túlvilágra. Amikor találkozunk vele, megszokott világa épp felborul, új tag kerül a csapatban és saját magán is változásokat tapasztal. A duológia első kötete ennek a változásnak az okaira és hátterére ad magyarázatot.  

Láthatjuk Negint és társait démonok és szellemek ellen harcolni, ízelítőt kapunk a sumer mitológiából, mely a történet keretét adja. Múltbéli titkok kerülnek napvilágra és a lány életébe megérkezik a nagy szerelem is.

 

Az erotikus jelenetekkel ugyanúgy vagyok, mint a vámpírokkal: nem hiányoznak, ha nincsenek a könyvben. Sajnos gyakran válnak nevetségessé, túlzóvá vagy alpárivá.  Ebben az könyvben azonban rendkívül igényes, szenvedélyes, igaz szerelemtől irányított, hihető jelenettel találkoztam. 

A szereplők is jól súlyozottak. A Neginhez hasonló határozott és önálló női karakterek néha bosszantóan arrogáns, túlzottan tökéletes, számomra nehezen kedvelhető figurák, ám Negin szerencsére emberi, szimpatikus lány maradt. A férfi főhős pedig kellően harcos és lovagias alkat ahhoz, hogy nőiesnek is tűnjön mellette.

Kíváncsian kezdek bele hamarosan a Tűzvarázsló című második részbe.

Lione Stanislav: Csillagom

 

Könyvismertető

 

Csillagom - moly.hu

"Jó remény Csillaga, Magyarok Pásztora,
Ígérd meg: aki megy, megmarad.
Szép Mező Szárnya szól, szeme ég, lángot szór,
Indulunk, lóra hát aki bír!
Elhagyom földemet, százezer ősömet,
Aranyos szegellet álma hív..."

 

P.Mobil: Honfoglalás

 

Lione Stanislav Csillagom című könyvét olvasva rengeteg minden kavargott bennem, és ahogy fogytak a lapok, már tudtam, hogy erről a történetről írok először az idén olvasott könyvek közül. 

Az írónő és mások bejegyzéseit is láttam a regényről a közösségi oldalakon, teljes molyos értékeléseket azonban csak a történet befejezése után olvastam el, mert ennyire kevert zsánerű könyv ritkán került a kezembe és szubjektív véleményemmel nem akartam ajtóstól rontani a házba. Szeretem az ősmagyar, az amerikai őslakos, illetve a keleti népek kultúráját és a népmeséket. Érdekel a néprajz, a néphagyományok; életem fontos része a spiritualitás és a zene. Szívesen olvasok fantasyt, fontosnak tartom benne  a világépítést és a mágiát. 

 

A Csillagom főhősei nem mind sorolhatók az elvárt fantasy hősök közé, mert bizonyos tulajdonságok és jellemzők hiányoznak belőlük a megszokott fantasy karakterekhez képest, más azonban bennük van. Az én kedvencem Jósa lett.

Anna a történet női főhőse karakán és bátor fehérszemély, aki köré érdemes mesét, de akár fantasy történetet is szőni, azonban Salim mester alakja egy teljesen más irányba vitt, a keleti filozófia valós világába a mágia helyett. A kettőjük romantikus kapcsolatában és a történet konfliktusaiban pedig a spiritualitás kap nagy szerepet, a varázslat és a mágia helyett.

 

Ugyan árnyalatnyi különbségekről van szó, de más a mese, a spirituális regény és a fantasy,  a Csillagom története ezeket ötvözi. Mindhármat szeretem, így a fülszöveg jól felkészített, de az biztos, ha fantasy könyvként kezdem olvasni, egyszer-kétszer döbbenten felkiáltottam volna: "Na, ne!" "Ez meg mi?" Az erős spirituális hatások, a táltoskultúra, a nőiség, a szexualitás bemutatása miatt ez a regény a szememben inkább az egykor a fonóban elmesélt történetekhez, felnőttmesékhez hasonlatos, mint a klasszikus világépítő fantasyhez. A testiség lélekkel teli leírása –  a naturalisztikus részletesség helyett – pedig nem éppen a romantikus-erotikus regényekre jellemző. Azonban épp ezektől lesz a Csillagom az, amire nekem most nagy szükségem volt a zilált évkezdés után: egy bájos, romantikus, de tartalmas történet szerelemről, barátságról, hűségről egy mesebeli világ archaikus, költői elnevezésű helyszínein.